Heves Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-13 / 292. szám

1995. december 13., szerda Az Olvasók Fóruma 11. oldal Mezőtárkányban a közelmúltban - ünnepelte házasságuk 50. éves évfordulóját Bársony Bertalan és fele­sége, Szabó Irén. Gyermekeik, unokáik ezúton is szeretettel köszöntik őket! Még egyszer Verpelétről A közelmúltban tartott verpe­léti idősek fesztiválján én is részt vettem nyugdíjastársam­mal együtt, az Egri Érdekvé­delmi Szövetség tagjaként. Bol­dog voltam a nyüzsgő tömeg­ben, melynek hangulata őszinte, szívből jövő megnyi­latkozásokról vallott. Sok lel­kes, idős ember, akik fáradsá­got nem kímélve készültek erre a nagyon kedves alkalomra. Úgy gondolom, többet is meg­érdemelnének. Állítom, hogy a helyi nyug­díjasszövetség dalos asszonyai látványban és teljesítményben nem maradtak le a többi cso­porttól. Talán egyszer már rá­juk is „süthet a nap”. Higgyék el, nem magamutogatás vezérli azt a sok nyugdíjast, akik lelke­sednek a tőlük telhető megnyi­latkozásokért. Sokkal inkább gondjaik, betegségek, elmaradt vágyálmaik pótlásáról, de fő­képpen életük végső szakaszá­nak szebb, könnyebb túléléséről van szó. Elmondtam én is egy szívemnek kedves verset. Ä taps végén elém toppant egy fiatalember, és lelkesedéstől sugárzó arccal mondta: „Én nem ismerem magát, de hadd gratuláljak, mert nagyon tet­szett.” Nekem pedig ennek az idegen embernek az őszinte, spontán előtörő szavai marad­tak emlékezetesek. Minden érintettnek köszönöm a verpe­léti élményeket. Szalai Gyuláné, Eger „Védelemhez kevés...!” Tisztelt Pabar Sándornál Nem tudom, hogy Ön hisz-e a csodákban? Pedig ez bekö­vetkezik, ha kimegy a krumpli­földjére betakarítani a termést. Ajánlom, vigye magával azt a levelet, amit az újságba beírt, és a krumpliföldje szélén jó hangosan olvassa fel azt. Meg­látja, bekövetkezik a csoda! A krumplik harsány röhögéssel fogják a földet ledobálni ma­gukról! Még keresni sem kell őket! S nyugodtan mondhatom, nem sokkal tartozik tanárainak, ha csak így tanították meg szá­molni! Tudását tekintve az ok­tatás tényleg agonizál. Mert ha mindennap 14—15 órát dolgoz­nak a pedagógusok, az heti 75 órának felel meg. Szerintem ezek már nem emberek, hanem gépek! Azt írja Tóth Jánosné­nak, ha „többet tanult volna”, nem kellene várnia a munka­nélküli-segélyt. Tehát ha ta- nultsággal Ön szerint jobban el lehet helyezkedni, miért aggó­dik annyira a tanárok jövője miatt? Ázt is írhatnám, hogy levelével nagyon sok, önhibá­ján kívüli munkanélkülit sértett meg. De Ón a valóságot se is­mervén bírál, így a tudatlan­sága eme szintjén meg se sért­heti azokat! Remélem, nem pénzügyi szakmában dolgozik! Bár hazánkban nem volna csoda. Tudjuk, hogy képzettség és képesség sokszor nem jár együtt. Levele is csak a fent le­írtakhoz idomul, mely talpnya­láshoz sok, védelemhez meg kevés! (Név és cím a szerkesztőségben) „A tudatlanság nem érv...” Tisztelt Szerkesztőség! A Hírlap november 23-i szá­mában napvilágot látott Tóth Jánosné-féle levélhez szeretnék néhány higgadt gondolatot hozzáfűzni, remélve, hogy le is közlik. Elolvasva a tartalmában in­dulatosnak, egyoldalúnak, sőt ostobának bízvást nevezhető „remeket”, számomra - és gon­dolom, sok olvasó számára is - igazolást nyert a régi mondás: „a tudatlanság nem érv”. Tóthné részéről a téli, a tavaszi és a nyári szünetek mibenlété­nek téves felemlegetése annak alátámasztására, hogy milyen keveset dolgoznak a pedagógu­sok, nem érv, hanem a pedagó­gusok ellen irányuló felelőtlen hangulatkeltés. Tényleg, mennyit is dolgoz­nak a pedagógusok? Dolgoz­nak-e időben egyáltalán annyit, mint a társadalom átlaga? Lás­suk a puszta tényeket! Átlago­san egy év 365 napból áll. A Munka Törvénykönyvéből kide­rül, hogy minden munkaválla­lót megillet hetente két pihenő­nap, kilenc munkaszüneti nap és 20-tól 30 napig terjedő alap- szabadság. Ez utóbbiak átlagát - 25 napot - hozzáadva a pi­henő- és munkaszüneti napok számához, 138 nap kerekedik ki. melyet ha kivonunk az év i napjainak számából, világossá válik, hogy egy nem pedagógus munkavállaló évente körülbelül 227 napot dolgozik. Mi a helyzet a pedagógusok esetében? Közismert, hogy ne­kik is jár az 52x2 heti pihenő­nap, a kilenc munkaszüneti nap és a 21 nap alapszabadság. Ezen túl még 25 nap pótsza­badság is megilleti őket. De így máris 21 nap szabadnap-többle­tük van! - kiált fel Telkesen a levélíró és a vele egyetértők so­kasága, elfeledkezve arról, hogy a pótszabadságból a mun­káltató 15 napot az oktató, ne­velő, illetőleg az oktatással, ne­veléssel összefüggő munkára igénybe vehet. Megjegyzem: igénybe is veszi. (A 15 napot rendszerint kénytelen elvonni beosztottjaitól, hogy miért, ez később kiderül.) Közelítsük meg a témát a munkanapok oldaláról is. A pe­dagógusok éve sajátos. Egyik naptári év szeptember 1-jétől a másik év augusztus 31-ig tart. Ez a tanév. Ennél valamivel ni­x’idebb a szorgalmi idő, mely­nek során szabadságolás nélkül, folyamatosan tanítani kell 190 napot. A közhiedelemmel ellen­tétben a téli és a tavaszi szüne­tek tanítás nélküli munkanap­jait is - melyek száma jelen tanévben 10 - munkával kell le­tölteni. Ez ugyebár 200 munka­nap. A szorgalmi idő letelte után - június 2-3. hetétől -, hogy zavartalan legyen pihenése, a pedagógus napokon keresztül értekezik, adminisztrál, leltá­roz, 1-2 hétre táborozni megy, napközi és egyéb ügyeletet lát el, ha oly lelkiismeretes vagy ostoba volt, hogy néhány diákot megbuktatott, akkor kötelezően korrepetál, szakmai továbbkép­zéseken vesz részt, javítóvizs­gáztat, tanévzáró, -nyitó érte­kezletén elemzi az elmúlt éves tevékenységét és a jövő tenni­valóit. Ha ez nem tenné még ki a hiányzó 27 napot, akkor so­rolhatnám a végtelenségig az évközi elfoglaltságokat a sport, a kulturális rendezvények, a ta­nulmányi versenyek, vetélke­dők szervezésétől és lebonyolí­tásától az egészségügyi vizsgá­latokra kísérésig, és hogy el ne felejtsem - főleg a vidékieknek -, ott van még a közművelődési tevékenység is. Teszi mindezt a sokak által irigyelt nyári szünidőkben. Pe­dig kár irigykedni! Minden munkavállaló törvényes joga, hogy egy tömbben vehesse igénybe szabadságát - kivéve a pedagógust, mert a