Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-15 / 39. szám
4. oldal Bűnügyi Kaleidoszkóp 1996. február 15., csütörtök Egy rúgás, egy szúrás a kocsmában A bíróság nem állapította meg a jogos védelmet A Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsa a tegnapi tárgyalási nap végén a következő tényállást állapította meg. A vádlott, azaz a 65 éves egerbaktai Mata István 1995. szeptember 27-én délelőtt betért az egyik helybéli italboltba, hogy szomját egy pohár sörrel csillapítsa. Ott összetalálkozott a sértettel, a szintén falubeli M. /.-vei, utóbb pedig csatlakozott hozzájuk M. F.. A kis társaságban eleinte békés' beszélgetés folyt, oly any- nyira, hogy közösen fogyasztották el a vádlottnál lévő ruszlit is. Hogy az ital volt-e az oka az pzt követő szóváltásnak, azt pem tudni (egyébiránt a sértett maga is elismerte, hogy nem Volt józan), mindenesetre tény, hogy M. J. a korábbi sérelmeit hcmyta a vádlott szemére, aki szintúgy felemlegetett egy ügyet. Szó szót követett, majd Mata István felállt, s a kezében lévő késsel az ugyancsak felugró sértett felé indult. Utóbbi éjekor egyszer ágyékon rúgta a vádlottat, aki ezzel egy időben M. J. felé csapott a késével. A szúrószerszám a sértett mellüregébe hatolt, s - nyilván az ütésszem mozdulat következtében - M. J. egyik bordája is eltörött. Tény, hogy a sérülés életveszélyes volt, amelyet csak a kórházi műtét hárított el. Mata István a szúrást követően a helybéli polgármesteri hivatalba ment, s ott a település polgármesterének elmondta, mi is történt a kocsmában, majd pedig az orvosi rendelőt kereste fel, hogy saját sérülését megvizsgáltassa. A tárgyalás során fontosnak mutatkozott tisztázni, hogy az italboltban a cselekmény idején ki és hol helyezkedett el, ki milyen irányba mozgott, ám a helyszínrajz hiánya a bizonyítási eljárást cseppet sem köny- nyítette meg, így aztán a bíróság csak többszöri nekirugaszkodással tudta rekonstruálni a történteket. Perbeszédében az ügyész fenntartotta a vádirati tényállásban foglaltakat. Úgy ítélte meg, hogy a vádlott esetében nem lehet szó jogos védelemről, hiszen az a ruszlievés után eltett kését újfent elővette, s így indult M. J. felé. Ráadásul - tette hozzá - a rúgás ellen késsel védekezni sem nem arányos, sem nem szükségszerű. Súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott korábban már többször állt bíróság előtt, s azt is, hogy nem először kerül ilyen életszituációba. Az enyhítő körülmények között említette Mata István életkorát, valamint azt a tényt - s ezt az elmeszakértő is megerősítette -, hogy a vádlott epilepsziában, illetve ehhez társuló súlyos szé- mélyiségzavarban szenved. Mindehhez kapcsolódik mérsékelt szellemi hanyatlás, így a vádlott a tette idején is enyheközepes fokban korlátozott volt abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje. Az ügyvéd úgy vélte, a vádirati tényállás módosításokra szorul, ugyanis a sértett fél provokálta védencét, ö volt a kezdeményező. Mindemellett szerinte a vádlott nem M. J. felé indult, hanem a kijárat irányába, s'azért következtek be a sajnálatos események, mert a sértett elállta Mata István útját. Utóbbi ekkor úgy érezhette, hogy megtámadták, s ezért védekeznie kell. Esetében tehát az a szándék nem állapítható meg, hogy sérülést akart volna okozni falubelijének. Védence — mondta - jogos védelmi helyzetben volt, persze, elképzelhető, hogy ezt (menthető okokból) túllépte. Mindezek alapján kérte a bíróságot, hogy a vádlottat - büntethetőséget kizáró ok miatt - mentse fel az ellene emelt vád alól. Nos, a bíróság az ügyészi álláspontot osztotta, így a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek. Ugyanakkor azt is megfogalmazta, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés elégséges a büntetési célok eléréséhez. Minthogy az ítéletet mind az ügyész, mind pedig a vádlott és védője tudomásul vette, így az jogerőre emelkedett. (s. i.) Ha felismerik, hívják a 341-944-et vagy a 07-et! A figyelmet elterelte, a fizetést elfeledte... A Füzesabonyi Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya eljárást folytat ismeretlen tettes ellen, aki 1996. január 17-én reggel 6.30 és 6.45 között Füzesabonyban, az Ifjúság utca 30. szám alatti boltból - elterelve az eladók figyelmét - fizetés nélkül távozott. Cigarettával és kávéval - több mint ötezer forint értékben - a tolvajtáskájában. Az elkövetőről számítógépes fantomkép készült. Személy leírása: 30-35 éves, kb. 150-155 centi magas, arca hosszúkás, haja világosszőke. Ruházata: derékig érő világosszürke dzseki, sötétkék farmernadrág, sportcipő. Fején egy csúcsos irhasapkát viselt, melynek a széle prémes volt. A kapitányság kéri mindazokat, akik felismerni vélik a képen látható férfit, vagy vaíme, a fantomkép lamilyen információval rendelkeznek az elkövetővel kapcsolatban, személyesen vagy a 341-944-es, illetve a 07-es telefonon jelezzék a Füzesabonyi Rendőrkapitányság0tl- nabavu . , A rendőrség előre is köszöni a segítséget! Cigaretta is okozhatta a tragédiát Egerben Házában égett a tulajdonos A Veröszala 254. számú ház kigyulladását háromnegyed tizenkettőkor jelezték a tűzoltóknak. Az egri egység már a teljes egészében lángba borult, mintegy nyolcszor négy méteres vályogházhoz vonult a helyszínre. A tetőszerkezet, valamint a berendezés a lángok martaléka lett. A tulajdonos nem tudott kimenekülni a lakásból, így már csak a felismerhetetlenségig összeégett holttestét szállíthatták el a helyszínről. A tűz keletkezési oka nem tisztázott, elképzelhető, hogy dohányzás vagy - vélhetően főzés közben „üzemelő” - nyílt láng vezetett a tragédiához. Az eset körülményeinek tisztázását az is nehezítette, hogy a szerencsétlenül járt férfi nővére erősen összezavarodott állapotba került, így a tűzoltóság, illetve a rendőrség szakembereinek nem tudott érdemi információkkal szolgálni. A szóvivő: ütközőpont a rendőrség és a sajtó között „Ne misztifikált szervezetnek tekintsék a testületünket”-Akkor most már nevezhetlek kollégának? - A kérdés Kakuk György r. alezredesnek szól, akivel régi keletű ismeretségünk - de az ő mentalitása is - lehetetlenné teszi a magázódást. Egy pillanatra meghökken, ám, méltón három hónapos munkaköréhez, kisvártatva válaszol:- Igen..., is... Egyébként nem én vagyok a főszereplő! Nekem az a dolgom/ hogy optimális lehetőséget teremtsek a tájékoztatáshoz, helyzetbe hozzam a sajtót...-... és főképpen az olvasót. Mindjárt azzal is, hogy tisztességgel bemutatod nekik magad. A Heves Megyei Rendőrfőkapitányság gyors beszédű sajtószóvivőjének sok más mellett nagy erénye a lényegre törő tömörség, amint az a rögtönzött önéletrajzból kiderül:- Munkáscsaládban születtem Bélapátfalván. Középfokú tanulmányaimat Egerben, a közgazdaságiban végeztem, s 1976-ban érettségiztem. Egy évig dolgoztam szülőhelyemen a cementgyár beruházásán, majd Kistarcsára, a BM tartalékos tisztképzőjébe kerültem a sorkatonai szolgálat idején. A megyei főkapitányságon 1980 óta tevékenykedem. A rendőri munka több területén is „bevetettek” már: megjártam a személyzetet, a bűnügyet, a bűnmegelőzést.- Netán nagyobb ügyeknek is nyomozója voltál?-Tagja voltam például a gyöngyösi özvegy Baranyi Oszkárné gyilkosát felderítő csapatnak. Az ivádi emberölési eset viszont egyelőre kudarcként nyom. De hát a bűnüldözői szakma már csak ilyen. Kakuk Gyuri - szinte mindenki így hívja - a múlt év november közepétől tölti be mai munkakörét. Tavaly szeptemberben hirdette meg egyedülálló kísérleti projektjét a megyei főkapitányság vezetése „A nyilvánosság erejével a biztonságos környezetért" címmel. Ennek keretében az alezredes kapott bizalmat.- Miért épp te?- Ez a feladatkör közel áll hozzám. A bűnmegelőzési osztályon a lakosság felvilágosítását is elláttam, hogy óvják vagyontárgyaikat, értékeiket. Részt vettem a Rendőr- kék című folyóiratunk menedzselésében. Bizonyos szintű kapcsolataim a médiákkal, a sajtóval azáltal is kialakultak, hogy az elődömet többször helyettesítettem.- Azért még így is elég merész dolog volt belevágni, hiszen az újságírók híréhsége csillapíthatatlannak tűnik, ugyanakkor vannak információk, amelyek a nyomozás sikere érdekében, a testület belső élete szempontjából jobb, ha nem kerülnek nyilvánosságra. Miként oldható fel ez az ellentmondás?-Tudtam, mit vállalok! - feleli határozottan. - Azt, hogy adott esetben én leszek az ütközőpont a rendőrség és az újságírók között. Igyekszem úgy informálni a hírközlő szerveket, s rajtuk keresztül a lakosságot, hogy a nyomozás érdekei ne sérüljenek. Tisztában vagyok vele, hogy én elsősorban rendőr vagyok, ezt a testületet képviselem. Jelenleg a főkapitánysági sajtóiroda létrehozásán is fáradozunk. Az alapelvünk: időben, gyorsan reagálunk az eseményekre, tényeket semmiképpen sem hallgatunk el! Esélyegyenlőséget biztosítunk a tájékoztatásban. Bizonyára ezt a célt szolgálja a főkapitányság már említett nyilvánosság projektje, ami új alapokra kívánja helyezni a bűnüldöző testület sajtó- és PR-tevékenységét. Kiderül ez a szóvivő következő szavaiból is:- Polgárbarát, szolgáltató rendőrségkép megteremtésén dolgozunk. Szeretnénk elérni. hogy az állampolgárok ne misztifikált szervezetnek tekintsék testületünket! Tudjuk, az emberek szubjektív biztonságérzete rosszabb annál, mint ahogy mi megítéljük. Bár nőnek a felderítettségi mutatók, mégsem mindig pozitív a vélemény rólunk. Jó lenne közelíteni ezt a valós, objektív biztonsági helyzethez.- Ebbe esetleg belefér elemző cikkek megírása is?- Minden egyes témában természetesen nem lehetek járatos. A szakterületeken dolgozókkal közösen formáljuk a főkapitánysági álláspontot.- Arról is szó lehet, hogy vitatott esetekben a tényleges felelősök helyett a szóvivőt tolják előtérbe, nemde? Különös mosoly kíséri az e kérdésre is rögtön kész feleletet:-Adott esetben persze, ezt is vállalni kell! Bizonyos fokig olykor válságkezelő feladat is az enyém.- Vannak álmatlan éjszakáid, mert úgy érzed, valamiben nem feleltél meg az elvárásoknak? A mi szakmánkban ugyanis egyáltalán nem ritka az ilyesmi.-Volt már rá példa. Többször, mint amikor a bűnügynél vagy á bűnmegelőzésben dolgoztam. Vannak események, amelyeket nagyon nehéz tárgyszerűen, egyértelműen megfogalmazni. Ha nem kellően körültekintő az ember, könnyen előfordulhat, hogy egyes kifejezései félreértésre adnak okot. Márpedig az félrevezető lehet a közvélemény számára. Hogy ilyesmi ne kö- vetkezhessék be, annak egyik járható útja, ha mindent írásban adunk ki. Nagy segítség ehhez az is, hogy hamarosan számítógépes kapcsolat jön létre a szerkesztőségek és a rendőrség között.- Mi az, ami nyugalmat nyújt a zaklatott hétköznapok után?-A biztos családi háttér. Agi, aki igen megértő feleség. Nemkülönben a két fiam: a 9 esztendős Adám, aki az első házasságomból született, és a most hároméves Danika. Szalay Zoltán Már számítógép segíti a szóvivőt FOTÓ: PERL MÁRTON A traffipax halálát követelik intimitása miatt a lefényképezett autósok Személyiségi jogot sért a gyorshajtóról készült fotó Érdekességek, különleges megoldások, harciasságok a kanadai közlekedésben Az elmúlt nyáron volt alkalmam közvetlen közelről szemlélni a kanadai közlekedési rendőröket munka közben. Számos mozdulatuk igencsak hasonlít az „itthoni stáb” alkalmazottainak gesztusaira, mégis úgy gondolom, sokkalta izgalmasabb, ha arról beszélek, amit itthon egyelőre - szerencsére - nemigen érzünk a bőrünkön. Mindenekelőtt talán azt kell a dolgok alaposabb vizsgálatához és megértéséhez tudnunk, hogy a büntetési tarifák jóval magasabbak, és szélesebb körben meghonosodtak már az észak-amerikai kontinens államában. Tilos például az utastérben alkoholt szállítani, de még az üres szeszesüveg jelenléte is súlyos dollároktól szabadítja meg a vezetőt. Tilos továbbá bárminemű szemetet kidobni vezetés közben, mert - ha nem is a rendőr - bárki feljelenti a vétkest, súlyos pénzbüntetéssel felel tettéért. De ugyancsak összeakaszkodik a szabályokkal az az ember is, aki a parkban próbálja elfogyasztani hűsítő sörét. Továbbá én magam láttam, hogy a közterületen gyorsan hajtó kerékpárost intettek le a rendőrök, s egy ízben pedig rendkívül kétségbeesett fütyüléssel próbáltak megállításra kényszeríteni egy' száguldó görkorcsolyás fiatalt. Ezen a nyáron azonban a szokottnál dühödtebbeknek tűntek a közlekedési rendőrök. Az „erő politikáját” bizonyára az a hosszú éveken át tartó gépkocsis „támadás” szállította, melynek eredménye: néhány állam kivételével Kanadában tilos a gyorshajtókat lefényképezni. Ugyanis számos panasz érkezett a legfelsőbb szervekhez, hogy a családi nyugalommal és békével össze nem egyeztethető fénykép érkezett meg bizonyos lakásokba. Ez önmagában csak egy ártatlan postás cselekedete maradna, ha a borítékot felbontó hölgy nem fedezne fel a férje oldalán egy idegen nőnemű lényt. A statisztikák szerint sok házasság borult már fel emiatt, ezért született a törvény: tilos a vétkeseket lefotózni. Evekkel korábban még a sajtó úgy próbálta védeni kedvenc „ámokfu- tóit”, hogy az intézkedő rendőrökért kiáltottak rekviemet, mondván: „a radarsugarak hererákot okoznak”. Akkor nem sikerült, de mára annyi cikket megírtak a személyiségi jogok durva megsértéséről, hogy a törvény urai is meghátráltak. Maradt a radarpisztoly, a lézer és a videokamera. És nekem ezekkel az eszközökkel olykor útszéli bohócoknak tűntek a kanadai rendőrök. Mert bújtak a villanykaró árnyékába, töredezett sziklafalak mögé, táblák rejtekébe. A legmurisabbnak az tűnt, amikor British Columbiában egy cseresznyefa alatt deleltek legalább 15-en, amolyan utcaseprő-színű és -formájú mellényben, s az operatőr kameráját egy frissen tört gallyal álcázták. A harc nem ért véget, természetesen. Most az újságírók indultak újabb rohamra a rendőrosztagok ellen. Történt ugyanis, hogy egy zsurnalisztát leállítottak a rendőrök, mert 10 km/órával túllépte a sebességhatárt, s amikor feltette a kérdést. hogy a nála 50-60 km-rel gyorsabban száguldó kocsi után miért nem mennek, az intézkedő úr így válaszolt - állítólag igen flegmán: „Azt nem érnénk utol". Hát, ez a mondat szolgáltatja most a szenzációt és kelti a botrányt Kanada-szerte. Sziki Károly
