Heves Megyei Hírlap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-09 / 7. szám

1996. január 9., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE Amikor piros hó esik... Péten'ásárán Újév napján meglepetten tapasztalták a Széche­nyi utca lakói, hogy házaik előtt az éjjel hullott hó piros - sőt vörös - színben pompázik. Mint kiderült, szó sincs semmiféle hatalmi változásról, esetleg természeti csodáról (a sorrend tet­szőleges), egyszerűen valamilyen petárda vagy hasonló elmés szerkezet füstje (pora) festette meg az égi áldást. Ezután pár nappal olvasom az újságban: a miniszterek és egyéb magas rangú tisztviselők fizetése - a bevörösödés napjá­tól - cirka harminc százalékkal emelkedett. Az már csak a szőr­szál mindannyiunk torkán, hogy további húszat „rebesgetnek". (Lásd még: a „plebs” törődjön bele a reálbér-csökkenésbe.) Bevallom, sajnálom, hogy nem a legnagyobb magyarról el­nevezett utcában lakom. Mert „nehéz gazdasági helyzet” ide vagy oda, legalább rózsaszínbe - a vörös túl egyértelmű (?) - hajló úton tehettem volna meg az év első lépéseit. Persze, mindaz a por, amit a kis láng nagy füstje újfent a lábunk elé hin­tett, még mindig kevés lett volna a boldogságomhoz. Sőt, min­den bizonnyal még a csodaváráshoz is... suha Három község hosszú egyeztetésének eredménye Kétszáz forint az ivóvízért (Folytatás az 1. oldalról) Emellett Sály István panaszko­dott a vízminőség esetenkénti romlására, miszerint időnként a jónak egyáltalán nem nevez­hető - negyvennégy forintos — pétervásárai vízhez hasonlított a csapokból kifolyó nedű. Kisfüzes első embere, Meny­hárt Imre megerősítette ezt, bár Füzesen főként a vezetékvége­ken jelentkeztek problémák, de ezek az Állami Népegészségü­gyi és Tisztiorvosi Szolgálat szerint egészségügyi szempont­ból nem okoztak veszélyt. Ennél sokkal nagyobb gond - hangsúlyozta Menyhárt -, hogy úgy érezzük: mézesmad­zagot húztak el az orrunk előtt, amelyre „ ráharapva” megva­lósítottuk a beruházást, s most a saját tulajdonunkon vizet szol­gáltató ÉRV egyszerűen a mo­nopolhelyzetével visszaélve akar egy igen magas árat ránk kényszeríteni. Vahalcsik István szajlai pol­gármester mindezt még hozzá­tette: érthetetlen számára, hogy ugyanarról a helyről ugyan­azon a vezetéken érkező vizet például Recsken miért adják hatvanöt forintért. Emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy már a tavalyi ár miatt is a köz­kifolyók lezárására kényszerül­tek, amit a lakosság nagy felhá­borodása kísért. További gon­dot okoz az is, hogy emiatt az ófalui részen egyesek máris a tűzcsapokat használják közkút­ként. Ha továbbra is ilyen mér­tékben drágul a szolgáltatás, akkor elindulhat az a folyamat, amely eredményeként aki csak teheti, visszatér a saját kútja használatára, ami pedig főként egészségügyi szempontból ko­moly visszalépést jelentene. Koltai Ottó a felvetett kérdé­sekre elmondta: a vízminőség romlását az optimálisnál lénye­gesen takarékosabb hálózat- üzemeltetés okozta. Az 1996-ra megajánlott 190 forintos ár épp ezért tartalmazza egyrészt a ve­zetékek karbantartásának, tisz­tításának költségeit, valamint húsz forint használati díjat, amelyet az elfogyasztott - és kifizetett - mennyiség után az önkormányzatoknak visszafizet az ÉRV. Ez - amellett, hogy bevételt jelent a községeknek - lehetőséget ad a „fekete rákö­tések” felderítésére alkalmas műszaki megoldások kiépíté­sére is. Mint elhangzott, a java­solt tarifa is igen kedvezmé­nyes: a részvénytársaság szá­mára a KHVM által megállapí­tott 85 forintért adják a háló­zatba bekerülő 130 forintos vi­zet. Mivel azonban az érintett községek a vezeték végén van­nak, a további költségek termé­szetesen térítendők. Mindezek­ből tevődött tehát össze az idei díj. A leghatásosabb érvként