Heves Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-04 / 284. szám
5. oldal 1995. december 4., hétfő Heves És Körzete Ahogy az olvasó látja Kommentár nélkül adjuk közzé T. T. olvasónk levelét, azzal a céllal, hogy bátorítsuk lapunk vásárlóit hasonló gondolatok megfogalmazására: „A minap olvastam lapjukban az első oldalra kínálkozó közéleti hírt, miszerint székhazat kapnak a pártok Hevesen. Hát igen! Ez szép! Szerintem is fontos a kulturált elhelyezésük. Hátha kihat politikai kultúrájukra is. Azzal is egyetértenék, ha saját költségeiken alakítanák ki működési feltételeiket, de sajnos, ez nem így van. Pénzünkön - amit költségvetési támogatásként kapnak - fogják azt átalakítani és működtetni. Mi, állampolgárok, már meghoztunk minden áldozatot annak érdekében, hogy politikusaink tegyenek végre valamit a mi hétköznapjainkért is. Az is legyen kulturáltabb, megalázó, filléres gondoktól mentes. Különben a régi közmondás szerint: Nem a külcsín a fontos, hanem a belbecs. Szerényebb külsőségek között is lehetne érdemibb munkát végezni. Ahogy azt mi, állampolgárok tesszük végtelennek tűnő tehennselésünkkel, toleranciánkkal a pártok iránt.” Eddig a levél. A témával kapcsolatban szívesen adunk helyet lapunkban egyéb olvasói észrevételeknek is. Tiszanána után Kiskörén is lesz kábeltévé - tájékoztatta lapunkat Járdán József polgármester. Jelenleg 110 család jelezte igényét a nyolccsatornás szolgáltatásra, de ez a létszám várhatóan bővül a Tisza Il.-lakótelepen élők jelentkezésével. Most a helyi stúdió kialakításán dolgoznak, ami a könyvtár épületében kapott helyet. A tervek szerint tavaszig elkészül a rendszer. A beruházás igénylőnként 15 ezer forintba kerül. A jövő évi programot tervezik A hevesi régióban, ahol a környék számos közművelődési lehetősége szűnt meg, és a pénztelenség a még létezőket is fenyegeti, a Hevesi Móricz Zsigmond Művelődési Központ az egész térségben meghatározó szerepet tölt be. Mint az intézmény vezetőjétől, Szőke Emil igazgatótól megtudtuk, Sajnos, a közművelődésben mindennapos filléres gondokkal küzdenek, már a működéshez nélkülözhetetlen fűtés és világítás biztosítása sem természetes dolog. De a központ nem a vegetálást választotta, hanem továbbra is megteremti azokat a feltételeket, hogy az eddigiekhez hasonló gazdag program legyen. Az intézmény munkatársai a színvonalból nem engednek. A jövő évi tervekben szerepel a Ki mit tud? helyi vetélkedőinek megrendezése, a hároméves múltra visszatekintő művészeti kiállítások, a galéria eseményeinek folytatása. A kiscsoportok foglalkozásain továbbra is részt vehetnek az érdeklődők, ahol a különböző tánc- és hagyományőrző összejöveteleken kívül képzőművészeti és kertbarát-kör, angolklub működik. Helyet adnak a Kále Romáié cigány hagyományőrző együttes programjainak is. Népdalosok találkozója Hevesen Nagy érdeklődés kísérte az általános iskolák népdalversenyét Hevesen. A közelmúltban megrendezett vetélkedőre megyénk 12 iskolájából közel 100 versenyző érkezett. Egymás után léptek pódiumra a gyerekek, hogy bemutassák a népi dallamvilágot a közönség és a szakemberek- előtt. Külön kategóriában szerepeltek a normál tantervű és a tagozatos tanulók énekszámai. Szepesi Györgyné docensre, Juhász Erikára, a népművészet ifjú mesterére és Zbiskó Izabella népzenészre, a zsűri tagjaira várt a feladat, hogy eldöntsék: ki legyen a győztes, s ki kapja a rendezvény támogatójának, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnek a díját. A kicsik közül Koch Kata, az 5-6. osztályosoknál Maksa Dániel, a 3. kategóriában pedig Szabó Gergő és Árvái Andrea produkcióját minősítették a legjobbnak. A zenei tagozatosoknál Bessenyei Linda, Andrásy Ágnes és Tóth Boglárka bizonyult a legjobbnak, aki elnyerte a Hevesi Tehetséges Gyermekekért Alapítvány különdíját is. Csendesek az ünnepek és a hétköznapok Régen három napig tartott a búcsú Tarnaszentmiklóson Az út szélére kicsapott, kapirgáló tyúkok az első élőlények, amivel Tarnaszentmiklós határában találkozunk. Különös nyugalmat áraszt Heves megye egyik leghátrányosabb települése: a régi tanyavilág nosztalgiája árad az elszórt házak, nagy udvarok, sáros utak között. Autó szinte alig jár erre, ritkán jönnek és ritkán mennek el innen az emberek. A csend szigetén most mégis nagy a nyüzsgés, hiszen Miklós-napi búcsúra készülnek a szentmiklósiak. Nagy esemény ez itt nálunk- mondja a füstös kocsmában Kis Benjamin, aki mellénk ül.- Régen három-négy napig tartott a búcsú. Elkezdődött a hét közepén, s hétfő reggelig tartott a dáridó. Ma már csendesek az ünnepek, a karácsony is nyugodalmasabb lesz, mint máskor. A fiatalok elmentek, az öregek lassan kihalnak.- De hát most is elég sok állatot tartanak a faluban - vetem közbe.- Mert muszáj. Eladni nem éri meg, levágjuk, ha ünnep közeledik. Kell a megélhetéshez, mert a boltból nem lehet vásárolni. Most is sokan vágnak, mert jönnek a gyerekek.-Hogy érzi magát a faluban? Kis Benjamin- Legénykoromban jobb volt. A termelőszövetkezetben volt munka, többen éltünk Tarnaszentmiklóson. Igaz, bevezették a gázt, bekötötték a telefont - meg is választottuk újra a polgármesterünket. Az egyedüli bajunk, hogy sok a cigány. Egyre több. Jönnek, és lebontják a lakatlan házakat. Nem tudom, miért engedik meg nekik. Nagyobb összetűzésünk még nem volt, kivéve azt a két családot, akik lopni járnak. De nem akarok panaszkodni, mert máshol se jobb az élet. *** Messziről feltűnik Rózsi néni, aki az unokájával indult sétálni. A nyugalom szigetének hat ez a különös pár, a pici gyerek és az idősödő asszony.- Látom, azért vannak fiatalok is a faluban - szólítom meg.- Az unokám költözött haza. Most együtt élünk, de nekik sincsenek jó kilátásaik. Könnyebb volt, amíg a férjem élt. Igaz, bekényszerítettek bennünket a téeszbe - lábad könnybe a szeme.- Ezek szerint most kaptak vissza földet?- Rossz föld a mienk, az Isten is csak azért teremtette, hogy lyukas ne maradjon... Nem terem meg benne semmi, a téesz mégsem akarta visszaadni nekünk. Amikor kértük, azt mondták: kaptunk már érte háromezer forintot. Hát mi az annyi földért? A vezetők maguknak akarták megtartani a jusst. Aztán a gyerekek kijárták. Kaptunk is, meg nem is. Nem volt ez semmire se jó. Keresem a plébánost. Kiderül: nincs. Hevesről vagy Kisköréről jár át, ha misét kell tartani, vagy temetni kell. Itt a papiak - mutat a templom melletti házra Kriszti néni. De nem jön ide senki. Drága az ilyen házat fenntartani, nincs arra pénze egy plébánosnak. *** A csípős hidegben az egyetlen meleg hely az óvoda. Nemrég fényképezték a gyerekeket, legyünk gyorsak, kéri az óvónő. Negyvenötén vannak - siet bemutatni az intézményt Gulyásáé Molnár Zsuzsa. Egyre több szülő hozza be a gyerekét. Hogy mi az oka? Sok a hátrányos helyzetű család, nem tudják megvenni a játékot, gyakran még fűteni sem olyan egyszerű. Itt meleg van, s foglalkozunk a kicsikkel. Az idén is tudtunk új játékokat venni, s még néhány bútort is sikerült kicserélni. A polgár- mesteri hivatal is támogat bennünket, s azt érezzük: elismerik a munkánkat. A település polgármestere, Szécsi Ernő 1978 óta előbb tanácselnökként, majd polgár- mesterként irányítja a települést. — Nem vagyont, hanem egy infarktust szereztem - mondja a falu első embere. Sok a gond, hiszen Tama- szentmiklós - Átány és TarTóth Károlyné a családot várja nabod mellett - a térség egyik legrosszabb helyzetű települése. Az idén csak a járdák és az utak felújítását terveztük, de ehhez sem kaptunk támogatást. Nem tudjuk, mi vár ránk jövőre. Takarékoskodni már nincs miből - az iskolát is megbízott igazgató vezeti -, igaz, van tartalék, amit 1989 óta gyűjtögetünk. Arra számítunk, hogy jövőre 15-20 százalékos forráscsökkenés várható. Ködszitálásban indulunk haza. A kapirgáló tyúkok némelyike már lekopasztva, kitekert nyakkal, élettelenül lóg a faágon. Csendesek lesznek az ünnepek - néz fel a forróvizes vödör mellől Tóth Károlyné. De néhány tyúkot mégis levágok. Tudja, jönnek haza látogatóba a gyerekek... Szuromi Rita Az óvónők munkáját elismerik Mától nyílt napok a hevesi Eötvösben A hevesi Eötvös József Középiskola mindhárom tagozatán nyílt napokat tartanak december 4. és 6. között. Az intézmény vezetői minden pályaválasztás előtt álló fiatalt várnak, akik a nyílt napokon megismerhetik az intézmény munkáját. Mikulás-csomag a nánai gyerekeknek A tiszanánai önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat közösen ajándékozza meg az óvodásokat Mikulás csomaggal. A közel száz csomagot kedden délután adják át a kicsiknek. A cigány kisebbség munkájáról Kömlőn Csütörtökön, délután 4 órától testületi ülést tartanak Kömlőn, ahol a kisebbségi önkormányzat számol be éves munkájáról. Hintón jött Tenkre vasárnap a Télapó Negyedik éve lepi meg a tenki önkormányzat a gyerekeket Mikulás-csomaggal. Az idén hintón érkezett a Télapó, aki 280 gyereket ajándékozott meg tegnap. Rendkívüli ülés Tarnazsadányban Ma délután két órától rendkívüli testületi ülést tartanak Tarnazsadányban. A képviselők a tüzelőolaj-támogatásról döntenek. Házhoz viszik Erken a gyerekek ajándékát A kisebbségi önkormányzat kedden délután megajándékozza az erki gyerekeket. Valamennyi apróság Mikulás-csomagot kap holnap. / Eves gazdálkodásról és a falugyűlésről Boconád képviselő-testülete szerdán 6 órától ülésezik, ahol a település idei és jövő évi gazdálkodásáról és a december 11- én tartandó falugyűlés előkészítéséről szólnak. Játszóház egy hétig Decemberi programok a hevesi gyerekeknek Évek óta hagyomány, hogy a hevesi gyerekeknek december elején, a közelgő ünnepek alkalmából játszóházat szerveznek. Az idén a könyvtár épülete ad otthont a rendezvénynek. December 4-én „A tél örömei” című rajzpályázat legjobb alkotásaiból összeállított tárlatot nyitják meg a közönségnek, délelőtt 10 órakor. Másnap 14 órakor mesemondó versenyt tartanak. Szerdán délután fél öt órakor játékdélután lesz az ötödikeseknek, csütörtökön délután 3 órától pedig videofilm-vetítésre várják a kicsiket. Péntek délután manuális foglalkozást tartanak a gyerekeknek, mely a programsorozat utolsó rendezvénye lesz. Ma már csak mesél... Dobroviczky Feri bácsi csendes magányosságban él Hevesen 1987 óta, amikor megalapította a városban a világ negyedik sakkmúzeumát.- Engem itt senki nem ismer - mondta csalódottan az idős bácsi. Valóban. Feri bácsiról nem sokan hallottak, történeteit csak kevesen ismerik. Ám aki valaha beszélt már ezzel a kedves, közvetlen, de már meggyötört emberrel, leírhatatlan csodálatot és tiszteletet érez iránta. Emberi tenni akarását az 1970-ben bekövetkezett betegsége vágta ketté. Ekkor veszítette el a látását. Ma már csak ül egyedül a szobájában, hallgatja a számára oly kedves örökzöld dallamokat, vagy a kutyájával foglalkozik. Egyszer-egyszer meglátogatja egy régi barát vagy rokon. Olyankor Feri bácsi csak mesél. Ez természetes, hiszen van miről, de a magány nem mutatkozik jó társaságnak. Előbújnak a régi emlékek, kikívánkozik belőle a sok csalódás, fájdalom. Beszél a négy és fél éves szibériai tartózkodásáról, ami alatt keze-lába megfagyott a mínusz 57 Celsius-fo- kos hidegben, az elesett bajtársakról, az észveszejtő borzalmakról.- Az én nemzedékemet elpusztította a második világháború - emlékezik. - Szibériában tíz perc alatt fagyott meg mellettem a katonatársam. Éjjel-nappal folyt a gyilkolás. De én hazatértem. Kacagva, de szeretetteljes tisztelettel mesél szüleiről, akik talán legdrágább kincsei voltak életének. Imádta őket. De ebbe a képbe is betolakszik a háború okozta lelki közöny.- Édesanyám temetésén még sími se tudtam. Ezt teszi az a rengeteg borzalom, amit a fronton él át az ember. A legdrágább volt számomra, és egy könnycseppet sem ejtettem érte - suttogja. De életét nemcsak rossz élmények fűszerezték. Jókedvvel emlékszik vissza azokra az évekre, amikor Daraj Ferenc néven lett országos ökölvívóbajnok, vagy amikor 1941-ben legyőzte a németek nagy reménységét, Joseph Peppert, az akkori favoritot.- Édesanyámnak soha nem mertem megmondani, hogy öklözni járok, mert helyben agyoncsapott volna. Nagyon vallásos volt, rossz dolognak tartotta a durvaságot. Apám is csak egyszer ütött meg életemben, amikor megtudta, hogy bokszolok - meséli. Harminchét évet szentelt a sportnak. Elmondása szerint nem a sportból, hanem a sportnak élt.-Hogyan kerültem kapcsolatba a sakkal? Nem tudom. Sohasem szerettem ezt a fajta sportot. 1992. december 11-én Gróf Eszterházy Miksa-életműdíjat kapott a sportért nyújtott tevékenységéért. Számos újságcikk, televíziós riport foglalkozott életével, munkásságával, de főleg a világörökség részévé vált Sakkmúzeummal, amely az ő hagyatéka. Feri bácsi mégsem elégedett. Kevesen törődnek vele. A múzeum sem az ahhoz méltó körülmények között működik. Nem kapnak elegendő támogatást. A háromszázmillió forint értékű gyűjteményre csak két ember, egy fiatal lány és egy világtalan, 73 éves öregember „vigyáz”. Feleségével már évek óta külön élnek, mert az asszony nem bírta az itteni körülményeket. Dobroviczky bácsit aggasztja az utód kérdése is. Ki fogja ezt a felbecsülhetetlen erkölcsi értéket kezelni, ha ő már nem él? A kérdés a mai napig megválaszolatlanul áll.- Én már használhatatlan vagyok. Az én virágkorom elmúlt. Az ember, sajnos, csak egy életet él, de azt is csak addig, amíg dolgozhat. Vincze Orsolya Kábeltévé a kiskörei családoknak
