Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-22 / 45. szám

4. oldal Bűnügyi Kaleidoszkóp 1996. február 22., csütörtök Szép tulajdonságok lennének... A Kék percek után lett vége az egri P. Gábor bujdosásának Jó modorú, kedves, előzékeny, talpraesett, s so­rolhatnánk a szép emberi tulajdonságokat P. Gá­bor egri lakosról. A gond csak az, hogy a rendőr­ségi jelentésekben mint ráismerési jelzőkkel ta­lálkozunk ezekkel a kifejezésekkel. Múlt hét pén­tekjén a Kék percekben, majd hétfőn reggel a Napkelte műsor keretében tudhattuk meg, hogy a Füzesabonyi Rendőrkapitányság keresi az 1968- as születésű P. Gábort. Csalás miatt jelentették fel még tavaly tavasszal. Egy egri állampolgártól ugyanis kicsalt 162 ezer forint értékű Zwack- részvényt, továbbá arany ékszereket, készpénzt. P. Gábort Pécs mellett, Orfün találták meg a rendőrök, a Kék percek adás után. Különben a hétfői tv-műsort követően is többen telefonáltak, hogy itt-ott látták, felismerik, de akkor már a rendőrség vendégszeretetét élvezte. A. nyomozás során a gyanúsított életének több érdekességére is fény derült. Lízingelt például egy gépkocsit, melynek csak az első részletét tar­totta fontosnak kifizetni. Ezért polgári peres ügy elé is tekinthet. Dolgozott brókercégnél, biztosí­tónál, volt egy saját bt.-je is. A rendőrség infor­mációi szerint e tevékenységéből is vannak adós­ságai. A konkrét esetre visszatérve, a gyanúsított ál­lítja, hogy visszaadja a feljelentő pénzét, értékeit. Elképzelhető azonban, hogy P. Gábor nemcsak egy embert károsított meg. Feltehetőleg több sér­tettje is van ténykedésének. Lehetnek olyan jogi vagy magánszemélyek, akiket megkárosított P. Gábor, s szeretnék, hogy az igazság érvényesül­jön. Amennyiben vannak ilyenek, az ő bejelenté­seiket várja a Füzesabonyi Rendőrkapitányság. (r. k.) A hosszú élet, mint a talált pénz A nyugalmazott rendőrirodai igazgató portréja A nna néni saját nevelésű aszparágusza, s ibolyák közül bukkan elő.- Tavasszal majd át kell ül­tetni ezeket is. Csak eljön las­san. Nekem már 85 éve van ta­lálkozóm vele. Eddig még mindketten időre megjelen­tünk. Azt mondták, hogy az első nyolcvan év a nehéz, az­után könnyebb lesz, de nem így van, most következik csak a neheze. Mégse hagyom el magam. Mozgok, és a kertész­kedés, a virágok a mindenem. Mártus Anna már harminc éve szentelheti minden idejét a növényeknek, ugyanis 1965- ben ment nyugdíjba az Egri Rendőrkapitányságtól, mint rendőrirodai igazgató. Egy nő számára még akkor sem magá­tól értetődően természetes ez a pályaválasztás, ha Anna néni „csak” az ügykezelésben és az adminisztrációban vett részt, és sohasem kellett viselnie az egyenruhát.- Kislánykoromban - mi Egerben éltünk, és itt is szület­tem - az volt az álmom, hogy tanítónő leszek, de az öt gye­reket a szülők csak nehezen tudták eltartani. Amikor elvé­geztük az iskolát, édesapám megkérdezte: no, ki akar to­vábbtanulni? Egyedül csak én jelentkeztem. Erre meghara­gudott a papám. Mi lesz, ha megbuksz? - kérdezte. - Ettől nagyon megijedtem, meg az Angolkisasszonyoknál sokat kellett fizetni.-Azután az édesapám és a fivéreim bevonultak katoná­nak, elvitték őket a háborúba. Magamnak is valamihez fogni kellett. Az egri városházán kezdtem el dolgozni az adóhi­vatalban, ahol négy évet töl­töttem, egészen 1944-ig. A rendőrséggel, mint dol­gozó, Anna néni a felszabadu­lás után találkozott.-Akkor, 1945-ben ismer­tem Dancza Jánost, a megyei főkapitányt és megkértem, hogy szeretnék náluk dolgozni. Rövidesen lekerültem rend­őr írnoknak Hevesre. Majd ’53-ban viszajöttem Egerbe, ahol egészen ’66-ig végeztem a munkámat. Rendőrirodai igazgatóként mentem nyug­díjba a városi kapitányságról. Végigjártam a szamárlétrát, az irodafőtiszti fokozatokat, megkaptam a hadnagyi ran­got. Három tanfolyamot is el kellett végeznem, azután lehet­tem csak igazgató. A rendőrségen, bár a fegye­lem mutatja az irányt, mégis akadnak olykor érdekesebb események is, néhányban Anna néninek is része volt.-A hatvanas évek elején behozott nekem egy idős egri asszony 15 ezer forintot barna papírba csomagolva. Azt mondta, hogy az utcán találta. Nagy pénz volt az azokban az ínséges időkben. Sokan száz­szor is meggondoltuk volna, ha ilyen szerencse ér. Végül jelentkezett érte egy siketnéma utcaseprő, aki annyira féltette a pénzét, hogy mindig magá­nál tartotta az összes vagyo­nát. Azután elvesztette. Nem is akarta hinni, hogy megkerült. Bizony, néha megtörtént az ilyesmi, mert a talált tárgyakat is én kezeltem. Rengeteg ke­rékpárt, esernyőt hoztak akko­riban. A rendőrség nem feltétlenül garancia a hosszú életre, ám Anna néni most, közel a ki­lencvenedik évéhez is meg­őrizte szellemi frissességét.- Nem mentem soha férjhez, így alakult. Talán ezért vagyok egészséges. Nem kellett ag­gódni a gyerekekért, az ura­mért. Elmaradt a veszekedés, a féltékenykedés. A természe­tet is mindig szerettem. Húsz esztendeje élünk itt a testvé­remmel a Malomárok úti egri nyugdíjasházban, előtte még van egy kis kertem is. Nevelem a virágaimat, míg lehet... (kj) 15 milliós Jackpot Fortuna asszonyság meglehe­tősen fukar kedvében volt hétfőn, mert igencsak szűk- markúan osztogatta a szeren­csét a Telemázli-showban. Ám az is lehetséges, hogy a játékosoknak volt peches napjuk. Kovács Györgynének (Nagykőrös) a Szerencsetöl­csér játékban a finisben becsú­szott középre a piros golyó, s így 80 ezer forint helyett „csak” 20 ezret nyert. Mada­rászná Csík Terézia (Kunfe- hértó) a Szabadesés játékon szédítő gyorsasággal érte el a 210 ezer forintos nyereményt, amelyet a közönség biztatá­sára és persze az összeg meg­duplázásának a reményében tett kockára. Ám játékosunktól ekkor elfordult a szerencse, így csupán „félpénzt”, 105 ezer forintot nyert. A leggazdagabban Töreki Imre (Győr) távozott a Tele- mázli-show után. Ő a Tüzes­golyó játékkal 240 ezer forin­tot söpört be, amelyet további Szerencseposta 50 ezerrel gyarapítóit a Lök­dösődöm A 13 millió 245 ezer forintot érő Jackpot viszont nem került elő ezen az estén, így a Telemázli jövő heti adá­sának szereplőire immár több mint 15 millió forint vár. FIGYELEM! Senki ne rémüljön meg a hét végén, ha a lottószelvények értékeléséről, a nyeremények összegéről késedelmesen, nem a szokásos időben érte­sül. Ennek az az oka, hogy a Szerencsejáték Rt.-nél most alakítják át a számítógépes rendszert a hamarosan in­duló új televíziós szerencsejá­téknak, a KENO-nak az indí­tásához. Rekordot dönt a hatos? Ezen a héten a hatos lottó fő­nyereménye 137 millió forint. Utoljára 1995-ben volt ha­sonló nagy összegű nyere­mény, akkor 144 millió forint volt. Ha most sem találja el senki a kisorsolt hat számot, akkor rekord születik a hatos lottó életében. Továbbra is gazdára vár az Álomotthon. És vele együtt a 2,7 milliót érő ajándékutal­vány, amellyel a szerencsés nyertes rögtön be is rendezheti az otthonát. Az Álomotthon kulcsát az veheti át, aki a hatos lottó ráadás sorsolásán helye­sen tippel a kihúzott hat számra. Mesés összeggel, 167 millió forinttal kecsegtet az ötös lottó is. A Joker ezen a héten 13 milliót fizet. A totó plusz 1 ta­lálata pedig 12 milliót ér. A Góltotó kedvelőinek sincs okuk a csüggedésre, mert 300 ezer forint üti a szerencsésen tippelő játékos markát. Végére hagytuk a kelle­metlen hírt, amit bizonyára már sokan ismernek. Február 26-tól, azaz a 9. játékhéttől az ötös és a hatos lottó ára 50 forintról 60 forintra, a totó fogadási tétje pedig 30-ról 40 forintra emelkedik. A góltotó ára nem változik, s a kaparós sorsjegyekért sem kell többet fizetni. Az ürömben öröm, hogy az áremelésből származó bevé­tel egy része visszakerül a já­tékosokhoz. A drágulással egyidejűleg ugyanis a nye­reményalap is emelkedik. (X) Hatvan a gyilkosság döbbenetében Tettét követően otthon töltötte az éjszakát a gyanúsított Szerelemfeltes, feltekenyseg, Lolita-komplexus Ha rajtam múlna, visszaállítanám a halálbüntetést. Tudom, a hétfői döbbenetes hatvani gyermekgyilkosság gyanúsított­jának esetében ez még a korábbi törvények szerint sem lenne alkalmazható, hiszen Barnavári János nem töltötte be 20. életévét. Ám a történtek felett nemcsak azoknak kellene el­gondolkodniuk, akiknek az áldozattal hasonló korú gyerme­kük van. S nemcsak azért, mert hisznek e súlyos szankció el­rettentő erejében; még csak azt sem gondolom: kizárólag ez­által óvható meg társadalmunk a potenciális gyilkosok sza­badulás utáni ámokfutásától. Nem erről van szó. Ösztönös igazságérzetem mondatja velem: bizonyos esetekben igenis szükség lehet a bűnök visszafordíthatatlan megtorlására. Diana gyönyörű kislány volt. Nem az ilyenkor szokásos ke­gyelet mit sem érő gesztusa miatt állítom ezt, hanem azért, mert láttam a fotóját. Amikor dr. Orosz Gyula alezredes, a megyei rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese bemutatta a sajtótájékoztatón, döbbent csend lett úrrá még a sokat ta­pasztalt kollégák között is. Ahogy a kislány finom voná­saival, nyakában az elmarad­hatatlan walkman fülhallgató­jával szembenézett velünk a sokszorosított papírlapról, maga volt az élet, a fiatalság. Hogy miért kellett meghal­nia, aligha adhat rá épeszű magyarázatot bárki is, legke­vésbé a gyilkos. Az az - ugyancsak szinte még gyerek - fiatalember, aki ritkán tapasz­talható brutalitással, állatias- nak sem minősíthető kegyet­lenséggel végezte ki áldozatát. S ha a gyanút a bíróság meg­erősíti, kap majd jó néhány évet, ami - ha megbecsüli ma­gát - akár harmadával is csök­kenthető. Liberális törvénye­ink „jóvoltából” az is előfor­dulhat: kevesebb időt tölt majd a börtönben, mint ahány évet Diana élhetett. Valamennyi hatvani és a környékbeliek számára a keddi nap felért egy rémláto­mással. A szomorú „szenzá­ció” már kora reggeltől futó­tűzként terjedt, s még feltéte­lezések sem láttak napvilágot a lehetséges elkövetőről, máris általánosá vált a konklúzió. A közvélemény jelentős része hasonló esetekben nem ismer kegyelmet. A négyes iskola homlokza­tára kitűzték a fekete zászlót. „Normális” tanításról termé­szetesen szó sem lehetett; mind a tanárok, mind a gyere­kek az események hatása alatt álltak. S ha kipillantottak az ablakon, egyenruhás és civilbe öltözött rendőröket láthattak, akik furcsa tevékenységükkel, méréseikkel végezték szo­morú kötelességüket. Baranyainé Szekszárdi Ma­rianna igazgatónőért már haj­nalban kimentek a nyomozók. Azonosítani kellett a kis tete­met, ami traumát okozott mindazoknak, akik látták. Nemcsak a civileknek - a pol­gárőröknek is.- Este tíz óra óta fésültük a környéket - mondta reggel a szemmel láthatóan még min­dig a történtek hatása alatt álló fiatal polgárőr, Szakács Fe­renc. Társával együtt ott volt, amikor a rendőrök kiemelték a gödörből a halottat. - Meg­vizsgáltuk az aknákat, mind­egyikbe belevilágítottunk. Ez mellett már majdnem elhalad­tunk, amikor felfedeztük a le­fedett nyílást. Hajnali két óra lehetett... A kislány arccal lefelé fe­küdt a vízóra-aknában. A gyil­kosság óta eltelt időben a vér a fejbe tódult, s az arc felpüf­fedt. Baranyainé szerint egy­részt ezért volt bonyolult az azonosítás, másfelől a külsé- relmi nyomok, a csapzott tin­csekben lógó haj is borzasztó látványt nyújtottak. Dr. Orosz Gyula is csak a fejét csóválta, amikor az elkö­vetés eszközéről kérdeztük.- Nem volt ott semmi egyéb, csak a tettes puszta keze, meg a lába - közölte. Mind ő, mind dr. Jusztin Ferenc hatvani rendőrkapitány példátlannak nevezte, hogy ilyen fiatal gyermek sérelmére féltékeny­ségből hasonló cselekményt kövessenek el. A déli órákban leszedték a helyszínt lezáró szalagokat. Becslések szerint ekkorra már 80-100 rendőr dolgozott az ügyön, ám a kívülállók még nem tudhatták, hogy a későbbi gyanúsított - aki egyébként az éjszakát otthon töltötte - a ka­pitányságon válaszol a hozzá intézett kérdésekre. Eleinte még azt is tagadva, hogy a kérdéses estén találkozott Dianával. Délután kettőkor találkoz­tam Kakuk György rendőr al­ezredessel, a megyei főkapi­tányság szóvivőjével.-Meg kell értenetek, hogy nem mondhatok többet - tárta szét a kezét, miután ismertette a meglehetősen szűkszavú kommünikét. Ám az újságíró értelemszerűen mind több és több részletre kíváncsi. -Amíg nem kerül elő a tettes, nem ta­nácsos nyilvánosságra hozni a nyomozás eredményeit veszé­lyeztető információkat. Alig távoztam, az irodában csöngött a telefon. A kapi­tányság munkatársai ígéretük­höz híven tájékoztattak: ki­tartó erőfeszítéseiknek meglett az eredménye, Barnavári Já­nos bevallotta tettét.- Minden gyilkossággal gyanúsítható személynél köte­lező az elmeszakértői vizsgálat - avatta be a részletekbe a sajtó munkatársait dr. Jusztin Ferenc. - Bamavári esetében is elvégzik a szokásos proce­dúrát, ám az már most megál­lít találtak Dianára lapítható, hogy a fiatalember szeretetszegény környezetben élt. Baráti viszony fűzte a kis­lány bátyjához, s rajta keresz­tül a család jó ismerősének számított. Nagyon kedvelte Dianát, ami & féltékeny ségi ki­töréseiben is megmutatkozott. Sokszor szóvá tette, ha meg­látta későbbi áldozatát más fiúk társaságában. Néhány nappal ezelőtt egy sötét kapu­aljban várta, hogy hazaérjen, s miután tapasztalta, hogy egy 13 esztendős fiúval jött, meg is ütötte a lányt. A bűnügyi szakemberek Bamaváriról készült polaroid- képeket adnak körbe. Rövid hajú fiatalember, pulóverben, kifejezéstelen tekintettel. Mint kiderült, Aszódra járt iskolába, ahol az érettségit követően be­lekezdett a technikusi képesí­tést adó ötödik évfolyamba. Állítólag foglalkozott azzal a gondolattal is, hogy a sikeres vizsga után felsőfokon foly­tatja tanulmányait.- Számunkra is megdöb­bentő az ügy - állították egy­behangzóan a rendőrök. - A fiatalember délután megtört, és töredelmes, feltáró jellegű vallomást tett. Közben sírva fakadt. Elbeszélése nyomán rekonstruálhattuk a történte­ket, amit a beszerzett egyéb bi­zonyítékok is alátámasztanak. Természetesen a rendőrség nem ad ki minden adatot, hi­szen' az eljárás során még szükség lehet a titokban tartott információkra. Például arra: hétfőn este látták-e szemtanúk a gyanúsítottat vagy az áldo­zatot külön-külön, esetleg együtt? S a sajtótájékoztató időpontjában még az orvos­szakértői vélemény sem volt publikus. Kísérletet tettem arra, hogy beszélhessek a gyanúsítottal. Őt azonban már elvitték Egerbe, s természetesen indít­ványozzák előzetes letartózta­tásba helyezését. Különben is - mondták a rendőrök - Bar­navári egyelőre nem akar ta­lálkozni a sajtó munkatársai­val. A tájékoztatón szintén részt vevő igazgatónő a kamerák előtt is fontosnak tartotta meg­jegyezni: a szülők ne engedjék gyermekeiket sehová anélkül, hogy ne tudnák, hová mennek, kivel találkoznak. A lapzárta szorításában le­adtam az anyagot, s azon gon­dolkodtam, újból ki kellene menni a helyszínre. Másnap arra vezetett utam. Az iskola látszólag ismét megszokott életét éli. A szü­netben még kandikálnak kí­váncsi gyerekfejek az abla­kokból, s ha a tekintetek a konyha előtti vízaknára téved­nek, egész biztos, hosszú.ideig eszükbe jut az értelmetlen tra­gédia. Nyiladozó elméjükkel talán már azt is megértik: attól a bizonyos hétfőtől kezdve a félelem többé számukra sem fogalom csupán. Tari Ottó A tragédia környéke a 4-es iskolánál

Next

/
Thumbnails
Contents