mégis az szerepelt, hogy amennyiben január 20-ig bead­ják az igénylést, akkor a költ­ségvetés erre a célra elkülöní­tett alapjából egy bizonyos - várhatóan a száz forint feletti - részt az állam átvállalja. így a magánfogyasztókat lényegesen kisebb mértékben érinti az eme­lés. — Amint az a szerződésünk­ben is benne van, a szolgáltató nem kötelezhető veszteséges üzemeltetésre - hangsúlyozta Koltai -, márpedig az említet­tek miatt kevesebbért nem ad­hatjuk az egészséges ivóvizet. A teljes ár azonban csak a közü- leteket érinti, amelyek mindhá­rom községben a fogyasztók­nak csak egy kis hányadát je­lentik. Végül a polgármesterek egy­hangúlag megegyeztek abban, hogy a képviselő-testületek elé javaslatként beterjesztik a ket­tőszáz forint plusz áfa vízdíj el­fogadását. Ebből az összegből a községek harminc forintot közműhasználati díj címén visszakapnak a szolgáltatótól. Suha Péter Új fejezet a pétervásárai televíziózásban Minden (újra)kezdés nehéz A Pétervásárai Városi Televízió adása több mint hatszáz la­kásba jut el a városban és Erdőkövesden. Az utóbbi időben azonban egyre több kifogás hangzott el különféle fórumo­kon, a műsorok nézettsége pedig erősen lecsökkent. Amint azt Szántó László - aki „társadalmi munkában” látta el a fe­lelős szerkesztői feladatokat - a múlt év végén megfogal­mazta: egyfajta űr keletkezett a tévé és a közönség között... Ennek megszűnését is remél­ték a képviselők, amikor a vá­ros kulturális intézményeinek összevonásáról határoztak. Hogy eztán milyen változá­sokra számíthatnak az előfize­tők, arról Szabó Józseffel, a stúdió élére január elsejétől kinevezett felelős szerkesztő­vel beszélgettünk.- Mindenképpen a helyi csatorna két alapvető felada­tát, a hírközlést és a szórakoz­tatást szeretném megtartani, vagy inkább megteremteni. Persze, azért korántsem kell mindent az elejéről kezdeni. A jelenlegi feltételek mellett arra mindenképpen lehetőség - és igény - van, hogy legalább heti egy alkalommal, híradó- szerűen tudósítsunk a város és környéke eseményeiről, vala­mint minél jobb és többféle igényt kielégítő filmeket sugá­rozzunk. E tekintetben azon­ban a jogdíjak miatt igencsak behatárolt a mozgásterünk. Je­len pillanatban a Moképpel ál­lunk szerződésben, az ő film­jeiket vetítjük. Ez a kapcsolat meg is marad, de más irány­ban is „kacsintgatunk...” Mindemellett szeretnék olyan műsorokat is elindítani, amelyekhez az ötleteket a né­zők szolgáltatnák. Egyfajta „szerkesszük együtt” formára gondolok itt. Bemutathatnánk érdekes embereket, olyan tör­téneteket, amelyek nem a szá­raz hírközlés kategóriájába tartoznak. Ezek a formák ugyanis nagyon hiányoztak a helyi csatorna adásaiból.- Az említett „jelenlegi fel­tételek” mit takarnak?- Elsősor­ban techni­kai, és persze személyi le­hetőségeket. A technikai- felszereltsé­günk - azt hiszem - kö­zepesnek mondható. Fejleszté­sekre persze mindig szük­ség van, de az idei vár­ható költségvetés miatt erről egyelőre csak nagyon ködösen lehetne beszélni. A személyi helyzet pillanatnyilag úgy áll, hogy egyedül dolgozom a té­vében. A technikus szerződése ugyanis lejárt, és csak márci­ustól áll majd újra munkába.- Ez azt jelenti, hogy szer­kesztő, riporter, világosító, operatőr, vágó, ügyelő... - ez mind te vagy?- Tulajdonképpen igen. Néhány srác azonban továbbra is - hobbiból - a segítségemre van, s ezzel sokat könnyítenek a munkámon. Remélem, to­vábbra is sikeres lesz az együttműködésünk.-A földrajz és testnevelés tanításától - amivel eddig fog­lalkoztál - mindez igen távol áll...- Valóban, de már a városi tévé magalakulása óta - igaz, kisebb megszakításokkal - részt vettem a munkában, és úgy éreztem: elvállalhatom a feladatot. Természetesen, mi­vel most már „kizárólag” a te­levíziózással foglalkozom, szeretném elmélyíteni az ed­dig főként tapasztalati úton megszerzett gyakorlati ismere­teimet.- Reményeid szerint a nézők mikor érzékelhetik szemmel láthatóan, hogy valóban van „gazdája” a helyi csatorná­nak?- Azt hiszem, a műsorszer­kezet kialakulása és a kezdeti nehézségek leküzdése néhány - de legfeljebb három - hóna­pot igénybe vesz. Ezt követően azonban valóban érdekes, színvonalas műsort kapnak a pénzükért Pétervására és Er­dőkövesd előfizetői. (s. p.) A technikus csak márciustól dolgozik újra Vidéken pénz nélkül is lehet építkezni Recsk: teremtsd meg magadnak Pénteken ünnepre készülnek a recski nyugdíjas­klub tagjai. Ekkorra hívták ugyanis vendégségbe mindazokat, akik munkájukkal, támogatásukkal hozzájárultak az új és valóban gyönyörű klubhe­lyiség kialakításához. Csak egy gondjuk van: olyan sokan segítettek, hogy talán nem is fér el mindenki a meghitt zuggá varázsolt valamikori lomtárban...- Majdnem kilenc év után most lett végleges helyünk - kezdi a legfontosabbal Varga Jánosné klubvezető -, mert eddig igen hányatott sorsunk volt. Először az ércbányánál, majd a honvédség­nél, aztán az IPOSZ székházéban találtunk he­lyet, ahol már - igaz, képletes - bérleti díjat is fizetnünk kellett. Ezt is úgy teremtettük elő, hogy az asszonyokkal száraztésztát készítettünk, s azt eladtuk. Kértük a polgármestert, segítsen egy végleges helyet találni, hiszen mi is sok mindent megtettünk és megteszünk a községért, így vetődött fel lehetőségként az óvoda. Amikor megnéztük a pincét, úgy számítottunk, nem ke­rül majd túl sokba. Úgy terveztük, amit csak le­het, saját kezűleg csináljuk meg. Hiszen mi még úgy nőttünk fel, hogy megtanultuk: ha valami hiányzik, azt saját magunknak kell előteremte­nünk. Aztán egyre több és szebb tervünk szüle­tett, míg végül vizesblokk és gázfűtés is került a klubba. Amikor elkezdtük, sokan kétkedtek a si­kerben, de én azt mondtam: „Itt szeptemberben énekelni fogunk.” Hát, ha nem is akkor, de de­cemberben valóban elkészült a kis „otthonunk”. Nagyon sokak segítettek, szinte minden kaláká­ban készült. A vállalkozók ingyenfuvarral és a legkülönfélébb anyagokkal támogattak. Persze, sokat kellett jönni-menni, kérni, szervezni - s bár a végére már majdnem elfogyott az erőnk -, most azt mondom: bizony, megérte. Mint házigazda, Dudás Lászlóné óvodavezető szintén nagyon sokat tett az ügyért. Mint som­másan megfogalmazta: nem szabad mindig mil­liókban gondolkodni, mert - főleg vidéken - sok mindent meg lehet oldani pénz nélkül is. Csak a jó szándék, az összefogás, a tenni akarás ne vesszen ki az emberekből... Sítáborba utaznak Recskről, Párádról A recski és a parádi általános iskola diákjai, valamint szüleik különbusszal sítáborba utaznak holnapután a szlovákiai Dobsi• nára. A várhatóan kellemes na­pok után vasárnap este térnek haza. Nyári kiállítás a Károlyiakról A parádi palócnapok keretében- a millecentenárium jegyében- tervezik megnyitni azt a kiál­lítást, amely a Károlyi család még fellelhető tárgyi, illetve egyéb emlékeit mutatja be az érdeklődőknek. Sirokban napirenden a szabadidőpark Tegnap délután tartotta idei első, s egyben rendkívüli ülését Sírok önkormányzata. A képvi­selők a településfejlesztési bi­zottság javaslatára a kútvölgyi szabadidőpark bérleti szerző­dését vizsgálták meg. Ruhagyűjtés Pétervásárán A kisebbségi önkormányzat ja­nuár 10-11-én ruhagyűjtési ak­ciót szervez a pétervásáraPhffP* i velődés Házában. Az eddigi lu- 1 lajdonosaik által már nem használt holmikat január 12-én adják át a rászoruló nagycsalá­dos romáknak. Pétervásárai Városi Televízió Január 9-15. Kedd: 19.00: Válogatás a PVTV archívumából: Tánciskolás záróbál (92); 20.30: Little Joe balladája Szerda: 19.00: Péterkei Híradó; 20.00: A Tenkes kapitánya Csütörtök: 19.00: A nyugdíjasok és az óvodások karácsonyfabontó dél­utánja; 20.00: Robin Hood nyila Péntek 21.30: Szélhámosok Szombat IHM: Kilátó (Heves Me­gyei Magazin); 19.00: Jöttünk, láttunk, visszamennénk Vasárnap: ís.oo: válogatás a PVTV archívumából: „A verhetetlen csapat”; 15.45: Vük (magyar rajzfilm) Hétfő: 19.00: Válogatás a PVTV ar­chívumából: Tűzoltóink 1993-ban; 20.00: Szív Tv „Mindent feljegyeztem az irkámba...” Harminc Végh Menyhértné, a népmű­vészet mestere Terpesen él. Az ottani hagyományőrző csoport alapító tagja és lelkes „motorja”. Nemrégiben, az együttes harmincéves fennál­lásának ünnepén betegsége miatt nem lehetett ott... Amikor felkerestem ottho­nában, nem látszott rajta, hogy rendetlenkedne az egészsége.- Tudja, a súlyomat nyögöm - jelenti ki ízes-palócosan Klári néni -, le kellene fogynom, nem bírják már a terhet, na meg a hetven évet az ízületeim. Sajnáltam, hogy nem lehettem ott a jubileumi ünnepségen, de hát nem is az a legfontosabb, hanem az a sok szép eredmény, éve színpadon a palóc vidék dalaival amit a három évtized alatt együtt elértünk. — Mikor is kezdődött?-Hatvanegyben a palócna­pokra álltunk össze néhányan, hogy a terpesi szép dalok se hi­ányozzanak a palóc vidék ba- mutatásából. Akkoriban Krisz­tik Pál kántortanító úr vezette a kórusunkat. Már akkor is több­felé jártunk, az én éneklésemre is felfigyeltek, mert igen szé­pen, hajlítva tudtam danolni. Akkoriban járt erre Borsa Ilona, őnéki is énekeltem, s az­tán többről többre, a végén egészen jó barátok lettünk. Hívtak engem külföldre is, meg a Magyar Rádióval is kö­töttem szerződést, még a Zene- akadémián is énekeltem.-A kórusból aztán hogyan lett hagyományőrző együttes?- Volt nekem egy irkám, én abba a lyánykori emlékeimet is mindet felírtam. A legelső mű­sor is abból lett, amikor men­tünk a szentkúti búcsúba - ki­lencéves voltam akkor -, és az ivádi parton leültünk pihenni, mert tüske ment a lábamba. Na, innentől én mindent felje­gyeztem, az énekeket, a vásá­rosok mondókáit, és mindet be­leszedtem a műsorba, amit az­tán Gödöllőn elő is adtunk. Mondhatom, nagy sikere volt. Persze, érdekes dolgok történ­tek, ugyanis Borsa Ilonának elküldtem az összeállított mű­sort, s aztán mivel szent éne­kek is voltak benne, ő azt java­solta, adjuk neki a Búcsúcsú­foló címet. Na, én meg úgy gondoltam, akármilyen rend­szer van is, ha egyszer úgy tör­téntek a dolgok, ahogy leírtam, hát bizony, nem mondhatom azt rá, hogy ez csúfoló... Ma­radt is a régi címe. Aztán szép sorjában jött minden, megcsináltuk a betle­hemest, azt meg a padláson ta­láltam meg, a bátyám - akkor már nem élt szegény - irkájába volt leírva.- Közben azért az egyéni pá­lyája is felfelé ívelt...- Népművészet mestere let­tem 1988-ban, a Parlamentben vettem át a kitüntetést. Nagyon örültem neki, mert úgy érez­tem, megbecsülték a munkát, amit évtizedeken keresztül az asszonyokkal együtt végez­tünk. Nagyon fontos, hogy azt a sok szépet, amit mi tudunk, „csokrostól” átadjuk az utá­nunk jövőknek. Azért is, ha csak tehetem, még mindig já­rok a kórusba, tanítom az asz- szonyokat, hogy ne vesszenek el a régi szép dalok, szokások, mert nem sokan vagyunk már, akik még emlékszünk ezekre.-Biztosan van még nagyon sok terve...- Szeretném, ha még egy la­kodalmast lánykérésestül be­mutathatnánk. Össze is állítot­tam, úgyhogy ha nem is sike­rülne már nekem megcsinálni, hát az asszonyok csak bemutat­ják egyszer. Aztán volna még Egy fellépés emléke: terpesi viseletben, valahol az or­szágban... tervem: lucázást, búzaszente­lést is lehetne színpadra vinni. Amíg bírom, csinálom is. Mert ha valaki egész életében danolt, az nem tudja csak úgy abbahagyni... S. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents