Heves Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-04 / 259. szám
„Szeretnék magyar bajnok lenni” - mondta tömören, de a lényegre összpontosítva egy évvel ezelőtt Végh János gyöngyösi gyorsasági motorversenyző. Azóta ismert a végeredmény: Végh az idén a megszerezhető száz pontból százat gyűjtött, és huszonhét ponttal megelőzve a második helyezettet, bajnoki címet szerzett a Szuperbike kategóriában. Az újdonsült aranyérmessel az elmúlt egy év történéseire tekintettünk vissza, és megbeszéltük a továbblépés lehetőségeit, mert a bajnok is csak célokkal és tervekkel tekinthet előre. Először is gratulálok a bajnoki címhez, amit úgy sikerült megnyerned, hogy az utolsó futamon már a 13. hely is az elsőséget jelentette volna számodra.- Köszönöm az elismerést, de még szinte fel sem tudom fogni ezt a sikert. Az igazság az, hogy bár tudtam: a befejező futamon a lényeg már szinte csak a biztos célba érés, mégis nyerni szerettem volna, bizonyítani ezzel magamnak és szurkolóimnak. Óriási öröm, hogy ez végül sikerült, és némi elégtételt is jelent az elmúlt évek kudarcaiért.- Az idén már nem versenyzett a németországi licenced rendelkező Harmati Árpád, aki mögött te a második leggyorsabbnak számítottál. Az esélyeid ezzel jelentősen megnőttek.- Már a nyitány előtt tudomásomra jutott, hogy Harmati, mint legnagyobb vetélytárs, csak külföldön versenyez. Ezt figyelembe véve alakítottam ki a stratégiámat, és mindent úgy csináltam, hogy biztos legyen a győzelmem. Szerencsére sem műszaki hiba, sem más gátló tényező nem akadályozott, így sikerült teljesítenem a kitűzött célt.- Ki számított ezúttal vetély- társadnak?- A kecskeméti Papp Lászlóra kellett leginkább figyelnem, aki az összesítésben a második helyen végzett. Az általában 19-23 főre tehető induló gárdából egyébként 5-6 motoros pályázott a dobogóra. A 27 pont előnnyel megszerzett bajnoki cím azonban olyan fölényről tanúskodik, amit aligha lehet vitatni.- A négy magyar bajnoki forduló mellett - melyek közül egyet Pöstyénben, hármat pedig a Hungaroringen rendeztek - ’95-ben nem szerepeltél gyorsulási versenyen. Miért?- Nem volt tétje számomra sem szakmai, sem anyagi oldalról nézve. Viszont részt vettem a Boby Motion néven futó nyílt kupasorozaton, ahol a kilenc fordulóból hat esetben rajthoz álltam. Ezenkívül a pöstyéni Alpok-Adria-kupán szereztem egy második helyet. Nagy fájdalmam, hogy egyetlen Eu- rópa-bajnoki futamon sem indulhattam, mert nem volt rá pénzem.- Apropó: anyagiak. A kiadások nagy részét még mindig saját erőből fedezed?- Annyit sikerült előre lépni az elmúlt évhez képest, hogy már költségeim felét finanszírozzák a szponzorok (Totál Kenőanyag, Yamaha-Tátrai, Motex, Varga futóműszerviz, Komik), nem pedig a negyven százalékát. Ez ha nem is nevezhető hatalmas fejlődésnek, mégis sokat számít, hiszen minden forintnak megvan a helye. Ebben az évben az is óriási előnyt jelentett, hogy nem kellett új motorblokkra költenem. Az elengedhetetlenül fontos fejlesztéseket kellett csupán megvalósítani.- A pénz mennyire játszott szerepet a klubváltásban, hiszen tavasszal a Speedtöl a Honvéd Petőfi SE-be igazoltál.- Egyszerű a válasz: többet tudtak nyújtani a petőfisek. Vállalták a felszerelésem külföldre szállítását, rendezték a startengedélyt, segítettek a biztosítás és a nevezések intézésében. Ezek amolyan kiegészítő dolgok, de ahhoz, hogy minden rendben menjen, elengedhetetlenül szükségesek.- Korábban panaszkodtál az elismertség, a megbecsülés hiányára. Változott-e a helyzet ezen a téren?- A szövetség és az elektronikus sajtó részéről most is érzem a megkülönböztetést, ami sajnos nem pozitív jellegű. Tavaly óta több újságban is szerepeltem, de úgy érzem, még mindig nem kap megfelelő nyilvánosságot a motorossport. Nagyon sokat számít viszont, hogy szurkolóim minden versenyemre elkísérnek, és azt sem szabad elfelejteni, hogy az ő jóvoltukból a februári Hírlapkupán átvehettem „A megye közönségdíjas sportolója” kitüntető címet. Ezért és lelkes szurkolásukért csak köszönettel tartozom.- Magyarországon ettől magasabbra már nem juthatsz, mint motorversenyző. Milyen célokkal vágsz a következő idénynek?