Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-13 / 37. szám

1996. február 13., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE Örökzöld téma a szemétszállítás Régi-új jegyző Parádsasváron Idén csaknem minden ülésen szerepel valamely községi in­tézmény vezetőjének beszámo­lója Parádsasváron, derült ki az önkormányzat ez évi munka­tervéből, amelyet legutóbbi ülésükön fogadtak el a falu ve­zetői, ülésük első témájaként. Második napirendként az 1996-os költségvetést tárgyal­ták meg a képviselők. Az igen részletes elemzések után végül egyhangúlag elfogadták a mint­egy 15 millió forint sorsáról szóló határozatot, amely azon­ban semmilyen fejlesztésre nem ad módot. így továbbra is várat magára a szennyvízberu­házás, és néhány intézmény épületének felújítása. Többen felvetették a Zsóri-üdülő gaz­daságtalan üzemeltetésének tarthatatlanságát is, javasolva, hogy bérbeadással próbálják meg rentábilissá tenni a pihenő működtetését. Az „egyebek­ben” ismét terítékre került a szemétszállítás immár örökzöld problémája, valamint az ön- kormányzati ingatlanok hasz­nosításának kérdése. Végül a mind ez idáig meg­bízás alapján tevékenykedő Kovácsné Panyik Andrea ed­digi munkáját értékelték a falu vezetői. Megelégedésüket mi sem jelzi jobban, mint hogy 1996. január 1-jétől immár ki­nevezése birtokában láthatja el teendőit a falu „régi-új” jegy­zője. Gembiczki Béla Erdőkövesdi kérdés: hol legeljen a kecske? Szabad a pálya víz-ügyben Bárcsak annyi jószág lenne a faluban, hogy valóban gondot jelentene: hol legeljenek és merre „járjanak ki” a kecs­kék - mondta Sály László polgármester az erdőkövesdi falugyűlésen, ahol többek kö­zött az a felvetés is kisebb vi­hart kavart, miszerint nem le­het igazán virágossá tenni a községet a kijáró állatok mi­att. Ennél is komolyabb vitát indított el, amikor többen ki­fejtették: a szemétszállítással a Pevik Kft. helyett egy is- tenmezejei vállalkozóval kel­lene szerződést kötni a szol­gáltatásra. Dr. Gyula Zoltán jegyző tájékoztatta a lakoso­kat arról, hogy ezen megoldás jogszabályi háttere még nem tisztázott. Danyi László, a Pe­vik Kft. igazgatója pedig ki­fejtette: igazán megérti, hogy a havi ötforintos árkülönbözet miatt „hűtlenek” lennének a céghez. Azonban azt is a fi­gyelmükbe ajánlotta: az erdő­kövesdi önkormányzat is tu­lajdonosa a kft.-nek, s a köz­ségből öten itt kaptak munkát. Mint mondta, ezeket is mér­legelni kell, amikor egy üveg sör árának megfelelő éves megtakarítás reményében akarnak egy jól működő kap­csolatot megszakítani. Ugyancsak a Peviket érin­tette a vízdíjjal kapcsolatos polémia. Földy György java­solta a képviselő-testületnek, hogy Váraszóval közösen vizsgálják meg annak lehető­ségét, hogy a vízmüveiket ön­állóan üzemeltessék. Mint in­dokolta, ezáltal jelentős bevé­telekre tehetnének szert, és olcsóbban is adhatnák a vizet a községek lakóinak. Danyi László válaszában kételkedett abban, hogy a két falu csekély vízfogyasztása valóban lehe­tővé tenné a gazdaságos üze­meltetést, de mint mondta, ha mégis emellett döntenek, „szabad a pálya”. Ismét megcsillant a remény Ivádon Tulajdonosra talál a kastély? A jobb sorsra érdemes, hajdan szebb napokat látott ivádi kas­tély ügyében ismét megcsillant a remény - tudtuk meg a ki­csiny község első emberétől, Bacsó Istvántól. Mint ismeretes, már tavaly tavasszal úgy tűnt: hosszas ke­resgélés után megfelelő vevőre talált a súlyos anyagi gondok­kal birkózó település egy egri vállalkozó személyében. A má­jusban megkötött üzlet azonban csonka maradt, miután