Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-15-16 / 64. szám
1W6. március 15., péntek 5. oldal I Az ezredikkel az ezeregyszázadikért Millecentenáriumunk évében - szerkesztőségünk úgy véli - cikksorozattal emlékezik a honfoglalásra. Az örömteli vagy a gyászos évek, mozgalmak évszázadok eseményeinek felelevenítése helyett a száz évvel ezelőtti Heves megyei ünnepségeket, kiemelkedő megemlékezéseket tekintjük majd át. Természetesen egy-egy rövid villanásnyira, hiszen a millennium évének teljes bemutatása, minden mozzanatának ismertetése lehetetlen. Kilenc héten át közöljük a megye száz évvel ezelőtti legfontosabb vagy legjellemzőbb történéseit, ünnepi rendezvényeit. A millennium évét levéltári, múzeumi és hír- laptári eredeti források, vagy korabeli tudósítások feltárásával dr. Misóczki Lajos kandidátus, főiskolai tanár fogta át. A megyei megemlékezésekről szóló első, összefüggő áttekintését lapunk elsőként közli, hogy az elődök hazafiságát, lelkesedését látva erőt merítsünk idei ünnepségeink előkészületeihez. (A Szerkesztőség) A HEVESMEGYEI TANÜGY száz évvel ezelőtti száma Az első közlemény, amely Heves vármegye olvasóinak figyelmét a honfoglalás ezeréves emlékére ráirányította, az Eger nevű hetilap 1881. június 23-i számának mellékletében jelent meg. A megye négy év múlva már a majdani felkészülés főpróbáját is megtartotta. Ez nem volt más, mint részvétele az 1885. évi országos, Budapesten rendezett kiállításon. A megyei elgondolások számos szállal kapcsolódtak az országos felkészüléshez. Heves megye több vonatkozásban önállóan is kezdeményezett. Jelentős volt a vármegyei közgyűlés 1886. július 27-28-i határozata, amely szerint „hazánk ezredéves ünnepének emlékére” megíratja saját történetét. (Heves vármegye négykötetes története el is készült.) A megyei hírlapok egyre gyakrabban közöltek az ezredik év méltó megünneplésére utaló írásokat, felhívásiját. Az Eger tárcaírója, Inczédy László 1890. január 14-én még köszöntő verset is közölt a nagy évfordulóra emlékezve: Ezer év Innen-onnan - ezer éve, / Hogy miénk lett ez a hon, / Ezer évre visszanézve / Keljen dal a húrokon. / Nem a gyásznak, lemondásnak, / Csüggedésnek dús dala, / Büszke hittel várlak, áldlak, / Új ezer év hajnala... 1893. május 25-én összeállt az a megyei bizottság, amelynek tagjai az országos kiállítás bizottságával hozzáfogtak az előkészületekhez. Az országos bizottság elnöke Hanák Kolost Gyöngyösről, Polereczky Gyulát és Zalár Józsefet Egerből közvetlen bizottsági tagnak nevezte ki. A megyei bizottságokon és albizottságokon túl 1893-ban még 20 különféle előkészítő bizottság - helyhatósági, egyházi, egyesületi és egyéb - alakult. Október 4-én az egri rom. katolikus érseki joglíceum közgyűlésén elfogadták az országos millenniumi egyetemi bizottság javaslatát diákkongresszuson részvételre. Az előkészületeket jól szolgálták a vármegyében megjelenő hírlapok figyelemfelhívó írásai. A szerkesztőségek több saját javaslatot közöltek a millenniumi évforduló minél emelkedettebb megünneplésére. Az Egri Híradó (abban az évben látott napvilágot, M. L.) a második számától, 1893. október 21-től egy hónapon át minden kedden és pénteken foglalkozott a Heves vármegye és az ezredik év című vezércikkében a millennium eszmei jelentőségével. Az országos lapok - így a Pesti Napló, a Millennium, a Millenniumi Lapok és a Millenniumi Újság - gyakran tudósítottak megyénk ünnepi készülődéséiről. A Millennium 1894. március 20-i száma már ezt közölte: „(Heves) vármegyében a millenáris ünnepségre az előkészületek javában folynak. ” Megyénk az országos megmozdulásokba is bekapcsolódott. 