Heves Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-30 / 305. szám

“h1“ - l'l. m r-n I) iaratti TV Ki a szilveszter névadója? Szilveszternek, az év utolsó napjának névadója az a Szilveszter pápa, aki 335. december 31- én, vagyis 1660 évvel ezelőtt halt meg. Most 305 éve annak, hogy halála napja az új naptár utolsó napjának számít. Négy Szilveszter pápát ismerünk (a második küldte István királyunknak a koronát), de a névadó, a sorrendben 32. pápa volt az első, aki az új hitet felvevő Konstantin császár szárnyai alatt az egyház elismert feje lett. Az ő pápasága idején lett a kereszténység a Római Birodalomban államvallás; ekkor épült Szent Péter sírja fölött bazilika és kezdődött el egy kisebb bazilika építése Szent Pál sírja fölé. Tervezzünk előre! Hogyan készüljünk az új évre? Még szilveszter előtt tervez­zük el, mit akarunk feltétlenül megváltoztatni 1996-ban! Ké­sésben van, aki csak pezsgős­pohárral a kezében kezd el azon töprengeni, leszokjon-e a dohányzásról, vagy diétába kezdjen? Erre James Pro- chaska Rhode izlandi egye­temi pszichológus figyelmez­tet nemrég megjelent tanul­mányában. Szerinte az elhatá­rozásoknak több szakasza van. Először előzetes megfonto­lásoknak vetjük alá az ötlete­inket. Ez fontosabb döntések­nél akár évekig eltarthat, s an­nál több esély van a megvaló­sításukra, minél több okot tu­dunk fölsorakoztatni mellet­tük. Második lépésként igye­kezzünk meggyőzni magun­kat, hogy mindenképpen jobban járunk, ha változtatni akarunk a dolgokon, mintha nem teszünk semmit. Az előkészítés harmadik szakasza, amikor másoknak mesélünk tervünkről, s kikér­jük a véleményüket. Minél több helyen elmondjuk, annál inkább tudatosítjuk magunk­ban az új iránti igényt. A konkrét végrehajtás több hónapos folyamat. Végül az győz, akiben van elég akarat és elhatározás ahhoz, hogy meg is őrizze a nagy nehezen elért eredményeket, például ne szedje' vissza a lekoplalt kiló­kat, s ne vásároljon, főleg ne szívjon ismét cigarettát. A döntő fázis az, amikor már hozzászoktunk az újhoz: újabb külsőnkhöz, napi ritmu­sunkhoz, vagy a füstmentes élethez. Akkor lesz igazán boldog az új esztendő. Az újévi másnaposság megelőzésére Hogyan igyunk szilveszterkor? Az újévi másnaposság ellen több recept is közszájon forog. Egyesek szerint a bőséges al­koholfogyasztás előtt célszerű a gyomrot „kibélelni” valamilyen zsíros vagy olajos étellel. Eh­hez a zsíros kenyér éppúgy megfelel, mint a jó magyarosan elkészített pörkölt vagy töltött káposzta. A gyomor falát be­vonó olajos réteg azután nem engedi felszívódni az alkoholt, így az különösebb mellékhatá­sok nélkül távozik. Mások a lassú poharazga- tásra, vagy az „egy falat - egy korty” elvre esküsznek. Az idei szilveszterre azonban a tapasz­talatokon alapuló „népi böl­csességeken” túl egy tudomá­nyos eredménnyel is gazdagab­bak lehetünk. Egy dán orvos, Dr. Knud Egehöje ugyanis kü­lönböző vizsgálatok után kide­rítette, hogy a szénsav felerősíti az alkohol hatásait. Ezért arra hívja fel a figyelmet, hogy a rö­viditalok mellé kísérőnek ne hagyományos ásvány- vagy szódavizet fogyasszunk, hanem sima vizet. Ugyancsak nem cél­szerű a borozgatás közben fel­lépő szomjúságot szódavízzel csillapítani. Ha az elővigyázatosság elle­nére újévkor mégis hasogató fejfájással vagy rossz közérzet­tel ébrednénk, már csak a sa- vanykás korhelyleves jótékony hatásában reménykedhetünk... Ferericzy Europress A szilveszteri terülj-terülj asztalkám veszélyei Szalmonella, pezsgővel tálalva A baráti, családi körben tartott szilveszteri összejövetelek alig nélkülözhető szereplői a svédasztalok. E hideg- és melegtálak­kal, süteményekkel, szendvicsekkel, italokkal teli színes válto­zatosság többnyire előre megbeszélt szereposztás szerint áll össze: mindepkj viszi magával a vállalt menüt. Az óévbúcsúztatókra rendsze­rint kevesebb energia jut, mint a karácsonyi ünnepekre, hisz a háziasszonyok még alig fújták ki magukat. Ilyenkor könnyen előfordul, hogy egyik-másik konyhai művelet elmarad. Pe­dig - közegészségügyi szak­emberek szerint - nem árt az óvatosság, mert némely ve­szély, példáuj a szalmonella té­len, is lesben áll. Kétségtelen: elsősorban a fagylaltszezon velejárója a szalmonella. Életveszélyt a gyenge kisgyermekek, a le­gyengült szervezetű idősek, vagy a krónikus betegségekben szenvedők számára jelent, vi­szont valamennyiünknek na­gyon kellemetlen napokat okozhat. De hogyan kerül(het) télen szalmonella az asztalunkra? Rendkívül egyszerűen: feltálal­juk! Ez a kórokozó ugyanis fő­leg állati eredetű élelmiszerein­ket, így a sertést, a szárnyast, a tojást, a tejet kedveli. A hővel szemben érzékeny, vagyis a pasztőrözéstől, sütés­től, főzéstől hamar elpusztul. Mindebből következik: a fertő­zésveszélyt a nyersen vagy fél­nyersen, kevésbé megfőtt vagy átsült ételek okozhatják. Mind­emellett nem árt, ha a tatár- bifsztekhez, a turmixhoz, a hi­degen kikevert pudinghoz, az erőleveshez nélkülözhetetlen tojást megmossuk. A szalmonellafertőzés lap- pangási ideje 1-3 nap. A kelle­metlen tüneteket a tápcsatornán a szervezetbe jutott és ott el­szaporodott baktériumok toxin- jai, a mérgező hatású fehérjék okozzák. Hascsikarás, hányin­ger, levertség, gyengeség, hő­emelkedés esetén lehet gyana­kodni a szalmonellára. Bár, egy görbe éjszaka után ki tudja, nem valami más okozza-e a macskajajt. (cs. b. j.) Hogyan kezdjen a magányos új életet? Új év, új lehetőségek - ez leginkább az egyedül­állókra és a magányosokra áll, akik 1996-ban vi­szonylag könnyen változtathatnak kapcsolatai­kon. De hogyan? A legfőbb tanács: ne tétovázzon! Ne rágódjon a múlton! Akin látni, mekkora görcsben van, ha új, ismeretlen ismerős bukkan föl, csak elrémiszti leendő partnerét. Ne kizárólag az eszével keresse álmai lovagját, figyeljen az érzelmére is! Örüljön már egy kellemes, oldott légkörű beszélgetésnek is! Ha szimpatikus férfi préselődik be Ön mellett az éppen csukódó metrókocsiba, tegyen rá né­hány kedves, helyzethez illő, humoros megjegy­zést! Értékelni fogja, ha valaki ekkor sem zsörtö­lődik, hanem megpróbálja jó oldaláról, nem tra­gikusan szemlélni a dolgot. Az új esztendőben ne kövesse el a régi hibá­kat! Ha a gyorsétkezdében, villamoson, hosszú sor végén ácsorogva kellemes külsejű valakire lesz figyelmes, ne kezdjen el panaszkodni családi nehézségeire. Aki hozzátartozóinak a gondjaival untatja lovagját, számíthat rá: az úr nem lesz „vevő”. Ő ugyanis nem akar a sor végére kerülni, az összes tánti és bácsika után legutolsóként. Ép­pen ezért ha megismerkedik az új partnerrel, csak módjával emlegesse családi kötöttségeit s ápolni való ismerőseit. Ez fokozottan érvényes a célzottan kötött is­meretségekre, például a házassági hirdetésekre és társkereső akciókra. Lesz, aki társát nyelvtanfolyamon, számítógé­pes oktatáson ismeri meg. Az egyedülálló nők éppen ezért ne féljenek, ha látszólag inkább fér­finak való továbbképzésre akarják küldeni őket. Manapság bárkit meg lehet szólítani, ha valami, általunk régen keresett portékát - gépet vagy könyvet - tart a kezében. Van, aki számára az új esztendő már az előző év legutolsó napján megkezdődik, s a szilvesz­teri, kellemesen rendhagyó éjszakán rábukkan á hozzá valóban illő valakire... Ekkor ne riadjon vissza, s éljen a hölgy válasz jogával! Mivel koccintunk jövőre? Új szőlőültetvényekhez vissza nem térítendő támogatás Vegyes érzésekkel tekint 1996-ra dr. Urbán András, a Szőlő- Bor Szövetség és Terméktanács főtitkára. Nagy reményeket fűz ahhoz a tervhez, miszerint ezután vissza nem térítendő tá­mogatással ösztönöznék az új szőlőtelepítéseket. Aggodalom­mal tölti el azonban, hogy a borexport szubvenciója csökken. Az öt esztendővel ezelőtti 140 ezer hektárnyi szőlőnek mára alig a háromnegyede maradt meg - összegzi a főtitkár. A je­lenlegi pár száz helyett leg­alább 3-4 ezer hektár új telepí­tésre lenne szükség évente. Ez azonban rendkívül tőkeigényes beruházás. Az egy hektárra jutó költség az Alföldön egymillió forint, Tokaj-Hegyalján ennek kétszerese. A tervezett vissza nem térítendő támogatást - szi­gorúan meghatározott feltéte­lekkel - a telepítési költség 40 százalékára igényelhetnék. Januártól várhatóan 10-30 százalékkal emelkedik az üveg, a dugó, a címke, a karton ára, s drágul az energia is. Ezek to­vább gyűrűznek a bor árába. Ha - a tervek szerint - az export- támogatás 40-50 százalékkal csökken, a várható 100 millió dolláros árbevételnek akár fel­étől eleshet a nemzetgazdaság. A szőlő számunkra nem akármilyen ültetvény. Tájal­kotó elemünk, régi kultúránk, hozzájárul idegenforgalmunk­hoz, hírnevünkhöz. Sok szem­pontból kár lenne, ha elveszíte­nénk partnereinket. Kiváltképp most, hogy az egy esztendeje született hegyközségi törvény révén eztán kizárólag eredet- és származásgaranciával rendel­kező, minőségfelügyelettel és - ellenőrzéssel kísért borok ké­szülhetnek hazánkban - mon­dotta befejezésül a főtitkár. Cs. Benkő Judit f ~w armat Henrik (természetesen kitalált § m névről van szó, noha az illető nagyon is A A valóságos) szeretett volna afféle szocia­lista karriert befutni. Igaz. mire rájött erre, pél­daképei többsége - akikkel hajdanán együtt ker­gette a lányokat az építőtáborokban - már va­lamilyen iskolát is elvégzett. Volt, aki diplomát szerzett, mások érettségivel is kitapostak ma­guknak egy íróasztalt, egy pedig - éppen a leg­hülyébb, Harmat szerint - főosztályvezető lett a kovászgyárban. Harmat Henrik meg 30 évesen is a műhelyben dolgozott. Két suhanccal a keze alatt gyártotta a kovászt reggeltől estig, s megtiszteltetésként könyvelhette el, ha a szomszédos üzem párttitká­rának vele küldték át a reprezentációnak szánt masszát. (Ezen alkalmakkor mindig megpró­bálta csillogtatni politikai műveltségét. Talán egyszer rám is felfigyelnek - gondolta -, a szom­szédos üzem párttitkára esetleg megemlíti a ko­vászgyár alapszervezeti vezetőjének: lám csak, ez a Henrik fiú mennyire csiszolt, többre érde­mes, ugyan, emeljétek már ki... így aztán mindig beszélgetést kezdeményezett az aktuális helyzet­ről. Hol Afganisztánt, hol Iránt, hol meg az MX- rakéták telepítését hozta szóba, de a szomszédos vállalat pártmuftija ügyet sem vetett rá.) Végül mégsem hagyta cserben ötágú szeren­csecsillaga. Éppen kezdte úgy érezni, mit keres ő a KISZ-ben tízévi házassággal, két gyerekkel az utánfutójában: mit akar ö asszisztálni cserfes bakfisok és örökké sliccüket markolászó kama­szok egymásra borulásához; éppen fontolgatta, ennyi elég volt a mozgalomból, amikor hívatták. Életében először bejutott Bükkfa elvtárs irodá­jába, ahol a nagy hatalmú - és még nagyobb de-, rékböségü - párttitkár közölte vele: a jövőben KISZ-titkárként számítanak rá. Az elkövetkező napokban Henrik hallotta in- nen-onnan, hogy csupán azért merülhetett fel a neve, mert messze földön nem akadt senki más, aki elvállalta volna a feladatot; ám ezzel nem- *’ TARI OTTÓ: Az új ing igen törődött. A lényeg, hogy irodája lesz, író­asztala lesz, nem kell többé a büdös kovászt gyártania; különben is, mit huhognak az irigyek, majd Grósz elvtárs itt rendet csinál, s újra lesz respektjük a KISZ-titkároknak. A felesége is megörült a hírnek. Annak meg még jobban, hogy műszaki értelmiségiként jóval magasabb lesz férje fizetése, mint kovászgyártó szakmunkás korában. Ebből az alkalomból vá­sárolt is magának egy csinos almazöld dzsörzé ruhát, amit rögtön fel is akart venni, de Henrik lebeszélte. Majd a következő fogadáson, amit a bulgáriai testvérüzem küldöttségének tisztele­tére rendeznek - mondta. A nagy nap előtt Henrik szabadságot vett ki, mert úgysem tudott volna egy helyben maradni. Szerencséjére éppen semmi feladattal nem bíz­ták meg, így helyettesről sem kellett gondoskod­nia, mint annak idején a műhelyben, s mivel Bükkfa elvtárs házon kívül volt, még a távol ma­radók könyvébe sem írták be a nevét. A pihenőnap ruhaválogatással telt. Hen­riknek mindössze egy öltönye volt, va­lamilyen idétlen anyagból, amihez ha hozzáért, szikrázott. Az esküvőjén viselte utol­jára; akkor nagy sikert aratott húszcentis trapéz szárával. Még most is be tudta gombolni a nad­rágot, csak egy kicsit beljebb kellett húznia a pocakját, de ez legyen a legnagyobb probléma - gondolta. Inget azonban vásárolnia kellett. A régiek ha­gyottak voltak, némelyik szűk is, ezekben nem je­lenhetett meg. Utasította hát aJeleségét, szalad­jon el' a kónfekcióuzletbé, ss vegyen térmészete­sen nyakkendőt is. Bár nem volt benne biztos, negyvenegyesre taksálta a gallér méretét. v Ida hamarosan beállított szerzeményeivel. Férje fel sem próbálta egyiket sem, csak egy pil­lantást vetett rájuk, s mivel a színüket megfele­lőnek találta, örömmel nyugtázta, hogy akarva sem nősülhetett volna jobban. A jeles délelőttön, öltözködés közben-fe­leségére tekintve - már nem ismételte meg ugyanezt. Az asszony (aki reggel kivételesen még fogat is mosott) a nagy tükör előtt készült belebújni almazöld ruhájába; bár fényes rózsaszínű kombiné takarta teste jelentős hányadát, a feszes anyagon kitüremkedtek a bu­gyi meg a melltartó kordájába préselt hájköte- gek. Henrik sietve magával kezdett foglalkozni, s új ingét - ami térdéig ért - nagy szakértelemmel tűrte klottgatyájába. A bolgár delegáció - amely a-szárított kovász előállítása terén elért eredményeiért elismerés­ben részesítette Henrik üzemét - kitüntetéseket nyújtott át a főnökségnek. Henrik nem kapott plecsnit, mégsem érzett csalódottságot. Hol va­gyok én attól, gondolta, hogy ilyen régi, kipró­bált elvtársak a figyelmükkel méltassanak? Bükkfa elvtárs tósztot mondott, majd megkez­dődött az eszem-iszom. Henrik próbálta ellesni, hogyan lehet állva, tenyérben tartott tányérból késsel-villával táplálkozni, de nem jött rá a ti­tokra. Akkor minek tettek ki kést is, kérdezte ma­gától, de amint körülnézett, és látta, hogy má­soknak a villa is felesleges, megnyugodott. Si­etve bekapott még néhány falatot, mert közben fehér zsabós elvtársnők selyempapírba csonÍá-h golták a maradékot, majd betolták az italtól ros­kadozó zsúrkocsikat. Odakint már esteledett, amikor Bükifa elvtárs harmadszor is belecsípett Ida fenekébe, amit az asszony kacéran, visító vihorászással nyugtá­zott. Henrik eközben poharazgatott, és maradék orosztudását - harasó, nyet, ja jublju tyibjá - összeszedve az egyik bolgár elvtárssal vitatta meg a kovászkészítő szakma alapkérdéseit. Ami­kor újabb sörért hajolt, fordult egyet a gyomra, és máris szaladnia kellett. A vécén - ahova hál’Istennek időben odaért - remegve tolta le nadrágját. Már nem volt ideje törölgetni a lehányt ülőkét, így meglehetősen kényelmetlen helyzetben végezte el a dolgát. Szerencsére az inger amilyen gyorsan jött, olyan sebesen távozott, s Henrik alig elgémbe­redetten egyenesedhetett ki. Furcsát érzett. In­gének dereka szokatlanul lógott faránál, mintha rejtélyes inga mozgatná a lebegő matériát. Már valamit sejtett, de amikor előrehúzta, a vizuális kép a reméltnél is szomorúbbnak hatott. Az anyagról épp akkor mállóit le egy jókora teher. Áldotta az eszét, milyen gyorsan kapcsolt. Nagyjából megsaccolta, mekkora hiányt képes elviselni még az ingderék anélkül, hogy ne érne nadrágjába; a fölösleget erőteljes mozdulattal körbe szakította, és a kagylóba dobta. C söppet sem bánta, midőn újra kettesben maradt Idával az otthon falai között. Észre sem vette, hogy az asszony - pa­lástolván a fenekén pirosló csípésnyomokat - a kasztni fedezékében vetkőzik. Ő maga beletö­rődve bocsátotta le nadrágját. Hátában érezte neje ki nem mondott kérdését a szabadon lifegö, megtépázott szálak láttán.-Mi van, mi van... - mordult vissza válla fe­lett. - Leszartam és kész! Mással nem fordult még elő ilyesmi? Henrik azóta sem járt állófogadáson. A rend­szer megdőlt, s őjelenleg a Kovász Rt. bulgáriai ‘üzletkötője: Ismerkedik a kapitalizmussal. *' 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents