Heves Megyei Hírlap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-24 / 20. szám
1996. január 24., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Besenyőtelki bakancsosok túrája Perge Edit, a Besenyőtelki Általános Iskola pedagógusa évek óta igyekszik megszerettetni az iskolásokkal a túrázás szépségeit. Havonta szervez alsósoknak és felsősöknek kirándulást. Szombaton, 27-én a bakancsosok a Várkút-Felsőtárkány úticélt tűzték maguk elé. Ha lesz hó, hógolyóznak, fotókat azonban készítenek a tablóra, hogy a többiek se „maradjanak ki”. Gárdonyi út: új bérlő szolgáltat Makiáron Az idei esztendőben új bérlője van Makiáron, a Gárdonyi úton lévő kereskedelmi egységnek Rónai Péter nagytályai vállalkozó személyében. Az áfésztól használatba vett ABC-üzlet, italbolt és gázpalack-cseretelep a falu ellátásában jelentős szerepet tölt be. Tepélypusztán a vetőmagokról... A szakember-találkozónak a tepélypusztai Hotel Fauna lesz a színhelye január 25-én, 10 órától. A Pioneer Hi-Brid Magyarország Rt. és a Du- Pont-Conoco Hungary Kft. ismerteti kísérleti eredményeit, szó lesz a növényvédelem aktuális kérdéseiről, a táblaszintű megoldásokról. Elhangzik hibridajánlat, majd tájékoztató a Pioneer vetőmagok forgalmazásának rendszeréről. Az esemény keretében vetőmag- és ajándéksorsolásra is sor kerül. Demjénben 135-en a telefonváró listán Január 12-től megváltozott az első számjegye - hármasról négyesre - a demjéni telefonszámoknak, ezt a tényt egy régen várt elmozdulás nyitányának is tekinthetjük. Szén János jegyző sokak nevében reménykedik: az új központra kapcsolással a Matáv olyan beruházást indított el, amely idén lehetővé teszi, hogy a faluból is vonalhoz, készülékhez jusson 135 család. Most alig húsz helyről lehet telefonálni, a későbbiekben viszont a lakosok fele rendelkezne ezzel a fontos hírközlési lehetőséggel. A közvagyon... és a magánvagyon... A kerítésen innen és túl Állítólag araboknál volt bevett módszer a vitázó partnerek nézeteinek közelebb hozására, hogy egy független személynek kellett bizonyítaniuk a vitatkozóknak, hogy értik a másik problémáját. Kerecsenden is így sikerült, azt hiszem, a megoldás felé terelni a Czoller család és az önkormányzat eddigi levelezgetéseinek eredménytelenségét. Még mielőtt a polgármesteri hivatalban Gémes László polgármester és Czollerék újságírói segédlettel összeültek, a füzesabonyi szerkesztőségben járt Czoller Jánosné.- Évek óta nem tudunk közös nevezőre jutni az önkormányzattal - kezdte panaszát Czoller Jánosné kerecsendi lakos. - Visszamehetnénk a tanácsrendszerbe, mert akkor, a kisajátításokkor kezdődtek igazán a gondjaink. A mi házunk mellett volt a nagynéném lakása, s mellette a szüléimé. Mindkét ingatlant el kellett adnunk, mert nem illettek bele a községfejlesztési tervbe. A házunk közvetlen közelében aztán egy négy méter szélességű gyalog- és kerékpárutat létesítettek. Nem volna ez baj. Csakhogy nemcsak gyalogosok közlekednek ezen a sávon. Személyautók, traktorok, pótkocsis tehergépkocsik is... Nemcsak az életünket zavarják, féltjük a házunkat is. Kértük az önkormányzatot, tiltsa be erre az autózást. Még 1994. június 20-án kaptunk Gémes László polgármestertől egy levelet, hogy az út mindkét végén elhelyezésre került a kerékpárút KRESZ-ben meghatározott jelzőtáblája, tény viszont, hogy ezt a táblát többen figyelmen kívül hagyják. Annak lehetőségét rövid időn belül kizárjuk, újabb oszlop elhelyezésével - szólt a levél. Itt azonban nincs oszlop. De nem az az egyetlen gond. Kertünk végében van egy játszótér. Az igazság az, hogy akik számára kitaláltatott az ilyesmi, nagyon keveset tartózkodnak itt. Inkább 14 évtől idősebb korú fiatalok uralják a terepet. Összetörik a hintákat, meg amit tudnak. Mondhatnánk, törődjön a saját tulajdonával az önkormányzat... Itt van azonban a mi kerítésünk is. Nem győzzük csinálni. A léceket kitördelik, tömek-zúz- nak. Védjük meg a kerítésünket, mondta egyik alkalommal a polgármester úr. De hogyan? Tudom, erre azt a választ kapnám, hogy néhány méterrel kintebb van a kerítés, mint ameddig a saját tulajdonunk. Mi meg akarjuk vásárolni a földet. Meg is engedték, hogy kitegyük a kerítést. Soknak tartjuk ugyan a terület árát, de mégis kifizetnénk. Akkor, ha valami módon a rongálásnak véget vetnének. Vállalkozók vagyunk, s nekünk faáru tárolására kellene a terület. De biztonságban volna-e az értékünk? Akárhol is áll a kerítés. Nem hiszem. A polgármester úr és a képviselő-testület pedig nem akarja megérteni a gondunkat. Most, januárban is olyan levelet kaptunk a beadványunkra, hogy a kerítésrongálásra nem kívánnak szót vesztegetni, egyébként a védelme a mi feladatunk. A válaszlevélben olyat írnak, hogy a mi kedvünkért nem fogják a játszóteret megbontani. De mi ezt nem is kértük. Talán ha a saját, a köz vagyonát megóvnák - a játszótér felszereléseit értem ez alatt - akkor nekünk sem volna gondunk a kerítésünkkel... Gémes László polgármester megérti Czollerék gondját. Am a rongálókkal nem sokat tud tenni.-A közvagyont éppúgy teszik tönkre, mint a magántulajdont - mondja. - A „fejekkel van baj". A Gárdonyi utcáról már más lakosok is jelezték, hogy esténként nagy a zsivaj, hogy a játszóteret nem azok használják, akik számára készült. Fura módon a panasztevők között is volt olyan, aki a kutyáját sétáltatta a játszótéren... Ismerik a rongálókat, neveket is mondanak az emberek, ám feljelentést tenni, tanúskodni félnek. Egy bizonyos „ bandatagok’’ nevét a településen több helyről is mondták, el fogok a fiatalokkal beszélgetni - ígéri Gémes László. Amennyiben a család eldönti, hogy megvásárolja a területet, s a kerítés végleges helyére kerül, az önkormányzat a kerítés fölé egy két méter széles dróthálót házat ki, hogy a pingponglabdák vagy focilabdák ne essenek be Czollerék kertjébe. Az asztalokra pedig egy fémlapot szereltetnek, hogy a játékosok hiányzó hálójukat ne a kerítésdeszkából „pótolják" - ajánlja Czolle- réknek a polgármester. A másik probléma a kerékpárút „autósztráda”-haszná- lata. A bejáratnál kimélyítik az árkot, s csak annyi felhajtási területet hagynak, melyen csak gyalogosok, illetve kerékpárosok közlekedhetnek. Közben felvetődött még egy „apróság”. Noha a tornacsarnok előtt kialakított parkoló van, naponta előfordul, hogy az iskola előtt állnak le az autósok huzamosabb időre, ami nem szabálytalan ugyan, de veszélyes lehet a gyerekek és az arra haladó autók számára. Gémes László szerint az iskolavezetés tesz ezentúl azért, hogy alkalmazottai a parkolóban hagyják gépkocsijukat. Teljes egyetértésről a felvetődött problémákban nem tudok beszámolni. Czollerék egyelőre kétlik, hogy a konkrét, „a találkozón felvázolt” lépésekre sor kerül. Én bizakodom. Ugye nekem lesz igazam polgármester úr?! Rada Katalin Önkormányzatok Egy Nehéz Évben A telefonvágy beteljesül Ifj. Szánkó Janos, Nagyút polgármestere:- Talán, mint a mesében, három kívánságunk, vágyunk van. Az egyik, hogy végre bekapcsolódhassunk az ország telefonkeringésébe, az első fél évben megvalósul. A Matáv kiküldte a 106 igénylőnek az értesítést, ha továbbra is szeretné: lesz telefonja. Előleget - 12.500 forintot - kell befizetni, s megkötik a szerződést, miszerint május hónap folyamán minden igénylőnek bekötik a telefont, és egyszerre csörren meg a- lakásokban a rég várt szerkezet. A második kívánságunk, hogy javítani tudjunk az utak, járdák állapotán. De csak oda tudunk némi pénzt áldozni, ahol a legrosszabb a helyzet. A harmadik: továbbra is működtetni az óvodát és az iskolát. Segíteni annak a több mint ötven idős embernek, akik szociális étkeztetésben részesülnek. Nekik eddig is, szociális helyzetüktől függően, önkormányzatunk bizonyos étkezési támogatást nyújtott, s ezt az idén is szeretnénk megtenni. Évek óta forráshiányosak vagyunk. Hitelünk azonban nincs, s az idén sem folyamodunk a bankokhoz. De mint hátrányos helyzetű település, az állam bácsihoz fordulnunk kell. Eddig még mindig méltányolták kérésünket, ha nem is százszázalékosan. Remélhetőleg ebben az esztendőben sem lesz ez másként. A talponmaradáson túl Bukta Ferenc, Mezöszemere polgármestere:- Még nem tudjuk pontosan, de ötvenmillió forint körüli pénzből gazdálkodhatunk, ha igaz. Ebből négymilliót a gázközmű-tartozásba fizetünk. A többit az intézmények fenntartására, s kis fejlesztésekre fordítjuk. A szociális otthon kinőtte a szennyvízderítőt, újat kell építenünk, kevés járda létrehozására, s az önkormányzati tulajdonú épületek állagmegóvására is bizonyos összegeket fordítanunk kell. Nem sok jóval tudjuk biztatni hát falubelijeinket, de sajnos, ebben a gazdasági helyzetben a talponmaradást is értékelnünk keik Az utolsó nehéz év? Ujj István, Makiár polgármestere:- A csökkentett költségek ellenére 1996-ban is működtetni kívánjuk, méghozzá létszámleépítés nélkül a közintézményeinket. Van belőlük, de mi egyikről sem akarunk lemondani, legyen az iskola, napközi, orvosi rendelő, fogorvosi ellátás, kultúrház, öregek napközi otthona, ó-voda, polgármesteri hivatal. Bízunk benne, hogy mindezt úgy tudjuk kigazdálkodni, hogy az önkormányzatnak nem kell majd hitelt felvennie. Törleszteni ugyanis már van mit Makiáron. Idén emiatt kerül a költségvetés szorításába a település.- Sújt bennünket a gáz- • közmű-hitel visszafizetése, s ebből a terhek csúcsa az előttünk lévő esztendőre esik. Még 1997-ben is fizetnünk kell majd, de az jóval kevesebb lesz. A nehezén 1996-ban jutunk túl... Emiatt, ha a rendelkezésre álló erőket összpontosítjuk is, akkor sem jut idén pénz az utak fejlesztésére, a járdák rendbehozatalára. Viszont a polgárok most is tanúi lehetnek annak, hogy a mostoha időjárás sem gátolja a szennyvízhálózat továbbépítését. A munkálatok a Kerecsendi úton befejeződtek, jelenleg az Ady, a Béke és a Vasút utcában dolgoznak a szakemberek. Ha itt végeznek, akkor a Hunyadi utcában kerül helyére a csővezeték. A kiadásokhoz nem kell a lakóknak hozzájárulniuk, de a polgárok türelmét mindenképpen kérem. Emlékeztetve, hogy a gázvezeték-fektetés után feldúlt utaknak mára nyoma sincs. A mostani átmeneti kellemetlenséget is az ügy jó oldaláról tekintsék. Tavasszal a hálózaton a lakások számára már szolgáltathatnak, hiszen március végére minden bizonnyal átadjuk Makiár határában az andomakiakkal, nagy- tályaiakkal közös beruházásban épülő szennyvíztisztító művet.-Az igényekkel való lépéstartásról az oktatás terén sem mondunk le. A képzés színvonalának emelését a kiemelten fontos tantárgyak, különösen az idegen nyelvek terén akarjuk megvalósítani. A célt segíthetik korrepetálások, szakköri tevékenységek. Az elfogadásra kerülő költségvetésben a majálisra most is gondolunk. Május 1-jén a sportpályán megvendégeljük a település polgárait bográcsgulyással. Egerfarmosi olvasóink panaszai nyomában D. Imréné egerfarmosi olvasónk múlt évben fordult hozzánk: hónapokig nem kapott táppénzt, a neki járó szabadságra eső fizetést sem fizette ki a munkáltatója, az egerfarmosi önkormányzat. Még akkor utánaérdeklődtünk. Előbb a TÁKISZ-nál, ahol azt a tájékoztatást kaptuk: ők kiküldték a bérlistát. Majd az önkormányzatot kérdeztük. Megnyugvással vettük: nélkülünk is boldogult levélírónk. December 21-én írta le panaszát, s 22-én felvette a pénzét. K. Gáborné kereste fel füzesabonyi fiókszerkesztösé- günket. Huszonegy éves fia munkanélküli, s az önkormányzat sem foglalkoztatja, ők pedig nem képesek eltartani kis nyugdíjukból a fiút. Bocsi István jegyző ismeri a fiatalember és a család gondját. Amikor teheti az ön- kormányzat, közhasznúként alkalmazza. Tavaly is így volt. Reméli, lesz lehetőség az idén is erre. Különben az önkormányzat az eredetileg tapétázó szakmával rendelkező K. Cs. részére adott támogatást egy könnyű- és nehézgépkezelő tanfolyam elvégzéséhez. S nem az ő hibájuk, hogy sajnos, nem talál állást. Tényleg elesett, segítségre szoruló a család, amikor mód van rá, kapnak szociális segélyt, többet azonban az önkormányzat nem tud tenni. Kétszer ad, aki gyorsan ad Egyik december eleji számunkban közöltük, hogy él Mezö- tárkányban egy kislány, Riczu Alexandra, aki komoly szem- mütéten esett át, ám a másik szemét is meg kell operálni. Egy- egy műtét hetvenezer forintba kerül, a család azonban nincs olyan anyagi helyzetben, hogy ezeket -sa különböző gyógyszereket, a gyakori szemüvegcseréket - finanszírozni tudja. Az anyuka, Pap Béláné Budapesten a Postabanknál számlát nyitott, s mi is közöltük ennek a számát. Időközben azonban kapott egy levelet a banktól, miszerint voltak olyan jelzések: előfordulhat, hogy a család a nevére érkező adományokat esetleg más célra fordítja. Ekkor kereste fel füzesabonyi fiókszerkesztőségünket Pap Béláné a kérdéssel: hová forduljon, hogy ilyen vádak ne érhessék. Szinte kézenfekvő volt, hogy tárcsázzuk a Vakok és Csökkentlátók Heves Megyei Szövetségét. Az ügyintéző, Magdáné több alapítvány címét is közölte - mivel a szövetségnek nincs külön alapítványa -, amelyek esetleg átveszik az anyukának kényelmetlen „pénzkezelést, illetve - gyűjtést".-Dr. Kiripolszky Mária, a United Way Hevesi Táj Alapítvány ügyvezetője nagyon készséges volt: megnyugvásomra ezentúl ők gyűjtik és kezelik az Alexandra számára már eddig is befizetett adományokat. A banktól megkaptam azt a listát, melyről megtudhatom, kinek is tartozom köszönettel. Azoknak, akik a befizetési csekkre ráírták a címüket, levelet írok, akik viszont nem írták rá, azoknak ezúttal mondunk köszönetét azért az önzetlenségért, amellyel a kislányomat segítették - mondta Pap Béláné, aki meghatódott attól, hogy mennyi segítőkész emberre talált ebben a szívtelennek és pénztelennek mondott világban. Kun Frigyes, Kovács András, Juhász Józsefné, ismeretlen, Skultéthy Balázs, Busák Imre, Csomós Jánosné, Lukács Istvánné, 0-ák számláról átutalás, még egy 0-ák számláról átutalás, rendőrnők, a 014516400000000 számláról átutalás „gazdája”, valamint a Palásthy család - akik kétszer adtak, mert gyorsan adtak - hálára kötelezik a kislányt és családját. Hálásak az Egri Tv7, a Pesti A3 Tv, a Füzesabonyi Városi Televízió, az Egri Rádió, valamint a megyei lapok munkatársainak is, akik közhírré tették Szandra problémáját - mondta az anyuka. Aki továbbra is segíteni szeretne, az a Mezőbank fiókjaiban az említett alapítvány címére Riczu Alexandra javára jelzéssel a 106-0034- 19136747-70030011 számlára küldje adományát.
