Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-11 / 239. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. október 11., szerda Az Agria vegyes kar a franciák nemzeti ünnepén A közigazgatás útvesztői Vécsen... Macon - Eger testvérvárosa - Coevr Joie kórusának meghívá­sára az Agria vegyes kar július 11-én - közel egyéves felkészü­lés után - Franciaországba lá­togatott, és július 12-től 15-ig a maconi kórus vendége volt. A vendéglátók fárasztó, de emlékezetes programot állítot­tak össze vendégeiknek. 13-án hivatalos fogadás a vá­rosházán, este 9 órakor az egri énekkar koncertet adott a Hotel Semmele udvarán. 14-én kirán­dulás Salutre-be, látogatás a cluny-i apátságba, a cormatimi kastélyba, a chapaize-i temp­lomba. 15-én 18 órakor a samce-i templomban adott is­mét koncertet az egri énekkar. A 13-i koncertről a maconi Tisztelt Főszerkesztő Úr! Ezen a levélen keresztül sze­retnék köszönetét mondani Ön­nek, mert olyan munkatársai vannak, mint Pécsi István. Úgy érzem, hogy ez az Ön érdeme is, hiszen nem minden újságnak vannak olyan szer­kesztői, akik ennyire embersé­gesek, és ennyire a szívükön vi­selik a bajba jutott emberek sorsát. Pécsi István olyan sokat segí­tett nekünk, hogy azt a hálát, amit érzünk, nem is lehet sza­vakkal kifejezni. Mindenki hátat fordított ne­helyi lap is megemlékezett. Jú­lius 16-án korán reggel búcsú­zás, azután irány Párizs, majd hazaindult az énekkar. A párizsi egynapos tartózko­dás városnézéssel és fellépéssel telt el. A vegyes kar 19-én ér­kezett haza. E csodálatos és emlékezetes, de fárasztó út után az énekkar tagjai „szabadságot” kaptak. A pihenés ideje lejárt, az ének­próbák megkezdődtek, hetente kétszer: szerdán és csütörtökön 17 órakor, amelyekre a kar sze­retettel vár mindenkit a Megyei Művelődési Központban, aki szereti az éneklést. Hunyadi-Buzás Ágoston Eger künk. amikor segítséget kér­tünk, de ő más volt. Rögtön megpróbálta elintézni a gondo­kat, és ami nekünk több hóna­pon keresztül nem sikerült, ő pár nap alatt megoldotta. Előttünk kitűnőre vizsgázott. Mindent nagyon köszönünk, és kívánom Önnek és a Heves Megyei Hírlap munkatársai­nak, hogy mindig ilyen segítő­kész és tettre kész munkatársai legyenek. Köszönettel: Csuhay Natália Eger, Malomárok u. 57. Fenti címmel jelent meg szep­tember 23-án, a Hírlap 224. számának 5. oldalán ezen fog­híjas cikk, Nagy Gyula aláírás­sal. Azonos-e a jegyző a hivatal­vezetővel??? A mi válaszunk: nem. De sajnos, nálunk a fizetése majd­nem azonos. És hogy másfél éve nincs jegyzője Vécsnek? Ez igaz. De amikor a falu jegyzője nyugál­lományba került, utána lett egy igenis többéves gyakorlattal rendelkező jegyző, aki 12 hó­napig rendben ellátta feladatát, és éppen a jelen megbízott hi­vatalvezető volt az, aki kinézte őt a községházáról, illetve azon dolgozott, hogy más községben hasznosítsa tapasztalatait, ami sajnos be is következett. így haladt fokozatosan Mol­A híres-hírhedt parádfürdői gesztenyefasor gyakori témája a híradásoknak, sajnos, rend­szerint a fekete krónikákban, egy-egy halálos közlekedési baleset okából. A lovas kocsik korszakában ültetett fák