Heves Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-22 / 300. szám
4. oldal Eger Körzete 1995. december 22., péntek Fényes csillag állt felettünk E címmel tekinthetnek meg az érdeklődők válogatást Egerben, a Megyei Művelődési Központban a gyermekek számára meghirdetett pályázatok anyagából. A betlehemi kiállítást az intézmény galériájában vízkereszt napjáig tekinthetik meg. Pingvin-karácsony: Titokzatos ZIZI bolygó Holnap, szombaton az egri Ifjúsági Házban immár ötödik alkalommal rendezik meg reggel 9 órától a Pingvin-karácsonyt. Az egész napos program sorában díszeket, ajándékokat készítenek, vetélkedő lesz számukra, számítógéppel játszhatnak, s rajzversenyen is részt vehetnek. Délelőtt 10 órakor Titokzatos ZIZI bolygó címmel mutatják be a fantasztikus zenés mesejátékot. Egerszalókon szép volt az ünneplés Az Egerszalóki Általános Iskolában tegnap karácsonyi ünnepséget tartottak. Délelőtt a gyerekeknek vetélkedő volt, majd délután a nyugdíjasklub tagjait látták vendégül: megajándékozták az időseket, ajándékkal kedveskedtek nekik. Délután 5 órakor a község templomában Balogh László karnagy vezetésével az iskola énekkara adott hangversenyt a falu lakóinak. Karácsonyi operett-parádé Holnap, szombaton a Heves Megyei Művelődési Központban este 7 órakor Karácsonyi operett-parádét rendeznek. Közreműködik az Agria Cigányzenekar. vendégművészek: Illés Gabriella, a győri színház magánénekese és Rózsa Sándor, a Magyar Állami Operaház művésze. Hangverseny a Liget kaszinóban Holnap este 7 órától karácsonyi vacsoraestet rendeznek az egri Liget kaszinóban. Az ünnepi vacsora alatt a Dobó-gimnázium kórusa ad ünnepi hangversenyt. Szarvaskő: szendergő téli álomban Isten hozta, őrnagy úr...? „Mi, vének maradtunk csak a szurdokban” A völgybe szorult kis falut, Szarvaskőt a megyeszékhely még nem fenyegeti elnyeléssel, bár közigazgatási önállósága régen megszűnt. Inkább lassú sorvadás az ajándéka, és az idős helybéliek távozása után dermedhet igazi Csipkerózsika-vi- lággá. A régi házakat jobbára üdülőnek vásárolják, vagy a városból menekülőknek jelent olcsóbb otthont. vagy átmegyünk, nem történt- e velük valami. Még maradt az egykori falusi összetartásból. Sok a beteg, az orvos háromszor jár ki hetente. De nincs vezetékes gázunk és csatornánk sem, csak az űj telepen,- Vén itt már majd mindenki, csak én vagyok kéthetes - mondja évődve a 77 éves Tóth József, nyugdíjas erdész. - A negyvenes években még hatszáz lélek élt Szarvaskőben, ma jó, ha háromszázan lehetünk. Nyaralónak veszik meg a házakat. Amikor hozzácsatoltak bennünket Egerhez, először rugdalózott a nép, de rájöttek, hogy meg se élnénk. Miből, nincs itt adófizető. Egy mészégető kemence, kilométernyire, lejjebb a völgyben. Két bolt, úgy mondom, kocsma. Régebben öt kőbánya működött, szénbányát is nyitottak.-Apámnak nyolc-tíz hold földje volt, de ő is az erdőből élt, mint mindenki itt. A derült, hideg időben szinte néptelenek a délelőtti utcák, az udvarokban kutyák verik föl a havas sarat. A régi településrész kanyargós útja a hegyoldalhoz tapad, az idén 150 éves templom mellett vezet. Tornyából munkazaj hallatszik, éppen az elektromos harangot szerelik, egy kissé rendszertelenül ütött. De most, karácsony előtt fontos az időzítés, közeledik az éjféli mise. Az írás szerint minden vasárnap istentiszteletet tartanak, amíg van kinek. A hívek által kezdeményezett külső renoválást ’91-ben - anyagiak hiányában - nem fejezhették be.