Heves Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-21 / 273. szám
1995. november 21., kedd PÉTERVÁSÁRA És KÖRZETE 5. oldal Gazdára vár az ivádi kastély Még mindig nem született előrelépés az ivádi kastély eladásának ügyében. Amint azt a község polgármestere, Bacsó István lapunknak elmondta: több érdeklődő is jelentkezett, de egyikükkel sem sikerült üzletet kötni. Bár a faluban többen tudni vélik, hogy már elkelt a ház, sőt azt is, hány alkalmazottat - és persze kiket - vesz majd fel az új tulajdonos, mindezek csak találgatások. Egy biztos: az önkormányzat szeretné minél hamarabb nyélbe ütni az üzletet. (s. p.) Korszerű számítógépek Bükkszéken A túlórára már nincs pénz Rekviem vagy segélykiáltás? Az öreg fát már nem lehet átültetni „Add meg nekem uram a nyugalmat, hogy elfogadjam azokat a dolgokat, amiken nem tudok változtatni; a bátorságot, hogy megváltoztassam azokat a dolgokat, amiket tudok, és a bölcsességet, hogy -tudjam a különbséget.” Ez az idézet fogadott Párádon, az Idősek Szociális Otthonának igazgatói szobájában. Abban az otthonban, ahol hónapok óta pánikhangulat uralkodik egy újsághír nyomán, amely az intézmény bezárásáról tudósított. Dr. Jakab István, a megyei közgyűlés elnöke legutóbbi nyilatkozatában kijelentette: nem tervezik a ház megszüntetését. A lakók és a dolgozók azonban mégis félnek ettől, és bizonytalanok. Még reménykednek, hogy a pénteki közgyűlés kedvezően dönt a sorsukról. Történetek a házból-Mi itt találtunk egymásra a párommal - idézi fel az eseményeket Weiner Istvánné Tóth Julianna, az otthon lakója. - Itt esküdtünk meg, s igazi lakodalmat is csaptunk. Örökre feledhetetlen emlék marad. De ez csak egy a rengetegből, amelyek mind-mind ide kötnek. En ötvennyolc évesen, ő a hatvanegyedikben már nem tudjuk máshol elképzelni az életünket. Az öreg fát már nem lehet átültetni; nem ereszt gyökeret, elpusztul. Ha csak kettőnkről lenne szó, nem írtam volna segélykérő levelet a sajtónak, a televíziónak, de itt százhúsz öreg fa van - és bizony, nem is mind egészséges.- És hatvan fiatal, nagyszerű ember, aki törődik velünk - folytatja a férj. - Értük is aggódunk. Munkanélküliség vár rájuk, hiszen csak hozzánk képest fiatal a többségük, s - ahogy én tudom - sokan „csak” ahhoz értenek, hogy idős emberekkel foglalkozzanak, ahogy tették azt évtizedeken át. Felháborító, hogy új létesítmény építésére van kétszázmillió forint, a pa- rádfürdői épület megvásárlására nincs hatvannégy. Mi nem vágyunk extrákra. Csupán emberségre. Mert nem lehet kizárólag pénzügyi alapon dönteni a sorsunkról. Hét évvel ezelőtt, a gyermeküdültetés megszüntetését követő váltás eredményeként jött létre a szociális otthon. Négy éve megyei fenntartásban működik. Az épületet bérli a megyei önkormányzat. A szerződés jövő év végéig szól, s a jelek szerint sem meghosszabbítására, sem a valamikori kastély megvásárlására nem nyílik mód. Az öregeknek eszerint menniük kell. Weiner úr szerint a költözésbe legkevesebb negyvenen belepusztulnak...- Százhúsz idős gondozottunk van - vág a közepébe Pákh Péterné igazgatónő -, többségük a környező településekről került hozzánk. Szintén sokan érkeztek Egerből, hogy itt éljék le életük hátralévő részét. Az utóbbi hónapokban szívszorító végigmenni a szobákon. Mindenki kérdezősködik, s ha nem kapnak választ, a súlyos betegek - több mint hetvenen - a köpenyem szélébe kapaszkodnak, s faggatnak: mi lesz velünk...? Csak egyet mondhatok: mindent megteszünk, hogy megmaradjon az otthon. Egyik néni megvádolt, hogy becsaptam őt. Mert azt ígértem: haláláig itt maradhat... Képek helyett Akik járóképesek, délben sorakoznak az ebédlő előtt. Szerdai menü: karfiolleves és rántott szelet. A többnyire botokkal becsoszogó nénik-bácsik egyike minden asztalnál állva meri a levest a tálból. Kérdezem: miért?- Hetente mindig másé az első szedés joga - magyarázza az igazgatónő. - El sem hinné, régebben milyen tülekedés volt az öregek között ezért. Amióta bevezettük ezt a rendszert, békesség van az ebédlőben. Azért szednek állva, hogy megmutassák: most őket illeti a kiváltság. De láthatja, a többiek türelmesen kivárják, amíg rájuk kerül a sor. Tudják, a következő héten övék lesz az első kanál leves... Az ebéd utáni csendes pihenő alatt végigjárjuk a folyosókat, szobákat. A gondnoknő mindenkit ismer. Tudja: a rég megözvegyült néni azért ül a folyosón, mert várja férjét és gyerekeit, hogy végre hazavigyék. Csak azt nem érti- tizedszer, századszor? -, miért nem jönnek már. „Persze, a papírokat soká tart elintézni.”... Igen. Évek óta. Az ágy fölött népszerű színész - szerepe szerint árvagyerek - esküvői fotója. Édesanyjával, Eszter nénivel - mert övé a gondosan letakart ágy - nincs baj, csak sosem tudja, hogy hol van- súgja meg a mentálhigiénés ápolónő. - Most is sétál valahol. Vagy a foglalkoztatóban hur- kolgatja véget nem érő kötése fonalát.- Itt mindenki csinál mindent - mondja a gondnoknő, aki egyben ápoló, nővér és családtag. A legelesettebbek, az ágyhoz kötöttek szobáiban mindenki üdvözli. Van, aki csak int egyet, van, aki elsuttog egy „Ibolya kedves”-t. A másik szobában - itt hatan laknak - a kilencvenéves néni kedélyesen kérdezi: „Hogy vagyunk...?” Mi is bűnösök vagyunk- Nem így kellett volna, mi is „bűnösök” vagyunk a jelenlegi helyzetért - jegyzi meg ironikusan Pákhné. - A megyétől kaptunk egy autót és egy halotthűtőt. Sok egyebet - EKG-gépet, fénymásolót, számítógépet, a berendezési tárgyak jó részét és a belső állagmegóvás költségeit - igyekeztünk magunk megszerezni. Pályázatok, adományok segítségével sikerült is. Most mégis csak abban bízhatunk: az emberség nem lehet költségvetési tétel. Talán ha folyton „sírunk”, a fenntartótól kérjük mindezeket, másként alakul. Hazafelé Mariska néni reménykedő kérdése jár eszemben: „Hogy vagyunk...?” Suha Péter Hajnalig állt a bál Recsken Nemrégiben került üzembe a Bükkszéki Általános Iskolában az a négy számítógép, amelyeket három község - Bükkszék, Terpes és Szajla - önkormányzatainak, valamint a szülők támogatásával vásároltak. A három darab 386-os és egy 486-os IBM masinán jelenleg az 5-6. osztályosok a délelőtti órák keretében, kötelező jelleggel tanulják a számítástechnika fortélyait. A 7-8. osztályos nebulók képzése -azonban már túlóraként jelentkezne, s ezt az intézmény anyagi helyzete nem teszi lehetővé - tudtuk meg Szirmák Nándor igazgatótól. Nem lehet senkinek érdeke, hogy egy tizenhétmillió forintos jegyzett töke felének eladásával egy negyvenegymilliárd forintos vagyon fölötti rendelkezési jogot adjanak át egy befektetőnek. Mindezeket Lakatos István, Sírok polgármestere mondta el lapunknak a Tigáz Rt. privatizációja kapcsán.-Az biztos, hogy az új befektető nyereségre törekszik majd - folytatta a közműva- gyont a szolgáltatónak megyénkben át nem adó 67 település képviseletében a polgármester -, s ezt el is éri, de nem mindegy, hogy miként. Ha ugyanis jelentős áremelésekkel teszi, az szintén nem lesz jó senkinek. Visszautasítom azt a feltételezést, hogy az önkormányza- A gyerekeink ezek előtt Pé- tervásárára jártak tanfolyamra, s ott „belekóstoltak a jóba” - mondja a legfőbb indokot az igazgató - s úgy éreztük, lépnünk kell, hogy helyben is megoldhassuk az ilyen irányú képzést. Ezentúl is igyekszünk olyan lehetőségeket teremteni a tanulóinknak, hogy tőlünk „kikerülve” is felvehessék a versenyt nagyobb általános iskolákban végzett diákokkal. Szeretnénk például egy mozgatható nyelvi labort is vásárolni, de ennek négyszázezer forintos költségét egyelőre nem tudjuk előteremteni. tok ki szeretnék játszani a lakosságot a közművagyonból. Mi naponta találkozunk a községeinkben élők gondjaival, ezért mi dönthetünk igazán felelősen az összegek sorsáról - amennyiben egyáltalán pénzzé tudjuk tenni a tulajdonunkat. Hogy ez sikerüljön, ahhoz a tulajdonnal és a részvénnyel rendelkező községek még szorosabb összefogása szükséges. Együttesen ugyanis nagyobb értéket tudunk felajánlani, mint a jelenleg meghirdetett csomag. Amennyiben erre - a már folyamatban lévő privatizációs pályázattól függetlenül - sikerül közösen befektetőt találnunk, meggyőződésem, hogy sokkal kedvezőbb lehetőségeink nyílnak. (s. p.) Szombaton este a Recski Általános Iskolában Erzsébet- és Katalin-napi bálba várták a falu és környéke szórakozni vágyó közönségét. A szervezők - a diákönkormányzat vezetői - igazán kitettek magukért, hogy a vendégeik szórakozását biztosítsák. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a több mint száz bálozó hajnali három órakor még töretlen erővel ropta a táncot. Sajnos, „Recsk legnagyobb tökét” nem sikerült bemutatni, a majdnem ötvenkilós főzeléknek való ugyanis még „fellépése” előtt megrohadt. Kárpótlásul játékos feladatok várták a vállalkozó kedvű párokat. Versenghettek például, hogy a hölgyek közül ki tud leggyorsabban partnere nadrágszárán átvezetni egy apró golyóbist - a közönség legnagyobb tetszésére. A bál bevétele a DÖK számlájára kerül, s így különféle gyermekprogramok megrendezéséhez nyújt segítséget. Erdőkről - Kövesden Pénteken délután öt órakor az Erdőkövesden, a polgármesteri hivatalban a Heves Megyei Vállalkozói Központ pétervásárai irodája „Erdőkezelés, erdőgazdálkodás, erdőbirtokosság” címmel fórumot szervez. Előadók lesznek dr. Berente Tibor jogász és Óvári Ilona erdőmérnök, a Heves Megyei Erdőfelügyelőség helyettes vezetője. Államtitkár Péterkén Csütörtökön Fodor István, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára hivatalos látogatást tesz Pétervásárán. Programja során tájékozódik a helyi laktanya helyzetéről. Gazdajegyzői fórum A Heves Megyei Agrárkamara november 24-én a pétervásárai Mezőgazdasági Középfokú Szakoktatási Továbbképző és Szaktanácsadó Intézetben értekezletet szervez szőkébb hazánk gazdajegyzőinek. A szakemberek - a munkaértekezlet mellett - megismerkednek az intézménnyel. Kinevezés: holnap Pétervására és társközségei közös képviselő-testülete holnap délután ülésezik. Napirenden szerepel az Egészségügyi Központ alapító okiratának elfogadása, valamint az igazgató-főorvos kinevezése. Pétervásárai Városi TeleVízió November 21-27. 21. Kedd 18.00: Kilátó (fitógyci magazin, tsm.) 22. Szerda 19,00: Ünnep» szentmise Erdókóvesde« 19,«ÍS: Szélhámosok (ara kalwdftím} 23. Csütörtök 20.00: Addig usd (am. afccidtjk») 24. Péntek 21 A spanyol rózsa rejtélye (am. krimi) 25. Szombat 18.00: Kilátó (megyei magazin) 19,00: Háláim mndzsa (am. film. t.siiu 26. Vasárnap 15.00: Teeumseh (német kalandfitin. isin.) 27. Hétfő m*>: A <piinv.>i tóm Iíjw!>v < isn*.»- ! V-i Ne fájjon a Tigáz feje Új pályázatra van szükség RehaMed-es gyógyír az otthoni betegápolás bajaira Információhiány és bürokrácia (Folytatás az 1. oldalról)- Először megkíséreltük felkutatni a nagy nyugat-európai gyártókat - jegyezte meg dr. Kertész Gabriella miután úgy gondoltuk, nem kell mindent nekünk feltalálni, hanem meg kell próbálni ügyesen magunkévá tenni a hasznosítható ötleteket. Ez azért is szerencsésebb, mert az import komoly költségnövekedéssel jár. Mostanra viszont már a termelést is sikerült meghonosítani: a Richter Reha Design sikerrel vetette meg a lábát Ivódon és Mátraballán. Az itt gyártott, illetve a Nyugatról importált kiváló minőségű eszközökkel, termékekkel az északkeleti régiót kívánjuk ellátni. A RehaMed szerint a beszerzést alaposan megkönnyíti, hogy október közepétől az általuk forgalmazott, a társadalombiztosítás által támogatott termékek már a kiskereskedelemben vagy az orvosi ügyeleti központokban is kaphatóak. Mindez azért is lényeges - vélekedtek mert Heves megye e téren igencsak elmaradottnak számít. A gyártóknak és forgalmazóknak azonban még most sincs könnyű dolguk, ha az új hazai, illetve külföldről behozott, az egészségügyben használni szándékozott termékeket kívánják engedélyeztetni. Az erre hivatott Országos Kórház- és Orvostechnikai Intézet — többek egybehangzó véleménye szerint - teljesen alkalmatlan e feladatra. Azon túl ugyanis, hogy az ORKI bürokráciája az átlagosnál is nehézkesebb, valójában minősíteni sem tud, lévén a vizsgálatokhoz szükséges eszközparknak teljesen híján van, így le sem tudják ellenőrizni, valósak-e a forgalmazó által leadott adatok. Ha ezek hamisak, gyakran csak akkor derül ki, ha valami baj történik - amire sajnos, már volt is példa. Hogy azonban kellően felborzolják a kedélyeket, egyszerűen nem fogadják el az amúgy igen szigorú európai szabványokat, és teljesen fölöslegesen - sokszor nem létező mérték- egységben - pluszadatokat kérnek be a forgalmazótól - állítják a RehaMednél. Sehol a világon nem mérnek ugyanis olyat, hogy mekkora egy légmatrac szakítószilárdsága... Történt már, hogy egy készülék papírjait elcserélték, s azzal küldték vissza a kérelmet, hogy a szerkezet leírása nem is hasonlít a bevizsgálandó gépre. Csak két hónap múlva derült ki, hogy a raktáros volt akkor éppen rossz passzban... A balián gyártott faelemekből (is) álló kórházi ágynál például arra voltak kíváncsiak, hogyan viselkedik a fa a gőzkamrában, noha sem Európában, sem pedig Magyarországon nem gőzölve fertőtlenítenek, hanem vegyszeres kezeléssel. Sokan sérelmezik a bevizsgálások árát is, ami - vélekednek - nem egyéb, mint szimpla bevételi forrás. Jegyeztek már fel olyan esetet is, hogy egy 450 ezer forintos készülék „or- kiztatása" azon túl, hogy félSaját fejlesztés: a betegállító millióba került, két évig tartott! Mindennek anyagi terheit - még ha ki is derül az ORKI mulasztása - a roppant egyoldalú szerződés nyomán hihetetlenül kiszolgáltatott bevizsgáltató viseli, amit vagy eltűr, vagy áthárít a vevőre. (-ne)
