Heves Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-06 / 286. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. december 6., szerda Morvái Vivien december 2-án ünnepelte névnapját - Ezúton is sok. szeretettel köszönti édesanyja, Piri mama, Dániel és Jóska Van „magyar becsület” Tisztelt Szerkesztőség! Olyan zavart vagyok, nem is tudom, hogyan kezdjem el. Az a bizonyos - helyenként - igenis van „magyar becsület". Bizonyítja, hogy a Kanadában élő testvéremnek Andor- naktályán, a Marinka-völgyi ingatlanján elkészült a gázzal történő ellátáshoz szükséges közterületi elosztóvezeték - gázcsonk. Mindenkinek »hálás köszönetem, és bocsánat, ha valakit akarva-akaratlanul megsértettem. Csak annyit: a Heves Megyei Hírlap csodákra képes! Tisztelettel: Gömöry Józsefné Eger, Leányka út 59. Az Egri Szimfonikus Zenekar a kritikus valódi kritikusa? Kedves Olvasók! Mint tudják, a Heves Megyei Hírlap hasábjain én írom a megyeszékhelyen megrendezett zenei események kritikáit és tudósításait, bemutatva sok hírességet és kevésbé ismert, olykor ismeretlen zenekarokat, előadóművészeket. így azok is közelebb kerülhetnek a zenéhez, akik éppen nem lehettek jelen ezeken az előadásokon, és nem hallhatták azokat. Több zenei fesztiválon vettem részt mint zenész vagy hallgató, illetve zenekritikus, találkozva nemzetközi hírességgel és kollégákkal. Ezeknek a szakértőknek is az a véleményük, hogy a zenekritikánál elsőrendű az azonnali hatás, ami Szubjektív. Úgy érzem, reagálnom kell a Hírlapban november 23-án, a 4. oldalon megjelent Egri Szimfonikus Zenekar nevével szignált írásra. Vajon a cikk írója gyáva módon nem meri aláírni saját nevét? Én vállalom nevemet, érzéseimet, véleményemet egy megyei napilap hasábjain is. Nemrégiben telefonon hívott fel egy kanadai zenekritikus barátom, akinek szintén az a megítélése, hogy egy napilapban mindig a közérthetőség a legfontosabb, kerülve az átlagpolgár által ismeretlen szakkifejezéseket. Ha az Egri Szimfonikus Zenekar szakkritikát akar írni, keressen egy zenei szaklapot, ahol „vonóforgatás” helyett talán pennát is adnak a kezükbe. Mi az olvasóknak írunk! Kinek nem inge, ne vegye magára. A médián keresztüli párbeszédet lezártnak tekintem, és a kedves olvasókat ezután is tudósítani kívánom hangversenyekről, koncertekről, zeneművészekről. Kellene néhány jó szó, néhány jó ember, aki felmagasz- taltatik, mint Liszt Ferenc - írta egy levelében: „... ellenfeleink irigy tettetése abban mutatkozik legtisztábban, hogy nem akarják megfizetni nekünk, amivel lelkiismeretük ítélőszéke előtt tartoznak -, s ezt a maguk cicomázására használják fel...” Veres Gyula Megszólal a másik oldal is Nem vagyunk csapdában... Az igazságnak sok oldala van. Nem szabad tehát csak egy oldalról közelíteni, torzítva bemutatni. Az egri Mezőgazdasági Szakközépiskolában nem volt látszatbéke, mert senki nem háborúzott. Nem volt botrány, amíg a médiák - szenzációhajhászó módon - nem csináltak mesterségeset. Egy intézmény belső fegyelmi ügyeit ízléstelen a világ elé tárni, a vétkeseket elvtelenül védeni, megpróbálni pressziót gyakorolni döntési helyzetbe kerültekre. A Heves Megyei Hírlap 1995. november 25-i számában megjelent, az iskolát negatív módon bemutató cikkhez szeretnénk gondolatokat fűzni, pontatlanságokat, tárgyi tévedéseket kiigazítani. A tantestületből ki miről tudott a gyerekek kirándulásával kapcsolatban, azt az intézményben csak a fegyelmi vizsgálatban résztvevők ismerik - meg úgy látszik, a cikk írója. A dohányzásért csak igazgatói intő járhat, rovó fegyelmi eljárással szabható ki. Ez pontatlanság. A cikk árulást emleget, és hogy a nevelők nem álltak ki diákjaik mellett. Ki kit ámít el, és miért állt volna ki bárki elvtelenül a legsúlyosabb fegyelmi vétséget tudatosan elkövetők mellett? Az iskola egyik igazgatóhelyettese - a tiltás elmondásakor - megígérte a gyerekeknek, hogy a téli szünetben kiviszi őket Bánkútra, s megtanítja a társaságot síelni. (Nem ilyen kirándulás lehetett a céljuk a tanulóknak.) Nálunk is - mint minden pedagógiai létesítményben - fordulnak elő fegyelmezetlenségek. Az ezekért járó büntetés nem megtorlás, hanem jó szándékú céllal alkalmazott pedagógiai eszköz, melyet egyetlen nevelő sem szeret alkalmazni. Ha szükségesnek ítéli a tantestület, akkor viszont szigorúan és következetesen büntet. Nem azért, hogy „végre”, hanem hogy folyamatosan rend és fegyelem legyen az iskolában. A „kilátástalan évet” a fegyelmezetlenség elkövetésekor is látni kellett volna gyereknek, szülőnek. Bosszú, farkasszemet nézés, döntőbíró - kicsit hatásvadász szavak. Itt gyermekek nevelésére felesküdött tanárok próbálnak lelkiismeretesen embert faragni az iskolába került - sokszor legkevésbé sem eminens - diákokból. A büntetéssel lezárt fegyelmezetlenség után sem oka, sem joga, de lehetősége sincs bosszúra egyetlen pedagógusnak sem. A tanulók sorsáról első fokon a Fegyelmi Bizottság javaslata alapján a tantestület hozott határozatot. Másodfokon került az ügy a jegyző úrhoz. A Közalkalmazotti Törvény szerint a közalkalmazott fegyelmi ügyét első fokon a munkáltató által kinevezett Fegyelmi Tanács tárgyalja, a munkáltató elnökletével. Másodfokon esetleg a Munkaügyi Bíróság. A tangazdaság nem „kincsesbánya”, csupán tanműhely, ahol közel 500 gyerek több megye sok településéről tanulja jelenleg a kertészet alapjait. Iskolánkban az egyéb élelmiszeripari szakmák mellett nem cukrászképzés folyik, hanem pék-cukrász. Ez nyugati mintára, onnan származó tanterv alapján folyó kísérleti képzés. Az ország négy iskolája mert erre vállalkozni. Nyugaton nincs külön pék- és külön cukrászszakma. Egy sütőmester kenyértől tortáig mindent tud kínálni a vevőnek. A cikk utolsó harmadáról röviden annyit: a kisebbség véleménye is lehet hasznos és építő, de a jelzett cikkben leírtak csupán támadást jelentenek a kemény, határozott jobbat akarók, és azért mindent megtevők ellen. Baj volna, ha a tantestület egységes lenne. A gyerekek ügyének szavazásán 61 százalékos volt az igen. A 2,5 évvel ezelőtti igazgatóválasztáson a tanárok 84 százaléka választotta az akkor már 10 éve irányító igazgatót. Az önkormányzat oktatási bizottsága 5:0 arányban jánlotta, s a közgyűlés ellenszavazat nélkül nevezte ki. Ennyi ember elvtelenül rosszul döntött volna? A lobbyzás, kapcsolatok kihasználása elvárható tevékenység egy vezető részéről intézménye érdekében. Ezért még dicséret sem illeti. Akik más munkahelyre távoztak, mind maguk mondtak fel. Az iskola igazgatója senkit nem küldött el. Még ha volt közöttük nézeteltérés, akkor sem. Karrierjét, anyagi előrelépését senkinek nem gátolta. Akik az intézményért megpróbáltak tenni, egy kasztot alkotnak, de ez a többség kasztja. Az iskolavezetés tényleg kemény. Folyamatosan megköveteli a jó munkát, s lehet, hogy ez egyeseknek félreérthető. Pedig a munka nem demokratizmus kérdése. Azt egyszerűen el kell végezni. Tudomásul illik venni: a munkahelyeken az egész világon szigorú hierarchia van. Az úgynevezett „racionalizálást”, a leépítéseket nem az iskolavezetés határozta el, így ma még a mértékét és az esetleg elküldendő személyeket sem tudja megnevezni. Az egész oktatási vonalon hosszú ideje takarékosság van, nem pedig pazarlás. így természetesen ebben az intézményben is. Ez alátámasztható az alábbi néhány ténnyel:- A város iskolái között esztendők óta a legmagasabb éves bevétele a Mezőgazdasági Szakközépiskolának van. (Több mint 10 millió forint.) Ezt az önkormányzat mindig be is építi előre az intézmény költségvetésébe. Eddig minden évben sikerült kigazdálkodni a 13. havi munkabér jelentős részét.- Az iskola a fejlesztésre az utóbbi 12 évben pályázatokon 18,6 millió forintot nyert, s kiegészítette ezt 13,3 milliós megtakarítással.- Lehet, hogy ez pazarló, rossz gazdálkodás? A közelmúltban jelentek meg cikkek iskolánk gyerekeinek országos eredményeiről, és ezek egyáltalán nem egyediek. A tanulók-tanárok sikereiről hosszú listát közölhetnénk. A továbbtanulók száma olyan magas, hogy a szakközépiskolák országos sorrendjében évek óta a legjobb 10 között van az intézmény. Eddig a beiskolázással nem volt gondunk, s reméljük, a több negatív újságcikk ellenére ezután sem lesz. Elég nagy régióban kurrensek szakmáink, iskolatípusaink, s az agrárgazdaság az ország jövőjének alapja. Az emberek, a szülők pedig mindig, mindenhol pozitív előjellel emlegetik közel 100 éves intézményünket. Az iskola szakszervezeti vezetése, Közalkalmazotti Tanácsa és iskolaszéke nevében kérjük a leírtak változtatás nélküli megjelentetését a Heves Megyei Hírlap legközelebbi számában. Ezzel az iskola részéről az ügyet a médiák felé lézártnak tekintjük, s többet a témával nem foglalkozunk. Hochan Ferenc (iskolai szak- szervezet elnöke) Bicskei Attila (iskolai Közalkalmazotti Tanács elnöke) Kontra Anna (iskolaszék elnöke) Örömmel vettük tudomásul, hogy a mezőgazdasági szakközépiskolában tanítók egy csoportja tollat ragadott, hogy a „másik oldal” véleményének is hangot adjon. Csupán azt tartjuk sajnálatosnak, hogy egy ilyen ügy kirobbanásáért újfent a sajtó a bűnbak, levélíróink szerint. Az igazsághoz tartozik, hogy egy iskola belügyeibe nem szerencsés dolog beleavatkozni egy kívülállónak, a dolog azonban már rég nem erről szól ebben az esetben, hiszen nem az újságíró avatkozott a belügyekbe, hanem az ott dolgozó pedagógusok kérték a nyilvánosság segítségét. Ez nagy különbség. Időközben egyébként arról is hírt kaptunk, hogy az egri városi ügyészségen kívül Fodor Gábor művelődési miniszternek is eljuttatták a visszásságokat feltáró beadványt. A miniszter személyesen tett arra ígéretet, hogy amíg hivatalában van, ő is kezdeményezi egy miniszteri vizsgálat elindítását. Barta Katalin Elnézést kér a Mátra Volán Rt. Lapjukban megjelent „Ki a felelős?" című cikkükre az alábbi választ adjuk. 1995. október 12-én az említett járat, amelynek menetrend szerinti indulása 9.35-kor van Károlytáróba. valóban 30 perc késéssel közlekedett. A járatot végző autóbusznál műszaki meghibásodás történt. A meghibásodás olyan helyen történt, ahol nem volt a közelben telefon. így a gépkocsivezető később tudta értesíteni a forgalmi szolgálatot. A mentesítő járat azonnal elindult a forgalmi telepről, de időre volt szüksége, hogy a helyszínre érkezzen. A fent említettek miatt következett be a járatkésés. A történtekért szíves elnézését kérjük az érintett utasoknak, akik akkor közlekedtek. A továbbiakban igyekszünk mindent megtenni a késések mérséklésére és elkerülésére. Tisztelettel: Mátra Volán Autóbusz-Közlekedési Rt. Gyöngyös Szeressük-e a legfőbb pénzügyért? Török Zsolt Eger, Csokonai u. 30. 1/2. szám alatti olvasónk szerkesztőségünkhöz címzett levelében nehezményezi munkatársunk, Pécsi István közéleti hangoltságú írásait. Szerinte a szerzőnek „nincs más témája, mint a pénzügy- miniszter úr alpári módon való szapuiása, a dolgoknak feketefehér alapú leegyszerűsítése és a torgyáni demagógia és popu- lizmus. Az Alkotmányiíróságot úgy állítja be, mint a lakosság védőszentjét, a pénzügy- minisztert mint egy démont. Minden cikkében megemlíti milliók nyomorát. Én ilyet nem tapasztalok, szegénységet annál inkább, ugyanis a két fogalom között szociológiailag óriási a különbség. Nyomorgó ember az, aki létszükségleteit sem tudja ellátni, a szegény ember, ha szerény mértékben is, de el tudja látni. Nálunk a létminimum alatt élők jól gépesített háztartásokban élnek... Bokros Lajos... Hozzáfogott az államháztartási reformhoz, ami sok konfliktussal jár. Bátorságáért elismerés jár.” Mindehhez csatolva közzé- tesszük kollégánk reagálását is. Tisztelt Uram! Jó érzéssel olvastam levelét. Ez nem ironikus mondat, hiszen létfogytomig a demokrácia, a szabad véleménynyilvánítás mániákus híve maradok. Más kérdés, hogy álláspontjával az olvasók zöme nem ért egyet. Sőt ennek ellenkezőjét jelzi. Az az érzésem, hogy tevékenységi körömet leszűkítette, hiszen az sokrétűbb, mint az Ón által jelzett tartomány. A másik gond az, hogy olyan alapmagatartást tulajdonít nekem, amelyet mindig elutasítottam. Kétségtelen, hogy jegyzeteimben az élet árnyékos oldalára szorítottak meglátásait tolmácsolom. Ez nem demagógia, de ha valaki annak minősíti: vállalom. Akkor is, ha pillanatnyilag nem kell nélkülöznöm. A hivatásérzettől vezérelt zsurnaliszta csak azért munkálkodhat, hogy jelezze a többség problémáit, hogy azonosuljon azokkal, s lehetőségeihez mérten szorgalmazza azok mihamarabbi felszámolását. A cseppet sem szívderítő valóságról mellesleg bárki meggyőződhet, ha járja a megyét, ha felül az autóbuszokra, ha beszélget a perifériára sodró- dottakkal. Ilyen értelemben soha nem tartozhattam semmiféle párthoz, politikai csoportosuláshoz, hiszen az efféle kapcsolatok tünékeny dolgok. Látom viszont a megrázó szegénységet, a sokszor elegánsan leplezett nyomort, amely számomra nem szociológiai kategória, hanem hétköznapjaink megrázó, s a bal oldalt dobogó szívre ható realitása. Ezt hangoztatni, ezt nyoma- tékolni bensőből fakadó kötelesség. Az első pénzügyért pea dig minősítse embersége és sikere. Ha van, ha lesz. Pécsi István „Röhög az Napjainkban sokszor azon törjük a fejünket, milyen programot kellene nyújtani az ide látogató turistáknak, hogy vonzóbb legyen Eger. Sok ötlet volt már: folklór, bortábomok-ava- tás, zenei események, de még senkinek sem jutott eszébe, hogy a zimankós téli időben vidám nevetést hozzon. ^ Azt hiszem, a próbálkozás premierje november 28-án sikerült, amikor a közmeghallgatás napja volt. A felszólalók főleg idős emberek voltak, akik az önkormányzat embereit szinte a Vidám Színpadra varázsolták, mert ők oly jól mulattak az őszinte szavakon. Nagyon tetszett E. Wolf és szomszédnőjének mosolyparádéja, és az a tenni vágyás is - a szórakozás közepette -, amely egy gyönyörű papírrepülőt proosztály...” dukált. Gratulálunk, Emericus! Te lehetsz az új Tupoljev... Már csak a nyelvi fondorlatok csiklandoztak kacajra, hiszen megszólalt a kö-ö-ö-zgazdász is, noha a Főnök-ban-ben, ba-be, szia-szia Józsi-zárta az ülést. Eger Polgárai! Máskor is szólaljatok fel saját érdeketekben, és gyertek szórakoztatni az általatok finanszírozott testület tagjait. Szégyenpír öntötte el arcomat a tv-közvetítés láttán. Magamban még meg is követtem az idős embereket, akik a köz érdekében emeltek szót. A választott képviselők és hivatalnokok meg nevették őket, pedig még koruk szerint is tiszteletet érdemelnének. Azt hiszem, érdemes ezen elgondolkodni, talán a ma még szórako- zók is lehetnek majd idősek. Egy egri polgár
