Heves Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-05 / 285. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. december 5., kedd Újabb jelzések a mezőgazdaságiról Számítottunk arra, hogy a november 25-én, szombaton megje­lent „Ördögi csapdában tanárok és diákok” című cikkünk nem marad visszhang nélkül. így is történt. Már hétfőn csörögtek a telefonok, egymásnak adták a kilincset a szerkesztőségben az ügyben érintettek, s több levél is érkezett névvel, aláírással. Ne tüntessenek a pedagógusok ellen! A Heves Megyei Hírlap no­vember 16-i számában az or­szág pedagógusainak buda­pesti tüntetéséről ezzel a címmel közöltek beszámolót: „Tüntettek az állam eltartott­jai". Nem volt igazságos ez a cím, hiszen a pedagógusok inkább eltartói, fenntartói az államnak, abban az értelem­ben, hogy az államnak min­den polgárát ők nevelik az is­kolákban. A tüntetésre éppen az késztette őket, hogy egyre rosszabb körülmények között kell végezniük ezt a nagyon felelősségteljes munkát. November 23-án azután Tóth Jánosné aláírással meg­jelent az újságban egy olyan olvasói levél, amely a „Tün­tettek az állam eltartottjai” című beszámolóhoz kapcso­lódva „tüntet” a pedagógu­sok ellen, mélyen sértve az egész magyar pedagógustár­sadalmat. A levélíró nem árulja el, hogy Heves megye melyik fa­lujában vagy városában lakik. Elkeseredettségét és a peda­gógusok elleni gyűlöletét az­zal magyarázza, hogy neki ötödmagával havi 20 ezer fo­rintból kell megélnie, mivel őt és a férjét - mint gyári mun­kásokat - elbocsátották a munkahelyükről. Ez persze egyáltalán nem indokolja, hogy a Heves Megyei Hírlap­ban így fenyegesse a pedagó­gusokat: „... reméljük, na­gyobb esélyük önöknek sem lesz a talpon maradáshoz, mint nekünk”. Ezt is írja: „...nemcsak önökből áll a vi­lág, önök is kerülhetnek pad­lóra”, s akkor nem az lesz a legfőbb gondjuk, hogy egy­mást túllicitálják, melyikük fog üdülni a Kanári-szigete­ken, és ki „csak” Görögor­szágban. (Igazában sok peda­gógusnak még magyarországi üdülésre sincs lehetősége!) Tóth Jánosné - ha ugyan nem álnév ez - annyira sem ismeri a pedagógusok munká­ját, hogy azt hiszi, naponta csak 4-5 órát dolgoznak. Nem tudja, mennyit kell tanulnia, vizsgáznia valakinek ahhoz, hogy tanító vagy tanár lehes­sen, s azután is minden iskolai órájára igen sokat kell ké­szülnie otthon. A levélíró irigyli a pedagógusoktól a nyári, a téli és a tavaszi szüne­tet, nem tudván, hogy az isko­lában állandóan 25-30, vagy még több gyereket tanítani és nevelni osztályonként - ez milyen idegmunka. Lehet a pedagógusok kö­zött is olyan személy, akinek nem példás vagy nem eléggé eredményes a munkája, de a többségük megfelelő szakmai felkészültséggel és lelkiisme­retesen dolgozik, sok jóra, szépre tanítva és nevelve a gyermekeket. Az ő munkájuk nélkül elképzelhetetlen gyer­mekeink, unokáink jelene és jövője, elképzelhetetlen a műveltebb Magyarország. Aki ma élőszóban vagy új­ságban a pedagógusok ellen tüntet, az rossz irányban ha­dakozik. Hiszen épp azon kel­lene igyekeznie minden szü­lőnek, önkormányzatnak és pártnak, a kormánynak is, hogy a lehető legjobb élet- és munkakörülményeket bizto­sítsák a tanítóknak és taná­roknak. A gyermekek és a je­lennél jobb jövő érdekében. Dr. Pásztor Emil ny. főiskolai tanár, Eger Ez a levél a nevelőknek figyelmeztetés Elsőként a „tizenötök” egy csoportja keresett fel bennünket azzal a kéréssel: adjuk közzé, hogy a cikk mellett megjelent levél leközléséhez ők nem járul­tak hozzá. Azt két megfélemlí­tett társuk írta, szakoktatójuk tanácsára és segítségével. A le­velet ők is látták és alá akarták íratni velük, de ők ezt elutasí­tották, mondván: nem értenek egyet az abban foglaltakkal. Hozzátették még, hogy tanára­iknak nem akarnak rosszat, de mivel őket, diákokat fenyegeti szigorúbb megtorlás, nem hall­gathatják el, hogy igenis jó né­hány tanár tudott a kirándulás­ról, s az utolsó pillanatig segí­tették őket a szervezésben. *** A továbbiakban Horváth Anikó mérnöktanár juttatott el szer­kesztőségünkbe egy levelet, amelyben az alábbiak közlését kérte: „A cikkben Fehérvári Andor igazgató azon nyilatkozata, hogy a megyei kórház gondo­zásában lévő 24 hektáros, ki­váló földrajzi adottságú kerté­szetben egy revizori vizsgálat során számos gazdálkodási mu­lasztást tártak fel, téves, a való­ságnak nem felel meg, s engem, mint a gazdaság akkori vezető­jét, személyemben sért. A me­gyei vezetés, személy szerint dr. Kozma József megyei főor­vos azzal a feltétellel járult hozzá a gazdaság átadásához, hogy az ott dolgozókat Fehér­vári Andor fizetésük és beosz­tásuk meghagyásával átveszi. Nem ragaszkodott volna ehhez, ha bármilyen mulasztást elkö­vettünk volna. Fehérvári Andor a kórháztól személyi anyagun­kat megkapta, tudnia kellett te­hát, hogy semmilyen fegyelmi büntetésem nem volt, viszont munkámért egészségügyi mi­niszteri dicséretben részesül­tem. A gazdaság dolgozói az eredményes gazdálkodás bevé­teléből jelentős összegű jutal­makat kaptak évente. Őszintén kívánom az Egri Mezőgzdasági Szakiskola tangazdaságának, hogy hasonló eredményeket ér­jenek el.” A fenti levél tartalmát megerő­sítette dr. Gyetvai Gyula, a me­gyei kórház osztályvezető fő­orvosa is, aki a tangazdaság át­adásáig, kilenc éven keresztül felügyelte az ott folyó munkát. Elmondta, hogy a korábban egészségügyi célgazdaságként működő gazdaság a szőlőtelepí­tést követő harmadik évtől kezdve végig nyereségesen mű­ködött. Eszközöket vásároltak a korszerűsítéshez, kialakítottak egy borozórészt, s az itt dolgo­zók szakértelmét bizonyította, hogy minden évben jutalmat kaptak. Gyetvai Gyula azt is hozzáfűzte még, hogy a tan­gazdaság átadását megelőzően ő egy főorvosi értekezleten je­lezte: nem ért egyet azzal, hogy a gazdaságot ingyen más in­tézmény kezelésébe adják. Vé­leménye szerint egy ilyen ér­tékű terület eladásából befolyt összegből meg lehetett volna valósítani a kórházban a mü- vese-állomást, valamint az in­tenzív osztály felújítását. Ezen az értekezleten annak az aggo­dalmának is hangot adott: tart attól, hogy a Vécsey-völgyben lévő gazdaság területét szép lassan felparcellázzák majd, s ott építési telket alakítanak ki. A főorvos érvei akkor süket fülekre találtak. Ezen ennyi idő távlatából már nincs csodál­koznivaló, hiszen akkoriban egy döntés kapcsán „nem volt divat” kikérni más véleményét. *** Ezt követően kereste fel szer­kesztőségünket egy pedagógus, aki korábban az iskola igazga­tóhelyetteseként dolgozott, s a humán munkaközösség vezető­jeként tevékenykedett egészen addig az időpontig, amíg nem tudatták vele, hogy gazdasági kényszerből nem tartanak to­vább igényt a munkájára. Az okokról így beszél a diákok egykori kedvence:- A dolog akkor kezdődött, amikor Fehérvéri Andor az in­tézmény élére került... Hamar kiderült számomra, hogy nem tudunk együttműködni az igaz­gatóval. Egyrészt bántott az, ahogyan a korábbi munkám eredményét kétségbe vonta. Jómagam kezdeményeztem az iskolában a kabinetrendszer ki­építését, amit az új igazgató hamarosan felszámolt, mond­ván: számítástechnikai bázist szeretne létrehozni. Hiába mondtam, hogy először a gya­korlati oktatás feltételeit kel­lene megteremteni, ez nem volt számára érv. Világbanki hitelt emlegetett, szuper külföldi ta­nulmány utakat, aminek örült a tantestület is.- Igaz, hogy a világbanki se­gítség részleteiről semmit nem tudtunk, a külföldi utakról egyetlen beszámolót nem hal­lottunk, de azért végignéztük ezt is.- Amikor felállítottak a szé­kemből, akkor nem szóltam semmit. De most már elmond­hatom, hogy abban a tanévben, szeptemberben két érettségi előtt álló osztályt kaptam, és egy osztályfőnöki megbízást az egyik elsős szakmunkástanuló­osztályban. Szerettem volna tisztességesen felkészíteni a gyerekeket a vizsgákra, de saj­nos, erre már nem volt lehető­ségem. A tanév második felé­ben távoznom kellett. A diák­jaim azzal biztattak: ne féljek, sztrájkolni fognak értem. Kér­tem őket, ne szóljanak semmit, tegyék a dolgukat. A rendelke­zésemre álló idő alatt lezártam a jegyeket, rendbe tettem a dol­gaimat, leltároztam, és lélekben megalázottan búcsúztam az is­kolától. Attól az intézménytől, ami nagyon fontos volt szá­momra. Hátrahagytam egy ér­tékes diaképgyűjteményt, az írásvetőt, azokat az eszközöket, amiket végig használtam az ok­tatás során. Nem tudom, elő­vette-e valaki azóta ezeket, a történelemórára készülve...-Nyugdíjba kerültem. Sze­rényen, de megélünk. Az új­ságcikk megjelenéséig úgy gondoltam, nem érdemes boly­gatni a múltat. Most sem azért jöttem ide, hogy magamat mél­tassam, hanem mert mindennél jobban szerettem az iskolát és a gyerekeket, és mert sajnálom azokat a kollégákat, akik most is féltik a kenyerüket, és nem tudják, miként köszönt rájuk a holnap.- Őszintén örülök a cikknek, de nem rejthetem el az aggo­dalmamat, hogy alapvetően nem változnak meg a viszo­nyok az intézményben. Hogy miért? Mert az igazgatónak rendkívül jó kapcsolatai van­nak. Köztudott, hogy az iskola pincészetének ajtaja az utóbbi években sok olyan fontos köz­életi ember előtt állt nyitva, akik ott bizony jól érezték ma­gukat egy-egy reprezentáció során. Azt is elmondanám még, hogy az önkormányzat illetékes helyein rajtam kívül is több kol­légajelezte az ott folyó visszás­ságokat. A véleményeket min­den esetben megértőén fogad­ták a címzettek, de a válasz mindig ugyanaz volt: nem tehe­tünk semmit... Panaszosunk története ezzel még nem teljes, hiszen azt is megtudtuk tőle, hogy az igazga­tóválasztásokat megelőzően több kollégájával együtt meg­keresték a városi önkormányzat művelődési és sportbizottságá­nak akkori vezetőjét, akinek jelzést adtak-a visszásságokról. Akkor érdemben nem történt lépés. Hogy miért nem, arra az akkori illetékes tudna felelni. A kérdést továbbítjuk neki is. *** A teljes igazsághoz tartozik még, hogy a fenti összeállítást követően még számos telefon és levél érkezett a szerkesztő­ségbe, amiket helyhiány miatt nem tudunk közzétenni. Az ed­dig hozzánk eljuttatott észrevé­telek kivétel nélkül azt támasz­tották alá, hogy az intézmény­ben valóban súlyos gondok voltak és vannak. Egy héten keresztül vártuk azokat az észrevételeket is, amik cáfolnák a november 25- i cikkben leírtakat, de eddig ilyen nem érkezett hozzánk. Barta Katalin Tisztelt Szerkesztőség! Az Olvasók Fórumát olvasva - a variációk egy témára ózo­nén - őszintén szomorú va­gyok. Nyújtjuk a rétest, s nincs benne töltelék. Az a bizonyos levél magában semmi, egy elkeseredett ember kifakadása. Szólt már hasonló a nyugdíjasok, máskor a vállal­kozók, rendőrök, cigányok, po­litikusok és mások ellen, kinek mi s ki van a begyében. Most a pedagógusok kerültek sorra. Csakhogy a mentegetőző le­velek éppen az ellenkezőjét érik el, mintha tán a levél jogos lenne, és senki nem próbál más magyarázatot keresni. Az egy­másra mutogatás manapság:, társadalmi jelenség. Ez a levél a nevelők számára figyelmeztetés: kiáltás! A nagy munkát nem szabad abba­hagyni, nagy szükség van rá­juk: tapasztalatokból okulva ir­tani a dudvát, s a felnövő nem­zedékbe csak nemes alanyt ol­tani. A civil élet, az emberi kap­csolatok személyiségformáló hatása csak lassan éled, de a pedagógusoknak ott a katedra, ahol tehetnek valamit azért, hogy a helyzet változzon: a ki­művelt emberfő ne lehessen sárral dobálható. Nemzetnapszámosi harc az övék, s ehhez kívánunk nagyon sokan áldásos hivatástudatot, erőt, egészséget és természete­sen megfelelő anyagiakat is. Tisztelettel: Nagy Edit „Tudomásul kell venni a csökkent gyermeklétszámot” Tisztelt Szerkesztőség! ' Nem egy elkeseredett mun­kanélküli, hanem dolgozó nő vagyok, aki felháborodik a pe­dagógusok tüntetésén. Ha pedagógus lennék, nem mernék odaállni az ápolónők és orvosok mellé tüntetni. Irri­táló az a sok szabadság, a ke­vés óraszám, amely jellemző. Újabban kitalálták az őszi szünetet a gyermekek érdeké­ben, a pedagógusok javára. A felkészülésre hivatkoz­nak. Nem tudom, aki három évtizeden keresztül tanítja pél­dául az ó betűt, a "hej Vargá- nét”, vagy az egy- és kétszikű­eket, mire kell felkészülnie. A fogászat és egyéb orvosi ellátás abban a 4—5 órában zaj­lik. Nyáron tarthatnának gyermekeket érdeklő szakkö­röket 4—5 órában, például iro­dalmi színpad, fotózás, agya­gozás, háztartás stb. Nem kü­lön pénzért, hanem a fizetésü­kért. Tudomásul kell venni a csökkent gyermeklétszámot, hogy nincs ennyi pedagógusra szükség. Nagy megnyugvással olvas­tam, hogy sok pedagógus tud kapálni. • Nagy Pétemé könyvelő A CONTACT NORD Felszámoló és Vagyonkezelő Kft. (3530 Miskolc, Szent István út 14.), mint a GUMEX Kft. F.a. (3000 Hatvan-Nagytelek) felszámolója nyilvános pályázatot hirdet a Kft. alábbi telephelyének egyben vagy részben történő értékesítésére. Cím: GUMEX Kft. Hatvan-Nagytelek. Helyrajzi szám: 0302/15, tul.lap szám: 8853. Összterület: 16788 nm. Épületek (hasznos terület): Iroda 398 nm, (1 emeletes, fűthető, felújított). Raktár-műhely 271 nm (felújításra szorul). Modul barakk: 4 x 448 nm (jó állapotú, nem téliesített). A telephely 2 telefonfővonallal rendelkezik, jelenleg vámszabadterületként és vámraktárként üzemel. A pályázat benyújtásának határideje: 1995. december 15-én 10 óráig, a GUMEX Kft. titkárságán: Hatvan-Nagytelek. Az elővásárlási joggal rendelkezők ezen pályázat keretében írásbeli bejelentés alapján érvényesíthetik igényeiket. A pályázattal kapcsolatosan érdeklődni lehet: Balásdi-Szabó István felszámoló biztosnál a 06-30-440-071-es, Kéri Endréné helyi megbízottnál a 06-30-464-326-os, vagy Lantosi Lászlónál a 06-20-445-270-es telefonszámon. A pályázat kiírója fenntartja a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. Egercsehi Község A Mátrai Erőmű Részvénytársaság Önkormányzata felvételt hirdet az 1996-os nyári TITKÁRNŐI ÁLLÁS szezonra betöltésére. bérbe adja a Fonyódliget, Azok jelentkezését várjuk, akik: Erkel F. út 9. sz. alatt levő • legalább középfokú iskolai végzettséggel, 5024. sz. tulajdoni lapon • közép- vagy felsőfokú német nyelvvizsgával és nyilvántartott 5096 hrsz-ú 555 m2 • gyors- és gépírói képesítéssel, területű • szövegszerkesztői gyakorlattal rendelkeznek. gyermeküdü lőj ét. Az új munkatársunk feladata a Részvénytársaság A bérbeadással kapcsolatos Igazgatóságán adminisztrációs feladatok ellátása tájékoztatást személyesen a Polgármesteri Hivatalban és német nyelvű levelezés, tolmácsolás lesz. vagy a 36/485-003 telefonszámon kaphatnak KIEMELT BÉREZÉS, NAGYFOKÚ ÖNÁLLÓSÁG az érdeklődők. A bérbeadással kapcsolatos Jelentkezni lehet személyesen: pályázatokat Kézzel írott szakmai önéletrajzzal 1995. december 8-ig a hirdetés megjelenését a Mátrai Erőmű Rt. (Visonta) Munkaügyi és Bérgazdái­követő 30 napon belül kodási Osztályán, Füleki Sándor osztályvezetőnél. kérjük benyújtani. (48711) (Telefon: (37) 328-001/41-Ó4-es mellék.) § — . CTJ

Next

/
Thumbnails
Contents