Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-26 / 48. szám
2. oldal Megyei Körkép 1996. február 26., hétfő A tábori lelkész is tiszteletét tette Újonclátogatók az egri Dobó-laktanyában A bélapátfalvi Vécsi István honvéd bevonulása óta most találkozott családjával. A karján kisfia, Pistike. FOTÓ: PERL MÁRTON A humánszolgálat volt a házigazdája vasárnap annak a nyílt napnak, amire Egerben, a Dobó István Laktanyában került sor. A nemrég bevonult 164 újonc sorkatona hozzátartozóinak nemcsak szokványos látogatást ígért ez a délelőtt. A többség nem érkezett messziről. hiszen a meglátogatónak kétharmada Heves megyéből vonult be. A fogadtatás alaphangulatáról a helyőrségi fúvószenekar gondoskodott. Az étkezde kul- túrmissziós terepe biztosított lehetőséget a háromszáz családtagnak, hogy részt vegyen a parancsnokság által kezdeményezett szülői értekezleten. Szabó Béla alezredes, helyőrségparancsnok a fiatalok előtt álló év elvárásait ismertette. Az érdeklődők meghallgathatták dr. Urbán Imre alezeredes, tábori lelkész szavait is, aki a ceglédi hadosztály parancsnokságtól érkezett. Simó Árpád százados irányítása alá tartozik az a két század, amely a március 9-i eskütételig maga mögött hagyja az alapkiképzést.-Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a mostani újoncok fizikailag, egészségügyileg gyengébbek a korábban szolgáltaknál. A harcoló század feltöltése azonban nem okoz majd gondot - jegyezte meg munkatársunk kérdésére. A tegnapi kínálat legörven- detesebb részének az számított, amikor a hozzátartozók az újonc katonák körleteibe is felmehettek. Egy kiadós beszélgetésre, no meg, hogy otthoni ízekkel kedveskedjenek a honvéduraknak. Ők ugyanis leghamarabb csak a két hét múlva sorra kerülő eskütétel után hagyhatják el a laktanyát. (b. s.) Agrárfórum Tamaörsön Támogatásokról és változásokról szóltak Pénteken este Godó Lajos országgyűlési képviselő, Kiss Zoltán, az FM. politikai államtitkára és dr. Fehér Lajos, a kompolti kutatóintézet vezetőjének, valamint a környék polgármestereinek jelenlétében agrárfórumot tartottak Tarna- örsön. A település első emberének, Nyúl György polgármesternek köszöntője után a politikai államtitkár a pályázati lehetőségeket, Godó Lajos a mezőgazdaság folyamatait, dr. Fehér Lajos pedig az aprómagvak termesztésének feltételeit ismertette. A térség agrárszakembereinek jelenlétében több aktuális kérdés is elhangzott, többek között szóba került a hízómarhák jövőbeli tenyésztési és értékesítési folyamata és a tavaszi ülésszakon a honatyák elé kerülő vadászati törvény is. Bence László, Tárnáméra polgármestere a földkiosztó bizottságok további működéséről tájékozódott, míg mások a használaton kívüli üzemek értékesítési lehetőségeiről érdeklődtek. Nyúl György jelezte: a fórumot a betakarítási időszakban szeretnék megismételni. Sziréna Halálos gázolás - gyorsvonattal (Folytatás az 1. oldalról) A Betérő vendéglőben is jártak szombaton ismeretlen tettesek, ám semmit sem tulajdonítottak el. Több gépkocsifeltörést is jeleztek a hét végén Egerben: mindent vittek, ami mozdítható. Az Olasz úton parkoló autóból egy táskát, 300 ezer forint értékkel, a Bazilika mellett hagyott járműből magnót, 3 ezer forint értékben, egy Skodából akkumulátort emeltek ki. Noszvaj-Síkfőkút környékéről egy Skodából akkumulátortöltőt, egy Trabantról pedig két lámpát emeltek el. A Hotel Flóra előtti parkolóból a változatosság kedvéért az egész autót ellopták. Budapesten szombaton az esti órákban a XVII. kerületi Rá- koscsaba-Újtelep vasútállomás után 200 méterre N. K. 23 éves, hatvani lakos az általa vezetett Eger-Budapest között közlekedő gyorsvonattal elütötte, az eddig ismeretlen okból a vágánynál álló 22-23 év körüli ismeretlen nőt, aki a helyszínen belehalt sérüléseibe. A BRFK Közlekedésrendészeti Főosztálya a vizsgálja az esetet. A pétervásárai nyugdíjas különös esete „Neje lettem egy halottnak” K. néni hirdetni jött a Hírlap Pétervásárán lévő fiókszerkesztőségbe. Túl voltunk már a Pepsi-kupakon, amikor bátortalanul a zsebébe nyúlt, s elém tette a személyi igazolványát. Az első bejegyzés szerint 1943. augusztus 21-én esküdött örök hűséget párjának, tehát családi állapota férjezett. Alant a szomorú tény: megözvegyült. Férje 1943. augusztus 15-én elhalálozott. Vagyis, a frigyre lépéskor már cirka egy hete halott volt. Kérdezem, miért nem helyesbíttette K. néni a bejegyzéseket?- Próbáltam, de akkor azt mondták, nem lehet. Azóta néha megnézem, bosszankodom, bár a lényegen nem változtatna, ha kijavítanák sem... Igaz. S. P. Négyen egy ellen - de kiért? (Folytatás az 1. oldalról) Ám az elnök valótlan állításokat vélt felfedezni - mondjuk ki- riválisa „nyilatkozatában”, s bár többször hangsúlyozta: nem akar az újságon keresztül levelezni, mégis „visszaüzent”. Ezzel a kezdődő - látszólagos - béke szertefoszlott.- Én azért jöttem ide, hogy megmondjam: ezek után nem vagyok hajlandó veled dolgozni- adta meg a tanácskozás alaphangulatát Csikós József képviselő, Németh Istvánnak címezve. - De ha most rendbe tesszük a dolgainkat, nem bánom, maradj elnök, csak dolgozzunk már együtt, hogy ne röhögjenek rajtunk!- Azt hiszem, megállapodhatunk: a testület Németh Pistát hibáztatja a viszálykodásért, de a romák érdekében, s hogy ez a testület megmaradjon, hajlandóak vagyunk fátylat borítani minderre - summázta az elhangzottakat Botos László, aki tagja a települési önkormányzatnak is. - Feltéve, ha Pista kijelenti: ha megsértett volna valakit, azért bocsánatot kér.- Nincs miért bocsánatot kérnem - jött a válasz. Az újra feléledő vitában végül képviselők ismételten felszólították az elnöküket: mondjon le a tisztéről! Ő erre most sem mutatott hajlandóságot. Botos kijelentette: bár ő maga nem szenved „pozíció-hiányban”, ha Németh nem áll be a sorba, kénytelen megfellebbezni az alakuló ülésük jegyzőkönyvét, mert így törvényesen lemondathatják az elnököt.- De nem ez a célom - tette hozzá -, hiszen nem az a fontos, hogy eddig szinte mindent én csináltam-e, vagy sem, hanem hogy egyáltalán történt valami. S történni is fog, mert márciusban sportrendezvényt szervezünk, később roma-napot, s biztos, hogy sikeresen. Mert végül is akárhogyan nézem, négyen vagyunk egy akaraton, s az elnök úré is csak egy szavazat. A pénzünk - a féléves 174 ezer forint állami támogatás, valamint a „nagy” testülettől kapott 50 ezer - felhasználásáról úgyis közösen döntünk. A derecskéi romákért megválasztott csapat tehát egyelőre az „egy mindenkiért” elve helyet az „egy ellen négy” útját járja. Pedig kiderült: ők is érzik, hogy valahol a „mindenkiért” a kulcsszó. Suha Péter Szökőnapi újszülöttek: öt fiú és egy lány Február 24-et ebben az esztendőben különleges napként könyvelhettük el. Szombaton ugyanis - négy év után - újra „szökhettünk". Megyénkben öt olyan fiatal anyuka él, aki ezen a szökőnapon szülte meg gyermekét. A Markhót Ferenc Megyei Kórház szülészetén érdeklődve megtudtuk, hogy öt kisgyermek látta meg a napvilágot: négy fiú és egy lány. A kismamák között a fedémesi Molnárné Tóth Krisztina szülése nemcsak azért volt különleges, mert az ő gyermeke az egyedüli lány, hanem - mint kiderült - hazai környezetben érezhette magát, a egri kórház egykori ápolónőjeként. Az újszülöttek közül az egyik kisfiú, Bence bizonyult a legnehezebb szülésnek, ő 4,30 kilogrammal jött világra. (hancsák) „Heves kész fogadni minket...” Hever Mihályékhoz mozgóurnát vittek.... Kettészelt tanyavilágként emlegetik lakói Alatkát. Megosztottságuk nem újkeletű, hosszú sora van annak, hogy ebben a Kál-Heves-Boconád övezte „Bermuda-háromszögben” mennyi emberi indulatot, bürokratikus feszültséget szült a területi és közigazgatási hovatartozás. Mert adott volt egy mindig is roggyant, a homokhát akácosai közt kígyózó út - mint egy megszelídült demarkációs vonal -, amely Heveshez, illetve Boconádhoz tagolta az egyes porták lakóit: ki, melyik oldalán élt. Száznál alig valamivel többen Boconádhoz tartoztak, oda kötötte őket az elöljáróság hivatala, az orvosi ellátás, az adóbevallás, a vasárnapi mise, s a végső nyughely is. Csakhogy mindezért - amint keserűen megjegyezték - hihetetlen tortúrákat kellett végigjárniuk, mert egy-egy ügy intézése kapcsán nehezebb volt eljutni a közeli faluba, mint a távolabbi Hevesre. A komolyabb „SZTK- kivizsgálást” biztosító Gyöngyösről nem is beszélve. S hát — mint az itteniek lemondóan tapasztalták - olyasfajta „mostohagyermekként” kezelték őket a határos községben... Épp ezért kezdeményezték még valamikor ’91. decemberében, hogy „...fogadja őket Heves”. A bürokrácia útvesztőiben el-eltűnő, majd újra és újra felbukkanó elképzelésnek most jött el az ideje: február 25-re helyi népszavazást írtak ki a településrészen. Az érintett - voksolásra jogosult - 95 választópolgárnak arról kellett döntenie: Heves városhoz kíván-e a jövőben tartozni, avagy marad boconádi kötődésű. Reggel 6-kor nyitott a szavazóhelyiség, csaknem egy óra múltán lépett be az első voksoló, dél közeledtére már csaknem ötvenen fordultak meg itt. Miközben három hivatalos személy - Baloghné Vajda Andrea, Pászti Józsefné és Dobi László - tizennyolc idős helybélit keresett fel a mozgóumával. A szavazók zöme - így Bessenyei Lajosné, Tóth Kálmánná, Hevér Mihály és felesége, illetve Szabados Gáspár és neje - nem rejtette véka alá döntését: Hevestől várják lakóhelyük gyarapodását. (szilvás) Fegyverek között dalolnak a múzsák In memóriám Bódy Gábor Emlékezés a korán elhunyt rendezőre Új sorozat indul ma az egri Művész Moziban, a 39 évesen elhunyt Bódy Gábor filmrendező emlékére. A programsorozatot Pa- nyi László, az egri Művész Mozi vezetője nyitja meg február 26-án este 6 órakor, majd Weöres Sándor: Nárcisz és Psyché című műve alapján elkészített kétrészes játékfilmet vetítik le. A mannheimi fesztiváldíjas rendező további tíz filmje kedden, délután 5 órától, szerdán, este 6 órától és csütörtökön este 7 órától látható. (Folytatás az 1. oldalról) Ezután eredményhirdetésre és díjátadásra került sor. Vers- és prózamondásban az első helyezett Czifra Zsolt, az egri Lenkey János Honvéd Gimnázium tanulója. Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus című művéből idézett, hazaszeretettel átfűtve. - Arról beszél nekem a vers, hogy mi, magyarok kiszolgáltatott nép vagyunk, külön állunk Európa közepén - mondta a nyertes. - Vágyom külföldre, de nem tudnék hosszabb időt kint tölteni. Nagyon szeretem Magyarországot. Vokális zene kategóriában a II. díjat Varga Tímea, a Lenkey tanárnője kapta. Stephen Schwartz: Godspell című művéből énekelt részletet. Első lett a győri Béri Balogh Adám Honvéd Gimnázium vokálja, Salieri: Viva, víva-jával. Néptánc kategóriában 11. helyezést ért el Pauli András, a Lenkey diákja, aki széki sűrűt járt a „Karikára legények” dallamára és ritka legényest táncolt. - Még hat éves sem voltam, amikor nagyapám megtanította a falum, Bodroghalom legényesét - emlékezik vissza örömmel András. - Nagyon szép tánc volt, megszerettem. Hat évvel később megalakult otthon a Rozmaring Néptáncegyüttes, azóta is hazajárok hétvégeken táncolni. Most egyedül szerepeltem, mert a párom nem tudott eljönni. A Székes- fehérvári Néptánc Együttes kapta az első díjat mezőségi legényesével. A Watthay Ferenc Honvéd Kollégium diákjai hagyományos legénytánccal kápráztatták el a közönséget. Az egri Csorba László igazán szép és színvonalas zongorajátékával szerezte meg a III. helyet hangszeres zene kategóriában. Diabelli G-dúr szonatináját játszotta. I.lett a budapesti Zeneművészeti Honvéd Szakközépiskola Fafúvós együttese. Bernstein: Amerika című művében felelgettek egymásnak vidáman a hangszerek. A Lenkey Sportegyesület különdíját Tóth Enikő, a budapesti Jerikó Keresztény Humán Gimnázium tanulója kapta. Karinthy Frigyes: Élőszó című versét visszafojtott lélegzettel hallgatta a közönség. A látássérült diák egyedül készült fel az előadásra, szavai mély hitét tükröztek: ...segítsetek hát, nyújtsatok kezet!... kérte hallgatóitól, mindenkitől. Szintén különdíját kapott Czukor Gergely a székesfehérvári Watthay Ferenc Honvéd Kollégium tanulója. Keserű kenyér a katona kenyér... Véremet kiontom szép magyar hazámért...- énekelte a bús, régi katonadalokat. Az első, második helyezettek a döntő után a TV zsűrije előtt mérettetnek meg. (császi) A Kardvirág Együttes palotása fotó: perl