Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-03 / 29. szám
10. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. február 3., szombat Gondolatok egy cikk kapcsán. Klimaj János egyenruhában. Közel kétmillió kilométert buszozott, balesetmentesen. FOTÓ: PtLISY ELEMÉR Visszajelzést vár a nyugdíjas „pilóta” Nemrég volt fél évtizede, hogy nyugdíjba mentem az Agria Volántól. Összesen egymillió 763 ezer kilométert vezettem balesetmentesen. Bátorkodom elsőként az Agria Volán Rt. Igazgatási Tanácsának a figyelmét felhívni arra, hogy az egyre modernebb kivitelben gyártott autóbuszok kormányai mögött ülő kollégák miért ne lehetnének jól öltözöttek, igényes formaruhában. Elsősorban az utasok jobb közérzetének érdekében, amely elősegítené a többlet- bevételt is nemcsak az Agria Volán Rt.-nek, hanem más Volán-társaságoknak is. Szeretném, ha figyelemfelkeltő javaslatom valamennyi Volán Rt.-hez eljutna, hogy mérlegeljék a fotón bemutatott formaruhát a sapkával együtt. Ezt ugyanis az autóbusz-vezető kollégák többsége már elfogadta. Bátorkodom remélni, hogy kis módosítással szívesen viselnék az utasok és önmaguk jó közérzete érdekében. Mindez büszkeséggel is töltené el a vezetőket. Megértésüket és döntéseiket a címemre is szíveskedjenek elküldeni, amennyiben érdemesnek tartják a javaslatomat. Észrevételeiket előre is köszönöm. Tisztelettel kilométerekben milliomos kollégájuk: Klimaj János Egercsehi Alkotmány utca 2. 3341 Szép volt az első közös ünnep Füreden Akik az öregeknek örömteli órákat szereztek Január 4-én lapjukban megjelent cikk több gondolatot ébresztett bennem. Úgy érzem, mint a muzeológia és a cikkben szereplő probléma részbeni ismerője, ezeket meg kell osztanom Önökkel. Elsődlegesen szeretnék egy következetes újságírói tévedést kiigazítani, mely rendszeresen előfordul a lapokban. Tisztázni kell, mi is az a múzeum, mert e fogalom rendre téves tartalommal jelenik meg. Ma a múzeumon olyan - elsősorban - közgyűjteményt értünk, melynek fő feladatai a gyűjtés, feldolgozás és a közkinccsé tétel. A készülő új múzeumi szaktörvény tervezete úgy fogalmaz, hogy a múzeum tudományos intézmény. E kritérium szellemében ma múzeumainkban igen magas azoknak a tudományos munkatársaknak az aránya, akik tudományos fokozatokkal rendelkezve muzeoló- giai munkájuk mellett felsőoktatási intézményekben oktatnak, tudományos fórumokon rendszeresen jelen vannak. Fentiek ismeretében kell megítélni az idézett cikkben szereplő gyűjtemény (Sza- kácsné Mészáros Magda gyűjteménye), de a sokat emlegetett Sportmúzeum és a létrehozni kívánt Nemzetközi Rendőrmúzeum jogállását is, hogy csak a megyei példáknál maradjak. Ezek mindegyike speciális szakgyűjtemény, ami természetesen semmit nem von le értékükből, esetleg tudományos megítélésükből, de múzeumnak nevezni őket legalább akkora tévedés, mintha bankról beszélnénk abban az esetben, ha valaki a szalmazsákban gyűjti a pénzét. A múzeum alapításának egyik alapvető kritériuma a működési engedély, melyet az MKM ad ki, a miniszter aláírásával. Ennek hiányában nem beszélhetünk múzeumról. Kitérve az idézett cikk pontatlanságaira. A nevezett Palóc Múzeum Mátrafüreden soha nem létezett, annak ellenére, hogy a helyi népnyelv esetleg így nevezte. Magyarországon ma egy hivatalosan működő Palóc Múzeum van Balassagyarmaton, s egy palóc ház Párádon. Ezek valóságos működési engedéllyel rendelkeznek. Kétségtelen, hogy Szakácsnő textilgyüjteménye szakmai körökben is nagyon értékelt, 1983 óta védett magángyűjtemény, melynek bemutatását a múzeumi szakemberek is évek óta indokoltnak tartják. Tény az is, hogy a települési önkormányzat közgyűjteményt alapíthat, ekkor azonban a gyűjteménynek is köztulajdonba kell kerülnie, s az azt gondozó szakalkalmazottaknak - amely lehet a korábbi tulajdonos is - közalkalmazottá kell válniuk. Természetesen ez csak egy lehetőség, melynek megvalósulására a gyöngyösi önkormányzat jelen helyzetében nem sok esélyt látok. Mit lehet akkor tenni? Egyik járható út, hogy a gyűjtemény tulajdonjogának megtartása mellett olyan - a polgári jog által szabályozott - szerződést lehet kötni, mely lehetővé teszi a magángyűjtemény rendezett, szabályozott bemutatását. Kétségtelen: a Mátra térségének idegenforgalmi vonzereje csak nőne, ha az évek óta húzódó terv valósággá válna. Dr. Füköh Levente múzeumigazgató Gyöngyös Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon szeretném, ha lehetőséget adnának, hogy ez a levél megjelenhessen a Heves Megyei Hírlapban. Talán kevesen tudnak a mi működésünkről a megyében, pedig lehetőségeinkhez képest minden igényt szeretnénk kielégíteni. Nyugodt, csendes otthont biztosítani az itt lakó öregeknek, akár néhány hétről vagy hónapról van is szó. Tizenkét személyes ápológondozóház nyitotta meg kapuját 1995 májusában Mátrafüreden. Nagy segítséget jelent ez az idős embereknek. Ide ugyanis azok az idős emberek kerülnek be, akiknek otthoni ápolásuk nincs megoldva, kórházi kezelést nem igényelnek. A szobák két-három-négy ágyasak. Szakképzett személyek ápolják, gondozzák a lakókat, szükség szerint szakorvosi ellátásról is gondoskodnak, amelyek közül érdemes felsorolnunk a fizikoterápiát, a gyógytornát, a reumatológiát, a pszichiátriát. Az intézménybe bejárhatnak a hozzátartozók. Az idős emberek a ház csodálatos kis kápolnájában gyakorolhatják hitüket. Egyébként minden ünnepnapon van nálunk istentisztelet. Az épület átalakítással létesült, a belső berendezés nagy részét a Máltai Szeretetszolgálat és sok külső segítő nyújtotta, amíg elkészült. A karácsonyi ünnepekre nagy szeretettel és lelkesedéssel készültünk. Emlékezetessé, felejthetetlenné szerettük volna tenni a szeretet ünnepét. Ez volt az első kis családunk életében. Az egész házat gyönyörűen feldíszítettük, a csillogó, ragyogó karácsonyfáktól talán a mi kis öregjeink szeme csillogott fényesebben a meghatottságtól. Az ünnepi istentisztelet után a cserkészek betlehemes játékában gyönyörködhettünk. Azt követte az ajándékozás, majd az ünnepi vacsora pillanatai következtek. Szavakkal nem lehet ecsetelni a meghitt percek csendjét, a halk orgonaszót, a közös énekek varázsát. Boldogok vagyunk, mert örömet tudtunk szerezni gondozottjainknak és a meghívott vendégeknek. Hálás szívvel mondunk köszönetét a dolgozók és a gondozottak nevében dr. Rótt Zsuzsanna főorvosnőnek, aki fáradhatatlan munkájával, soksok szeretetével hozzájárult, hogy első karácsonyunkat meghitt, békés hangulatban tölthessük. További munkájához kívánunk sok erőt, jó egészséget! A Gondozóház szeretett kis öregjeinek, kollégáimnak, a sok-sok segítő kéznek kívánok békés, boldog új esztendőt. Tisztelettel: Szűcs Antalné gondozónő Mátrafüred Máltai Szeretetszolgálat Gondozóháza „Köszönet édesanyámért” Ezúton szeretnék köszönetét mondani dr. Szabó János hevesi háziorvosnak, az egri kórház belgyógyászati intenzív osztály főorvos asszonyának, dr. Csomós Máriának, a III. számú belgyógyászati osztály orvosának, Rabóczky doktornőnek, a nővéreknek, ápolóknak, hogy a gyors és gondos orvosi ellátásnak köszönhetően súlyos betegségéből felépülve édesanyám - Tassy József né - újra köztünk van. Az elmúlt karácsonyi ünnepeket már együtt tölthettük, amely életem legszebb karácsonya volt. Surányi Istvánné Heves Jön a farkas? Kedves olvasótársam! Ha sétád során Eger déli részén egy elegáns lakótelepet találsz, ez a Kárpát úti lakótelep. Ha riasztó szól - ami más tájon is gyakran megesik -, ne ijedj meg, mert ehhez úgy hozzátartozik ez a hang, mint a Hortobágyhoz a délibáb, vagy szilveszterhez a petárda. Kezed-lábad törve ne rohanj telefonhoz, hogy a rend őrét azonnal értesítsd! Nem jár tolvaj a házak között! Csupán a riasztók hatástalanítása van folyamatban - a lakók által. Mert a csúcstechnológiával készült készülékeket csak akkor lehet hatástalanítani, ha gyakran és indokolatlanul használják. Bármiért is kapcsolják be, a riasztó hatástalanítása sikeresnek mondható. - És ha valóban jön a farkas? - Csak hadd jöjjön. Ki figyel már a riasztóra? A sok indokolatlan használattal már rég hatástalanítva lett. S.D. (Név, cím a szerkesztőségben) Pillanatkép! Az ajtó mögötti ágyon hajlott asszony fekszik, 83 éves. Fehér kendőt hord parasztosan megkötve. Ha látogatók jönnek, azt szajkózza: kilenc élő gyereke van. Egy másik asszony nagyon sovány, nincs több 30 kilónál, de mindig cigarettázni akar. Az egyik reggelen bejött a nővér, beleszimatolt a levegőbe, és érezte a cigaretta szagát. Felszólítást tett, adják elő a gyufával együtt. Volt ott egy beteg igen súlyos állapotban, akit a főorvos úr hihetetlen gonddal kezelt. Mindig megnyugtat bennünket, ezért várjuk a viziteket, hogy lássuk. Tisztelettel: Polonkai Mátyásné (90 éves) Mátra Szanatórium „Dölyfös úri kocsis ül a hintó bakján...” Vége a szeretet ünnepének. Megajándékoztuk, megnyugtattuk lelkiismeretünket, hogy mi jók vagyunk. Fontos úr is úgy gondolta, ideje már felfüggesztenie az emberséget a következő szeretetünnepig, jöhet a dzsungel törvénye. Fontos úr - az előző életében talán Fontos elvtárs - ügyes ember. Megprivatizálta munkahelyének eszközeit bagóért, miután bebizonyította, hogy azok már semmit sem érnek. Persze, „mi tulajdonosok” - egy bagónyit sem láttunk belőle. Kerékpáromat taposom városunk egyik latyakos utcáján, amikor az egyik Fontos úr velem szemben vészesen közeledik. Száz lóerős kocsija úszik a latyakban, csapva azt szerteszét. A KRESZ szabályai őt kevésbé érintik. A fülére telefon- kagylója tapad, amelyen vélhetően fontos megbeszélést folytat. Bocsánatkérően intek kezemmel, lassítást könyörögve, de Fontos úr az integető porszemet nem veszi észre. Ezért újra intek, hogy lassítson, mert a latyakkal leterít. Fontos úr - miután sikeresen lefröcskölt - dühösen megállt:- Mit akadályozza itt a forgalmat, vén majom! - ordított rám, és mielőtt eszméltem volna - a latyaktól és a keresetlen szavaktól -, beletaposott a gázba, s elhajtott. Kedves Éontos úr! Azért, mert kerékpáromat taposom az út szélén, még nem vagyok vén majom! Középfokú végzettségemmel és több szakmámmal valaha még én is jól kerestem. Hogy több mint negyven év munka után mégis kisnyugdíjas lettem - nem az én hibám. Aktív koromban hiába fogták le tőlem a keresettel arányos „társadalombiztosítást”, mégis elszabták nyugdíjam. Mert a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló évek - munkáltatómnál - a felszámolás évei voltak, minimális munkabérrel. így aztán a jól kereső évek - törvényeink szerint - mind elvesztek. Tisztelt Fontos úr - dölyfös úri kocsis! A munkahelyem mesterséges tönkretételében talán a Te kezed is benne van. Talán azért, hogy bagóért megprivatizáld a „rendszerváltás” során. Azért legközelebb mégiscsak állj meg, és tiszteld a „vén majmot”... S.D. (teljes név és cím a szerkesztőségben) Lopakodó öngyilkosjelöltek... Avagy az esti szürkület veszélyei A lopakodóról a kedves olvasónak ne feltétlen az amerikai ultramodern bombázó jusson az eszébe. Netán a sivatag hajója, illetve az úttesten átszaladó sötét színű macska, hanem a mindennapjaink közlekedésére igen nagy veszélyt jelentő kivilágítatlan kerékpárok, illetve az így az úttestre merészkedő gazdáik. Nem kevésbé a járművek nem kielégítő világítása (az egy-, vagy egyáltalán nem létező varázsszemű gépjárművek), a kivilá- gítatlanul útszélen várakozó teherautó-monstrumok, na és az út szélén koalíciós traccs- partit tartó „Juli és Mari nénik" . Tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, az ne vegye magára. Akikre viszont ráille- nek a leírtak, azok nem árt, ha megszívlelik, mert mindenkit hazavár a család, a feleség, az apu, az anyu, a nagyszülő vagy az unoka. Itt vannak a mostani téli útviszonyok. Sohasem elegendő a sajtóban, a rádióban, a televízióban elhangzó figyelmeztetés, amely felhívja megannyi veszélyre a közlekedők, a lakosság figyelmét. Ennek ellenére rendkívül sok a felelőtlen ember, akik a varázsszemű pislákoló járműveikkel a szabályosan közlekedő embereket hozzák sokszor kivédhetetlen veszély- helyzetbe. Nem elég látni, hanem látszani is kell, nincs ugyanis mindenki mellett egy „őrangyal”, aki időben figyelmezteti a közlekedőt, hogy már ismét valami rosszat cselekedtél. A közrend őreinek - tudjuk - rengeteg a feladatuk, ők sem lehetnek minden utcára merészkedő „lopakodó” háta mögött, hogy időben elvegyék a kedvét a minden közlekedőre veszélyt hozó, nemtörődöm cselekedetétől. Igaz, sok esetben nem is a bírság a megoldás, hanem az ilyen járművek olyan helyzetbe hozása, mely lehetővé teszi más, az utakon közlekedő ember biztonságérzetét is. Szabó Vilmos Aldebrő, Árpád ti. 82. Két éve született. - Az egri Szandrát ez alkalomból köszöntik szeretettel: Piciék. A fotót Czövek Jánosné küldte be Felnémetről, a Béke utca 27.-ből.
