Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-15 / 39. szám

4. oldal Bűnügyi Kaleidoszkóp 1996. február 15., csütörtök Egy rúgás, egy szúrás a kocsmában A bíróság nem állapította meg a jogos védelmet A Heves Megyei Bíróság bünte­tőtanácsa a tegnapi tárgyalási nap végén a következő tényál­lást állapította meg. A vádlott, azaz a 65 éves egerbaktai Mata István 1995. szeptember 27-én délelőtt be­tért az egyik helybéli italboltba, hogy szomját egy pohár sörrel csillapítsa. Ott összetalálkozott a sértettel, a szintén falubeli M. /.-vei, utóbb pedig csatlakozott hozzájuk M. F.. A kis társaságban eleinte bé­kés' beszélgetés folyt, oly any- nyira, hogy közösen fogyasztot­ták el a vádlottnál lévő ruszlit is. Hogy az ital volt-e az oka az pzt követő szóváltásnak, azt pem tudni (egyébiránt a sértett maga is elismerte, hogy nem Volt józan), mindenesetre tény, hogy M. J. a korábbi sérelmeit hcmyta a vádlott szemére, aki szintúgy felemlegetett egy ügyet. Szó szót követett, majd Mata István felállt, s a kezében lévő késsel az ugyancsak fel­ugró sértett felé indult. Utóbbi éjekor egyszer ágyékon rúgta a vádlottat, aki ezzel egy időben M. J. felé csapott a késével. A szúrószerszám a sértett mell­üregébe hatolt, s - nyilván az ütésszem mozdulat következ­tében - M. J. egyik bordája is eltörött. Tény, hogy a sérülés életveszélyes volt, amelyet csak a kórházi műtét hárított el. Mata István a szúrást köve­tően a helybéli polgármesteri hivatalba ment, s ott a település polgármesterének elmondta, mi is történt a kocsmában, majd pedig az orvosi rendelőt kereste fel, hogy saját sérülését meg­vizsgáltassa. A tárgyalás során fontosnak mutatkozott tisztázni, hogy az italboltban a cselekmény idején ki és hol helyezkedett el, ki mi­lyen irányba mozgott, ám a helyszínrajz hiánya a bizonyí­tási eljárást cseppet sem köny- nyítette meg, így aztán a bíró­ság csak többszöri nekirugasz­kodással tudta rekonstruálni a történteket. Perbeszédében az ügyész fenntartotta a vádirati tényál­lásban foglaltakat. Úgy ítélte meg, hogy a vádlott esetében nem lehet szó jogos védelemről, hiszen az a ruszlievés után el­tett kését újfent elővette, s így indult M. J. felé. Ráadásul - tette hozzá - a rúgás ellen kés­sel védekezni sem nem ará­nyos, sem nem szükségszerű. Súlyosító körülményként érté­kelte, hogy a vádlott korábban már többször állt bíróság előtt, s azt is, hogy nem először kerül ilyen életszituációba. Az eny­hítő körülmények között emlí­tette Mata István életkorát, va­lamint azt a tényt - s ezt az el­meszakértő is megerősítette -, hogy a vádlott epilepsziában, il­letve ehhez társuló súlyos szé- mélyiségzavarban szenved. Mindehhez kapcsolódik mérsé­kelt szellemi hanyatlás, így a vádlott a tette idején is enyhe­közepes fokban korlátozott volt abban, hogy cselekménye tár­sadalomra veszélyes követ­kezményeit felismerje. Az ügyvéd úgy vélte, a vád­irati tényállás módosításokra szorul, ugyanis a sértett fél pro­vokálta védencét, ö volt a kez­deményező. Mindemellett sze­rinte a vádlott nem M. J. felé indult, hanem a kijárat irá­nyába, s'azért következtek be a sajnálatos események, mert a sértett elállta Mata István útját. Utóbbi ekkor úgy érezhette, hogy megtámadták, s ezért vé­dekeznie kell. Esetében tehát az a szándék nem állapítható meg, hogy sérülést akart volna okozni falubelijének. Védence — mondta - jogos védelmi hely­zetben volt, persze, elképzel­hető, hogy ezt (menthető okok­ból) túllépte. Mindezek alapján kérte a bíróságot, hogy a vád­lottat - büntethetőséget kizáró ok miatt - mentse fel az ellene emelt vád