Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-31 / 255. szám
4. oldal Nyugdíjasok Fóruma 1995. október 31., kedd Elmarad Gyöngyösön A Mátra Művelődési Központban elmarad az október 31-re, mára tervezett vetítéses klub- foglalkozás. A pedagógusok nyugdíjascsoportja két hét múlva találkozik, amikor Bar- tus Tibor klubvezető kalauzolásával Gyöngyössolymost, annak templomát keresik fel. Hatvani gondozottak Az Idősek klubja Hatvanban harminc rászorult ellátására méretezett. A Pázsit utcai intézmény november 1-jétől 31 nyugdíjasról gondoskodik. A mindenszentek és a halottak napja miatt több idős klubtag hiányzik majd, akik hozzátartozóik kíséretében elutazva keresik fel elhunyt szeretteiket. Sírkereszt-park Dormándon a képviselő-testület elképzelései alapján Sírkereszt-parkot létesítenek. Azok a síremlékek kerülnének ide - keresztek, fejfák -, melyek olyan sírokat jeleznek, amik több mint huszonöt éve készültek, s nincs, aki gondozza őket. Szúcson temették el A visontai Szociális Elmeotthonban az elmúlt héten történt az a mindmáig tisztázatlan baleset, amelynek következtében elhunyt B. Istvánná. A gyöngyösi sebészeti ambulancián égési sérüléseibe halt bele a 63 éves asszony, akit hozzátartozói Szúcson temettek el. Miskolci szereplés Negyvenöt egri résztvevője volt annak a nagyszabású miskolci kulturális rendezvénynek, ahol pódiumra lépett és sikerrel szerepelt az egri nyugdíjasok női kara. A testnevelő tanár nem hagyja abba Hangos kacagás, gyermekcipő-koppanás, vidámság zaja hallatszik a lépcsőház felől. Valami történt? Kíváncsi vagyok, kilépek az ajtón.- Vakáció! - kiáltja felém a vidám gyerekhad, és már el is tűnik a lépcső fordulójában. Vége az iskolaévnek, veszem tudomásul a vidámság okát, és fordulnék vissza, ha meg nem pillantanám a lépcsőn felfelé igyekvő, májusi vi- rágkosámak tűnő, mozgó virágerdőt. Elé megyek, nézegetem, de csak a lábakat látom, amelyek frissen, megerőltetés nélkül lépkednek, dacolva a rájuk nehezedő teherrel. Lábak már vannak, de hol a fej, a kezek - mondanám, azonban a szó nem hangzik el, mert megszólal a virágcsoda.- Ugye, szép?- Gyönyörű! - felelek, és ráismerek a kedves, ugyanakkor erélyes, fegyelmet követelő hangra, felfedezem a két mosolygó szemet, láthatóvá válik az eddig eltakart arc. Dr. Markos Tiborné áll előttem, a testnevelő tanár, a gyerekek Margó nénije, kedvenc tanára, aki 1990-ben nyugdíjba ment ugyan, de a pihenést nem ismeri. Ma is dolgozik. Segítenék, de nem engedi.- A gyerekek is felajánlották segítségüket, de a virágot minden tanévzáró után egyedül viszem haza, hiszen én kaptam őket, az enyémek. Nem igaz? Most talán többet is kaptam belőlük, mint máskor. Úgy látszik, éveim növekvő számait a virágcsokrok szaporodása is mutatja.- Hogyan él és dolgozik nyugdíjaséveiben egy testnevelő tanár? - teszem fel a kérdést. Ha a munkájáról esik szó, minden más mellékes, s így meghív egy kis beszélgetésre. Igen büszke arra, hogy neki a tanítás soha nem okozott gondot. Mindig szívesen foglalkozott a gyerekekkel, hiszen munkája egyben hobbija is volt. Régebben, nyugdíjazása előtt szakszervezeti sportfelelős is volt, aztán a családok sportját szervezte: télen sízés, szánkózás, ősszel, tavasz- szal túrák. Mindez, ha nehezen is, de belefért a munkaidejébe. Ez volt a múlt. De a jelen, a nyugdíjas időszak is színes. Egerben jól érzi magát, holott fővárosi születésű, ott érettségizett, s a TF-et is ott végezte. A főiskola gyakorló általános iskolája, ahol tanított és most is tanít, mindig Eger elit iskolája volt. Itt a tanárok igen jól felkészült szakemberek, és a gyerek, aki itt elvégezte a nyolc osztályt, mindig bízhatott abban, hogy tudása alapján bárhol megfelel a felvételi követelményeknek. Úgy gondolja, ha véletlenül nem sikerült volna nyugdíjazása után tovább folytatnia a tanítást, talán mára megkeseredett, elégedetlen ember vált volna belőle. Igaz, nem olyan fából faragták, hogy bele tudjon törődni a semmittevésbe, de szerencséje is volt, így a régi iskolájában most gyermektúra-tanfolyamot vezet. Munkája azonban ezzel nem ér véget, mert a diáksportkörben torna-szakcsoportot szervezett, ahol a gyermekek tandíjat fizetnek az oktatásért, és ennek 60 százalékát az iskola kapja. A tanfolyam nyolc hónapos, és meggyőződéssel vallja, hogy sok segítséget nyújt azoknak a diákoknak, akik a sportban sikereket szeretnének elérni. Hogy teljes legyen a napi elfoglaltsága, társadalmi munkában női tornát szervezett a főiskolán. Ide nemcsak a tanárok járnak, hanem a főiskolán különböző munkakörben dolgozó nők is. Itt a gyakorlatokat be kell mutatnia, ami azt jelenti, hogy állandó edzésben van, és ennek köszönheti, hogy erejét, frissességét így megőrizte. Rengeteg elfoglaltsága mellett jut még ideje arra is, hogy a főiskola nyugdíjasklubjában mint vezetőségi tag tevékenykedjék. Végül, de nem utolsósorban a családról esik szó, az unokákról, akikkel a téli és nyári szünetet tölti. Elmondja, hogy az idei nyáron a Tisza-tóra mennek nyaralni a gyerekekkel. Kibéreltek két faházat, és már alig várják, hogy együtt lehessen a család. íme egy gazdag, tevékeny élet utáni megelégedett, örömteli nyugdíjaskor, amelyben hatvan év után sem szakad el a tanárnő az iskolájától, a gyerekektől, az addig végzett munkájától. A jutalom pedig a friss fizikai és szellemi erőnlét, amire minden nyugdíjas vágyik. Sajnos, sokan a semmittevést választják, és ezzel megrövidítik életüket. Persze, nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy nyugdíj után is folytathassa régi, megszokott munkáját. Testnevelő tanár sem lehet mindenki, és munkahelyet is alig találhat a nyugdíjas ember. De sportolási lehetőség van, csak keresni kell. Egy kis kocogás, úszás mindenkor segítségre lehet. Aztán egy darab földecske, ahol megerőltetés nélkül teheti magát hasznossá. Aktív, tevékeny nyugdíjaskor! Ez a titka annak, hogy egy boldog, sorsával elégedett, jó egészségnek örvendő hölggyel találkozhattam. Szalay Istvánná A Nyugdíjassorsok és -történetek '95 táján című pályázaton 2-3. díjat nyert írás. A Lélek Sebei Nyugdíjassors Oldal-összeállításunkban ezentúl rendszeresen foglalkozunk a hozzánk érkezett, a nyugdíjassors érzelmi összetevőit, gondjait, bajait taglaló jelzésekkel, levelekkel. Arra törekszünk, hogy elemezzük ezeket, s olyan tanácsokat adjunk, amelyeket nemcsak az érintettek kamatoztathatnak. Kérjük, hogy írásaikat a Hírlap címére továbbítsák (Eger, Barkóczy u. 7. vagy Pf. 23.), s tüntessék fel rajtuk a rovatcímet: A lélek sebei. N. János né, Gyöngyös: Nem értem kétségbeesését. Panaszolja, hogy idő előtt lett nyugdíjas, s ez rendkívül zavarja. Olyannyira, hogy ismerősei, barátai előtt titkolja a dolgot. Személyesen is találkoztunk, hosszasan diskurál- tunk, mégsem sikerült meggyőznöm. A sztorit azért teszem közzé, mert korántsem egyedi. Az efféle téveszméktől számosán gyötrődnek. Egyikőjük sem mérlegeli higgadtan a dolgot, s nem döbben rá, hogy legfeljebb az átmenet hetei okozhatnak problémát. Az, hogy megbarátkozzon új helyzetével, tolerálja annak árnyoldalait, közben azonban felfedezve az előnyöket, mert ilyenek is akadnak. Az egyik, a legfontosabb az, hogy senki se dirigálja, azaz azt tesz, amit akar. Ha ezt átgondolja, akkor mindjárt csökken borúlátása. A másik fontos mozzanat az, hogy erősödhet biztonságérzete, hiszen ebben a zűrzavaros, kilátástalan világban legalább van egy fogódzópontja. Ha emellett reálisan tájékozódik, feleleveníti kapcsolatait, akkor képzettségének, képességeinek megfelelő elfoglaltságot is találhat. Önnek sikerült, mégis elégedetlen, holott épp olyan intenzitással tevékenykedhet, mint korábban. Ezzel se „büszkélkedhet” manapság mindenki. Rá kell jönnie, hogy ez a nehezen viselt minősítés egyfajta menedék. Ha innen indul ki, akkor észreveszi az élet ezernyi szépségét. Hódolhat hobbijának, segíthet a rászorultakon, azokon, akik tengernyi kínnal birkóznak, s nem számíthatnak senkire. Ha rájuk koncentrál, ha értük is munkálkodik, ha megfelelő társaságra lel, s olyan szövetségeseket talál, akik hasonló célért szorgoskodnak, akkor feltétlenül tartalommal telítődnek üresnek vélt órái. Bebizonyosodhat az, hogy Ön egyáltalán nem felesleges polgár, nem leírt személy, akit szemétdombra sodort a sors. Épp ellenkezőleg, aktivitását úgy fokozhatja, ahogy kívánja. Ráadásul bármikor meg is újulhat. Ha megfárad, energiákat gyűjthet, s ezután ismét összpontosíthat az értelmesen megválasztott feladattengerre. Ha áthatja ez a szemlélet, akkor rámosolyog a világra, értékeli az évszakok varázsát, az olykori nosztalgiázás pezsdítő, kellemes emócióit. Még egy: rádöbben majd, hogy a jó visszasugárzik. Méghozzá hatványozva. Akkor belátja: a kor nem kór, hanem ígéretes mozzanatokat is tartogató adomány. Pécsi István ( ♦Tárcsázza először a 34-34-717-es telefonszámot, majd a Providencia hangpostafiók kódját, a 202-t. Pl PROVIDENCIA BIZTOSÍTÓ EGYSZER! DUA.S A jó befektetés kész életbiztosítás. A Providencia Életbefektetés pedig kétszeresen is az: éppúgy garantálja megtakarított pénze, mint szerettei biztonságát. Egy különösen kedvező életbiztosítás, amit egyetlen csekken, egyösszegben fizethet be bármelyik postán. De különösen kedvező befektetés is, ami ugyanúgy lehet előrelátó takarékosság, mint nyugdíjkiegészítés vagy akár hasznos ajándék: 'WO/ -os éves hozam /€) 1995. IV. negyedévére • adókedvezmény • tetszés szerinti futamidő • rugalmas visszaválthatóság Érdeklődjön megszokott postáján, bármelyik Providencia kirendeltségen, illetve a Postabank fiókjaiban, vagy az alábbi budapesti telefonszámon.* V.z 34-34-717