1894-ben több egyeztetéssel 38 egyesületünk, intézményünk, szervezetünk, testületünk és egyebek jelentkezését rögzítette a fővárosi kiállítás rendezősége. Különösen Zalár József alispán szorgalmazta a Heves megyeiek szereplését mező- gazdasági és erdészeti termékekkel, ipari készítményekkel a budapesti kiállításon: „Ott hazánknak nemcsak egy vármegyéjében (azaz Heves megyében, M. L.), hanem a többi hetvenben is megismerhetik nagyszerű múltunk és munkával teli jelenünk egy-egy állomását, illetve alkotását.” Az 1895. év már a millenniumi tervek megvalósításának „nyitánya” lett. Dr. Misóczki Lajos Levél a földmívelésügyi minisztertől Felfelé guruló hógolyó SKaJzubjektív VÉGRE megtörtént. Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy az ország nyugodt, vagy annak tűnő kormányosát is kihozhatja politikustársa a sodrából, s az ellenzéki pártvezér packázásainak egyszer legalább megpróbál véget vetni. A tőle megszokott higgadtsággal, de visszadobta végre valamivel keményebben is a labdát. Pontosabban azt a kis- gazdafőnök által említett hógolyót, ami a leírás szerint - éppenséggel felfelé gurul... Sajátosan, mint amit egyébként a szerzőtől már máshol, s máskor is igencsak megszoktunk. Ha jóval visszafogottabb, mértéktartóbb is volt a miniszterelnök, mint aki újfent megdobta, az ellenzék egyéb soraiból sem lelkendeztek éppen a válaszáért. Szemére vetették a legújabb párt éléről, hogy felvette a kesztyűt. Holott hagynia kellett volna ellenfelét — szólt az okítás -, kár volt belemennie a nem helyénvaló szópárbajba. Jobbat azonban jobbról, jobban mondva: a jobb oldalnak arról a bizonyos pontjáról sem adtak a balosnak, aki így bele is törődhetett abba, hogy rosszat talán nem csinált. Annál inkább, mivel a hógolyóhoz igazán praktikus dolog kesztyűt is venni. Hiszen meglehetősen hideg. S ezen a mostani márciuson kiváltképpen jólesik, ha melenget bármi. Arról a tanulmányról, dolgozatról van szó, amit kisgaz- dáéknál a fejes kifundált - hogy úgymond - a kormányfő jobb útra térítésére, némely képtelenségtől sem elrettenve. Mielőtt megbuktatja... Nem olvastam a megváltó irományt, csak idézetét, a kritikáját hallottam, láttam magam is sok százezer tévénézővel együtt. A képernyő előtt voltam tanúja az összecsapásnak. Ez azonban - úgy érzem - a leírtaknál is többet jelentett számomra. A szerző újabb pimasz, sértő reagálása bizony ezúttal is messze-messze túlhaladta az őt ért bírálatot! • •• A politikát inkább csak kívülről figyelők, nyomon követők körében mások jóérzésével sem találkozhatott. Hiszen így aligha illik beszélnie egy parlamentben bárkihez is annak, aki különben kultúrembernek vallja magát, törvényhozó, országos, külföldön is ismert személyiség, s „Európába” tart. Lehet nézeteltérés a kormány és az ellenzék között. Állíthat, akarhat okosat az is, aki nincs malmon, csak éppen nagyon szeretne. Ám másképpen, megnyeröbben kellene ezt kifejeznie. Nem olyan közönségesen, mint az ominózus ülésnapon is láttuk! EGYSZÓVAL - hadd idézzek én is -, mondhatta volna szebben, kis lovag! Gyóni Gyula A távolságot, mint üveggolyót... Amikor gyerekkoromban először hallottam József Attila Altatóját, még nem láttam igazi üveggolyót, de valami csodálatos dologként élt a képzeletemben. Most tucatjával lehet venni a trafikokban, a legolcsóbb játékok egyike. Gyerekeimnek egy teljes csomaggal vett a nagymama, de egy-két nap alatt elkallódtak, szertegurultak a lakásban, ágy alá, szekrény mögé, ki tudja, hová. Nemrégiben egyet kikotortam egy rejtett szögletből. Sokáig forgattam a kezemben, s ki tudja, miért, megfoghatatlan szomorúság kerített hatalmába. Előbukkant a csoda, amelyre gyerekként olyannyira áhítoztam. A misztérium most is a régi, hiszen olyan szép ez a tökéletes, tömör üveggömbbe zárt színkavalkád. Mégis, valahogy eltűnt az igazi varázslat. Nem is tudom pontosan, miért. Talán, mert egyik gyerekemnek se jutott ideje rácsodálkozni erre a parányi tökélyre. Egyik sem kérdezte meg, hogy kerül ez a piros-sárga-zöld spirál az üveg közepébe, mitől olvadnak össze a színek, ha lassan elgurítom a golyót egy sík felületen. Tenyeremben ringatózik a hűvös üveggolyó, kitartóan, szelíd hullámokban terelget felém egy-egy öröktől fogva létező, soha meg nem fejthető kérdést. Titkot rejt a golyó, távolságot, el nem érhetőt. Fáj az eszmélés, hogy ez mindig így volt, s mindig így lesz. Fáj, hogy ezt megértettem. József Attilára gondolok, aki mindezt sokkal fiatalab- ban is biztosan tudta már, de hitte, hogy az álmokban minden elérhető. Lám, elég egy üveggolyó, hogy az ember szembesüljön önmagával, gyerekkori álmaival, meg nem valósított vágyaival. Elég egy üveggolyó, hogy az ember újra sírni tudjon őszintén, ahogy csak egy gyerek tud, ha legféltettebb játékát elveszíti. Barta Katalin Megbocsátás Harmincegy esztendeje történt, mégsem feledte el. Minden részlet frissen, élénken élt tudatában. Ha felidézte ezeket, úrrá lett rajta az indulat. Látta magát, azt az ifjút, aki oázist remélt, s fiatal tanárként mégis az oroszlánbarlangba sétált be. S kitűnő összeköttetésekkel büszkélkedő, kisebbségi érzéstől gyötrődő, diktátor! hajlamú főnökét is, aki fűt-fát ígért, csak hogy az akkor rajtoló, közös igazgatású gimnáziumba csalogassa másik két társával együtt. A konfliktus hamar formálódott. Idősebb kollégája sebezhetőbb volt. Vele nem bírt a direktor, hiszen minden kívánalomnak eleget tett. Végül mégis összezördültek, s a botrány országossá duzzadt. A táppénzt választotta, s kijelentette: tirannussal nem dolgozik. Az első csatákat elvesztette. Kitartó lévén azonban nem adta fel, s a legmagasabb szinteken is talált olyan elvhű bolsevi- kokat, akik mellé álltak. így aztán előbb jöttek a nyertes ütközetek, záróakkordként viszont a totális győzelem. Az az intézmény megszűnt. A tanár másutt lelt menedéket, hogy aztán pályát módosítson, s olyan hivatást válasszon, amely megkönnyíti, hogy a hasonló helyzetűe- ken segíthessen. A zsarnokkal azóta sem találkozott. Egyszer aztán egy közös ismerős emlegette neki, hogy még ma is él. Túl a nyolcvanon. Első, meggondolatlan reakcióként szidta is, mint a bokrot. Később aztán maga is elcsodálkozott, hogy üzenetet küldött neki.- Tolmácsold, hogy réges-rég megbocsátottam, s még hálás is vagyok, hiszen kilendített az ördögi körből. Megborzongott a gyönyörűségtől. Pillanatokon belül szebb lett minden. Ha valaki mindenben kétkedne, s szamárságnak, afféle kitalációnak tartaná, akkor hitelességét tanúsítja - akivel mindez megtörtént - e sorok írója... Pécsi István HÍR(TELEN)KÉK... Für Lajos kilépett a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójából, s független képviselőként folytatja munkáját az Országgyűlésben. MDF-dal: Für el is... * Egy csecsen mondta: „Minden csecsen gyilkos, aki nem mer közülük gyilkolni, az rabol, aki rabolni sem mer, az lop, de más csecsen nem létezik!” Ezt a csecsen magába szívta... * Ózdon - mint hírlik - apránként elloptak egy egész vasútállomást. Úgy tarthatták, a MÁV-nak ez - nem ó(s)zd, nem szoBeosztásával összeegyeztethetetlen ténykedés - vagyis kémkedés - miatt immár másodszor utasították ki az országból az orosz hatóságok a brit Niegel Shakespeare-t. Mire így válaszolt: „Sok hűhó, semmiért...!” (szilvás)