alól. Nos, a bíróság az ügyészi ál­láspontot osztotta, így a vádlot­tat életveszélyt okozó testi sér­tés bűntettében mondta ki bű­nösnek. Ugyanakkor azt is megfogalmazta, hogy a felfüg­gesztett szabadságvesztés elég­séges a büntetési célok elérésé­hez. Minthogy az ítéletet mind az ügyész, mind pedig a vádlott és védője tudomásul vette, így az jogerőre emelkedett. (s. i.) Ha felismerik, hívják a 341-944-et vagy a 07-et! A figyelmet elterelte, a fizetést elfeledte... A Füzesabonyi Rendőrkapi­tányság bűnügyi osztálya eljá­rást folytat ismeretlen tettes ellen, aki 1996. január 17-én reggel 6.30 és 6.45 között Fü­zesabonyban, az Ifjúság utca 30. szám alatti boltból - elte­relve az eladók figyelmét - fizetés nélkül távozott. Ciga­rettával és kávéval - több mint ötezer forint értékben - a tolvajtáskájában. Az elkövetőről számítógé­pes fantomkép készült. Személy leírása: 30-35 éves, kb. 150-155 centi ma­gas, arca hosszúkás, haja vi­lágosszőke. Ruházata: derékig érő vilá­gosszürke dzseki, sötétkék farmernadrág, sportcipő. Fe­jén egy csúcsos irhasapkát vi­selt, melynek a széle prémes volt. A kapitányság kéri mind­azokat, akik felismerni vélik a képen látható férfit, vagy va­íme, a fantomkép lamilyen információval ren­delkeznek az elkövetővel kapcsolatban, személyesen vagy a 341-944-es, illetve a 07-es telefonon jelezzék a Fü­zesabonyi Rendőrkapitánysá­g0tl- nabavu . , A rendőrség előre is kö­szöni a segítséget! Cigaretta is okozhatta a tragédiát Egerben Házában égett a tulajdonos A Veröszala 254. számú ház ki­gyulladását háromnegyed ti­zenkettőkor jelezték a tűzol­tóknak. Az egri egység már a teljes egészében lángba borult, mintegy nyolcszor négy méte­res vályogházhoz vonult a helyszínre. A tetőszerkezet, valamint a berendezés a lángok martaléka lett. A tulajdonos nem tudott kimenekülni a lakásból, így már csak a felismerhetetlenségig összeégett holttestét szállíthat­ták el a helyszínről. A tűz kelet­kezési oka nem tisztázott, el­képzelhető, hogy dohányzás vagy - vélhetően főzés közben „üzemelő” - nyílt láng vezetett a tragédiához. Az eset körülményeinek tisz­tázását az is nehezítette, hogy a szerencsétlenül járt férfi nővére erősen összezavarodott álla­potba került, így a tűzoltóság, illetve a rendőrség szakembere­inek nem tudott érdemi infor­mációkkal szolgálni. A szóvivő: ütközőpont a rendőrség és a sajtó között „Ne misztifikált szervezetnek tekintsék a testületünket”-Akkor most már nevezhet­lek kollégának? - A kérdés Kakuk György r. alezredesnek szól, akivel régi keletű isme­retségünk - de az ő mentali­tása is - lehetetlenné teszi a magázódást. Egy pillanatra meghökken, ám, méltón három hónapos munkaköré­hez, kisvár­tatva vála­szol:- Igen..., is... Egyéb­ként nem én vagyok a fő­szereplő! Nekem az a dolgom/ hogy optimá­lis lehetősé­get teremtsek a tájékozta­táshoz, hely­zetbe hozzam a sajtót...-... és fő­képpen az olvasót. Mindjárt azzal is, hogy tisztességgel bemutatod nekik magad. A Heves Megyei Rendőr­főkapitányság gyors beszédű sajtószóvivőjének sok más mellett nagy erénye a lényegre törő tömörség, amint az a rög­tönzött önéletrajzból kiderül:- Munkáscsaládban szület­tem Bélapátfalván. Középfokú tanulmányaimat Egerben, a közgazdaságiban végeztem, s 1976-ban érettségiztem. Egy évig dolgoztam szülőhelye­men a cementgyár beruházá­sán, majd Kistarcsára, a BM tartalékos tisztképzőjébe ke­rültem a sorkatonai szolgálat idején. A megyei főkapitány­ságon 1980 óta tevékenyke­dem. A rendőri munka több te­rületén is „bevetettek” már: megjártam a személyzetet, a bűnügyet, a bűnmegelőzést.