közhiede­lem úgy tartja: azért lett peda­gógus, hogy mentesítse a szülőt attól a tehertételtől, amit a nya­kán maradó gyermeke jelent. Ezt az önzetlenséget és önfelál­dozást ellentmondást nem tűrve, kellő ellenszolgáltatás nélkül várja el tőle a társada­lom. A levélíró irigysége másik tárgyához, a munkabérhez any- nyit: 36 éves munkaviszonnyal, főiskolai és egyetemi végzett­séggel, idegen nyelvek tudásá­val és ismeretével, az F-kategó­ria utolsó előtti fokozatában, besorolás szerinti nettó havi keresetem nem éri el a 28 ezer forintot. A vezetői pótlékom sem tesz gazdaggá. Ha nem hi­szi, járjon utána. Utóirat: Számos pedagógus kollégámhoz és értelmiségi tár­samhoz hasonlóan kényszerű­ségből igen sok fizikai munkát végzek, ami miatt már többször is néztek „fűtőnek”. Ezt én nem szégyellem - ugyanis Tóthnéval együtt tudom, hogy csak az ilyen munka nemesít. Különben is az igazságos Mátyás óta bi­zonyított tétel, hogy a szőlőka­pálás az igazi tudomány - bár diploma nem feltétlenül szük­séges hozzá -, szégyellje emiatt magát más. A témában igen hiányos is­mereteket, de annál több dühöt és indulatot felmutató Tóth Já- nosnénak és a vele egyetértők­nek szíves figyelmébe ajánlom Aiszkhülosz sorait: „Ki biztosat tud, az gyúljon haragra csak: a sejtelem más, mint a biztosan tudás.” Perge Lukács igazgató Általános Művelődési Központ Mezötárkány Hadd folyjon, nem kell érte fizetni? Tisztelt Szerkesztőség! Van úgy, hogy az ember megcsúszik és elesik. A meg- üedés vegyül a fájdalommal, így jártam én is. November 21- én Terpesen voltam egy isme­rős családnál. Végigmentem a Tárná utcán, úgy tudom, hogy ez az utca Szajlához tartozik. Ha jól emlékszem, hét ház van ott. Minden udvarban kutya ugatott, nem csodálkoztam rajta, az viszont feltűnt, hogy embert sehol nem láttam. A 3- as számú házból, illetve udvar­ból igen mérgesen megugatott egy kis tarka tacskó, éppen mondani akartam neki, hogy ne ijesztgessen, de nem jött ki szó, csak egy jaj. Elestem, elcsúsz­tam. Mire fel tudtam állni, a kiskutya megijedt, valahová bentebb szaladt, én pedig sajgó lábbal-karral megnéztem, hogy mi volt síkos a talpam alatt. Hogy ha nem estem volna el, fel sem tűnt volna a ház előtti közkút, körülötte a jégpáncél a szétfolyt víztől. Nagy nehezen elindultam a buszmegálló felé. Egy másik közkútból engedte a vizet egy fiatalasszony. Arra kérek választ, hogyan lehet az, hogy minden házba, illetve ud­varba be van vezetve a víz, és a lakosság fizeti köbméterenként a jelenleg 72 forintot. Tehát drága a víz, és az élelmes em­berek, hogy ne pörögjön a víz­órájuk, a közkútról hordják vedrekkel-kannákkal, és csep­pet sem törődnek azzal, ha túl­folyik a veder oldalán, rá az útra, hadd folyjon, nem kell érte fizetni. Jogos-e az, hogy fel vagyok háborodva? Kérdem, ki fizeti azt a vizet, amit a közkútról használnak azok, akik előtt van, vagy éppen a közelben laknak? Hogy engedheti meg a képvi­selő-testület, a polgármester úr az ilyesmit? Amíg a nép min­denért fizet, egyesek meg könnyelműen pocsékolnak, és esetleg vígan lengetik a vízdíj- számlát, amin nulla fogyasztás van feltüntetve. Erre kérek én választ, hadd figyeljen fel a kérdésemre az illetékes. Maradok tisztelettel: T. Józsefné Sírok „Nem értem a vádaskodást” Tisztelt Szerkesztőség! Az Önök lapjában 1995. november 29-én megjelent Kovács Gábor által írt levél azon részére szeretnék ref­lektálni, amiben az van le­írva, hogy: „Majoros Géza anyósa nevére három rész erdőt vásárolt". A tény a következő: 1. Édesanyám 1993. már­cius 4-én meghalt, tehát az 1994. május 20-án megtar­tott án’erésen a nevére nem tudott senki erdőt vásárolni. 2. Mi hárman, testvérek, örököltünk édesanyánktól 8, azaz nyolc aranykorona ér­tékű kárpótlási jegyet. Azt ő a tamaleleszi határ­ban elvett erdőért kapta. 3. Ezen az - említett - ár­verésen én vettem részt saját jogomon, és a két testvérem meghatalmazásával. Rövid idő után megha­talmaztam Palkovics Ákost, hogy mindhármunk nevé­ben licitáljon - illetve vásá­roljon - a nyolc aranykoro­náért erdőrészt. Ezért a fenti tények alap­ján nem értem Kovács Gá­bor vádaskodását. Tisztelettel: Majoros Gézáné Sírok, Borics Pál u. 34. Szanálás alatt van a lakása... Tisztelt Szerkesztőség! Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy foglalkozzanak a nyilvánosság előtt a tüzelő­olaj-kiutalás formájával, mivel benne vagyunk a fűtési szezon­ban, és a kormány által meghir­detett koncepció úgy látszik, hogy eltűnt. Nekem azt mondták a városi önkormányzat szociális osztá­lyán, hogy már legalább 10 év­vel ezelőtt át kellett volna térjek más fűtési módra. Körülbelül harminc éve olajjal fűtök, most kérdem én, 70 évesen, mint egyedülálló nyugdíjas, mit kezdjek egy olyan lakásban, ami éppen szanálás alatt van, és a közeljövőben lebontás alá ke­rül? Ügy gondolom, hogy akikre rábízták a szóban lévő dolgot, azok olyan jól fűtött la­kásban laknak, hogy el sem tud­ják képzelni a fűtetlen lakást. Utóiratban meg kívánom még jegyezni, hogy csak nem lesz talán valami olyasmi kia­lakulóban, hogy a kompenzáci­óra kiutalt összeget esetleg el- panamázzák, vagy a jobbik eset, hogy másra fordítják. Teljes tisztelettel: Nyári Sándor nyugdíjas Eger, Makiári út 7. Köszönet érte a szervezőknek Tisztelt Szerkesztőség! Lapjukon keresztül sze­retnénk megköszönni az egri Északi-városrészben a Családsegítő Intézet minden dolgozójának a december 2- án délután a Verkli étterem­ben rendezett családi össze­jövetelt. Nagyon sok ötletes, szórakoztató játékkal egy­bekötött vetélkedőt rendez­tek, és jó hangulatban eltöl­tött vidám órákat szereztek valamennyiünknek. Köszönet mindenért, a szervezésért, a gondoskodá­sért. A további munkájuk­hoz jó egészséget, örömet, boldogságot, sikert kívá­nunk a nagycsaládosok ne­vében is. Tisztelettel: Kovács és Szabó család Eger, Rákóczi út A kapzsi harácsolok aratnak Igen Tisztelt Szerkesztőség! Kérem szépen, tessenek már az újságba kiírni, hogy Egerben 1993 óta miért nem kapjuk vissza a földjeinket, mármint a nagyon szegény emberek. Én Felnémeten lakom, és a Kutya- hegy-dűlőben 4 hold és 1,070 négyzetméter földet kellene megkapnom, 049. helyrajzi számon, szántóföldet. 1995. július 20-án délután 17 órára a polgármesteri hivatal tanácstermébe voltam hivatalos vagy ötvenedmagammal, ahol megkérdezték mindenkitől, ki hányadik akar lenni a sorban. Én a hatodik volnék, amikor a« kezembe nyomtak egy csekket 5 ezer forintról földkimérési díj címen, amit 1995. július 22-én befizettem a postán. Nagyon örültem, hogy hamarosan ki fogják mérni, amint a naprafor­gót learatjuk. Október 1-jén és 2-án kezdték vágni a naprafor­gót, és utána ment egy másik, aki a földet feltárcsázta, majd a harmadik gép, amely vetette a búzát nagy gyorsasággal, majd beboronázta, és kész az 1996- os évre való kenyémekvaló. Mi a férjemmel odamentünk egy Kovács László nevű úrhoz, és megkérdeztük, milyen jogon dolgozik a földön, ki bízta meg vele, hiszen ez a mi földünk, az ősztől minket illet. Durván el­utasított, hogy ő ezt bérli évek óta Kugler András megbízásá­ból, aki a földhivatal földki­mérő csoportvezetője. Azután én felhívtam a Kuglert, aki azt mondta, ő nem bízta meg vetés­sel a Kovácsot, és hamarosan ki lesz mérve a föld. Most már ott tartunk, hogy amikor telefonon érdeklődöm a Kuglertól, igyek­szik lerázni, és azt mondja, fel­tartom. Ezt a földkimérést várjuk vagy ötvenen, mind idősek va­gyunk, 60-80 éves korig, akiket bolonddá lehet tenni, becsapni, és a lelkivilágunkat megta­posni. Nagy tisztelettel kérem, írják ki az újságba, hogy lehet az, hogy a tulajdonosok fizetnek mindenért, a kapzsi harácsolok pedig aratnak. Már csak abban bízunk, hátha az is olvasná az újságot, akire ez tartozik, és el­gondolkodna, hogy nem jól van ez így. Nagy tisztelettel kérem: Csank Emilné Felnémet , (cím cbszgrkesztöségben) HEVESTHÍRLAP EGER, GYÖNGYÖS, HATVAN, HEVES, FÜZESABONY. tfffejí LŐRINCI. ftTERVÁSÁRA VÁROSOK ÜS KÖRZETÜK NAPILAPJA az Axel Springer-Magyarország Kiadói Kft. lapja. Felelős vezető: az ügyvezető igazgató. Felelős kiadó: KIS SZABÓ ERVIN, az AS-M. Heves megyei irodavezetője. Felelős szerkesztő: DR. SZALAY ZOLTÁN Szerkesztőség: Eger, Barkóczy u. 7. sz. 3301 (Pf.23.). Telefon: 36/413-644. Hirdetés: 410-880. Fax: 36/412-333 Az előfizetők részére terjeszti ügynökségei révén az AS-M Kft. Heves Megyei Irodája. Árusításban terjeszti az ÉSZAKHÍR RT. 3530 Miskolc, Király u. 2. Telefon: 06-46/350-230. Előfizethető közvetlenül a Heves Megyei Hírlap kiadójánál 3300 Eger, Barkóczy u. 7. (Telefon: 36/413-644) és ügynökségeinél, postautalványon és átutalással a 359-98567/03401864 pénzfor­galmi jelzőszámra, valamint megrendelhető a kiadónál. Előfizetési díj január 1 -tői egy hónapra 545 Ft, negyedévre 1575 Ft, fél évre 3270 Ft, egy évre 6540 Ft. Az árus példányok ára: 23,50 Ft. Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket a területileg illetékes ügynökségekhez munkanapon 8 órától 16 óráig távbeszélőn és a Heves Megyei Hírlap kiadójához a 36/412-646 távbeszélőszámon 8-16 óra között kérjük bejelenteni, illetőleg levélben megküldeni. Előállítja az Egri Nyomda Kft. Eger, Vincellériskola u. 3. sz. Felelős vezető: Kopka László HU ISSN 0865-9109

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents