Heves Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-05 / 285. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. december 5., kedd Újabb jelzések a mezőgazdaságiról Számítottunk arra, hogy a november 25-én, szombaton megjelent „Ördögi csapdában tanárok és diákok” című cikkünk nem marad visszhang nélkül. így is történt. Már hétfőn csörögtek a telefonok, egymásnak adták a kilincset a szerkesztőségben az ügyben érintettek, s több levél is érkezett névvel, aláírással. Ne tüntessenek a pedagógusok ellen! A Heves Megyei Hírlap november 16-i számában az ország pedagógusainak budapesti tüntetéséről ezzel a címmel közöltek beszámolót: „Tüntettek az állam eltartottjai". Nem volt igazságos ez a cím, hiszen a pedagógusok inkább eltartói, fenntartói az államnak, abban az értelemben, hogy az államnak minden polgárát ők nevelik az iskolákban. A tüntetésre éppen az késztette őket, hogy egyre rosszabb körülmények között kell végezniük ezt a nagyon felelősségteljes munkát. November 23-án azután Tóth Jánosné aláírással megjelent az újságban egy olyan olvasói levél, amely a „Tüntettek az állam eltartottjai” című beszámolóhoz kapcsolódva „tüntet” a pedagógusok ellen, mélyen sértve az egész magyar pedagógustársadalmat. A levélíró nem árulja el, hogy Heves megye melyik falujában vagy városában lakik. Elkeseredettségét és a pedagógusok elleni gyűlöletét azzal magyarázza, hogy neki ötödmagával havi 20 ezer forintból kell megélnie, mivel őt és a férjét - mint gyári munkásokat - elbocsátották a munkahelyükről. Ez persze egyáltalán nem indokolja, hogy a Heves Megyei Hírlapban így fenyegesse a pedagógusokat: „... reméljük, nagyobb esélyük önöknek sem lesz a talpon maradáshoz, mint nekünk”. Ezt is írja: „...nemcsak önökből áll a világ, önök is kerülhetnek padlóra”, s akkor nem az lesz a legfőbb gondjuk, hogy egymást túllicitálják, melyikük fog üdülni a Kanári-szigeteken, és ki „csak” Görögországban. (Igazában sok pedagógusnak még magyarországi üdülésre sincs lehetősége!) Tóth Jánosné - ha ugyan nem álnév ez - annyira sem ismeri a pedagógusok munkáját, hogy azt hiszi, naponta csak 4-5 órát dolgoznak. Nem tudja, mennyit kell tanulnia, vizsgáznia valakinek ahhoz, hogy tanító vagy tanár lehessen, s azután is minden iskolai órájára igen sokat kell készülnie otthon. A levélíró irigyli a pedagógusoktól a nyári, a téli és a tavaszi szünetet, nem tudván, hogy az iskolában állandóan 25-30, vagy még több gyereket tanítani és nevelni osztályonként - ez milyen idegmunka. Lehet a pedagógusok között is olyan személy, akinek nem példás vagy nem eléggé eredményes a munkája, de a többségük megfelelő szakmai felkészültséggel és lelkiismeretesen dolgozik, sok jóra, szépre tanítva és nevelve a gyermekeket. Az ő munkájuk nélkül elképzelhetetlen gyermekeink, unokáink jelene és jövője, elképzelhetetlen a műveltebb Magyarország. Aki ma élőszóban vagy újságban a pedagógusok ellen tüntet, az rossz irányban hadakozik. Hiszen épp azon kellene igyekeznie minden szülőnek, önkormányzatnak és pártnak, a kormánynak is, hogy a lehető legjobb élet- és munkakörülményeket biztosítsák a tanítóknak és tanároknak. A gyermekek és a jelennél jobb jövő érdekében. Dr. Pásztor Emil ny. főiskolai tanár, Eger Ez a levél a nevelőknek figyelmeztetés Elsőként a „tizenötök” egy csoportja keresett fel bennünket azzal a kéréssel: adjuk közzé, hogy a cikk mellett megjelent levél leközléséhez ők nem járultak hozzá. Azt két megfélemlített társuk írta, szakoktatójuk tanácsára és segítségével. A levelet ők is látták és alá akarták íratni velük, de ők ezt elutasították, mondván: nem értenek egyet az abban foglaltakkal. Hozzátették még, hogy tanáraiknak nem akarnak rosszat, de mivel őket, diákokat fenyegeti szigorúbb megtorlás, nem hallgathatják el, hogy igenis jó néhány tanár tudott a kirándulásról, s az utolsó pillanatig segítették őket a szervezésben. *** A továbbiakban Horváth Anikó mérnöktanár juttatott el szerkesztőségünkbe egy levelet, amelyben az alábbiak közlését kérte: „A cikkben Fehérvári Andor igazgató azon nyilatkozata, hogy a megyei kórház gondozásában lévő 24 hektáros, kiváló földrajzi adottságú kertészetben egy revizori vizsgálat során számos gazdálkodási mulasztást tártak fel, téves, a valóságnak nem felel meg, s engem, mint a gazdaság akkori vezetőjét, személyemben sért. A megyei vezetés, személy szerint dr. Kozma József megyei főorvos azzal a feltétellel járult hozzá a gazdaság átadásához, hogy az ott dolgozókat Fehérvári Andor fizetésük és beosztásuk meghagyásával átveszi. Nem ragaszkodott volna ehhez, ha bármilyen mulasztást elkövettünk volna. Fehérvári Andor a kórháztól személyi anyagunkat megkapta, tudnia kellett tehát, hogy semmilyen fegyelmi büntetésem nem volt, viszont munkámért egészségügyi miniszteri dicséretben részesültem. A gazdaság dolgozói az eredményes gazdálkodás bevételéből jelentős összegű jutalmakat kaptak évente. Őszintén kívánom az Egri Mezőgzdasági Szakiskola tangazdaságának, hogy hasonló eredményeket érjenek el.” A fenti levél tartalmát megerősítette dr. Gyetvai Gyula, a megyei kórház osztályvezető főorvosa is, aki a tangazdaság átadásáig, kilenc éven keresztül felügyelte az ott folyó munkát. Elmondta, hogy a korábban egészségügyi célgazdaságként működő gazdaság a szőlőtelepítést követő harmadik évtől kezdve végig nyereségesen működött. Eszközöket vásároltak a korszerűsítéshez, kialakítottak egy borozórészt, s az itt dolgozók szakértelmét bizonyította, hogy minden évben jutalmat kaptak. Gyetvai Gyula azt is hozzáfűzte még, hogy a tangazdaság átadását megelőzően ő egy főorvosi értekezleten jelezte: nem ért egyet azzal, hogy a gazdaságot ingyen más intézmény kezelésébe adják. Véleménye szerint egy ilyen értékű terület eladásából befolyt összegből meg lehetett volna valósítani a kórházban a mü- vese-állomást, valamint az intenzív osztály felújítását. Ezen az értekezleten annak az aggodalmának is hangot adott: tart attól, hogy a Vécsey-völgyben lévő gazdaság területét szép lassan felparcellázzák majd, s ott építési telket alakítanak ki. A főorvos érvei akkor süket fülekre találtak. Ezen ennyi idő távlatából már nincs csodálkoznivaló, hiszen akkoriban egy döntés kapcsán „nem volt divat” kikérni más véleményét. *** Ezt követően kereste fel szerkesztőségünket egy pedagógus, aki korábban az iskola igazgatóhelyetteseként dolgozott, s a humán munkaközösség vezetőjeként tevékenykedett egészen addig az időpontig, amíg nem tudatták vele, hogy gazdasági kényszerből nem tartanak tovább igényt a munkájára. Az okokról így beszél a diákok egykori kedvence:- A dolog akkor kezdődött, amikor Fehérvéri Andor az intézmény élére került... Hamar kiderült számomra, hogy nem tudunk együttműködni az igazgatóval. Egyrészt bántott az, ahogyan a korábbi munkám eredményét kétségbe vonta. Jómagam kezdeményeztem az iskolában a kabinetrendszer kiépítését, amit az új igazgató hamarosan felszámolt, mondván: számítástechnikai bázist szeretne létrehozni. Hiába mondtam, hogy először a gyakorlati oktatás feltételeit kellene megteremteni, ez nem volt számára érv. Világbanki hitelt emlegetett, szuper külföldi tanulmány utakat, aminek örült a tantestület is.- Igaz, hogy a világbanki segítség részleteiről semmit nem tudtunk, a külföldi utakról egyetlen beszámolót nem hallottunk, de azért végignéztük ezt is.- Amikor felállítottak a székemből, akkor nem szóltam semmit. De most már elmondhatom, hogy abban a tanévben, szeptemberben két érettségi előtt álló osztályt kaptam, és egy osztályfőnöki megbízást az egyik elsős szakmunkástanulóosztályban. Szerettem volna tisztességesen felkészíteni a gyerekeket a vizsgákra, de sajnos, erre már nem volt lehetőségem. A tanév második felében távoznom kellett. A diákjaim azzal biztattak: ne féljek, sztrájkolni fognak értem. Kértem őket, ne szóljanak semmit, tegyék a dolgukat. A rendelkezésemre álló idő alatt lezártam a jegyeket, rendbe tettem a dolgaimat, leltároztam, és lélekben megalázottan búcsúztam az iskolától. Attól az intézménytől, ami nagyon fontos volt számomra. Hátrahagytam egy értékes diaképgyűjteményt, az írásvetőt, azokat az eszközöket, amiket végig használtam az oktatás során. Nem tudom, elővette-e valaki azóta ezeket, a történelemórára készülve...-Nyugdíjba kerültem. Szerényen, de megélünk. Az újságcikk megjelenéséig úgy gondoltam, nem érdemes bolygatni a múltat. Most sem azért jöttem ide, hogy magamat méltassam, hanem mert mindennél jobban szerettem az iskolát és a gyerekeket, és mert sajnálom azokat a kollégákat, akik most is féltik a kenyerüket, és nem tudják, miként köszönt rájuk a holnap.- Őszintén örülök a cikknek, de nem rejthetem el az aggodalmamat, hogy alapvetően nem változnak meg a viszonyok az intézményben. Hogy miért? Mert az igazgatónak rendkívül jó kapcsolatai vannak. Köztudott, hogy az iskola pincészetének ajtaja az utóbbi években sok olyan fontos közéleti ember előtt állt nyitva, akik ott bizony jól érezték magukat egy-egy reprezentáció során. Azt is elmondanám még, hogy az önkormányzat illetékes helyein rajtam kívül is több kollégajelezte az ott folyó visszásságokat. A véleményeket minden esetben megértőén fogadták a címzettek, de a válasz mindig ugyanaz volt: nem tehetünk semmit... Panaszosunk története ezzel még nem teljes, hiszen azt is megtudtuk tőle, hogy az igazgatóválasztásokat megelőzően több kollégájával együtt megkeresték a városi önkormányzat művelődési és sportbizottságának akkori vezetőjét, akinek jelzést adtak-a visszásságokról. Akkor érdemben nem történt lépés. Hogy miért nem, arra az akkori illetékes tudna felelni. A kérdést továbbítjuk neki is. *** A teljes igazsághoz tartozik még, hogy a fenti összeállítást követően még számos telefon és levél érkezett a szerkesztőségbe, amiket helyhiány miatt nem tudunk közzétenni. Az eddig hozzánk eljuttatott észrevételek kivétel nélkül azt támasztották alá, hogy az intézményben valóban súlyos gondok voltak és vannak. Egy héten keresztül vártuk azokat az észrevételeket is, amik cáfolnák a november 25- i cikkben leírtakat, de eddig ilyen nem érkezett hozzánk. Barta Katalin Tisztelt Szerkesztőség! Az Olvasók Fórumát olvasva - a variációk egy témára ózonén - őszintén szomorú vagyok. Nyújtjuk a rétest, s nincs benne töltelék. Az a bizonyos levél magában semmi, egy elkeseredett ember kifakadása. Szólt már hasonló a nyugdíjasok, máskor a vállalkozók, rendőrök, cigányok, politikusok és mások ellen, kinek mi s ki van a begyében. Most a pedagógusok kerültek sorra. Csakhogy a mentegetőző levelek éppen az ellenkezőjét érik el, mintha tán a levél jogos lenne, és senki nem próbál más magyarázatot keresni. Az egymásra mutogatás manapság:, társadalmi jelenség. Ez a levél a nevelők számára figyelmeztetés: kiáltás! A nagy munkát nem szabad abbahagyni, nagy szükség van rájuk: tapasztalatokból okulva irtani a dudvát, s a felnövő nemzedékbe csak nemes alanyt oltani. A civil élet, az emberi kapcsolatok személyiségformáló hatása csak lassan éled, de a pedagógusoknak ott a katedra, ahol tehetnek valamit azért, hogy a helyzet változzon: a kiművelt emberfő ne lehessen sárral dobálható. Nemzetnapszámosi harc az övék, s ehhez kívánunk nagyon sokan áldásos hivatástudatot, erőt, egészséget és természetesen megfelelő anyagiakat is. Tisztelettel: Nagy Edit „Tudomásul kell venni a csökkent gyermeklétszámot” Tisztelt Szerkesztőség! ' Nem egy elkeseredett munkanélküli, hanem dolgozó nő vagyok, aki felháborodik a pedagógusok tüntetésén. Ha pedagógus lennék, nem mernék odaállni az ápolónők és orvosok mellé tüntetni. Irritáló az a sok szabadság, a kevés óraszám, amely jellemző. Újabban kitalálták az őszi szünetet a gyermekek érdekében, a pedagógusok javára. A felkészülésre hivatkoznak. Nem tudom, aki három évtizeden keresztül tanítja például az ó betűt, a "hej Vargá- nét”, vagy az egy- és kétszikűeket, mire kell felkészülnie. A fogászat és egyéb orvosi ellátás abban a 4—5 órában zajlik. Nyáron tarthatnának gyermekeket érdeklő szakköröket 4—5 órában, például irodalmi színpad, fotózás, agyagozás, háztartás stb. Nem külön pénzért, hanem a fizetésükért. Tudomásul kell venni a csökkent gyermeklétszámot, hogy nincs ennyi pedagógusra szükség. Nagy megnyugvással olvastam, hogy sok pedagógus tud kapálni. • Nagy Pétemé könyvelő A CONTACT NORD Felszámoló és Vagyonkezelő Kft. (3530 Miskolc, Szent István út 14.), mint a GUMEX Kft. F.a. (3000 Hatvan-Nagytelek) felszámolója nyilvános pályázatot hirdet a Kft. alábbi telephelyének egyben vagy részben történő értékesítésére. Cím: GUMEX Kft. Hatvan-Nagytelek. Helyrajzi szám: 0302/15, tul.lap szám: 8853. Összterület: 16788 nm. Épületek (hasznos terület): Iroda 398 nm, (1 emeletes, fűthető, felújított). Raktár-műhely 271 nm (felújításra szorul). Modul barakk: 4 x 448 nm (jó állapotú, nem téliesített). A telephely 2 telefonfővonallal rendelkezik, jelenleg vámszabadterületként és vámraktárként üzemel. A pályázat benyújtásának határideje: 1995. december 15-én 10 óráig, a GUMEX Kft. titkárságán: Hatvan-Nagytelek. Az elővásárlási joggal rendelkezők ezen pályázat keretében írásbeli bejelentés alapján érvényesíthetik igényeiket. A pályázattal kapcsolatosan érdeklődni lehet: Balásdi-Szabó István felszámoló biztosnál a 06-30-440-071-es, Kéri Endréné helyi megbízottnál a 06-30-464-326-os, vagy Lantosi Lászlónál a 06-20-445-270-es telefonszámon. A pályázat kiírója fenntartja a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. Egercsehi Község A Mátrai Erőmű Részvénytársaság Önkormányzata felvételt hirdet az 1996-os nyári TITKÁRNŐI ÁLLÁS szezonra betöltésére. bérbe adja a Fonyódliget, Azok jelentkezését várjuk, akik: Erkel F. út 9. sz. alatt levő • legalább középfokú iskolai végzettséggel, 5024. sz. tulajdoni lapon • közép- vagy felsőfokú német nyelvvizsgával és nyilvántartott 5096 hrsz-ú 555 m2 • gyors- és gépírói képesítéssel, területű • szövegszerkesztői gyakorlattal rendelkeznek. gyermeküdü lőj ét. Az új munkatársunk feladata a Részvénytársaság A bérbeadással kapcsolatos Igazgatóságán adminisztrációs feladatok ellátása tájékoztatást személyesen a Polgármesteri Hivatalban és német nyelvű levelezés, tolmácsolás lesz. vagy a 36/485-003 telefonszámon kaphatnak KIEMELT BÉREZÉS, NAGYFOKÚ ÖNÁLLÓSÁG az érdeklődők. A bérbeadással kapcsolatos Jelentkezni lehet személyesen: pályázatokat Kézzel írott szakmai önéletrajzzal 1995. december 8-ig a hirdetés megjelenését a Mátrai Erőmű Rt. (Visonta) Munkaügyi és Bérgazdáikövető 30 napon belül kodási Osztályán, Füleki Sándor osztályvezetőnél. kérjük benyújtani. (48711) (Telefon: (37) 328-001/41-Ó4-es mellék.) § — . CTJ
