Heves Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-23 / 301. szám
V IPM1' IV mm ÜlARiVHi TV M8M ____ M egjöttek a betlehemesek Terpesen még mindig szívesen látják a betlehemese- ket. Az idősebbeket lassan felváltják a legfiatalabbak, akiket szereplésük után finomságokkal traktálják a háziak. Természetesen várják őket jövőre is... Az élet, néha úgy tűnik, nekünk egy nagy kaland Az Urbán család hét gyereket nevel, ami számukra a legtermészetesebb dolog „Visszhangzik még fülemben az áldás szava, amit házasságkötésünkkor kaptunk út- ravalóként. Minden gyerekünket csakugyan akartuk, Isten ajándékaként vártuk, és az újabb babák érkezését az öröm és a meggazdagodás, az áldás beteljesülésének varázsában éltük meg. Egy idő után észrevettük: másként élünk, mint a többiek. Kezdetben még jópofának tűnhetett huszonévesen három gyerekkel, ám később csodabogaraknak éreztük magunkat értetlenkedő környezetünkben. Most azonban, hetedik gyerekünk születésekor, átéltük: jövevények, idegenek vagyunk, mert még a magukat keresztényeknek vallók is a józanságot kérték tőlünk számon.” (Urbán Péter) Péter, János, Ilona-Anna, Máté, Dávid, Dániel, András. Hét gyerek, s valamennyien az Urbán nevet viselik. A legkisebb 5 hónapos, a legidősebb 15 éves. Bevallom, a beszélgetés elején bizony kicsit féltem, hogy egy nagy család problémái, mindennapi gondjai még az ünnepi készülődés örömére is árnyékot vetnek. Az Urbán család élete azonban minden előítéletet cáfolt. A gyerekek mosolya, nevetése, az összetartás és a szeretet olyan kincs, amely elfeledted a hétköznapi problémákat, s az anyagi javak itt már csak díszletek, puszta kellékek a boldogsághoz.- Minden ember keresi azt: mi az ő küldetése. Nekem is volt egy szakmám, amit szerettem, de ez kevés volt - mondja Urbánné, Ilona. - Szerettem a gyerekeket, s mindig vágytam arra, hogy nagy családban éljek. A férjem számára is természetes, hogy a gyermek születése az élet legnagyobb ajándéka. így soha nem volt kérdés: vállaljuk-e a következő kis jövevényt. Mások szemében már néha vakmerőségnek tűnik eny- nyi gyerek. Nekünk ez a legtermészetesebb dolog.-Az ünnepi előkészületek, gondolom, sokkal több fejtöréssel járnak. Hogyan készültek az idei karácsonyra?- Az ünnep előtti időszak már a vendégvárással telik. Ekkor kerül sor a mézessütésre, amiben valamennyi gyerek részt vesz. Dániel szerint ilyenkor gyurmázik az egész család. Mindegyiknek van külön kis deszkája, s a konyha szinte zsúfolásig telik, ha valamennyien bevonulunk sütni. Karácsony előtt a legkisebbek rajzolnak, papírt hajtogatnak, én, ha az időm engedi, akkor varrók vagy kötök. Az ajándékozáskor nekünk már azt is szem előtt kell tartanunk: mi a praktikus és használható. November elején mindig kétségbeesünk, s nem tudjuk: miből oldjuk meg az ajándékozást. Aztán a legelké- pesztőbb és legmeglepőbb helyről mindig érkezik segítség.- Soha nem mondtuk a gyerekeknek - sorolja tovább Ilona hogy az ajándékokat a Jézuska hozza. Meglepetés és titok van, a hallgatás, a csend jelzi az ünnepi készülődést. A fát általában én díszítem, a gyerekek ebben nem vesznek részt. A vacsora és az ajándékbontás után általában egész éjszaka játszunk. Urbánék a nagycsaládosok egyesületének tagjai.-Új kapcsolatokat vagy új ismeretségeket nem alakítottunk ki, hiszen a több gyereket nevelő házaspárokat eddig is ismertük - mondja Ilona. - Nyaralni sem tudunk velük menni, hiszen mindig van kicsi, aki miatt nem tudunk elindulni. A szervezet inkább a szellemi, morális kitartásban segít, de mostanában éreztük azt: nem mindig hallatják a szavukat.-Gyakran hallani, hogy a több gyermeket nevelő szülőket jobban kell támogatni. Kaptak-e Önök ehhez segítséget, vagy egy idő után a gondokkal, problémákkal egyedül maradtak?- Életellenes a társadalom - szögezi le határozottan Péter. - Nem a támogatás a jellemző, hanem az elnézés. Akinek sok gyereke van, az manapság csodabogárnak számít. Még azokról az ismerősökről is, akik megértettek bennünket, néha kiderül: az ő szemükben ez már őrültség. A legtöbben azért sem merik vállalni a második, harmadik gyereket, mert az sok lemondással jár. Az embereket - sajnos - gyakran vezeti az önzés. Egy gyerek az épp elég - gondolják -, akkor már megtapasztalhatják, mit jelent anyának, apának lenni, de túlzottan nagy áldozatvállalással ez még nem jár. Gyakorta magyarázzák ezt azzal: ennek az egynek mindent meg tudunk adni. Ha kettő lenne, már rosszabbak lennének a körülmények. Ez mese. Nem lehet így családot tervezni, gyereket vállalni. Ha szélsőséges példát akarnék hozni, akkor utalhatnék arra: egy megfogant csecsemő halála kell ahhoz, hogy a szülők a megszokott életszínvonalon tudjanak tovább létezni./Ez lassan a normál erkölcsi normák közé tartozik.- Vitathatatlan, hogy a gyermekvállalás a szülök részéről áldozathozatal is kicsit. Miről kellett Önöknek a hét gyerekért lemondaniuk?- Csupán az értékek sorrendjét kell meghatározni. Az, amiről le kell mondani - ezek többnyire anyagi dolgok -, vagy az, amiért vállaljuk a lemondást. Ezt a gyerekek is tudják, s szinte várják a következő testvért.- Ugyanakkor azért a megélhetés egyre nehezebb lesz...- Én ezt úgy mondanám: kalandos - válaszol Urbánné. - A gyesből, családi pótlékból és a férjem fizetéséből tényleg nem lehet megélni. De segítség mindig érkezik.-Hogy sikerült ezt az optimizmust, vidámságot megőrizni?-Nagy családot szerettünk volna, s megkaptuk, amire vágytunk. Ez a titka.- A gyereknevelésen túl ma- rad-e másra is idejük?- Itt még este sincs csend. Van egy kamionunk - nevet Péter. - Éz amolyan mikrobusz, amibe bepakoljuk a családot, s elmegyünk korcsolyázni vagy kirándulni. De a mi életünk nemcsak a négy fal között zajlik. Úgy gondoljuk: ahhoz, hogy segítsenek rajtunk, nekünk is tennünk kell valamit. Az természetes dolog számunkra: a támogatást nem elég elvárni, de a saját lehetőségeinkkel nekünk is segítenünk kell másokon, még ha csak annyival is, hogy meghallgatjuk, ha arra van szükség. „Nyilván nem mindenkinek való az az élet, ahogy mi élünk. És sajnos, nem állíthatom, hogy mindig ragyogással repkedünk. A kisebb-na- gyobb zörrenések nem ismeretlenek a mi családunkban sem, s bizony, mi is sokszor gondolunk vágyódva eldugott, csöndes, lakatlan szigetekre, de... De nem cserélnénk senkivel!” (Urbán Péter) Szuromi Rita Az Abasár és Vidéke Takarékszövetkezet Igazgatósága minden kedves ügyfelének kellemes ünnepeket és boldog új esztendőt kíván! Minden kedves vásárlónknak kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag, boldog új évet kívánunk: MÁTRATEJ Kft. ■ ■ r Itt van hát az év vége. Készüljön az új évre. Jövőre se feledje Mi számítunk Önre. Békés örömteli karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog tij évet kíván Önnek a Repeta Super minden dolgozója Repeta Super Gyöngyös, átér Kis Szaléz út 7. Tel.; 315-945 (49700) m Super Repeta Műszak: Szaküzlet Urbánné, Ilona: „-Szerettem a gyerekeket, s mindig vágytam arra, hogy nagy családban éljek”
