Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-27 / 49. szám

1996. február 27., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA És KÖRZETE Száz lépésből hetvenöt rossz Olvasóink lapunkból is rendre értesülhetnek a kisebbségi ön­kormányzatok háza táján időről időre jelentkező kisebb-na- gyobb perpatvarokról, működési zavarokról, néhány esetben a testületek megszűnéséről. Az okok, illetve a jelenségek telepü­lésenként nagyon sok egyező vonást mutatnak. Rácz Ernővel, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat tagjával ezen problémák okairól, lehetséges megoldásáról beszélgettünk.-Legelőször azt kell leszö­gezni: a cigányság nem volt felkészülve arra, hogy dönthes­sen a saját dolgaiban. Másrészt a „ránk szakadt” lehetőségek sem egyértelműek. Az önkor­mányzati törvénytől sokkal többet vártunk.- Gyakran mégis úgy tűnik, a meglévő lehetőségeket sem ké­pesek kihasználni a kisebbségi önkormányzatok...- Ez is igaz. A testületek döntési jogköre tulajdonképpen minimális, ugyanúgy a műkö­désre biztosított pénzek is. Komoly gondot jelent, hogy ar­ról a kevésről sem mindig tud­ják, mire költhetik. A kisebb­ségi önkormányzatoknak tulaj­donképpen a kulturális auto­nómia megőrzésére nyílna lehe­tőségük. Azonban - ismerve a honi cigányság foglalkoztatott­sági vagy lakáshelyzetét - nem Legalábbis remélhetően egy­más mellett dolgozik majd Pé- tervására két nyugdíjas-szerve­zete, s nem egymás ellen. Töb­bek szerint nem szerencsés, hogy a „régi” nyugdíjasklub tagjai, valamint új idősek belé­pésével egy másik csoport ala­kult - mintegy nyolcvan fővel - Pétervásárai Nyugdíjasok Ba­ráti Köre néven. Szántó Miklós, a kör elnöke lapunknak elmondta: az is a vi­szony tisztázását szolgálná, ha a klub tavalyi pénzmaradvá­nyából a hozzájuk „átigazolt” negyvenöt tagra eső részt át­Hazánkban még csak álom, hogy a holland példához hason­lóan törvénybe lehessen iktatni: minden állampolgárnak elemi joga, hogy tűz esetén legfeljebb negyedórán belül megérkezzen a hozzáértő segítség. De örven­detes, hogy az oly sokáig mos­tohagyerekként kezelt önkéntes tűzoltóságok megbecsültsége az utóbbi években megnöveke­dett - mindezt Csontos Ambrus tűzoltó százados, a Heves Me­gyei Tűzoltó-parancsnokság tűzmegelőzési osztályvezetője mondta el azon az összejövete­len, amelyen Pétervására és ez a legsürgetőbb tennivaló. Az igazán égető gondok kezelésére sokkal inkább a civil szerveze­tek rendelkeznek lehetőségek­kel. Azonban helyi szinten sok­szor épp ez okoz félreértéseket. Mert előttük nyitottak a pályá­zati lehetőségek, s ezt a romák sokszor nem tudják, vagy nem értik meg az önkormányzatok és a szervezetek közötti kü­lönbséget. A keveredést csak fokozza az a kialakult gyakor­lat, miszerint - főként kisebb településeken - mindkét szer­veződés vezetője ugyanaz a személy. Sőt, sok esetben ugyanő kapott helyet a „nagy” testület szociális bizottságában is. Ez a funkcióhalmozás pedig mindenképpen kerülendő lenne. Annál is inkább, mert így a laikus cigányok segélye­ket várnak tőlük, amire persze nincs mód, bár a jelenlegi fel­utalnák a kör számlájára. Ebben az ügyben várhatóan ezen a héten sikerül egyeztetni a fe­leknek.- Mi nem zárkózunk el a má­sik szervezettől, hiszen nem személyes okai voltak a „kivá­lásunknak” - utalt a városban keringő szóbeszédre az elnök. - Sajnálatosan jól példázza azon­ban az ő együttműködési szán­dékukat, hogy a „Farsangi Pa­lóc Bokréta” házigazdájaként csupán tíz meghívót küldtek ré­szünkre, holott nagyon szívesen részt vállaltunk volna a rende­zésből is. (s. p.) Váraszó önkéntesei vehették át a szolgálati emlékérmeket. Negyvenéves munkájukért Pál Aladár, Ködmön Alfréd, harmincévi önkéntességért Nagy Károly, Orosz Sándor, negyedszázados ténykedésükért Molnár István, Pál István, Pálfi Zoltán, Szekeres Pál, Kovács Gusztáv, Pálfi István, húszévi szolgálatért Purgely Pál, míg egy évtizedes szolgálatukért Bojtos László, Bocsi László, Ködmön László, Csécs László, Szántó József és ifjabb Pál Ala­dár részesültek a kitüntetés­ben. készültséggel nem is lenne sze­rencsés, ha a véleményezési jognál több jogosítvánnyal ren­delkeznének a szociális kérdé­sekben.- Vagyis: halászni taníts, ne halat adj?-Annál is inkább, mivel a segélyek inkább csak halacs­kák, mint halak. Természetes, hogy a jelenlegi áldatlan hely­zetből kivezető útra kell ráirá­nyítani a cigányságot, éspedig úgy, hogy tudja is: miért és merre megy. Ezt a feladatot ér­zésem szerint a szervezetek és az önkormányzatok közösen tudnák csak elvégezni. Az előbbiek a pénzszerzési esélye­ikkel, utóbbiak a településekkel való kapcsolattartással. Ehhez nem csupán a romáknak, ha­nem sok esetben a „nagy” ön- kormányzatoknak is fel kellene nőniük. Fel kellene ismerniük: nekik is érdekükben áll, hogy segítséget nyújtsanak a roma­szerveződéseknek.- Anyagi segítségre gondol?-Részben. Ismerjük az ön­kormányzatok általános pénz­ügyi helyzetét, és tudjuk: az ap­rócska szociális keret és a lé­nyegesen nagyobb igények kö­zött őrlődnek. Ha a szervezete­ket támogatnák inkább, akkor azok egy-egy pályázatnál ezt „saját erőt” felmutathatnák, s így könnyebben jutnának pénz­hez céljaik magvalósítására. És ezáltal halászni is megtanulhat­nának a cigányok...- On az Autonómia Alapít­ványnál tanácsadóként dolgo­zik, ahonnan körzetünk több romaszervezete kapott támoga­tást különféle, főként mezőgaz­dasági vállalkozásokhoz. Mi­ként értékelhető ez a forma?- Mi az alapítványnál úgy mondjuk: gyutacspénzt adunk a kisebb-nagyobb vállalkozások elindításához, amelyek aztán megoldhatják vagy legalábbis enyhíthetik a megélhetési gon­dokat. Sok esetben nem ez tör­tént: egyszerűen a támogatás­ból vásárolt disznókat levág­ták... De azért találkoztunk ala­pos, jól kidolgozott üzleti ter­vekkel is. Ezek arányát kellene növelni a pályázatok között. Ezért az alapítvány és más ro­maszervezetek is képzéseket szerveznek, ahol legalább a ve­zetők megtanulhatják a leg­• •• alapvetőbb dolgokat. Szemé­lyes példa: magam is vállalkoz­tam pár éve. Nem igazán sike­rült. Akkor sokat gondolkod­tam, mi volt a hiba. Vagy negy­venet találtam. Amikor az ala­pítvány szakembereivel tovább elemeztük a dolgaimat, ez a szám hetvenötre nőtt.,. A „tanu­lóköreink” remélhetően segíte­nek a most induló vállalkozók­nak a hasonló csapdák elkerü­lésére. Előrelépést jelenthet a márciustól induló Roma Köz- alapítvány, amelynek pályáza­tai már az önkormányzatok előtt is nyitottak lesznek. Az biztos: a jövőben sokkal szigo­rúbb feltételekhez kötjük a tá­mogatások odaítélését, például az említett tanfolyamok vala­melyikének elvégzéséhez.- Hogyan tátja a jövőt?- Azt hiszem, a következő választásokig előttünk álló idő­ben a romák nagyon sokat fog­nak tanulni, s ’98-ban - nagyon bízom ebben - már valóban ér­zik majd: súlya van a szavaza­tuknak. Ez egy hosszú folya­mat, de bizakodásra ad okot, hogy már elindult valami. Suha Péter Hét éve város Pétervására Március 1-jén 15 órától, Péter­vására várossá nyilvánításának hetedik évfordulóján a Műve­lődés Házában az általános is­kolások műsorára várják az ér­deklődőket. Aktuális kérdésekről közigazgatási fórum A Magyar Közigazgatási Kar megyei tagozata csütörtökön délelőtt kilenc órától kerekasz- tal-beszélgetésre invitálja a közigazgatási szakembereket „A kistérségi társulások jelene és jövője” címmel. A Kegle- vich-kastély lovagtermében tar­tandó fórumon dr. Kara Pál, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára is az előadók kö­zött szerepel. • Recski farsang: ha hoznak, esznek Batyusbálba hívják a farsan­golni vágyókat a recski általá­nos iskolába március 2-án, este hét órától. A mókázásról és a talpalávalóról a szervezők gon­doskodnak, ellenben „kést, ka­nált hozzanak, hogy éhen ne maradjanak...” Napirenden az óvoda és az étkeztetés Ma délután két órakor ülésezik Pétervására önkormányzata. A képviselők beszámolót hallgat­nak meg az óvoda munkájáról, és döntenek az idősek otthoná­nak étkeztetési díjáról. Pétervásárai Városi Televízió Február 27-március 4. Kedd: 16.00-24.00: Szív Tv Szerda: 16.00-24.00: Szív Tv Csütörtök: 16.00-24.00:SzívTv Péntek: 16.00-24.00: Szív Tv Szombat: 9.00: Testületi ülés Erdő- kövesden; 13.00: Kilátó; 14.00: Palóc Farsangi Bokréta (1.); 15.00: Közigaz­gatási fórum; 15.30: Tűzoltóink ünnep­sége; 16-24: Szív Tv Vasárnap': 9.00: Testületi ülés Pé- tervásárán; 14.30: Palóc Farsangi Bokréta (2.); 15.20: Farsang a nevelő­otthonban; 16—24: Szív Tv Hétfő: 16.00-24.00: Szív Tv I Csikós, pásztor - vesszőből A parádi Baji Imréné népi iparművészt már gyermekkorában elbűvölték a fűzfavessző kosarak, melyeket édesapja font téli estéken a család szükségletére. Takaros tanyájukat körbekerítették sövénykerítéssel, az udvar hátuljába górét építettek belőle. Felnőttkorában Bajiné a békési kosárgyár­ban kereste kenyerét. Megtanulta a fonást a zöld, az ipari és a hagyományos, héjas fűzfából is. Aztán Mátrafüredre költöztek, ahová csupán egy bőröndnyi anyagot vihetett a harmadik emeleti lakásba. Nem tűrte a tétlenséget, apró kézimunka- és ajándékkosárkákon dolgozott. Munkái budapesti kiállításra kerültek, ahol máso­dik díjat nyert velük. A borosüveget em­berformára fonta, mellé poharakat díszí­tett; készletét Egri le­ánykának keresztelte. Olyan nagy sikere lett, hogy a budapesti Egyesült Fonottáru- gyár elnöke bedolgozó mintakészítőnek hívta. Nagy öröm volt neki, hogy az elképzelései sze­rint készültek a lámpaernyők, kosarak, ikeba- nák. A nyári népművészeti szaktáborokban gye­rekek sokaságát tanította. Látványos és egy­szerű tárgyakkal kezdték; kosárkával, alátétek­kel, majd babacsörgővel fejezték be, melybe száraz magokat rejtettek. Legjobban figurális üveget szeret fonni, új és új viseletbe öltöztetni a kiürült flaskát.- Gyerekkoromban mindennap megfigyel­tem az öreg tehénpásztort, amint nagy, fekete karimás kalapjában őrizte az állatokat. Megra­gadott a kép, fontam egy botjára támaszkodó juhászt, pörge kalapot tettem a fejére. Sovány­nak láttam egy ingben, gatyában, adtam rá su­bát is. Egyedül volt, hát fontam mellé egy taka­ros asszonyt, vállkendőset, bő szoknyásat. Egyik szobájában a Népi Iparművészeti Ta­nács által zsűrizett tárgyak sorakoznak: sötét­barnára pácolt és nyers színű lámpaernyők, ku­lacsok, gyerekeknek való maciarcú kerek kas- kák, ruhás-, gyümölcsös- és kenyeres-, fahordó, diószedő és piaci kosa­rak, kisebb-nagyobb do­bozok, polcok. Szeretne egy állandó kiállítóhelyiséget kapni, hogy mindenki láthassa az otthon őrzött soka- dalmat. Nagyobbik fia, Imre szintén népi ipar­művész, Debrecenben folytatja a mesterséget. Zoltán, a kisebbik, most ismerkedik a fortélyok­kal, de már az ő keze alól is kikerültek szalvétatar­tók, lámpaernyők. Bajiné az elmúlt 30 év alatt rengeteg elisme­rést kapott, tárlatok sorát járták be kosarai itt­hon és külföldön. Szűkebb hazánkban a Dobó téri kirakodóvá­sárokon találkozhatnak fűzfa figuráival, a jó egri bort rejtő, fonattal körbeölelt zöld palackja­ival. Visszakapták az apai földet, most arról ál­modoznak, hogy körbefonják a birtokot sö­vénykerítéssel. Császi Erzsébet Készül a ruháskosár A Baráti Kör kéri a pénzét Pétervásárán Nyugdíjasok egymás mellett Tűzoltók ünnepeltek Pétervásárán Elismerés a szolgálatért Kicsik Ki mit tud?-ja Szentdomonkoson A kis iskolák élni akarnak Huszonegy apróság tanul a domonkost iskola egyetlen összevont osztályában fotó: matyikó Mátraballáé marad a szabadidőpark A faluban egyre kedveltebb mátraballai szabadidőparkot - úgy tűnik — sikerül megtartania a községnek. A közelmúltban több szakhatóság is kedvező vé­leményt mondott ugyanis a te­rület természetvédelmi körzetté nyilvánításáról. Ezek birtokában a testület határozatot hozhat a védetté nyilvánításról, s így a tulajdo­nos Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. már nem ad­hatja el a pihenő-, kirándulóhe­lyet. Mint Forgó János polgármes­ter lapunknak elmondta: igazán csak akkor kerülhet le napi­rendről a kérdés, ha már az ÁPV Rt. képviselői is elismerik a terület védettségét. De erre - az eddig történtek alapján - komoly esély van. A jelenlegi közoktatás-poli­tika gazdasági normái bár­mennyire is hátrányos hely­zetbe hozták a falusi kis isko­lákat, azok élni akarnak. Szép példája található ennek Szentdomonkoson. Az apró­ságok dallal, tánccal köszön­tik az ünnepeket, összetartva a falu közösségét, pedig alig több mint húsz gyerekről van szó. Ha ünnep nincs, akkor kita­lálnak valami mást, például a kicsik Ki mit tud?-ját. Az öt­letgazda, mindennek a mo­torja,- lelke az iskola vezetője, Sike Barnabásné.- A kis iskola egy különleges világ. A légkör nyugodt, csalá­dias - mondja a főszervező.- A személyre szóló gondos­kodás, szeretet hamar meg­hozza gyümölcsét. Itt tanulják meg, hogyan tud hatni egyik ember a másikra, hogyan tud­nak egymáshoz türelmesebbek, megértőbbek lenni. Sokat és szívesen játszanak. Ezek a ta­pasztalatok ébresztették a Ki mit tud? megrendezésének gondolatát. A szülők is örültek, és segí­tették a felkészülést. Elképzel­hető, hogy hagyományt terem­tünk ezzel a rendezvényünkkel. Három kategóriában húsz műsorszám szerepelt a döntőn, melyet két selejtező előzött meg. A zsűriben a falu pol­gármestere, Sipos József elnö­költ, s a tagok is köztisztelet­ben álló személyek: Kovács Barnáné nyugdíjas tanítónő, Babiczky József erdőmémök, Zámbó Ernő kisebbségi szó­szóló. A tét ötezer forint értékű könyvcsomag volt. A vers-próza kategóriában meglepetésre az első osztályos Érsek Anett vitte el a pálmát, maga mögé utasítva az „öre­gebb” versenytársakat. Tánc kategóriában Suha Natasa és Barkóczi Noémi lettek az elsők. Rendkívüli ritmusérzékkel mu­tatták be a nyuszitáncot. Utolsó előadóként léptek a színpadra és lettek győztesek Bolacsek Adrienn és Balázs Alexandra. A közönség feszült csendben figyelte a három pil­langó és az osztozkodó med­vék történetét. A másfél órás kemény megmérettetés után a színpa­don már magabiztosan mozgó __________i________________ a próságok pillanatok alatt sorba rendeződtek, hogy fény­kép is hírüket vihesse falun in­nen és túl. Kovács Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents