Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-09 / 237. szám
2. oldal Megyei Körkép 1995. október 9., hétfő Ördögi kör tartja fogva a magyar falu fejlődését Az elmúlt hét végén tartotta az Ecovast faluvédő és -fejlesztő társaság éves közgyűlését a noszvaji Oktatási Intézetben. A nemzetközi szervezet 11 évvel ezelőtt alakult és fontos lépéseket tett azóta az európai, így a hazai vidéki közösségek megőrzésében is. Az idei fórum témája a vidék népességmegőrző képessége volt, de szó esett a falusi turizmus fejlődéséről és az etnikai kisebbségek szerepéről is. Dr. Román András elnök, tapasztalatait összegezve, elmondta: a magyar falu fejlődését sajátos ördögi kör akadályozza: amíg sok településen kézikapcsolású telefonok vannak, amíg az infrastruktúra fejletlen, nincsenek a külföldi vendégek számára elfogadható szállodák, vendéglátó egységek, addig előrelépés nem lesz. Csak az idegenforgalomból nyerhetnének a községek bevételt, amit visszaforgathatnának a fejlesztésbe. Ám amíg az önkormányzatok nem képesek központi összegből elindítani ezeket a változásokat, addig magánszemélyektől sem várható jelentős előrelépés. Ennek ellenére, a magyar községek fejlődése némiképp előrelépést mutat. A mezőgazdasági termelőegységek kiépítették a felvevő piacot, néhá- nyan hosszabb távú nemzetközi kapcsolatot is teremtettek. A vidék lakossági összetételét elemezve, szóltak a kisebbség szerepéről is. Szakemberek szerint a cigány önkormányzatok mindenképpen sokat segíthetnek abban, hogy a perifériára szorult rétegek felzárkózása megkezdődjön és a falu életében ne visszahúzó erőként jelenjen meg a cigányság. (sz. r.) Egy megkésett nekrológ Csend volt aznap délután. Feltűnően nagy csend. Üldögéltem a köztéri pádon és hosszú idő után először mertem számba venni az elmúlt évek nagy veszteségeit. Visszaemlékeztem arra a napra, amikor ebbe a városba kerültem. Főiskolás emlékek tolultak elő és arcok, kedves ismerős arcok. Úgy, ahogy tizenöt évvel ezelőt megláttam őket. Hosszú ideje csak híreket hallok róluk, a régi barátokról. Ez megnősült, az elvált, az egyikből sikeres üzletember lett, a másik nem vitte semmire és elzüllött. Nincs ebben semmi különös. Életben vannak, így vagy úgy, de még itt vannak közöttünk. Arra sem különösen vágyom, hogy személyesen találkozzam velük. Csakhogy itt van a másik tábor. A halottak tábora. Azok, akik valamikor nagyon, sokat jelentettek, és úgy mentek el, hogy még egy búcsú legyintésre sem futotta tőlük. Sz. Péter, aki gyönyörűen beszélt és írt magyarul, akit átlagon felüli tehetségként ismert el a környezete. Feleség, két gyerek, fölfelé ívelő pálya. Aztán egy szép napon beült az autójába és őrült sebességgel egy villanyoszlopnak hajtott. S vajon kinek jut eszébe K. Judit, aki híres volt remek humoráról, és aki módfelett szerette az életet. A száguldó metró alá vetette magát... S jönnek egymás után a tehetséges, ifjú újságírók, B. János, a kitűnő karkikaturista. Negyvenéves sem volt. amikor temették. ÁT. Attila, a ragyogó tollú, pimasz zseni, aki a-krísztúsi kort: sem érhette meg. Megannyi éles sikoly a lüktető halánték mögött. S bár egy-egy halálhír hallatán az ember döbbenten, letaglózva bámul maga elé, töredéknyi idő után befészkel az agyába a gondolat, hogy minden őt is megérintő tragédiáért felelős. Á logika, s az utólagosan gyártott magyarázatok talán fölmenthetnék, hiszen nem volt ott, talán hónapok óta nem is látta ezeket az embereket. Nem tudhatta, mi volt számukra az utolsó csepp a pohárban. Mégis! Ismerte őket, az értékeiket, az érzéseiket, s tudta valamennyiről, hogy törékenyek, mint a legfinomabb porcelán. S annyian, de annyian szerették, szerettük őket. Az ilyen emberek magukhoz vonzzák a szürkébbeket, mint a fény a lepkéket. Mégsem