a vevő a teljes vételárnak csak egyhar- madát tudta kifizetni. A soroza­tos határidő-módosítások után végül október 20-án felbonta­tott az adásvételi szerződés, így a hajdani kúriának azóta sincs lakója. A polgármester szerint ugyan voltak érdeklődők - még a Kordax is bejelentkezett -, ám ezek egyike sem bizonyult ko­molynak. Most azonban talán mégis sikerül értékesíteni a 8 fi millió forintért kínált épületet, ugyanis - jegyezte meg Bacsó István - a jelek szerint komoly szándékkal kopogtatott be ez ügyben a hivatalba egy ivádi származású egri polgár. (-ne) Akit a légcsavar szele megcsapott... Sárkányok az Talán sokan nem tudják Pétervásárán sem, hogy a Petőfi utca egyik aprócska házában sárkányok tanyáznak. De ne gondoljon senki lángfúvó szörnyetegekre: békésen szunnyadnak a fenevadak a régi parasztház első szobájában. Azonban ha eljön a tavasz, az egekbe emelkednek. Hogy miként, arról Papp Lászlóval beszélgettünk, aki gazdája, sőt szülőatyja is e jámbor jószágoknak.- Mindig érdekelt a repülés, de sosem voltam olyan jó ta­nuló, hogy komolyan remélhessem: egy­szer pilóta lesz belő­lem - szögezi le igen őszintén a harminc körüli sárkányszelí­dítő. - De olthatatlan szerelmet éreztem a lebegés iránt, így amikor középiskolás koromban Gyöngyö­sön jelentkezőket ke­restek gyalogsár­kány- és vitorlázóre­pülő-ismeretek elsa­játítására, azonnal je­lentkeztem. Itt sze­reztem meg az „A” kategóriás vizsgát. De a sulinak vége lett, hazakerültem, s majd tízéves szünet következett.- A szerelem azért megmaradt...- Természetesen. Akit a légcsavar szele egyszer megcsapott, az már nem tud szaba­dulni a bűvöletből. Az első gyalogsárkányomat 1990-ben vettem, majd egy év múlva szétbon­tottam. Ekkor kerültem közelébe a motoros sárkánynak. Sokkal izgalmasabbnak tűnt, rá­adásul mindig is vonzódtam a benzinszagú első szobában masinákhoz. így végül a két „hobbi” találko­zott. Persze, az igazi a sportgéppel való repülés lenne, de ez anyagilag elérhetetlen.- A sárkány tehát afféle olcsó mulatság?- Erről szó sincs. De épp a pénz hiánya mi­att igyekszünk a lehető legtöbb mindent mi magunk megoldani. Most például éppen épí­tünk egy sárkányt, az én gyári gépem kissé megerősített mását, saját fejlesztésű motorral. Egy Wartburg-Trabant „öszvér” lesz, három- hengeres, számításaink szerint legalább nyolc­van lóerős.- Számításaitok...?- Igen, többes szám­ban, mert azon túl, hogy nagyon sok pilótaisme­rősöm, segítőm van, és tagja vagyok a gyön­gyösi repülőklubnak, helyben is társra akad­tam. Régi barátomat, Barta Dénesi sikerült „megfertőznöm” a sár­kányozással. Ő valami­kor régen vitorlázott, és az én gépemet csak „lé­lekvesztő égi talyigá- nak” hívta, de az új két­üléses szörnyeteget már közösen, és neki (is) ké­szítjük. Persze, nem ki­zárólag ketten, hiszen egy árva laposreszelővei nem lehet motort tuningolni vagy - mint jelen esetben - összeépíteni. Ivádon él Valyon László autószerelő mester, ő is nagyon sokat segít. Ha tavasszal a sikeres berepülést elvég­zik a légügyi hatóság szakemberei, s a gép lajstromjelet kap, az mindannyiunk munkáját dicséri majd. Aztán talán jöhet a nagy álom, egy merev szárnyú repülő megépítése... suha Téli pihenőjüket töltik a gépek Pétervásárai ünnepek Eladó, kiadó... Gazdára vár a parádi strand A parádfürdői strand bérleti szerződése ebben az évben megszűnt, s most az önkor­mányzat pályázatot írt ki a létesítmény hasznosítására, amelyre február 20-ig vár­ják a jelentkezőket. Mint Nagy Oszkár polgármester lapunk érdeklődésére el­mondta: a testületet „min­den megoldás érdekli”, bér­beadás vagy eladás útján egyaránt hajlandóak lenné­nek a fürdő sorsának meg­nyugtató rendezésére. A tisztán önkormányzati tulaj­don ez utóbbi megoldás elé sem gördít különösebb aka­dályokat. Azt azonban igye­keznek elkerülni - tudtuk meg a falu első emberétől -, hogy a korábbi állapot újra kialakulhasson, amikor is a strand és a hozzá tartozó sö­röző külön bérlővel üze­melt. A millecentenárium jegyében a térség tizennégy településén a pétervásárai Művelődés ' Háza vállalja kiállítások megrende­zését, hagyományőrző együtte­sek műsorainak közvetítését, szabadidős programok meg­szervezését, és szakmai segít­ségnyújtást komplex községi rendezvények ' megszervezésé­ben, előkészítésében - tudtuk meg Gál Sándor igazgatótól. Emellett a művelődési és ok­tatási bizottsággal közösen a város lakóinak is kínálnak programokat az ünnep jegyé­ben, így elsőként februárban „Farsangi palóc bokréta” el­nevezéssel hagyományőrző ta­lálkozót. Márciusban a város tárgyi örökségét megismertető kiállításnak, áprilisban megyei kulturális rendezvényeknek ad otthont Péterke, míg májusban a felső-Tama-völgyi hagyomá­nyok játsszák a főszerepet a programkínálatban. Júliusban tábor repíti vissza az iskoláskorúakat a honfogla­lás korába, s augusztusban - István király emléke előtt is fe­jet hajtva - sok érdekes prog­rammal teszik emlékezetessé Pétervására polgárainak hazánk fennállásának ezerszázadik év­fordulóját. * Voröskeresztes szervezet alakult Ivádon Nemrégiben Ivádon is megalakult a Magyar Vöröskereszt helyi alapszervezete, melynek életre hívását Bacsó István polgármester is támogatta. Az ötfős szervezet elnökévé Valyonné Ivády Csillát választották, míg a titkári teendőket Ivádyné Gyuráki Gabriella látja el. A szervezet idei munkaprogramjában a véradások meg­szervezése mellett szociális gondozási feladatokra is vállalkoznak. Emellett felvetődött egy nyugdíjasklub létrehozásának gondolata, melynek máris folynak az előkészületei. Terpesi romafórum ma délután A terpesi kisebbségi önkor­mányzat ma délután négy órá­tól fórumra várja az érdeklődő­ket a helyi művelődési házba. A rendezvényen a kisebbségi képviselők és a megyei roma­vezetők tartanak tájékoztatót. Baráti találkozó nyugdíjasoknak A nemrégiben alakult pétervá­sárai Nyugdíjasok Baráti Köre február 19-én, délután két órá­tól tartja első közgyűlését a Művelődés Házában. Hatvan békés év Mátraderecskén A hét végén ünnepelték a mát- raderecskei Szántó Ferenc és neje hatvanadik házassági év­fordulójukat. A nem minden­napi alkalomból Zám Ferenc, a település polgármestere kö­szöntötte a jó egészségnek ör­vendő idős polgárokat. Hagyományőrző péterkei farsangolók Szombaton délután három órá­tól a Művelődés Házában talál­koznak a környező kilenc tele­pülés hagyományőrzői a Me­gyei Művelődési Központtal közösen szervezett „Farsangi palóc bokréta” rendezvényén. Műsoraik után a Kakas Foga­dóban beszélgetésre és vacso­rára várják a csoportokat. etervasarai Városi Televízió Február 13-19. Kedd: 16.00-24.00: Szív Tv Szerda: 16.00-24.00: Sav Tv Csütörtök: 16.00-24.00: Szív Tv Péntek: 16.00-24.00: Sav Tv Szombat: 14.00: Erdőkövesdi ovis- és iskolásfarsang; 14.40: Erdőkövesdi labdarúgócsapat siroki tornája; 15.00: Kilátó; 16.00-24.00: Szív Tv Vasárnap: 14.00: Délutáni nótamü- sor (ovibál 1. r.); 14.30: Diákolimpia MINI fiú röplabdaverseny; 14.50: Pé­tervásárai focicsapat edzőtáborozása; 15.00: Előkészületi mérkőzések; 15.30: Megyei sakk-csapatbajnokság (4. ford.); 15.40: Sárkányrepülök télen; 16.00-24.00: Szív Tv Hétfő: 16.00-24.00: Szív Tv A kegyelmes asszony narancsa Palócok unokája Sila mama házában A Dobó István Vármúzeum pa­rádi palóc tájházának őrzője Pintér Györgyné Kató néni, aki 1963 óta „gazdája” az apró, földbe süppedt épületnek. Ő is palóc leszármazott, aki annak idején a tanyasi gyerekek nehéz életét élte. A Sándor-réti tanyájuktól hat kilométerre volt a falusi iskola; naponta futva tették meg az utat testvéreivel oda-vissza. Édesapjuk csak ak­kor adott cipőt a lábukra, ami­kor már igen kapkodták, mert bizony csípte a dér. Azt mondja, talán épp ennek a ne­héz életmódnak köszönheti, hogy a mai napig jól bírja ma­gát, nem bántják a betegségek. A kastély kegyelmes asszo­nya és annak kislánya, Sárika, valamint a fiú, Bódika - talán Bódog lehetett - biztosan élnek még valahol, a háború alatt me­nekültek el innen - idézi fel a régi emlékeket. Meséli, hogy a kegyelmes úrhoz bemehettek az emberek bajaikkal, a bőrfo­teljébe ültette, meghallgatta őket, és megoldotta, amit lehe­tett. Nekik, tanyasi gyerekek­nek meg ajándékot küldött minden húsvétkor és kará­csonykor. Egyszer az édesapja három szem naranccsal tért haza. De nem tudták, hogy mit kaptak, egész nap csak szalad­gáltak a tanyán, hasonlítgatták a többiek gyümölcsével, melyi­küké a nagyobb. De mindegyik egyforma volt... Aztán véget értek a gyer­mekkori évek. Férjhez ment, a frontot megjárt urával a két ke­zükkel vetették a vályogot taka­ros házukhoz. Munka is akadt Parádfürdőn, a szanatórium­ban. Később a tájház gazdaasz- szonya lett. De közben itthon is dolgozgatott az édesanyja esz- vátáján. Rongyszőnyegeket szőtt a családnak; elnyűtt ruha­darabokból hasogatta a pántli­kát, amiből a parkettára való gyarapodott. A régiek két szélre varrták, mutatja a tájházban, az­tán keresztszemes vagy csipke­csíkkal dolgozták össze, hogy kiadja a méretet. A szélét lyu­kas hímzéssel, borsókával szeg­ték be. Sila mamáé, vagyis Csortos Jánosnéé, Rozi nénié volt a nádtetejét homlokába húzó há­zikó. Az utcára néző felét úgy 200 éve ácsolták fából, az ud­varra nézőt talán száz év múlva toldották hozzá. Benne a régi idők tárgyait őrzik, az akkori élet kellékeit. Nehéz sora volt a parasztcsa­ládoknak, de éltek, ahogy tud­tak. Egy ágy jutott a fiataloknak a sok család lakta fűtetlen kam­rában. Az asszonyka kender­szírből szőtt függönyt a fekhely köré, hogy ne lássanak be. Oda­rakták a kisgyerekeket is pi­henni, és befüggönyözték, ne bántsa őket a légy. Téli éjsza­kákon a jó meleg sutban volt a helyük. Az adózóeszközök is kéznél voltak a beszolgáltatás­hoz, a véka, a papi tized edé­nye. Nagy ládában tartották a ruhaneműt, az eladó lány ho­zományát, akit sokszor már 15-16 évesen férjhez adtak. Sok munka várt rá az új család­ban. Guzsallyal fonta a szőni való szálat, nyálazta a kender- kócot, közben kiszedte a poz- dorjadarabokat, hogy szép, sima legyen a fonal. Ha fő­zött, nagy fa­zék ételt tett be a kemen­cébe. A pa­takban mosó­szappannal, sulykolófával dörzsölte, majd mángor­lóval vasalta a ruhákat. Azt mondja Kató néni, a paló­cok szorgal­mas emberek voltak. A kis házba pár hónapja sárga, fényes mosószappan-darabokat hozott egy látogató. - Jó illata van - mosolyodik el Kató néni -, ma­gam is sokszor sikáltam ilyen márványos darabokkal a ruhát. Nyáron beillatosítottam a kicsi házat; bazsalikomot, borsmen­tát, zsályát, fodonnentát tettem száradni a gerendára. Olyankor aztán csuda illat volt Sila mama házában. Császi Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents