Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-10 / 35. szám

Az 58-AS Tárgyalóteremből Jelentjük 3 Tin1!/-!? .. Ll. HM A OtARATU TV _____ Ne ményi Lili és a szeretettan Aki mindig mert újra­kezdeni... A művésznő a pálya kezdetén Nem sejtettük, de találkozá­sunkkor már búcsúzott a Ká­dár-éra. Meg kell adni, szépen, elegánsan, azóta is visszasó- várgott légkörben. Valamit azért éreztünk. Mintha közelebb kerültünk volna egymáshoz. Akkoriban alakult, s a rajt után igen ered­ményesen tevékenykedett a Heves Megyeiek Baráti Köre, amely többek között arra vál­lalkozott, hogy a tájegységi összetartozás érzetét erősíti. Az egyik rendezvényre invi­tálták a Hevesi Szemle - szer­kesztője voltam a megye iro­dalmi, közművelődési folyóira­tának - kollektíváját. Készül­tünk is, hiszen ízelítőt akartunk adni munkálkodásunk vélt eré­nyeiből. A videokazettára fel­vett anyag rendezvényeinket villantotta fel. Avar István színművész a sajtóorgánum irodalmi anyagából válogatott költeményeket, s jelezte: ezeket tolmácsolja majd. Úgy tűnt: minden rendben. Kezdődött a program. El­hangzottak bevezető monda­taim. Aztán magabiztosan kér­tem a vetítést. Bizony, meg­dermedtem, amikor kiderült: az apparat bedöglött. Mit csinál­jak? Felborult a menetrend. Azért Thália papjában remény­kedtem. Sajnos, nem sokáig, hiszen diszkréten, de félreérthe­tetlenül odacsúsztattak hozzám egy papírt. Szinte elsötétült a világ, hiszen kiderült, a mű­vészre se számíthatunk: őt is megtámadta az influenza. S jött a sugallat, ötvözve zsongító nyugalommal. Maradt a szó, s arról informáltam az ottlévőket, hogy alapvető célunk nemcsak a szellemi értékek ápolása és közzététele, hanem a megértés - szeretetnek még nem nevez­hettem - atmoszférájának nép­szerűsítése, képviselete. Más­ként fogalmazva: az egymás felé nyújtott kezek hitvallásá­nak vállalása. Ősnaivként az eseményről írt tudósításban is erre koncentrál­tam, s keresztnevüket használ­tam a jelenlévőknek. Mintha a világháború tört volna ki. Egyikőjük, aki vala­meddig eljutott a semmit érő uborkafán, tiltakozott, hábor­gott, fenyegetett, s bizony, csak határozott beavatkozás enyhí­tette szinte fékezhetetlen dühét. Pillanatnyilag összeomolva ültem a szerkesztői szobában. Persze, nem adtam fel. Éppen Neményi Lilit, az operett és az opera élő nagyasszonyát keres­tem. Felvette a telefont. Indítot­tam volna, de rögvest ő szólt:- De jó, hogy összejöttünk, már napok óta önt kutatom. Érzékelte a meglepetést, s nem maradt adós a magyarázat­tal sem:- Barátaim mesélték, hogy milyen meggyőzően ecsetelte az emberség, a szeretet gyógyír voltát. Nem nyugodhattam ad­dig, amíg meg nem találom. Mit érdekelt már az a föld- hözkötöttségében acsarkodó fi­gura? Áthatott az az eufória, amit nem pótolhat semmi más. A Deák tér közelében lakott. Szívélyes háziasszonyként fo­gadott bennünket. Nyolcvanon jóval túl is fiatalosnak hatott, elbűvölve mindkettőnket. Aztán sorsának stációival igazolta, hogy semmi értelme az önzésnek, a tülekedésnek, csak a felfedezett adottságok mások javára kamatoztatása hozhat megnyugvást bárkinek. Gyakran majdhogy a pokol lett osztályrésze, mégsem adta fel. Az országszerte ünnepelt operettcsillag elhatározta, hogy nem éppen ifjan is újrakezdi, s valóra váltja régi álmát: az Operaház ünnepeltje lesz. Be­töltötte már az ötvenedik esz­tendőt, amikor Pillangókisasz- szonyként bemutatkozhatott. Kirobbanó sikert aratva. Nem tagadta, birkózik a ha­lállal, súlyos szívbeteg. Persze, még ekkor sem adta fel.- A kórral meg kell barát­kozni. Szomszédaimat megkér­tem: naponta legalább kétszer nézzenek rám, hiszen egyedül élek, s bármi történhet. Ezenfe­lül nem érdekel az egész. Amíg jót akaró, egymásért tenni kész társakkal összefuthatok, semmi sincs veszve. S megmaradt vérbeli nőnek is. Amikor lovagias kísérőm méltatta lábainak szépségét, hamisítatlan kacérsággal rea­gált. Messze űzve minden bo­rongást. Kéziratokat küldött, emlékeit leltározgatta, távolabbi terveket szőttünk. Mintha nem is közelí­tene a rideg Végzet. El kellett mennie, de hagya­téka: a kitartásra intés, a jobbá válásra serkentés ma még aktu­álisabb, örökzöldebb, mint va­laha is volt. Okulhatunk belőle... Pécsi István Illésre 12 év fegyház vár A minősítés: több emberen elkövetett emberölés kísérlete Tavaly november 1-jén azzal napolta el a Heves Megyei Bí­róság büntetőtanácsa a mező- tárkányi Illés Dénes ügyének tárgyalását, hogy a vádlott és védője kérésére újabb elmeor­vos-szakértői vizsgálatot ren­delt el. Tegnap Egerben, a Törvény­ház első emeleti, 58-as számú tárgyalótermében már azt tu­dathatta a tárgyalásvezető bíró, hogy a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetéből időben megérkeztek az elmeorvosi és a pszichológusi szakvélemények. Ezeket ismertette. Prof. dr. Ba­ris László úgy nyilatkozott - egyezően a korábbi szakértői állásponttal -, hogy a vádlott elmebetegségben, gyengeelmé­jűségben, tudatzavarban, szel­lemi leépülésben nem szenved. Erős személyiségzavara van, hajlamos az indulatkitörésekre. Ez azonban nem kóros elmeál­lapotából fakad. Illést túlzott féltékenysége vezérelte cse­lekményeiben. Hozzájárult a történtekhez az is, hogy a 38 évesféifi idült alkoholista. Illés Dénes a múlt év április 3-án egy baltával többször is fejbe ütötte volt élettársa fiú­testvérét, aki benyomatos ko­Tegnap a Heves Megyei Bíró­ság büntetőtanácsa ítéletet ho­zott a parádi Nováki János ügyében, akit emberölés bűntet­tének kísérlete miatt 5 év bör­tönbüntetésre, illetve - ugyan­ilyen időtartamra - a közügyek­től való eltiltásra ítélt. A folytatólagos tárgyalás so­rán először a Debreceni Orvos- tudományi Egyetem Igazság­ügyi Orvostani Intézete szak­embereinek véleményét ismer­tette a bíróság. Ebből kiderült, hogy az im­már 63. életévébe lépő vádlott idült alkoholistának tekinthető, ám kényszergyógyítását - te­kintettel korára, illetve pszi­chopátiájára - nem javasolják. Tény ugyanakkor, hogy Nováki János személyiségzavarban szenved, ám - állapították meg a szakértők - mindez nem olyan fokú, amely kizáró avagy korlátozó mértékkel bírna. Az ügyész perbeszédében fenntartotta a vádiratban foglalt tényállást, s ennek okán azt in­dítványozta, hogy a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt mondják ki bűnösnek. Nézete szerint Nováki János­nak eshetőleges szándéka volt a sértett, azaz V. Béla megölése, s kizárólag a véletlenen múlt, hogy mindez ténylegesen nem következett be. Ettől eltérő volt ugyanakkor ponyacsonttörést szenvedett. Ezt követően az asszonyt, B. Terézt saját lakásába vonszolta át, ahol több mellkasi késszú­rással végzett vele. Ezután ön- gyilkosságot kísérelt meg. Csak a gyors műtéti beavatkozás mentette meg az életét. A szakvélemények felolva­sása után sor kerülhetett az ér­demi jogászi felszólalásokra, azaz a perbeszédekre. A vádhatóság képviselője bi­zonyítottnak vette a történeti tényállást. Ugyanakkor az ügyész módosította a vádat, s azt indítványozta a bíróságnak, hogy több emberen elkövetett emberölés kísérlete címén mondják ki Illés bűnösségét. Úgy érvelt, hogy az öcs, B. At­tila esetében is legalább eshető­leges szándékú ölési kísérlet ál­lapítható meg. Létfontosságú szervet ért különösen veszélyes eszközzel több ütés. A vádlott védője szerint az öcsnél az elkövető szándéka csak a testi sértésre irányult. Enyhítő körülményként kérte figyelembe venni Illés öngyil­kossági kísérletét, alacsony in­telligenciaszintjét, beismerő vallomását. Továbbá azt, hogy három gyermekről kell gon­doskodnia. A vádlott az utolsó a védő álláspontja, aki életve­szélyt okozó testi sértés bűntet­tének megállapítását tartotta el­fogadhatónak. Nos, a bíróság - amely az ügyészi indítványnak adott helyt - az alábbi tényállást rög­zítette... Nováki János baráti kapcso­latot tartott fenn a későbbi sér­tettel, V. Bélával, akivel rend­szeresen együtt italoztak. 1995. április 13-án a vádlott ugyan­csak a pohár fenekére nézett, tekintve, hogy aznap kapta meg a nyugdíját. Nováki a kitartó iszogatás után este hazatért, s lefeküdt aludni. Az éjszakai órákban arra ébredt, hogy va­laki a lakása ajtaját rugdossa, s nem éppen szelíden őt szólon- gatja. Ä vádlott felgyújtotta a villanyt, majd az ágya mellett heverő jókora fejszét megra­gadta, s az üvegezett ajtón ke­resztül többször - legalább öt­ször - kiütött a kinn álldogáló, szintúgy jócskán ittas V. Béla fejének és törzsének irányába. S bár a vádlott rendre csak úgy fogalmazott, hogy ő csupán ’’kiintegetett a fejszével”, tény, hogy a sértettet két közepes, il­letve több kisebb erejű ütés érte, amelynek következtében koponyacsonttörést szenvedett. Noha V. Béla a bántalmazás következtében életveszélyes sé­rülést szenvedett, annyi ereje szó jogán mindössze ennyit kö­zölt a bírósággal:-Amit tettem, megbántam, bíró úr! A megyei bíróság több em­beren elkövetett emberölés kí­sérlete bűntettében mondta ki bűnösnek Illés Dénest, ezért őt 12 év fegyházbüntetéssel súj­totta. Nyolc évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, s el­rendelte a kényszergyógyítását. Egyúttal kötelezte több mint 89 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére. Az indoklásból az tűnt ki, a bíróság szerint egy­séges akaratelhatározással tá­madott a vádlott mind B. Atti­lára, mind annak siketnéma nő­vérére. Nem rajta múlott, hogy az öcs sérülése nem lett halálos. Súlyosító körülményként ér­tékelte a bíróság, hogy Illés két ember életére tört, ittasan cse­lekedett, s az élet elleni bűnté­nyek nagy számát. Enyhítőként vette számításba a beismerést, az öngyilkossági kísérletet, s a három gyermeket. Az ügyész a döntést tudomá­sul vette, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Az íté­let nem jogerős. A bíróság fenn­tartotta a vádlott előzetes letar­tóztatását. (-lay) integetés” még volt, hogy hazavánszorog­jon, ám életét csupán annak kö­szönheti, hogy gyors orvosi el­látásban részesült. A bíróság szerint az eszköz jellege - mintegy 3 kilogram­mos fejű fejszéről van szó -, az ütések száma arra enged követ­keztetni, hogy Nováki Jánosnak eshetőleges szándéka volt cim­borája megölése, mert az csak a vakszerencsén múlt, hogy V. Béla a történtek dacára is élet­ben maradt. A vádlott javára szólt, hogy részletes beismerő vallomást tett, emellett az is, hogy a sér­tett megbocsátott neki, ám sú­lyosító körülményként értékel­ték az ittasságát, büntetett elő­életét (1960-ban - amikor fele­sége nyakát vágta el - ember­ölésért 15 évet kapott, később rongálás, valamint hivatalos személy elleni erőszak és izga­tás miatt mértek rá ki külön­böző időtartamú büntetéseket). Az ügyész a bíróság által kimondott ítéletet tudomásul vette, míg a vádlott védője a minősítés megváltoztatása, ille­tőleg enyhítés miatt jelentett be fellebbezést, így az ítélet nem jogerős. A továbbra is előzetes letar­tóztatásban maradó Nováki Já­nos ügyében a végső szót a Leg­felsőbb Bíróság mondja ki. (stanga) Öt évet ért a fejszés „ Diákszínjátszók Giessenből Büchner - eredetiben A diákszínjátszás értelme az egész világon ugyanaz: kipró­bálni a bontakozó tehetséget, közelebb kerülni az irodalom­hoz és önmagunkhoz, s melles­leg szórakoztatni a többieket. Az egri IH-ban február 6-án délben a giesseni Ostwind. azaz Keleti Szél amatőr együttes mu­tatkozott be az egri középisko­lásoknak. Büchner: „Leonce és Léna” című kétfelvonásos szo­morú vígjátékának adaptáció­ját a Dobó-gimnázium meghí­vására adták elő a játszók. A program szervezője, Cson­tosáé Mészáros Katalin tanárnő szerint kár lett volna kihagyni a lehetőséget, hogy a gyerekek kortársaik segítségével német nyelven ismerjenek meg egy német klasszikust. Az előadást Jozef Proksch, Németország magyarországi középiskolai szaktanácsadója kínálta fel az egrieknek, csakúgy, mint Gö­döllő, Pécs és Baja diákjainak. Akik látták a darabot, nem csa­lódtak, tehetséggel és a hazaia­kéhoz hasonló frissességgel ját­szottak a Carl Rink és Günter Schäfer vezette csoport ifjú szí­nészei. Senkit sem zavart, hogy a főbb férfiszerepeket is lányok alakították. S aki követte a gesztusrendszert, még nyelvtu­dása hiányosságait is feledte. Noha jól teszi, ha ezek után előveszi a nyelvkönyvet és szó­tárt, hogy legközelebb szó sze­rint értse, ha németül beszélnek a színpadon. S akkor még az a szerény nézőtéri moraj sem a zavarja az élményt, amelyet ez­úttal tapasztalni lehetett. CM-) Nyíló ajtók demokráciája Ablakomból látom, mit művel a két, egy­mással szemben nyíló-záró üvegajtó a Jééé Élelmiszer Diszkont Aruház vásárlói bejáratánál. Önműködő, fotocellás ideg- rendszer irányítja. Elég, ha csak megjele­nik az ember árnya, alig egy méterre a to­lóajtó előtt, az érzékeny műszer adja a pa­rancsot az előzékeny, udvarias nyitásra. Halk, finom siklásával mintha még kö­szöntené is a belépőt. Van benne rejtett tisztelet, megbecsülés az ember iránt, mintha egy láthatatlan la­káj vagy portás hajolna meg mélyen a vá­sárló előtt. Ugyanilyen diszkrét tisztelet és figyelmesség alázatoskodik, amikor be­csukódik valaki mögött nesztelenül, tapin­tatosan, zajmentesen, mintha puha léptű angyalok finom ujjal érintenék közele­désre az összecsókolódzó ajtópárt. Finom érzékenységről tanúskodik ez az önműködő mechanizmus. Embert helyette­sítő figyelmesség, kötelesség, tisztelet, és valamiképp az egyenjogúság programja ölt formát benne. Nem egyéb, mint a tech­nika nyelvére fordított demokrácia. Min­denkit beenged ez az automatizált ajtó­rendszer, válogatás nélkül: nőt, férfit, gyermeket, időset, öreget, bármilyen ná­ciót. Nem kérdezi, milyen nemzetiségű vagy, melyik vallási felekezethez tartozol, milyen párthoz húz a szíved, gazdag vagy- e, vagy csak szegény, csak az a fontos, hogy élőlény legyél, ember. Megfigyeltem, hogy mennyire érzéke­nyek a nyitásra, csukódásra, mert ha va­laki még tanácstalan és habozik, nem szánta el magát a belépésre, akkor a két összecsukott ajtó is tanakodik, nyíljon-e vagy ne? Úgy teszen, mint a határozatlan ember, hátra is teszen egy lépést, előre is vibrál, mint a tétovázó gondolat, bizonyta­lan benne a szándék, és inogva rándul ide- oda, mint aki meg-megreszket egy pilla­natra. Nagyon emberi, ahogy viselkedik... Csodálom, hogy nincs itt szünete az udva­rias előzékenységnek, de nem is fárad bele. Előtte nem számít, hogy hogyan öltö­zik, a fotocella nem vizsgálja a pénztárcát, a ruha illatát, nem különböztet meg ínsé­gest és dúskálót, beteget vagy egészsége­set, okosat és butát, itt valahogy teljes a demokrácia. Számára minden ember egyenlő. Beengedi a másságot is, nincse­nek előítéletei, toleráns az emberi meg­nyilvánulások iránt, nincs megkülönbözte­tés, választott és kiközösített, nem ismer hátrányos értékrendet, csak elismerést mindenki iránt. És meddig tarthat ez a jól működő toló- ajtó-nyitogató? Ameddig nem sérül meg a mechanizmus idegrendszere, pontosabban az a jól működő és jól elrejtett fotocella, amelyik irányító lelke ennek a csodának. Mert ha valami üzemeltetési hiba adódik, akkor könnyen előfordulhat, hogy a vásár­lótömeg benn szorul, nem tud kijönni, és a nyugtalanság pánikba csap át, akkor bi­zony kárát látná ez a jól berendezett üzlet. Persze, ilyenkor megnyílik a vészkijárat, de sajnálatos módon azon át elszökik a demokrácia is. G. E. a ö e 2 3 3 OB 'Q '3 ti I Sokféle cipő 30-60%-kal leértékelve,

Next

/
Thumbnails
Contents