volt egyikünk sem mellettük, amikot itt felejtettek bennünket, élőket. Ma sem hagy nyugodni a gondolat, hogyha a válságos időszakban átbeszélgethettünk volna néhány órát, talán most is itt lehetnének. Talán... Egyáltalán nem biztos. Csak az a biztos, hogy már nincsenek közöttünk. Itt bolyonga- nak az emlékezetemben, néha az árnyaikkal együtt bukdácsolok a kopott macskaköveken egy sor reménnnyel és hittel megkurtítot- tan. Mert amikor elmentek szépen egymás után, magukkal vitték a csalóka illúziókat is, hogy érdemes küzdeni, akarni és élni. Sovány hagyaték ez a mai világban, amikor minden, ami érték, veszni látszik. Hagytuk elmenni, elmenekülni őket s csak utólag ébredtünk, ébredünk rá: mennyivel fakóbb és hazugabb a világ nélkülük. Barta Katalin Egri csillagok - ’95 Az egri 6. osztályosok immár nem csak Gárdonyi művéből ismerhetik az egykori hősöket. A hét végén beleélhették magukat Dobó, Bornemissza, Mekcsey és a többiek szerepébe, hogy ismét elűzzék a vár alá settenkedő törököt. Perl Márton felvételei a nap legérdekesebb pillanatait örökítették meg. Tepélypuszta: repülés az életért A Madármegfigyelő Világnap alkalmából természetvédelmi vetélkedőt rendeztek a régió általános és középiskolás tanulóinak. Csaknem száz diák vett részt az eseményen, amelyen a hálós madárbefogás, illetve a madarak gyűrűzése szerepelt a gyakorlati bemutató programjában. Mód nyűt a madártani ismeretek elsajátítására is. A Besenyőtelek és Poroszló közötti Tepélypuszta adott otthont a foglalkozásnak, amelyet a Madártani Egyesület, a Fauna Hotel, a Bükki Nemzeti Park és a pélyi vadásztársaság rende- A gyerekek a madárbefogást figyelik fotó: majoros tamás zett. A lelki panaszok gyógyításáért Szűrővizsgálatra várja kedden délutánonként 14-16 óráig az Egri Egészségügyi Alapellátást és Bölcsődéket Irányító Intézmény Mentálhigiénés Csoportja az Arany János utca 20/a számú épületbe (Telefon: 310-758) azokat a felnőtteket, akiket érdekelnek viselkedésük mozgatórúgói, illetve akik nem tudják egyedül megoldani problémáikat, nincs kivel megbeszélni nehézségeiket. A rossz hangulat, szorongás, egyéb lelki panaszok gyógyítására önismereti és problémamegbeszélő kiscsoportokat hoznak létre, ahol segítséget nyújtanak a krízishelyzetek megoldásához. Keddenként kérdőíves felmérésre és rövid beszélgetésre kerül sor, majd dr. Ignácz Piroska klinikus szakpszichológus irányításával elkezdődnek a gyógyító beszélgetések a csoportokban. Sziréna Autótolvajok futása a pélyi szántóföldön (Folytatás az 1. oldalról) Ennek érdekében az említett nap estéjén a Széchenyi lakótelepről elkötöttek egy Wartburgot. Túrakocsikázásuk azonban nem tartott sokáig, mivel a derék járgány mindössze Pélyig bírta, ott aztán bemondta az „unalmast”. Nem volt mit tenni, másik eszköz után kellett nézni, ez viszont még kevesebb sikerrel járt. Sem a kiszemelt Trabant, sem a Skoda nem hagyta magát elkötni. Negatív hőseink kénytelenek voltak gyalogszerrel nekivágni a visszaútnak. A rendőrök a két település között figyeltek fel rájuk. Igazoltatták őket, ahogy kell, ám a folytatás nem szokványosán alakult. A fiatalemberek ugyanis ahelyett, hogy okmányaikkal foglalatoskodtak volna, illa-berek, nekilódultak a közeli szántóföldnek, gondolván, életkoruk mellettük szól. Csakhogy az egyenruhások sem véletlenül részesülnek alapos kiképzésben! Rögvest nyomukba eredtek, így a tolvajok nem úszták meg az előállítást. A Hevesi Rendőrkapitányságon aztán az is kiderült: nem volt véletlen a menekülés. A lefüleltek ugyanis nem először követtek el hasonló bűncselekményt. Szintén a hét vége krónikájához tartozik, hogy Egerben ismeretlen tettesek feltörtek egy személyautót, s az utastérből kiemelték a városi televízió egyik kameráját. A kár 300 ezer forint. A meztelen úr meghajlik Ru- bek úr előtt, kezet fog vele, és bemutatja a hölgyet is, mintha csak protokolláris bemutatkozás volna egy minisztériumi fogadáson. Rubek úr egyből felismeri a ruhátlan úrban Bla- seket, a szélsőbaloldali csoport sejtjének titkárát, aki őt meghívta erre a gyűlésre. Innen már természetes volt a tege- zés, és a nővel együtt vetkeztették Rubek urat, bizonygatták, hogy kommunista összejövetelen az egyenlőség uralkodik, mindenki egyforma kell hogy legyen. Különbségek nem lehetnek emberek között. Vagy mindenki jól fel van öltözve, vagy mindenki egyformán csóré. Az egyenlőség elvén a csoport most aZ- utóbbit választotta, ezért Rubek úrnak is alkalmazkodnia kellett a rítushoz. Csak a cilindert hagyták meg a fején, mert az nagyon tetszett Blasek titkár elvtársnak, nőtársának pedig a lila csokomyak- kendője. Ezért ebben az omá- tusban vezették kézen fogva az igazgató urat le a pocsolyába, ahol már elvbarátai nagy zenebonával várták az új illusztris tagot. A sofőr messziről úgy látta ezt a jelenetet, mintha Ádám és Éva vezetné a Sátánt a vízbe, hogy átkereszteljék. Ami ott történt a pocsolyában, vízben; az tényleg keresztelésnek is beillett, mert lekapták szegény Rubek úr fejéről a cilindert, megtömték sárral, és mielőtt a fejére húzták volna, azt kellett ordítania, hogy Le a kapitalizmussal! Először nem ordított teljes torokból, ezért ismételtették meg, másodszor pedig nem jött teljes szívből. Harmadszorra már megelégedtek Rubek úr teljesítményével, és szép keresztanyja, aki a vízbe vezette, emlékül elkérte Rubek úr csokomyakkendőjét, amit a csinos odaliszk feltett magának ágyékkötőnek. Mi-, után véget ért az ismerkedés és a beavatás ceremóniája, régi emberi szokáshoz híven uzsonnára invitálták Rubek urat, amit a sofőr szégyenkező ámulattal szemlélt, hogy Rubek úr milyen fesztelenül és meztelenül falatozik ebben a félvad társaságban. Persze, uzsonna se ment sajátos kommunista etikett nélkül. Kés, villa nélkül kellett marcangolni a disznófejből, és minden harapás előtt mormolni fogcsikorgatva: fulladj tulajdon zsírodba, te mocsok kapitalizmus. Azután már jó étvággyal nyelték a zsíros falatokat. Volt bennük illem, nem ültek falatozáshoz mosdatlanul, mindenki megszabadult a maga sárfoltjától, főleg a nők szép, tiszta teste tüzelt a nap alatt; még a füvet is perzselte tüzes érintésük. A sofőr, aki csak szemlélője lehetett ennek a ba- chanáliának, nem akarta hinni, hogy ezek a harapni való jó testű nők feleségek. Vagy szerződtették erre az alkalomra, vagy csak romlott lányok. Rubek úr mégis jól feltalálta magát ebben a csodálatos gyülekezetben, levetkőzte minden előítéletét, amit teljes pucérsága is bizonyított. Miután jó étvággyal elfogyasztották a közprédára kiterített ma- lacságot, közölte Rubek, hogy ő sem jött üres kézzel, intett sofőrének, hozza közelebb az elemózsiát. A félénk sofőr tisztes távolságra helyezte el a letakart nagy piknikkosarat, ahogy veszedelmes vadállatokat szokás megközelíteni. Amikor két amazon nekiindult, hogy rávesse magát a prédára, a gyáva sofőr visszaoldalgott fedezéke, az autó mögé, és onnan leste a történteket. Az igazgató úr válogatott menüjét nagy ováció fogadta, hanem az alkoholok bőséges választékát az elnök félretette, mondván: ezt más célokra fogják felhasználni. Miután Rubek úr igen becses értéktárgyait megszemlélték, az arany zsebórájára azt mondta az elnök, hogy az jelentős szerepet játszhatna a párt forradalmi harcában, nemkülönben a drágaköves gyűrűi, mandzsettái. A végén aztán megértette Rubek úr, hogy ezek a kedvelt személyi tárgyai a kommunista köztulajdonba szeretnének vándorolni, amibe bele is egyezett. Még a ruhadarabjait is feláldozta az osztálytalan társadalom oltárán. (Folytatása következik)
