Heves Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-09 / 289. szám

1995. december 9., szombat 5. oldal Gyöngyös És Körzete Saját palackozó a visontai borhoz Krizsó Imre, a Visontai Mező- gazdasági Szövetkezet elnöke nem titkolja, hogy elégedettebb is lehetne, de hozzáteszi: csön­des derűvel mindenképpen szólhat idei évükről, feltétlenül eredményes munkát emleget­het. Bérelt 700 hektárjukon kü­lönösen az őszi búza és a borsó fizetett jól, s a napraforgó, a kukorica is elfogadható termést adott. A gazdálkodásuk fő tevé­kenységét jelentő szőlészet és borászat pedig az elmúlt öt esz­tendő harmadik legjobb termé­sével örvendeztette meg őket. Az integrált 250 és a bérelt 80 hektáros területen egyaránt na­gyobb volt a hozam a tavalyi­nál. Főleg a magángazdák föld­jein érleltek sokat a tőkék, átla­gosan 150 mázsát is hektáron­ként. Következésképpen az ősz­szel nemigen kellett idegenből felvásárolniuk, a feldolgozásra került 32 ezer mázsa szőlő többnyire helyből összegyűlt. Programjukban sokat segí­tett, hogy a kistermelőktől a nagyüzemi művelésért csak előleget kértek, s a teljes szám­lát csupán a szőlő átvételénél rendezték. Maguk pedig de­cember közepéig kifizetik a gazdáknak az ár eddig még hi­ányzó részét. A visontai borok ősi rangját a továbbiakban saját, új palac­kozással is szeretnék visszasze­rezni, s megőrizni. Meglévő szövetkezeti üzemükben az el­múlt hónapokban 35 millió fo­rintos beruházást végeztek nagyrészt Reorg-hitelből, s en­nek során a német Clemens cég korszerű töltősorával sikerült gazdagodniuk. A közepes telje­sítményű berendezés novem­bertől próbázik, s óránként 2500 üvegbe képes zárni a pin­cei nedűket. A hat borfajtához ízléses címkéket is terveztek, nyomtattak, hogy még kelen­dőbbek legyenek a piacon. Tekintve, hogy a szövetke­zeti elnök egyben a település hegyközségének vezetője is, s ilyenformán kétszeresen fon­tosnak érzi a táj fajta-, illetve eredetvédelmét, természetesen a kistermelőket sem zárják ki az új lehetőségből. S a magángaz­dák részéről már van is érdek­lődés a külön palackozásra. Szerencsére a berendezés ki­sebb tételek, akár 5-10 hektoli­teres mennyiségek elegáns „csomagolására” is alkalmas, így a jövőben esetleg nemcsak a szövetkezet, hanem több sze­mély nevével is találkozhatunk majd, ha az üzletben kézbe ve­szünk egy-egy márkázott vison­tai bort. (gyóni) Próbaüzemben vizsgázik a töltősor Árverés a szállodában Ritkán adhatunk hírt képzőmű­vészeti alkotások árveréséről. Bár mostanában egyre gyak­rabban kerülnek kalapács alá értékesebbnél értékesebb fest­mények, szobrok, ékszerek, an­tik bútorok, ezek többsége leg­inkább Budapesten cserél gaz­dát. A mátraházi Hotel Ózonban azonban jövő héten szombaton nagy valószínűséggel környék­beli műgyűjtők próbáinak majd egy-egy ritkasághoz hozzá­jutni. Itt rendezi ugyanis első nyilvános árverését a gyön­gyösi Antikvitás üzlet és a hozzá tartozó Orczy Galéria. Amint azt Erdélyi Ferencné üzletvezetőtől megtudtuk, a ku­riózumok között találhatunk majd Herman Lipót- és Vasary- festményeket, sőt pravoszláv ikonokat a múlt század elejéről. A mátraházi szálloda veze­tése fontosnak tartja a rendez­vényt, amely nem előzmény nélküli: korábban már többször tartottak képzőművészeti kiállí­tást. Mikulás a Skálában - A gyöngyösi áruház munkatársai idén is gondoltak a Télapót váró gyerekekre. A tökéletes jelmez azokat is elkápráztatta, akik már régóta várták a kedves vendég látogatását, aki ezúttal is ajándékokkal érkezett. fotó: bárok andrás Az agrárszövetkezet és az önkormányzat vitája Kié is a karácsondi vágóhíd? Megszokhattuk már, hogy kis hazánkban az ingatlan-nyilván­tartás bejegyzései nem mindig naprakészek. Leggyakrabban maguk az érintettek, tulajdonosok, bérlők, haszonélvezők fe­ledkeznek meg arról, hogy jogaik érdekében nem ártana befá­radniuk a hivatalba. Rendszerint csak akkor kapnak észbe, amikor egy újabb érintett lép a képbe, mondjuk egy vevő, aki piaci árat kínálna az adott telekért vagy épületért, csak épp nem világos, kinek kell űzetnie. Ez történt Karácsondon is, ahol két év óta Tóth Jánosné nagyfügedi vállalkozó bérli a falu szélén, a Szabadság út ele­jén lévő vágóhidat. A kis hús­üzem nemcsak Karácsondot látja el jó minőségű tőkehússal, hurkával, kolbásszal, de a kör­nyező településeken is keresik termékeiket. A vállalkozó való­ban magas összeget, négymillió forintot kínált a létesítményért. Először a bérbeadóhoz, a Kará­csondi Agrárszövetkezethez fordult. A vételt már-már meg­kötötték, amikor a földhivatali nyilvántartásból rájöttek, hogy az ingatlan tulajdonosaként a község önkormányzatát tartják nyilván. Az előzményekhez hozzátar­tozik, hogy évtizedekkel ezelőtt tanácsi tulajdonú tejgyűjtő ál­lomás működött itt, amolyan tejcsamok. Éppen húsz éve, amikor forgalomba hozták a zacskós tejet, új funkciót kellett találniuk az épületnek. Ekkor jött az ötlet, hogy a falu rossz húsellátását egy vágóhíd üze­meltetésével lehetne javítani. A tanács a termelőszövetkezet használatába adta a tejcsarno­kot, ahol az folyamatos építke­zésbe fogott. A tulajdoni lapra természetesen semmit sem ve­zettek rá, ott még mindig tej- csarnokként szerepel. Időközben az állat-egészség­ügyi állomás különféle hiá­nyosságokat állapított meg, ami oda vezetett, hogy az üzemelte­tési engedélyt ez év november elseje után meg sem hosszabbí­tották. A bérleti szerződés sze­rint a téesz jogutódjának, a Ka­rácsondi Agrárszövetkezetnek kellett volna a szükséges felújí­tást elvégeznie. A bérleti díjból azonban az önkormányzat sem részesült, holott a községé a tu­lajdonjog. Ezt azonban az agrárszövet­kezet sokáig vitatta. Elnöke, Sebők József, aki egyúttal ön- kormányzati képviselő is, fur­csállja, hogy sem a községhá­zán, sem a megyei levéltárban nem lehet nyomára bukkanni azoknak a húsz évvel ezelőtti vb-határozatoknak, amelyek dokumentálnák, hogy az akkori tanács valóban a termelőszö­vetkezetnek ajándékozta volna a tejcsamokot. A polgármester és a szövet­kezet mégis tárgyalásokat foly­tatott a tulajdoni hányad és a vételár megosztásáért. Meg is állapodtak: másfél millió forin­tot kap a falu a négyből. Ezt azonban a képviselő-testület nem fogadta el. A november végi, parázs hangulatú önkormányzati ülé­sen hosszas és személyeskedés­től sem mentes vita után mégis megegyezett a két fél a vételár megosztásában. Sebők József kitartott amellett, hogy a vágó­híd szőröstől bőröstől a szövet­kezeté. Mérhetetlen kapzsiság­gal vádolta az önkormányzatot, mivel az eldobott másfél mil­liót. Debrei Mátyás polgármes­ter visszautasította a kapzsiság vádját, hiszen az önkormányzat ragaszkodik ahhoz, ami az övé. A polgármester azt is hang­súlyozta, hogy a vágóhidat nem a jelenlegi agrárszövetkezet, hanem annak elődje, a termelő- szövetkezet építette, még abban az időben, amikor szinte min­den családból dolgoztak a té- eszben. Végül is a már egyszer kial­kudott vételártól kétszázezer forinttal kevesebbet, 1,3 milliót kapott az önkormányzat. Az ügy harmadik szereplője, a bérlő Tóth Jánosné szerint a kérdést egyszerűbben meg le­hetett volna oldani, az önkor­mányzatnak pedig ragaszkodni kellett volna tulajdonjogához. Továbbra is bizonytalanságban dolgozik, hiszen sem a kötelező felújítást nem végezte el az ag­rárszövetkezet, sem az adásvé­teli szerződést nem kötötték meg vele. Még egy pár napig vár, utána kénytelen lesz másik telep után nézni. Márpedig az önkormány­zatra nézve sok tekintetben hát­rányos megállapodást azért fo­gadták el, hogy a falunak meg­maradjon a vágóhíd, azt semmi­lyen körülmények között se zárják be. A képviselők közül még mindig vannak, akik sze­rint ezt a megállapodást nem lett volna szabad megkötni. A polgármester szerint azonban másfél milliónál többet a tulaj­doni megosztást követően már nem lehetett kicsikarni. Nagy Gyula Halmajugrai, ludasi gyermekeknek A halmajugrai önkormányzat 150-150 forintos csomagokkal örvendeztette meg a község mintegy másfélszáz óvodását és általános iskolását a Mikulás­napra. A szomszédos Ludason is megajándékozták az aprósá­gokat a polgármesteri hivatal­ból, hogy a decemberi első szép ünnep még kedvesebb legyen mindkét korosztályban. Már az idei termést kóstolták Nagyrédén A hét közepén szakmai találko­zón mutatták be a nagyrédei Szőlőskert Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Szolgáltató Szövetkezet új évjáratú borait. Több forgalmazó kínálatában az idei nedűk már palackozva is megjelentek, s a vendéglői asz­talokon ízléses reklámkártyák emlékeztetnek a friss italokra, a külföldön már hagyományo­sabb sörköszöntőkhöz hason­lóan. Visontai idősek karácsonyi örömére Visonta önkormányzata is mű­soros karácsonyi ünnepségen látja vendégül a község idős embereit. Valamennyinek uzsonnával is kedveskednek, s az egyedülállók két-, a házaspá­rok háromezer forintos pénz­ajándékot kapnak. Új villamos kisüzem markazi dolgozóknak Kétéves tárgyalássorozat után a napokban a markazi önkor­mányzat és a bajor üzletembe­rek között előzetes megállapo­dás született egy új villamos kisüzem létesítésére. A 30-40 dolgozót foglalkoztató munka­helyet a helyi szövetkezet ed­digi két épületének megvásárlá­sával tervezik. Intézményekben is gázfűtés Domoszlón Már a domoszlói önkormányzat intézményeiben is van gázfűtés. Az iskola és óvoda után legkö­zelebb az idősek klubjában, majd az orvosi rendelőben, s a községházán térnek át a korsze­rűbb tüzelésre. Új tulajdonban a volt bérlakások A gyöngyösi állami bérlaká­sok tavaly ősz óta újra tulaj­donost cserélhetnek. A Patina Közszolgáltató és Vagyonke­zelő Rt. — hallottuk Szabó Gyula igazgatótól, illetve Ha- verla László főmérnöktől - a tőle telhető leggondosabb elő­készítéssel indította árusításra a megkívánt otthonokat. A 3624-ből 2685 lakást so­roltak társasházba, s először azokat kínálták, amelyekből 20 vagy több volt egy-egy épü­letben. Megvételükre 1994 szeptemberétől több mint 2100-an kötöttek szerződést a polgármesteri hivatalban, ahol hetente három napon foglal­koznak az ügyekkel, az ismert bejelentések alapján várha­tóan egészen februárig. A magánkézbe került épüle­tek lakóközösségeinek képvi­seletét is egy évre még a Pati­nára bízták, a továbbiakról pe­dig közgyűléseken kell hatá­rozni. E fórumok összehívása fo­lyamatos, a városban már a ti­zediken is túljutottak. Az ed­digi tapasztalatok szerint zömmel a részvénytársaságnál marad a későbbiekre is a ház­kezelés. s a közös üzemeltetés költségeit, illetve a felújítá­sokra szánt pénzösszegeket a lakástulajdonosok számlákra fizetik. Az előbbi négyzetmé­terenként 22-32, az utóbbi pe­dig 6-8 forint, s valószínűleg így marad a következő évre is. Sajnos, meglehetősen jelen­tős már a tartozás. Kiegyenlí­tésére a vállalat megpróbálja járni a hivatalos utat. Kétszeri felszólítás után fizetési megha­gyással iparkodik a követelé­séhez jutni, majd bírósági tár­gyalás, végrehajtás következ­het. Az utóbbira még nem került sor, de a felszólítások száma legalább 60-70. Nagyobb felújítás öt éve nem volt a gyöngyösi házak­nál, s egyelőre nincs is pénz a pótlására. A Patina csak a leg­szükségesebb, az elodázhatat­lan javításokat képes elvé­gezni - korábban 20 ezer fo­rintig, újabban pedig, amióta lakóbizottságok vannak, s ezek kérik a munkát, hozzájárulá­sukat adják a feladatok meg­oldásához: 30 ezerig - ám a kintlévőségek miatt már ez is egyre nehezebb...-így­Sokoldalú segítés a nevelésben A gyöngyösiek oktatásában a megszokottabb formákon túl is sokoldalúan segítik az ifjúsá­got. Mint dr. Tóth Zoltánnétól, a polgármesteri hivatal humán igazgatóságának helyettes ve­zetőjétől és Csépány Ferencné főtanácsostól megtudtuk: már az óvodában is foglalkozik gyógypedagógus a szellemileg elmaradottabbak - főleg cigá­nyok - felzárkóztatásával. A Soros Alapítványtól támogatást is sikerült megpályázniuk, kap­niuk ehhez, s így novembertől havi 20 ezer forintos ösztöndí­jat biztosítottak a célra a vison­tai és a Menház utcai gyerme­kintézményekben. A Logopédiai Intézet tavasz óta a korábbi Huszár utcainál lényegesen jobb körülmények között, a Jókai utca emeletes épületében folytathatja tevé­kenységét, amit a városi ön- kormányzaton túl 14 község is segít egyszeri támogatással, átalánnyal vagy óradíjjal. Az épületrészt 1,8 millió forintos költséggel újították fel, s be­rendezése még tart. Az intéz­mény öt tantermében azonban a négy szakképzett logopédus za­vartalanul végezheti munkáját, amire egyébként már az ötödik állást is meghirdették, sőt leg­újabban egy hatodik nevelő fel­vételéről van szó. Ugyanekkor a 7. Számú Általános Iskola ol­vasás- és írászavarral küszködő kisdiákjai mellett is van már logopédus. A Nevelési Tanácsadó pályá­zaton nyert 640 ezer forintjából más program valóra váltására törekszenek. Kérdőíveket osz­tanak szét a napokban mintegy háromezer középiskolásnak, akik a legkülönfélébb érdeklő­désre válaszolnak majd. Tájé­koztatást adnak családszerkeze­tükről, famíliájuk általános helyzetéről, egészségi állapo­tukról, s közük például, hogy fogyaszt-e közülük valaki dro­got, vagy sem. Mindezek után a közölteket számítógépes rend­szeren feldolgozzák, majd kommunikációs tréningeket tar­tanak pszichológusokkal. Ko­rábban - néhány esztendeje - az általános iskolai nyolcadiko­sok és a középiskolások elsősei közül kerestek meg száznál több tanulót hasonló^ módon, hogy problémáik rendezését könnyíthessék. Eredménye volt, így az újabb sikerben is bíznak. (-ni)

Next

/
Thumbnails
Contents