- Az attól függ, hogy mennyi pénzzel tudok majd gazdálkodni. Az idény befejeztével ismét elindul a szponzorok utáni kutatás, és csak akkor határozom meg céljaimat, ha találok magamnak megfelelő támogatókat. Azt mindenesetre szeretném, ha a magyar bajnoki címet sikerülne megvédeni, emellett a Boby Motion-kupát is jó lenne végigcsinálni, és végre már indulni szeretnék az Európa-bajnokság néhány futamán is. Bódi Csaba Balesete után is pályán marad Kelemen Attila A megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság legutóbbi fordulójában szükség-játékvezetővel bonyolították le a Hatvani Lokomotív - Tarnalelesz mérkőzést, mivel a hivatalosan küldött Pest megyei játékvezetők nem érkeztek meg Hatvanba. A sípot a vendégcsapat sérült kapusa - mint vizsgázott játékvezető- vette a kézbe, aki általános megelégedésre jól bíráskodott a 3-1-es hazai győzelemmel végződött találkozón. A különös beugrás azonban egy fordulatos pályafutás része, amiből érdemesnek látszik felidézni az eddigieket. A jelenleg is Egerben élő Kelemen Attila - hiszen így nevezik azt a sportembert, aki saját csapatának vereségénél az ítész szerepét vállalta - mint kisdiák, több sportággal próbálkozott. A cselgáncs, az ökölvívás, az úszás ma már csak emlék, hiszen igazából a labdarúgás után vágyódott. Az Eger SE serdülő III.-ban 1985. április elsején, 13 éves korában volt először edzésen Attila, és bár másfél esztendőt töltött a csapatnál, inkább a foci szüneteltetése mellett döntött. Nyolc hónapos kihagyás után Andornaktá- lyára hívták barátai, ahol jó közösségben véd- hette a kaput, mivel mindig is úgy érezte, hogy neki a háló előtt a helye. A füzesabonyi ifjúsági csapattal játszottak edzőmeccset, amikor Perge András, az abonyiak mestere felfigyelt rá, és elcsábította magához. Füzesabonyban öt évet töltött Attila, az ifjúsági gárdával két megyei bajnokságot szereztek, miközben ő viselte az 1-es számú mezt. Azokban az években ívelt felfelé a település labdarúgása, de mivel az NB III.-ba kerüléskor nem számoltak veié különösebben, átigazolt Sírokba. Oda Pázmándi Gáspár edző hívta, hiszen a szakvezetőnek ajtót mutattak akkor Füzesabonyban. Kelemen Attila úgy tartja: belőle kapust Gazsi bácsi faragott, aki az edzésidőn túl is sokat gyakorolt vele, kihozta belőle, amit lehetett. Sírok is csak egy, mégpedig fél évig tartó állomáshelye volt Attila pályafutásának, aki nagyon fontosnak tartja, hogy jó baráti közösséghez tartozzon. Ezt találta meg Mátraderecskén, oda korábbi ismerőse, Forgó János edző hívta. A megyei II. osztályú nagypályás bajnokság mellett kispályázhatott is a kapuvédő, erősítve Egerben a Betongép együttesét. Ott tűnt fel Síké Andrásnak, a Tarnalelesz játékos-edzőjének; a lelesziek éppen kapust kerestek. Szereplése színterét ismét áthelyezte a magasra nőtt hálóőr, előbb azonban egy évet a seregben szolgált. Fájó szívvel tette le a kapusmezt Az 1994-95. évi bajnokságban már végig a Tarnalelesz kapuját védte, és társaival úgy tervezték: jó középcsapattá válnak a most folyó küzdelmekben. Magánéletét részletezve: Kelemen Attila a GAÍSZ-ben érettségizett, de mivel egyetemi felvételije nem sikerült, számos dologgal megpróbálkozott. Volt felszolgáló pincér, de biztosítási üzletkötő is. Különböző tanfolyamokat végzett, még műszaki téren is képezte magát. Mindezeken túl játékvezetői vizsgát is tett Puhl Sándornál. Attila úgy gondolta, hogy hosszabb távon hivatásos tűzoltó lesz, eskütételére szeptember 9-én került sor Hatvanban, ahol zuhogó esőben az égiek is tűzoltóvá szentelték. Ebben a minőségben került a Hírlap első oldalára szeptember 11-én, ahogy a kép tanúsítja, ő menetel ott az első sorban. Abban a hétfői lapszámunkban a neve természetesen szerepelt a sportoldalon is, mint a lelesziek kapusa, aki a Tenken elszenvedett vereség ellenére jól védett. A szeptember 11-i Hírlap azonban már örök emlékeztető marad számára, hiszen minden bizonnyal a nevét, mint kapus, akkor olvashatta utoljára szeretett lapjában. Szolgálati helyén ugyanis a következő szerdán önmentést gyakorolva - noha emberi mulasztás nem történt - balesetet szenvedett. Két és fél emelet magasból zuhant a földre, amikor oldott a zár. Elmondása szerint ösztönösen próbált a jobb oldalára esni, mert arra az oldalra vetődött szívesebben a kapu előtt is. Az első pillanatban érezte, hogy a karja megsérült, de szerencsére - csodával határos módon - egyéb baja nem történt. Neki azonban ez is végzetes a kapusposzt szempontjából. Jól sikerült műtéttel dr. Pálinkás László főorvos egy csontdarabot is kénytelen volt eltávolítani a könyökéből. A következő két hétben a könny is többször előjött a szeméből, mivel közölték vele, hogy többé nem védhet. A gyógytornász Mikola Andrea is csak azzal biztatja, hogy keze mozgáskorlátozottságát a minimálisra csökkenthetik, de a védésről végleg mondjon le. Attilának nem voltak elérhetetlenül nagy céljai a labdarúgással, megelégedett azzal, hogy hétfőnként olvashatta nevét egy megyei csapat összeállítása elején. Titkon azt remélte, hogy egyszer a Hírlap-kupán ő védi majd a megyei válogatott kapuját a körcsarnokban. Ez utóbbit már a meg nem valósult vágyak közé sorolhatja a fiatal sportember, aki viszont csonkulásos balesete ellenére továbbra is a pályán marad, hiszen játékvezető. Eddig ifjúsági mérkőzéseket és a megyei II. osztályban felnőtt-találkozókat vezetett, az I. osztályban először működött, éppen legutóbb, amikor a két csapat vezetői - a szabályok szellemében - felkérték, Ez is csak velem történhet meg, mondta sejtelmesen a hatvani mérkőzés után Attila. Örült annak, hogy mindkét csapat vigyázott a sport- szerűségre, és ebben a segítségére voltak a játékostársak is. Érdekességként fűzte még hozzá: játékvezetői működésében először fordult elő, hogy a nézők között egy sem akadt, aki egyetlen szóval is bírálta volna ítéleteit. A labdarúgáshoz való kötődését az is példázza, hogy segédedzői tanfolyamra jár, mert szeretne gyermekeket tanítani erre a játékra. Ma egyébként - balesete után először - hivatalosan is működésbe lép Kelemen Attila, hiszen a küldő bizottság a Heves - Gyöngyöspata ifjúsági mérkőzés bírájának jelölte, aztán majd partjelez a felnőtteknek. Hevesről pedig átmegy Tarnaszentmiklósra, hogy megtartsák eljegyzésüket szíve választottjával. A továbbiakhoz töretlen pályafutást, mellé sok boldogságot kívánunk neki és jövendőbelijének...! Fesztbaum Béla Szippantás a jóból Európa futballelitjébe bejutni senkinek sem könnyű, egy magyar csapat számára pedig kifejezett szenzáció. A Ferencváros az Ander- lecht búcsúztatásával véghezvitte a bravúrt, és bekerült a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közé, történelmet írva ezzel nemcsak a klub, hanem a magyar futball arany könyvébe is. A zürichi győzelem után sokan már az Ajax legyőzésére is fogadást kötöttek, ám az 5-1-es vereség kiábrándítólag hatott: nagyon messze vagyunk még Európától. Az indulatokat keltő huhogás, majd a madridi 1-6 és az azt követő Fradi-ellenes hangulat után következett a Real budapesti fellépése. A spanyolok nagyobb tudása nem kétséges, a látottak alapján lényegesen közelebb álltak a győzelemhez. Az l-l viszont olyan eredmény, ami mellett nem mehet el nagyképűen a nyugati labdarúgó-közvélemény, mondjon bármit az 1-5 és a 6-1 után. Mérleget vonni korai lenne, hiszen két forduló még hátravan, ám köszönhetően a zöldfehéreknek, láthattuk Budapesten játszani az Ajaxot és a Real Madridot, ami önmagában véve is örömre ad okot, nem beszélve a dolog tekintélyes anyagi vonzatáról. A két Üllői úti BL-mérkőzésen aztán azt is megtapasztalhattunk, mi az, ha valamit profi módon csinálnak, legalábbis a sajtó kiszolgálását - így közvetve az olvasókat - illetően is. A rekordidő alatt felépült rendkívül impozáns, és a kor követelményeinek megfelelően felszerelt fedett sajtópáholyban kérésre külön telefonvonal, a legfrissebb statisztikák és 3 nagyképernyős televízió segítette a toliforgatók munkáját. Az előre kiadott menetrend szerint zajló sajtótájékoztató és a rendezők részéről tanúsított megkülönböztetett figyelem pedig csak habot jelentett a tortán. Persze csak nekünk, magyaroknak, hiszen a legkorszerűbb személyi számítógéppel dolgozó holland és spanyol újságíróknak ez természetes. November 22-én a Grasshoppers szöcskéi látogatnak a zöld sasok otthonába. Akkor - ki tudja, mikor legközelebb - még lesz alkalom arra, hogy érezhessük: az európai labdarúgóelitben vagyunk. A kupaszerepléssel beleszagolhattunk és szippanthattunk abba a kiváltságosba, ami jelenleg a futball élvonalát jelenti. Bepillantást nyerhettünk abba a világba, amelyiknek teljes jogú tagjai mi csak évek múlva lehetünk - ha tudunk. (bódi) Ebben az évben végre - Véghnek is sikerült „Mindent úgy csináltam, hogy biztos legyen a győzelmem”