- Amikor lehetett, a fiatalok nagy része beköltözött a városba. Hiába, nincs már iskola sem - mondja Barta Sán- dorné, Sárika néni, a harangozó. - Kevesen maradtunk, de a levegő, a környezet, az nagyon jó. Még a mozisok is fölfedeztek bennünket, két filmet forgattak kijjebb a tetőn, az „Isten hozta, őrnagy úr”-ban Latinovits játszott. Szóval, élünk. Az ünnepi misére most is feldíszítem majd a templomot. A közeli házból szürke munkaruhában igyekszik elő a gazda, a kezében lévő vödörből hamut szór a síkos útra.- Most mindenki a disznóval foglalatoskodik, már akinek van. A december ilyen nálunk. Felfüstöljük, vagy megy a fagyasztóba. Ez a téli passziónk. Ilyen kis helyen a posta is afféle központi intézmény, a falu fóruma. Az ünnepeken ismét szól majd a harang Gyermekek nélkül, zsákutcában az iskola Hát még ha a vezetője is itt született, mint a szarvaskői Barta Józsefné, aki több mint húsz éve van a posztján.- A régi faluban elég idősek élnek, de figyelünk egymásra. Ha nem látjuk őket reggel a megszokott időKevesen maradtak, csak az idősek ben, szólunk pedig szükség lenne rá a szennyvíz miatt. Négy éve nagy nehezen sikerült bevezetni az ivóvizet. A régi forrás a hegy alatt már kiapadóban volt.-Nyáron pezsdül meg az élet igazán, jönnek a nyaralók, a kirándulók és a gyerekek. Jól fogy a képeslap. Reméljük, legalább a vasútállomás megmarad nekünk. Az iskola modem épülete a posta mellett, üresen ásító termekkel, az udvaron feltornyozott farakások. A névtábla még emlékeztet hajdani feladatára: Iskola utca. Zsákutca. Kovács János A várbarátok nem adták fel A felszentelt vörösmárvány dombormű A közelmúltban szentelték fel Dobóruszkán azt a síremléket, melyet az egri várban őrzött vörösmárvány dombormű hiteles másolataként készítettek el. Az esemény a Dobó István Vármúzeum és az Egri Várbaráti Kör többéves munkájának eredménye. A sírt a várban lévő Dobókápolnában helyezték el, s mostani helyére csak 1965- ben' került. Érdekesség még, hogy a millenniumi ünnepségek egyik főszereplője volt, mert Budapestre szállították és bemutatták. A század elején megélénkültek a tárgyalások Ung megye és Eger város között. A szülőhely szerette volna visz- szaszerezni a síremléket, ám e próbálkozások feledésbe merültek az első világháború miatt. A közelmúltban, a kilencvenes évek elején kezdődtek a tárgyalások a szlovákiai magyarok szervezete, a Csema- dok, és a Dobó István Vármúzeum és annak baráti köre között. Az MKM Kulturális Örökség Főosztálya, a Rákóczi Szövetség, az Illyés Alapítvány és Eger város támogatásával elkészíttették a fedlap hiteles másolatát, amely ünnepélyes keretek között november 18-án került vissza Dobóruszkára. Az Egri Várbaráti Körnek rövidesen Dobóruszkán is lesz tagozata, s tervezik, hogy a síremlék másik két darabjáról is készüljön hiteles másolat, melynek eredetije ma a ruszkai templom két mellékoltárát ékesíti. Ez idővel az eredeti fedlapot egészítené ki az egri várban, a dombormű mellett. (-bor-i) Jótékonysági koncertet rendeztek - a minap az egri MÁS-klubban. Fellépett a Pótkerék rockegyüttes és a Gajdos zenekar. A rendezvény bevételét az értelmi fogyatékos gyerekek megsegítésére fordítják; a pénz ezúttal a Szalapart úti Általános Iskola és Diákotthonhoz kerül. A klub elhatározta: a jövőben rendszeresen rendeznek jótékonysági koncerteket. Képünkön: a Gajdosék. FOTÓ: MAJOROS TAMÁS Iskolaváros Túl vagyunk egy rendszerváltáson, s az elmúlt öt-hat esztendőben kilubickolhattuk magunkat a több mint négy évtizednyi „átkos szocializmus" szapulásában. Itt van például az iskolaváros kifejezés. Eger is elnyerte ezt a rangot a múlt században, s nem is érdemtelenül. Lapozzuk csak fel a Révai-lexikon (nemrég újból kiadott) hatodik kötetét. így szól annak cikkelye a kulturális és oktatási intézményeinkről: „...római katolikus érseki joglíceum (1741), könyvtárral, érseki, hittani intézet (1700), állami főreáliskola, cisztercita gimnázium (1692), római katolikus papnevelő intézet, római katolikus tanító- és tanítónőképző intézet, az angolkisasszonyok vezetése alatt álló felsőbb leányiskola, polgári iskola, nőnevelő intézet és nőképezde, állami polgári leányiskola, állami vincellér-iskola, állandó szőlészeti és kertészeti tanfolyam, kereskedelmi és ipari tanonciskola, siketnéma-intézet, gazdasági ismétlő iskola, 15 elemi iskola, két nőegyleti árvaház, 3 kórház. A szellemi élet élénkségét emeli számos egyesület és társulat. Három könyvnyomda, a híres egri dalkör, több hírlap.” A kötet, melyre hivatkozom, 1912-es kiadású. Ma a város lakossága ennek több mint duplája, s ha jól megfigyeljük a közép- és általános iskolák számát, még ha azóta többet össze is vontak, a század elejei helyzet a kedvezőbb. A megszorítások lázában megyénkben is- iskolák, óvodák bezárását fontolgatják. Érdekünk, hogy őrizzük meg az értékeket. J. I. Néhány prófétikus művész a Nyugat keleti széléről Amerikában tanítottam Három csoport amerikai diákot tanított festészetre és rajzra a Minnesota állambeli Duluth város egyetemé művészeti karának tanárcsere-kapcsolata révén Nagy B. István Mun- kácsy-díjas festőművész, főiskolai tanár, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola rajz tanszékének vezetője.- A nagy és ritkán lakott állam szétszórt településein, ahol az utolsó mohikán élt és a Bőrharisnya történetei jutnak az eszembe, ahol a prémet kenuba rakták és a medvék lak- mároznak bogyóérés idején a kertek alatt, nincsenek könnyű helyzetben a művésznövendékek - foglalja össze tapasztalatait Nagy B. István. Távol. állnak tőlük az amerikai képzőművészet irányzatai, nem tudják megfogalmazni a vadon gyermekei a New York diktálta művészetszemléletet. Könnyen provinciálisnak minősítik őket.- Hogyan dolgozott velük?-Az egyetemre annyi embert vesznek fel, amennyi jelentkezik, nagyon szelektálat- lan a társaság. A művészeti karon színházi, zenei, képzőművészeti és vizuális kommunikációs oktatás folyik, és tanárokat is képeznek. A tehetségesek jó partnereim voltak, magas szinten dolgoztak, értették, nagy befogadóképességgel és kritikával fogadták, amit képviselek.' Azt a pedagógiai magatartást nyújtottam, mint itthon, abban segítettem a diákot, hogy magasabb szintre jusson.- Felhasználja a tapasztalatait itthon?-Míg nálunk egy délutánt, náluk egy-két órát vesznek igénybe a festészet órák. Rövid idő alatt sokkal dinamikusabban dolgoztak. Szakmai szempontból nem túl jó a sűrítésre való rákényszerítettség.- Magyarországról milyen kép él az amerikaiakban?- Egyetemi emberekkel találkoztam többségükben, a házigazdám Tim Roufs, az ELTE antropológiai tanszékén és a miskolci egyetemen is dolgozott, ismeri és szereti az országot. Az ebédidőben szokásos Uzsonnazacskó, külföldi tárgyú szabadelőadások keretében előadásokat tartottam Néhány prófétikus művész a Nyugat keleti széléről címmel. Csontváry, Kondor, Tóth Menyhért, Földi Péter művészetét mutattam be. Az egyetem múzeumában kiállított magyar műveket az iskoláscsoportokkal ismertettem. A tiszteletre méltó, nagy tekintélynek örvendő magyarnak, Tezla Béla kint született irodalomtörténésznek, a magyar irodalom fordítójának, propagálójának kint hagytam Márai Sándor egyik kötetét. Nagy érdeklődést mutatott a mű iránt. Császi Erzsébet