az útpadkán állnak. Az autók, motorkerékpárok ko­rában elég egy véletlen kor­mánymozdulat, s máris bekö­vetkezik a halálos baleset. Az öreg fák ágai egyre-másra szá­radnak, letörve fenyegetik a közlekedőket. Úgy gondolom, az út menti fasorok iránti vonzalmunkat nem azzal kell kifejezésre jut­tatnunk, hogy a kiöregedett, ha­lálos baleseteket sorozatban okozó fasort a végtelenségig fenn akarjuk tartani, hanem az­zal, hogy újakat ültetünk, a ré­Érdekes levél érkezett a közel­múltban szerkesztőségünkbe. Karácsondról küldték, de egy régi családi emléket osztott meg velünk kedves olvasónk. Édesapám, Wolszky Béla 1941-ben fertálymester volt Egerben. A Szalaparton állt - még ma is megvan - a házunk. Gyermek voltam akkor. Úgy emlékszem vissza, hogy egyik napon megjelent nálunk egy küldöttség, s közölték a nagy megtiszteltetést: egy évre édes­apámat választották meg fer­tálymesternek. Édesanyámnak nagyobb volt az ijedelme, mint a megtisztel­tetés fölötti öröme. Érthető volt, hiszen traktát kellett adni. Miután a városházán megtör­tént a hivatalos beiktatás, és át­nárné fizetése a jegyzői státu­sig, majd ezen felbátorodva, a hatalmi jogánál fogva meg­kezdte azon további személyek félreállítását a hivatalból, akik nem tetszettek az ő stílusának. Majd a képviselő-testület úgy döntött, várnak még egy kicsit a jegyzőválasztással (hi­ába volt komoly pályázat be­adva)... De ez már több a kicsinél. Nem így gondolta ezt a képvi­selő-testület sem, a falu válasz­tópolgárai pláne nem így. És hogy Balázs úr úgy nyi­latkozott, hogy anyagilag rend­kívül nehéz helyzetben van a község, az érthető is, mert ami­óta jegyzője nincs a falunak, a pazarlás erői túlsúlyba kerültek. Míg volt jegyzője a falunak, nem ismerte az anyagilag nehéz helyzetet, mert az irányítás jó gieket pedig felújítjuk, amikor annak elérkezik az ideje. Ez a gesztenyefasor például Recsk- töl egészen Parádsasvárig hú­zódott annak idején, de ma már csak a töredéke van meg. Miért nem ültetünk máris új fákat a kipusztultak helyére? Miért nem ültetjük újra az Eger - Verpelét közötti fasort, és a Sí­rok - Recsk közöttinek a kivá­gott részét? Természetesen már nem az útpadkára, hanem az árok külső szélére ültetett fákra gondolok. Nemrég pedig arról a képte­len ötletről kaptunk hírt, hogy a közutat üzemeltető szervezet bukkanókat, rázóbordákat ter­vez beépíteni az útburkolatba a megmaradt fasor szakaszán, te­temes költséggel természete­sen. Talán csak nem azért, hogy adták a fertálymesteri botot, il­letve a köpenyt, kiadós reggeli­vel kellett az eseményt megün­nepelni. Arra nagyon felkészül­tek. Ezen a környékbeli fertály­mesterek és volt fertálymeste­rek vettek részt feleségestül, mintegy ötvenen. Mi erre az al­kalomra disznót vágtunk, és a húsát mind megtöltöttük kol­básznak. Az volt sütve a főmenü a reggelinél. Egy év leteltével pedig ha­sonló kiadós vacsorával illett elköszönni a „magas” hivatal­tól. Arra nem emlékszem, hogy mi volt a dolga a fertálymester­nek, de olyasvalami, hogy a panasszal hozzá fordulók ügyeit kellett pártfogolni, segí­kezekbe volt. És ha Búzás úrék nem is rajonganak a jegyző megválasztásáért, de a falu na­gyobb része igenis óhajtaná, hogy minél előbb legyen jegy­zője községünknek, aki a vá­lasztópolgárokkal összefogva sínre teszi a nehéz gazdasági helyzetet. A „pazarlás” szót tudtuk volna részletekre is bontani, de a helyszűke miatt mellőzzük. És mi úgy gondoljuk, hogy az önkormányzatnak nem azon kellene spórolni, hogy halogat­ják a jegyzőválasztást és a bíró­ság felszólítására várnak, ha­nem az egyéni anyagi érdeke­ket félretéve, a közösség össze­fogásával megtalálni a módját a felemelkedés felé vezető útnak. Tisztelettel: aláírások a szerkesztőségben a változatosság kedvéért ne csak az út menti fák, hanem a bukkanok is okozzanak balese­teket? A javaslatomat már bizo­nyára kitalálja a nyájas olvasó. A bukkanókra szánt pénzből ül­tessünk először is új fasorokat, és kezdjük meg a kiöregedettek felújítását. „Szerencsére” vannak csu­pasz útjaink százkilométer- számra, mind-mind fásításra várva. Elevenítsük fel elődeink nemes fásítási tevékenységét, mert a fák ültetéséről az utóbbi években, évtizedekben jócskán elfeledkeztünk. Ne próbáljuk a lelkiismeretünket a gesztenye­fasor felújításának a halogatá­sával nyugtatgatni. • Reményfy László ' Eger, Babocsay u. 39. teni. Ma talán úgy lehetné meg­határozni, hogy amolyan „om­budsman” volt a közvetlen kör­zetében. Mondanom sem kell, hogy a köpenyt mindnyájan felpróbáltuk, valamint a hatal­mas „bunkósbotot” is meg­emelgettük. Emlékszem, szé­pen fényesre volt csiszolva a nehéz, faragott bot. Örülnék, ha ez a szép ha­gyomány manapság új tarta­lommal feléledne. Hagyomá­nyaink ápolása ugyanis nem­csak kötelességünk, de nevelé­sünk, történelmünk része is. Minden kultúmép büszke ha­gyományaira. Üdvözlettel: Lászlóné Wolszky Irén Karácsond, Szabadság út 47. Köszönet érte, polgármester úr! Tisztelt Szerkesztőség! Alulírott Beniczky Zoltán (Temesvár), tisztelettel ké­rem b. lapjukban leközölni alábbi nyilatkozatomat! „Ezúton fejezem ki kö- szönetemet Szabó István­nak, Egercsehi önkormány­zata polgártnesterének, hogy a Beniczky-kápolnát, amelyben szüleim, nagyszü- leim és nagybátyám nyug­szanak, kívülről felújíttatta. Annál is inkább értékelem nemes gesztusát, hogy az Egercsehi második műem­lékének számító épületre a mostani nehéz anyagi kö­rülmények között is gon­dolt. Kívánom és kérem, hogy polgármestersége to­vábbi idejére is megmarad­jon ezirányú szemlélete.” Fentiek közléséért köszö­netét mond tisztelő üdvöz­lettel: Beniczky Zoltán Temesvár Rohanó Trabantok az Ersekkertben A DHN-181, DLS-688 rend­számú Trabant gépkocsik Egerben, az Érsekkert stadion felőli bejáratán naponta leg­alább harminc-negyvenszer be­hajtanak a parkba, holott a ka­pun közúti tiltó - „Minden­nemű gépjárműnek behajtani ti­los” - jelzőtábla van elhe­lyezve. Hiába a tiltó tábla, sajnos, „fütyülnek rá” sokan. Semmibe veszik azt, és úgy tesznek, mintha jót cselekednének. Le­het, hogy maguknak így gon­dolják, de másokat, a közterüle­tet semmibe sem nézik. Valószínű, hogy nincs jogo­sítványuk! Ennek ellenére a T rabantok ott randalíroznak abban a gyönyörű parkban, füs­tölnek és büdösítenek. A motorversenyeket és a gyöngyösi Hondákat a Hunga- roringen szeretem, és nem az Érsekkertben! Ebben a csodála­tos parkban - a megyeszékhely belvárosában - a rohangáló Trabantok és a motorok miatt már csak füldugóval és gázál­arccal lehet közlekedni. Szegény sétáló emberek! Igaz, nekik találták ki ezt a he­lyet, ahol egykor csend és nyu­galom honolt. Manapság azon­ban ebből jut a legkevesebb! Nagyon szeretnénk, ha a köz­terület-felügyelők az Érsek­kertben is felügyelnének. Kü­lönösen azért, mert ez egy fo­kozottan védett park, amelyet tudomásul kellene venni! Eisert Árpád Eger A Hírlap munkatársa segített A gesztenyefasor felújításra vár „Édesapám a Rácz-hóstyai fertálymester volt” A karos cigarettafüst A cigarettafüstről szóló éneket Karádi Katalintól szívesen hallgatom, mert szépen énekli. De ha a szomszédom az erké­lyén füstöl, a szél a nyitott ab­lakomon keresztül befújja a la­kásomba, bizony, haragszom érte. A szomszédnak élvezet a cigarettázás, de nekem ártal­mas. Az államnak és a dohány- termelőknek hatalmas haszon van a cigaretta eladásából, il­letve termeléséből, de egyes személyeknek, akik passzívan szívják a cigarettafüstöt, és szenvednek tőle, káros. Mint nekem is. Asztma, bronchitisz betegsé­gemet nem tudják gyógyítani, voltam Kékestetőn ezzel a be­tegséggel, meg az ország több intézményében is, de sajnos, megmaradt. A nyáron utaztam Egerből a Balatonra, beültem a nemdo­hányzó kocsiba, érdekes, hogy a dohányzó, cigarettázó szemé­lyek is beültek a nemdohányzó fülkébe. A MAV-kalauzok eltű­rik az ilyen jelenséget, különö­sen, ha sok az utas a peronon, illetve a nemdohányzó fülkék előtt. Én még nem találkoztam olyan esettel, hogy a kalauz szólt volna - valakinek ilyen esetben. Nem beteg vagy beteg utasokra rá van kényszerítve, hogy szívják a nemkívánatos füstszagot, az egészségre káros levegőt. Egyesek sajnos fe­gyelmezetlenek. Amennyi haszna van az államnak a ciga­rettából, annyi kára származik az embereknek. A cigarettázók közt sok a rákos, a tüdőbeteg, és korai az elhalálozás. Sárosi László nyugdíjas Ha beszélni tudna... Egerben sok az emlékhely, a régmúlt időket felidéző érde­kesség, amelyekre érdemes odafigyelni. A Markhót Ferenc utca végén, a megyei kórház régi épülete előtti kicsiny parkban áll már jó ideje az utca névadójának mellszobra. Hej, ha beszélni tudna, a város vezetőit már régen meg­kérte volna, hogy távolítsák el mellőle a képen látható „mű­vészi rajzokkal díszített" do­hány-ajándék pavilont. Azt hiszem, jogos igény lenne, hiszen a tudós-orvos emlékét őrző szobor egyik ékessége lehetne az említett parknak, és a róla elnevezett utcának is. Reméljük, így is lesz. Beküldte: Hunyadi-Buzás Ágoston Eger, Kallómalom u. 54. A fák és a pavilon teljesen eltakarják a nagy orvos szobrát Három és fél évtizede együtt - Király István és fe­lesége, Ipacs Mária 35 éve, 1960. október 8-án kötöttek há­zasságot Andornaktályán. Ezt a felvételt „Küldjön egy fotót lapunknak” felhívásunkra küldték keresztgyermekeik. Mi is gratulálunk, és erőt, egészséget és további békés, boldog életet kívánunk nekik.

Next

/
Thumbnails
Contents