Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-28 / 50. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. február 28., szerda Ma ünnepli születésnapját. A képen látható egri özvegy Imre Lajosné 88 éves. Ezúton köszönti hat gyermeke, két menye, két veje, 11 unokája és 17 dédunokája. Nagyon nehéz körülmények4cözött nevelte fel gyermekeit. A fotót lánya, özvegy Becskei Pálné küldte be szerkesztőségünknek. Özvegy Imre Lajosnénak gratulálunk, és jó egészséget kívánunk. Diáknapon a Gárdonyiban „Remélem, a javaslatom támogatókra talál” Az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskolában lezajlottak a diáknapok. A múlt héten három napig feje tetején állt az egész iskola, szólt a zene, nagy volt a nyüzsgés. A négy jelölt. Robi. Balázs, Árpi, Holló és osztályaik izgalmas programokat állítottak össze, hogy ezzel megnyerjék az iskola diákjainak szavazatait. Többek között volt Astrix, Chan Dependence-koncert és diszkó. Az érdeklődők részt vehettek önismereti, számítógépes és graffity-előadáson, kungfu- és divat-bemutatón. Idén is megrendezésre került a már hagyománnyá vált tanárdiák labdarúgó-mérkőzés, és más tréfás vetélkedők a diákigazgatók, tanárok és diákok részére egyaránt. Csütörtökön Tisztelt Szerkesztőség! A sok kellemetlen hír, idegesítő esemény, bűntények, tragédiák mellett néha örömmel látnánk értékes emberekről beszámolókat is. Mezötárkányban, a Jókai utca 20. szám alatt él két idős ember. A néni 81, a bácsi 86 éves, akik életükben mérhetetlenül sokat dolgoztak, s dolgoznak ma is, hála Istennek jó egészségben és teljes szellemi frissességben! Ez a két szorgalmas, becsületben, munkában megöregedett ember megérdemelné, hogy sokan megismerjék őket. Akik ma sem panaszkodnak, pedig csak a bácsi este az iskola közelében tartózkodók tűzijáték szemtanúi lehettek. A jelöltek osztályai vidám színdarabot adtak elő, mint például a Hattyúk hada, vagy a Besenyő-paródia. A szavazás péntek délután volt, aminek eredményét a „sturmix”-en hirdették ki. A sturmix a tagozatok versenyét jelenti, amit idén az „A”-s osztályok, tehát az angol tagozatosok nyertek meg. A vetélkedő végén kihirdették, hogy az 1996-os diákigaz- gató-választás nyertese Balázs lett. A mások három csapatnak sem kellett bánkódnia, mert nincsenek vesztesek. A diáknapokon mindenki csak nyerhetett, mert ez a három nap rengeteg vidámsággal telt el! Zórád Tünde nyugdíjából és a kertben végzett szorgalmas munkájukból élnek, s még arra is telik, hogy a gyermekeiket anyagilag segítsék! Még nem mentek szociális segélyért az önkormányzathoz, mint nagyon sok munkaképes fiatal ember teszi! Sok fiatal család kertje gazzal van tele, ahol pedig megteremne a háztartáshoz szükséges zöldségféle, de kapálni nem szeretnek, inkább tartják a markukat segélyért. Példát vehetnének Tóth Berci bácsiról és feleségéről, Jacsó Juli nénitől! Tisztelettel: Kiss Mária Mezőtárkány Tisztelt Szerkesztőség! A közelmúltban volt a II. világháború egyik jelentős ütközetének - a doni áttörésnek - évfordulója, mely országos megemlékezést váltott ki. Emlékeztünk magyar katonáinkra, akik szörnyű körülmények között vesztették drága életüket egy esztelep háborúban, hazájukért. Sarudon is méltó kegyelettel adóztunk a hősi halált halt 105 helybéli áldozatra, azok családtagjaival egyetemben. A temetőben a hősök emlékművénél tábortűz mellett, gyertyafénynél szomorú szívvel hallgattuk polgármesterünk és papunk megemlékezéseit. Sarud határában 24 magyar, 3 német és 5 szovjet katona vesztette életét. A 24 magyar katona külön koporsóban és sírkertben nyugossza örök álmát, úgyszintén a 3 német katona is. A szovjet katonákat elszállították az újlő- rincfalvai temetőbe, közös sírba helyezve a környéken elesett katonákkal. Sarud lakossága 1947-ben a különböző helyeken elesetteket összeszedte, és külön koporsóban helyezte örök nyugalomra. Az elesett katonák erdélyi származásúak voltak, melyből 11 fő ismert, míg 13 ismeretlen volt. Még abban az esztendőben az akkori ifjúsági szervezet és az önkéntes tűzoltóság rendezvényeiből befolyt pénzösszegből egy szép „turulmadaras” emlékművet emelt, a hősök nevét márványtáblába vésette. Ez lett a II. világháborús áldozatok emlékműve is. Ez azért is említésre érdemes, mert hazánkban nem volt jellemző - a szovjet katonákon kívül - a II. világháborús hősökre emlékezni. Amíg a szovjet áldozatok méltó- sírkertekben nyugosznak, addig a környékünkön ma is találhatók magyar katonák földi maradványai útszéli árkok mentén! Ennek érdekében szeretnék szót emelni. A Besenyőtelekhez tartozó Kétútközön az állami gazdaság előtt az árokparton van elhantolva két magyar hősi halott katona. Köszönve az állami gazdaság dolgozóinak, körülkerítve, és néha-néha virág is kerül sírhalmukra. Most, hogy már nem tabu a II. világháború áldozataira emlékezni, jó lenne, ha ennek a két magyar katonának a földi maradványai méltó helyre - a besenyőtelki temetőbe -, rendes sírhelyre lelnének. Tudomásom szerint Besenyőtelken sok vállalkozó van, akik anyagi helyzetüknél fogva áldozhatnának - a község lakosságával összefogva — e nemes cselekedet érdekében. Ha szükséges, szerény nyugdíjamból e célra felajánlok ezer forintot. Ha írásom lapjukban megjelenik, biztos vagyok abban, hogy javaslatom támogatókra talál! Tisztelettel: Berecz Gábor nyugdíjas Sarud, Kossuth u. 188. Tegyenek meg mindent ellenük / Tisztelt Szerkesztőség! Tegyék lehetővé, hogy ezt a pár sort közzétegyem a nagy nyilvánosság elé, Feketegazdaság címmel. Mivel a kormány nagy erőfeszítést tesz, hogy visszaszorítsa. Nyílt levél a Tisztelt belügyminiszterhez. Azért írok önnek, mert ön a felelős az önkormányzat és a rendőrség felett. Amíg a kormány egyik kezével harcol a feketekereskedelem és -gazdaság ellen, addig a másik kezével azokat segíti, akik abból élnek. Annak a sok száz kiskereskedőnek a nevében beszélek, akik nap mint nap megküzdenek azért, hogy megkeressék a mindennapi betevő falatot, és leróják a csillagokba rúgó adóterhet. Tudomásom szerint Magyarországon külföldi csak akkor dolgozhat, ha megvan a munkavállalói engedélye. Semmilyen vállalkozói igazolvány nem érvényes, csak ha a munkavállalói igazolványt kiadta a hatóság. Ezt a törvényt az önkormányzatoknak és a rendőrségnek kellene vizsgálnia. Sajnos, az életben nem így van. Úton-útfélen, boltok előtt mást sem lát az ember, csak azt, hogy feketén kereskedő kétes egyének árulják ki tudja, honnan beszerzett árujukat. A rendőrség egyszerűen nem törődik velük, hát akkor hol a törvény? Csak a magyar kereskedőkre érvényes? Felháborító, hogy a hatóság megengedi adót nem fizető egyének működését. Kérem a belügyminisztert, hasson oda, hogy a rendőrség és az önkormányzat tegyen meg mindent a törvény betartására. Tisztelettel: Tóth Miklós kiskereskedő, Eger Várjuk leveleiket! Kiadónk és szerkesztőségünk örül annak, hogy leveleikkel megtisztelnek bennünket. Részesei lehetünk örömeiknek, igyekszünk osztozni bánataikban, gondjaikban, s lehetőségeink alapján segíteni előfizetőinknek, olvasóinknak. Ezúton is kérjük önöket, hogy észrevételeiket, javaslataikat írják meg nekünk. Küldjék el szerkesztőségünknek, és közöljük azokat. Együttműködésükre továbbra is számítunk. Címünk a régi: Heves Megyei Hírlap Szerkesztősége Eger, 3301 Pf 23. Kéményseprési díj, vagy pedig adó? Ismét született egy minden realitást nélkülöző, igazságtalan és bosszantó, pénztárcánkat laposító rendelet, karácsonyi és újévi „ajándékként” azoknak, akik gáztüzelésű, kéménybe kötött berendezéssel rendelkeznek. A gáz szerencsére nem kormok Ezt bizonyítja az is, hogy 13 éve egyszer sem kellett kormolni (kotorni), s amikor vizsgálatot kértem, akkor és azután sem, mivel a kémény ugyanolyan állapotban van, mint az első évben. (A szén, fa, olaj és vegyes tüzelésű berendezések kéményeinek rendszeres tisztítását szükségesnek tartom, de a kiszállási díjat ott sem tartom indokoltnak felszámítani.) A kéményseprési díjat akkor is meg kell fizetni, ha nem vesszük igénybe a szolgáltatást, sőt: meg is büntetnek érte! Miért annak kell megfizetni, aki meg sem rendeli, s miért nem az fizet, aki megrendeli? Nem tudom, hogy a rendeletet alkotó(k) és megszavazok közül bárki is meg- győződött-e arról, hogy szükséges-e valójában a kotrás? Nagyon sok kis jövedelmű családnak, illetve személynek már fűtésre sem telik, nem pedig kéménykotrásra! Gondoltak-e arra, hogy egy kis keresetű személynek a havi keresetének 10—13 százalékát kell éves szinten kifizetnie egy fiktív szolgáltatásért? Gondoltak- e arra, hogy a gázkémények csak fél évig üzemelnek normális körülmények között is. a tartalék kémények pedig egyáltalán nem, mégis éves díjat számolnak fel? S milyen indok alapján számolnak fel áfával együtt 438-500 forintot kiszállási díj címén? Azért talán, mert a kéményseprő átsétál egyik házból a másikba? Eddig is csak a díjat szedni jártak a kéményseprők, s ezután ugyan mi más dolguk lesz? Az alumínium csővel bélelt kéményekbe még csak tégla és vakolat sem hullhat bele, az pedig, hogy a madár „belefész- kel”, nevetséges hivatkozás. S mi van akkor, ha a rendelet 7. paragrafus /l/ bekezdése értelmében nem kötünk szerződést a kéményseprőkkel? Ugyanis ez kimondja: „A kéményseprő-ipari közszolgáltatás tárgyában a szerződés a kéményseprő és a tulajdonos között a szolgáltatás igénybevételével jön létre.” Nem volna-e tisztességesebb, ha a kéményseprők megtanulnák a kéményépítést, bé- lésezést, javítást, cserépkályha- és kandallóépítést, és így tényleges munkával keresnék meg munkájuk bérét, s nem egy rendeletén alapuló fiktív munkavégzéssel. Kíváncsi lennék, ha e rendeletet alkotók és jóváhagyók havi keresetének 10-13 százalékát kellene egy szükségtelen szolgáltatás díjaként kifizetni, mit szólnának hozzá? Milyen érdeke fűződik a megyei és városi önkormányzatnak e rendeletből származó hatalmas jövedelemből? Ezek szerint minden szolgáltatást egy rendelettel kötelezővé lehet tenni, a polgár meg fizessen. Amikor a szolgáltatást az önkormányzat „rendeli” meg, illetve el, az már nem demokrácia, hanem diktatúra. Ez nem értünk született, hanem ellenünk. Tisztelt önkormányzati vezetők és képviselők! Önöket - úgy gondolom - a megye, illetve a város polgárainak képviseletére választottuk, nem pedig önös érdekeket szolgáló rendelet(ek) alkotására és jóváhagyására. Kérem, gondoljanak azokra is, akik jövedelmüket gyarapítani már sehogy sem tudják, s ne vegyék ki a szájukból a talán még kenyérre és tejre valót is. S még egy: 1995. december 4-én jelent meg egy írás a Heves Megyei Hírlapban „Legyen rend a kémények körül” címmel. Észrevételt 5-éig lehetett tenni! (1 nap) Majd egy másik cikkbe rejtve 13-án „a városatyák áldásukat adták a rendeletre”. Én, a velem egyetértő polgárok " viszont nem. Majoros Bernât Eger, Móricz Zs. u. 20. Példát vehetnének róluk A személykocsiknál is alkalmazható Tisztelt Szerkesztőség! 1973-ban lettem kiselejtezve az egri Volántól, mint autóbusz-vezető. Bizonyára velem is igen sok esetben előfordult, hogy hófúvások idején és a síkos, csúszós utakon elakadás veszélye fenyegetett, igen sok eset volt, amikor elakadt, árokba csúszott gépkocsik közt én szinte zökkenőmentesen mentem tovább az utamon. Én a magam egyszerűségével élve úgy oldottam meg ezt, hogy szereztem olyan nagyobb szemű láncot, ami befért az abroncson lévő lyuk és a két hátsó gumi közé, és olyan hosszúra vágtam, hogy körbeérjen egy- egy gumit, amit egy megfelelő csavarral összefogtam. Ennek egy-egy felszerelése egy percbe került. Ha a helyzet úgy kívánta, akkor mindkét oldalra 1-1 láncot tettem fel, vagy átlós irányban kettőt-kettőt szereltem fel, aminek a le- és felszerelése 4-A percet vett igénybe. Az az előnye is volt, hogy ha jobb úton már nem volt szükséges, könnyedén leszereltem. A gyári hólánc használata, fel- és leszerelése igen nehézkes, ezért is idegenkednek a használatától. A fenti módszer személygépkocsiknál is alkalmazható. És most ezúton mondok köszönetét a volt vállalatomnak, az Agria Volán Rt. vezetőségének, élükön Füle István vezér- igazgató úrnak, aki minden emberséges, emberi méltósággal megáldott, a maga egyszerűségével értékelni tudja az egyszerű munkásembereket, ezért is mind ez ideig minden esztendőben a vállalat több száz nyugdíjasának nyugdíjastalálkozót rendeznek vendégséggel egybekötve, ahol fájdalommal veszünk tudomást az eltávozott munkatársainkról, és örülhetünk a még meglévő barátainknak és kollégáinknak. Ugyancsak igen kevés vállalat van már az országban, ahol a dolgozóinak és az idős nyugdíjasoknak kedvezményes gyógyüdültetést biztosít, ennek keretében - úgy, mint hosszú éveken keresztül - az idén is feleségemmel együtt elmehettünk a hajdúszoboszlói gyógyfürdőbe. Ezt ismételten nagyon szépen megköszönjük. És kívánjuk a vállalat összes dolgozójának és vezetőinek, hogy jó erőben és egészségben éljék túl az én 80 esztendőmet. Tisztelettel: id. Boros Sándor Pétervására, Tisztisor 30. Emlék, három évtized múltán Kovács Jánosné, a Heves Megyei Hírlap vámosgyörki olvasója küldte be szerkesztőségünkbe ezt a felvételt. Emlékezetes ez a fotó, hiszen már több mint három évtizeddel ezelőtt készült férjével. Fontos eseményt, a házasságkötésüket megörökítve. Olvasónk azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy jelentessük meg a felvételt, miután férjét nemrég köszöntötték születés- és névnapja alkalmából. Örömmel teszünk eleget kérésének. Ezúttal engedjék meg, hogy szerkesztőségünk nevében mindkettőjüknek további békés, boldog, együtt eltöltött éveket kívánjunk. Emlékezetes felvétel 1964 nyaráról, Gyöngyösön
