Heves Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-18 / 271. szám
V Kis emberke a nagy szemétdombnál Amennyiben kizárólag a Dobó teret tekintjük Eger centrumának, úgy pironkodásra semmi ok. Periférián elfogadom?) a koszfészek. Ha viszont a belvároshoz tartozik a Petőfi tér 9. is (s miért ne tartozna?), úgy már éghet az illetékesek orcája. Illetékesek alatt - kivételesen - nemcsak a hivatalok embereit értem, hanem az udvarban élőket is. Szerencsére az idegenek nem tudják: lerövidíthetik útjukat, ha belépnek a kapun. Az épületegyüttes másik kijárata ugyanis a Frank Tivadar utcára nyílik. Ezt a lehetőséget csak a környékbeliek ismerik, de ők sem élnek vele. Miután a szomszédos Szultán presszóban magukhoz vették sörüket, inkább a kerülő utat választva jutnak újabb italneműhöz, a másik kijáratnál fellelhető Putyi kocsmában.. Ennyi szellőztetés kell a fejnek, meg aztán túl sok a látvány a háborgó gyomornak. Mert látvány az van. Rogyadozó, omló vakolatú, salétromos házak, a lakatlan épületekben, s az udvar közepén szemét. Tippelni sem merek, mikor járhatott itt utoljára valaki, akinek illetékességi körébe tartozik ennek a, hogy is mondjam, disznóólnak a felszámolása. (Ha már, akik itt laknak, nem érnek rá, hogy összekapkodják vagy elégessék a szemetet.) Tizenegy család él itt. — De hogyan! - csattan fel P. J.-né. - Heten vagyunk összezárva három szobában. Hiába járkálok a polgármesteri hivatalba, nem kapok lakást. Kiha- lásos alapon megy az osztás. Állandóan türelemre intenek minket. Nézzen szét, lehet itt élni?!-Kértük, adjanak egy konténert legalább, hogy beledobáljuk a szemetet - mondja egy fiatalasszony. - Gyerekeink vannak, kaphatnak egy fertőzést.-Ekkora bogarakat gyűjtöttünk - mutat ujjaival vagy tíz centit P.-né. - Betettem egy üvegbe, gondoltam, elviszem a tisztiorvosnak, hadd örüljön nekik. De a szomszédok leintettek, azt mondták, csak kinevettetem magamat.- Patkány is van itt, nemcsak Nyomortanya a város közepén bogár - jegyzi meg valaki a lakók közül, oly természetességgel, mintha pillangót említett volna. Borzongás fut végig rajtam, frászt kapnék, ha most előmerészkedne akár egy kisebb testű rágcsáló is. „A polgármester úgyse jön ide. Fogalma sincs, hogy mi van az uszoda mellett” Fotóriporter kollégám közben serényen működik. Leguggol egy kislányhoz, próbál barátságot kötni.-Mit akar azzal a gyerekkel?! - mordul rá lakásából előbújva a kicsi apja. - Még csak az hiányzik, hogy betegye az újságba.- Maguknak lesz jobb, ha meglátják, hogyan élnek - érvel fotósunk, s bár alkatánál fogva sem szorul védelemre, mégis mellé állnak a lakók.- Igaza van - mondja egy asszony. - A polgármester úgyse jön ide. Fogalma sincs, hogy mi van az uszoda mellett.- A gyerekeink kerülő utakon jönnek haza. Szégyellik az osztálytársak előtt, hogy hol lakunk. Mi se szívesen mondjuk be a címünket, mert egyből úgy kezelnek minket, mintha leprá- sok volnánk.-Négy gyerekkel lakunk a szoba-konyhában - ered meg a nyelve az előbb még tiltakozó úrnak. - Mindegyik beteg. Voltunk benn a Köjálnál, ennek mun it* Bejárat a Petőfi tér 9. számú házba „Nézzen szét, lehet itt élni!?” FOTÓ: PERL MÁRTON egy éve, azóta se történt semmi. Még jó, hogy tífusz nem ütött ki itt. P.-né behív a konyhájába.- Látja - mutat széjjel -, én takarítok, nem szeretem a pi- szokságot. De a mosogatóm alatt hibás a cső, hiába szólok, senki nem javítja ki. Nekem azt ígérték, hamarosan elköltözhetek. De az apám meg a húgom itt marad. Pedig robbantani kellene ezt az egész telepet. Majd a Városgondozási Kft. segít a dolgon! - gondolom, s felhívom hamarjában Sós István igazgatót. Passz! Röviden így foglalhatom össze a reakciót. Bővebben: a várost járó szemetesautókba kizárólag az utcára kihelyezett kukákból ürítik a hulladékot, a kerten belüli szutyo- kért semmit sem tehetnek. Különben sem hozzájuk tartozik a terület. A polgármesteri hivatal Egészségügyi és Szociális Irodája ugyancsak nem foglalkozik a kérdéssel. Talán az EV AT Rt.. Várkonyi György ügyvezető igazgatója, mint rendesen, most is a humoránál van.-Árulja-el, kit szándékszik leleplezni? — kérdezi jókedvűen.-Aki a Petőfi tér 9. állapotáért felel...- Jó hírrel szolgálhatok. Ezek a lakások beletartoznak abba a 128-ba, amelyek gazdaságosan nem újíthatok fel. A kategóriák között szerepel összkomfortos, félkomfortos, komfort nélküli, én még kiegészítem: létezik ól is. Ide sorolom azokat az épületeket is, amelyek a Petőfi tér 9. és a Frank Tivadar utca 4-6.-on belül találhatók. Elkészült a terv, szerepel a költségvetési koncepcióban, amit a közgyűlés 21-én tárgyal. Elhelyezzük a lakókat, és ’96-ban bontjuk a kócerájt.-Arra a kis időre pedig minek elvinni a szemetet?- Már megint tele van az udvar? Negyedévente kiküldők hozzájuk egy konténert. Most sem tehetek egyebet. Teledo- báltatom az ott lakókkal, s néhány napig rend lesz. Négyessy Zita A kitüntetett igazgató számvetése Az ember bizonyos kor után - ez törvényszerű - szívesen emlékezik. Jó alkalom erre az ’ eredményes munkálkodás méltatása, hiszen ez önkéntelenül is számvetésre késztető mozzanat. Nem kivétel ez alól Elek Elemér, az egri Bornemissza Gergely Szakképzési Intézet igazgatója sem, aki októberben vette át Fodor Gábor művelődési és közoktatási minisztertől a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet. A diskurzusnak sajátos színt adott az is, hogy közös ismerősök arcélét idézhettük, s olyan sztorikat villanthattunk fel, amelyek bizonyos mértékben Aki a kölcsönös bizalomra esküszik mindkettőnk élményei. Öreg szabály, hogy karakterünk alapvonásai a családban formálódnak, s az indíttatás némiképp meghatározza sorsunk alakulását.- A földműves szülők öröksége ma is munkál bennem, apám és anyám egyénisége nagymértékben hatott rám, olyan iránytűt kaptam tőlük, amely folyvást eligazított, s kizárólag jó útra terelt. Sokat köszönhetek a Dobó István Gimnáziumnak is, amelynek 1957- től 1961-ig voltam diákja. Palotás József tanár úr a matematika szépségeit fedeztette fel velem. Á debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen ezért választottam ezt a tárgyat egyik szakomul. A diploma megszerzése után a barokk városban, az Ady Endre Kollégiumban lettem nevelőtanár. Az emberszeretet, a humánum magasabbrendűségét Somodi József direktor ismertette meg velem. Esetenkénti renitenssé- geimet nemcsak elnézte, hanem mindig megkönnyítette konfliktusaim feloldását is. Ezután következett a Szilágyi. Az itt töltött esztendőket ma is fontosnak tartja.- Felvettem a kapcsolatot hajdani univerzitásommal, s fizika szakköröseimet elvittem oda, a cívisvárosba. Ott olyan kísérleteket mutattak be nekik, amelyekről itthon csak beszélhettünk. A Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában is dolgoztam. Ez sem véletlen, hiszen a gyakorlattal szembesültem. amelyek tapasztalatait 1977. április 1-jétől, az akkori megyei művelődési osztály szakoktatási és szakképzési főelőadójaként kamatoztathattam 1991. április 1-jéig. A hivatali tevékenykedés nem zavart, mert a lényegre koncentráltam. Örülök annak, hogy összképet alkothattam oktatásügyünkről, hogy hozzájárulhattam a megfelelő számú tanműhely létrehozásához, hiszen ebben a régióban senkit sem kellett elutasítani a tárgyi feltételek mostohasága miatt. Az úgynevezett rendszerváltozás hullámvölgyet is hozott számára. Hirtelen az utcára került, s több mint egy évig munkanélküli-segélyre szorult.- Utólag nem bánom, hiszen mindenki megmutatta igazi arculatát, s feltétlenül elmélyült empátiaérzékem, az, amely itt azután hasznosulhatott. Tisztelettel méltatja a hagyatékot, azt, amit neves elődje, Kameniczky Antal testált az intézményre.- Volt mit folytatni. Mindehhez társítottam meggyőződésemet, azt, hogy csak a kölcsönös bizalomra lehet építeni, másképp aligha születnek sikerek. A tantestületben remek partnerre leltem. A kollégákat felvillanyozta az, hogy önállóan, felelősségérzettől vezérelve munkálkodhatnak, s a részeredményekből így ötvöződött a nagy egész. Diákokat emleget, akiknek adhatott, s akik ezt többszörösen viszonozták, akikért megérte vállalni a kezdeményezést, a vele járó összeütközéseket. Azokra utal, akik befutott felnőttekké váltak, akikben tovább él az az egykori kezdő nevelő. Példamutató, magvas hitvallás... Pécsi István