- Netán nagyobb ügyeknek is nyomozója voltál?-Tagja voltam például a gyöngyösi özvegy Baranyi Oszkárné gyilkosát felderítő csapatnak. Az ivádi ember­ölési eset viszont egyelőre ku­darcként nyom. De hát a bűn­üldözői szakma már csak ilyen. Kakuk Gyuri - szinte min­denki így hívja - a múlt év no­vember közepétől tölti be mai munkakörét. Tavaly szeptem­berben hirdette meg egyedül­álló kísérleti projektjét a me­gyei főkapitányság vezetése „A nyilvánosság erejével a biztonságos környezetért" címmel. Ennek keretében az alezredes kapott bizalmat.- Miért épp te?- Ez a feladatkör közel áll hozzám. A bűnmegelőzési osztályon a lakosság felvilá­gosítását is elláttam, hogy óv­ják vagyontárgyaikat, értékei­ket. Részt vettem a Rendőr- kék című folyóiratunk mene­dzselésében. Bizonyos szintű kapcsolataim a médiákkal, a sajtóval azáltal is kialakultak, hogy az elődömet többször he­lyettesítettem.- Azért még így is elég me­rész dolog volt belevágni, hi­szen az újságírók híréhsége csillapíthatatlannak tűnik, ugyanakkor vannak informá­ciók, amelyek a nyomozás si­kere érdekében, a testület belső élete szempontjából jobb, ha nem kerülnek nyil­vánosságra. Miként oldható fel ez az ellentmondás?-Tudtam, mit vállalok! - feleli határozottan. - Azt, hogy adott esetben én leszek az ütközőpont a rendőrség és az újságírók között. Igyekszem úgy informálni a hírközlő szerveket, s rajtuk keresztül a lakosságot, hogy a nyomozás érdekei ne sérüljenek. Tisztá­ban vagyok vele, hogy én el­sősorban rendőr vagyok, ezt a testületet képviselem. Jelenleg a főkapitánysági sajtóiroda létrehozásán is fáradozunk. Az alapelvünk: időben, gyorsan reagálunk az eseményekre, té­nyeket semmiképpen sem hallgatunk el! Esélyegyenlő­séget biztosítunk a tájékozta­tásban. Bizonyára ezt a célt szol­gálja a főkapitányság már em­lített nyilvánosság projektje, ami új alapokra kívánja he­lyezni a bűnüldöző testület sajtó- és PR-tevékenységét. Kiderül ez a szóvivő követ­kező szavaiból is:- Polgárbarát, szolgáltató rendőrségkép megteremtésén dolgozunk. Szeretnénk elérni. hogy az állampolgárok ne misztifikált szervezetnek te­kintsék testületünket! Tudjuk, az emberek szubjektív bizton­ságérzete rosszabb annál, mint ahogy mi megítéljük. Bár nő­nek a felderítettségi mutatók, mégsem mindig pozitív a vé­lemény rólunk. Jó lenne köze­líteni ezt a valós, objektív bizton­sági helyzethez.- Ebbe eset­leg belefér elemző cikkek megírása is?- Minden egyes témában természetesen nem lehetek já­ratos. A szakte­rületeken dolgo­zókkal közösen formáljuk a fő­kapitánysági ál­láspontot.- Arról is szó lehet, hogy vita­tott esetekben a tényleges felelősök helyett a szóvivőt tolják előtérbe, nemde? Különös mosoly kíséri az e kérdésre is rögtön kész felele­tet:-Adott esetben persze, ezt is vállalni kell! Bizonyos fo­kig olykor válságkezelő fel­adat is az enyém.- Vannak álmatlan éjsza­káid, mert úgy érzed, valami­ben nem feleltél meg az elvá­rásoknak? A mi szakmánk­ban ugyanis egyáltalán nem ritka az ilyesmi.-Volt már rá példa. Több­ször, mint amikor a bűnügynél vagy á bűnmegelőzésben dol­goztam. Vannak események, amelyeket nagyon nehéz tárgyszerűen, egyértelműen megfogalmazni. Ha nem kel­lően körültekintő az ember, könnyen előfordulhat, hogy egyes kifejezései félreértésre adnak okot. Márpedig az fél­revezető lehet a közvélemény számára. Hogy ilyesmi ne kö- vetkezhessék be, annak egyik járható útja, ha mindent írás­ban adunk ki. Nagy segítség ehhez az is, hogy hamarosan számítógépes kapcsolat jön létre a szerkesztőségek és a rendőrség között.- Mi az, ami nyugalmat nyújt a zaklatott hétköznapok után?-A biztos családi háttér. Agi, aki igen megértő feleség. Nemkülönben a két fiam: a 9 esztendős Adám, aki az első házasságomból született, és a most hároméves Danika. Szalay Zoltán Már számítógép segíti a szóvivőt FOTÓ: PERL MÁRTON A traffipax halálát követelik intimitása miatt a lefényképezett autósok Személyiségi jogot sért a gyorshajtóról készült fotó Érdekességek, különleges megoldások, harciasságok a kanadai közlekedésben Az elmúlt nyáron volt alkalmam közvetlen közelről szemlélni a kanadai közlekedési rendőrö­ket munka közben. Számos mozdulatuk igencsak hasonlít az „itthoni stáb” alkalmazottainak gesztusaira, mégis úgy gondolom, sokkalta izgalmasabb, ha arról beszélek, amit itthon egye­lőre - szerencsére - nemigen érzünk a bőrünkön. Mindenekelőtt talán azt kell a dolgok alaposabb vizsgálatá­hoz és megértéséhez tudnunk, hogy a büntetési tarifák jóval magasabbak, és szélesebb kör­ben meghonosodtak már az észak-amerikai kontinens ál­lamában. Tilos például az utastérben alkoholt szállítani, de még az üres szeszesüveg jelenléte is súlyos dollároktól szabadítja meg a vezetőt. Tilos továbbá bárminemű szemetet kidobni vezetés közben, mert - ha nem is a rendőr - bárki feljelenti a vétkest, súlyos pénzbüntetéssel felel tettéért. De ugyancsak összeakasz­kodik a szabályokkal az az ember is, aki a parkban pró­bálja elfogyasztani hűsítő sö­rét. Továbbá én magam láttam, hogy a közterületen gyorsan hajtó kerékpárost intettek le a rendőrök, s egy ízben pedig rendkívül kétségbeesett fütyü­léssel próbáltak megállításra kényszeríteni egy' száguldó görkorcsolyás fiatalt. Ezen a nyáron azonban a szokottnál dühödtebbeknek tűntek a közlekedési rendőrök. Az „erő politikáját” bizonyára az a hosszú éveken át tartó gépkocsis „támadás” szállí­totta, melynek eredménye: né­hány állam kivételével Kana­dában tilos a gyorshajtókat le­fényképezni. Ugyanis számos panasz érkezett a legfelsőbb szervekhez, hogy a családi nyugalommal és békével össze nem egyeztethető fénykép ér­kezett meg bizonyos laká­sokba. Ez önmagában csak egy ártatlan postás cselekedete ma­radna, ha a borítékot felbontó hölgy nem fedezne fel a férje oldalán egy idegen nőnemű lényt. A statisztikák szerint sok há­zasság borult már fel emiatt, ezért született a törvény: tilos a vétkeseket lefotózni. Evekkel korábban még a sajtó úgy pró­bálta védeni kedvenc „ámokfu- tóit”, hogy az intézkedő rend­őrökért kiáltottak rekviemet, mondván: „a radarsugarak he­rerákot okoznak”. Akkor nem sikerült, de mára annyi cikket megírtak a személyiségi jogok durva megsértéséről, hogy a törvény urai is meghátráltak. Maradt a radarpisztoly, a lézer és a videokamera. És nekem ezekkel az eszkö­zökkel olykor útszéli bohócok­nak tűntek a kanadai rendőrök. Mert bújtak a villanykaró ár­nyékába, töredezett sziklafalak mögé, táblák rejtekébe. A leg­murisabbnak az tűnt, amikor British Columbiában egy cse­resznyefa alatt deleltek leg­alább 15-en, amolyan utca­seprő-színű és -formájú mel­lényben, s az operatőr kamerá­ját egy frissen tört gallyal ál­cázták. A harc nem ért véget, természetesen. Most az újság­írók indultak újabb rohamra a rendőrosztagok ellen. Történt ugyanis, hogy egy zsurnalisztát leállítottak a rendőrök, mert 10 km/órával túllépte a sebesség­határt, s amikor feltette a kér­dést. hogy a nála 50-60 km-rel gyorsabban száguldó kocsi után miért nem mennek, az in­tézkedő úr így válaszolt - állí­tólag igen flegmán: „Azt nem érnénk utol". Hát, ez a mondat szolgáltatja most a szenzációt és kelti a botrányt Kanada-szerte. Sziki Károly

Next

/
Thumbnails
Contents