Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-18 / 245. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. október 18., szerda Ez a csaknem hatvanéves felvétel ma igazi családi ereklyének számít Már csak hatan beszélgetnek... Ez a fénykép Besenyőtelken készült 1939. május elsején, két fiútestvér esküvőjén. A közvetlen családtagok körülállták az ifjú párokat, mosolyogva néznek vissza ránk. Tizenheten vagyunk a képen, ma már csak hatan az élők. 1939: itt még nem gondoltak a háborúra. Alig 4—5 év, majd egy évtized, s micsoda szórást végzett közöttük a történelem! A bal oldalt mosolygó Áron tényleges katona. 1944 őszén a frontra kivezényelve nemsokára orosz fogságba kerül. Sosem tért vissza. 1947 decemberében Szibériában halt meg. A tőle jobbra álló ifjú pár mosolyában sem sejlik még a tragédia. János 1942-ben úgy tűnt el a Donnál, hogy kicsi lányát csak a keresztelőjén látta. Mellette áll édesanyja - az én nagymamám -, aki már itt is szomorkás. Élete végéig siratta a fiát és a kicsi árvát. Nagyapám vidámabban néz a képről, elégedett nagy családjával. Pedig ez a derű rövidesen elszáll. Házát, ahol ezt a jeles eseményt megörökítette a kép, egy évtized múlva kisajátítják. Igaz, előbb még a Budapestről kitelepített családot kell befogadnia a tiszta szobába, majd az egész ház cipészműhely lesz. O az alsó konyhában kap helyet, de családjától el kell szakadnia. A képen előtte álló másik fiatal pár - és későbbi gyermekei - volt a családja. Kerítést húzott az udvarra, leválasztotta a portáját, nehogy a K-lista terhei mindenkit érintsenek. Csak sötétben jártak át egymáshoz. Igaz, a börtönt így sem kerülte el - nem vetett búzát csak egyszer egy évben és az egészsége hamar elfogyott. Az I. világháború utáni hatéves orosz fogság sem múlt el nyomtalanul. Nagyapámtól jobbra áll édesanyám, aki 1914-ben született, így csak hatéves korában ismerhette meg a hazatért édesapját. István, a második vőlegény édesanyám testvére. Egymás mellett nézem őket, nagyon hasonlítanak. A 16 éves menyasszony, Erzsébet valamit igen figyel a földön. Jogos az aggodalma: keresztlánya - aki én vagyok - a fátylába csavargat egy Mária- szobrot... Édesapám a képen a következő. Az előbbiekkel nem törődik, fiatalosan néz szembe a világgal. Pár hónap múlva várják második gyermeküket. Ha itt már tudná, hogy mind az öt leány lesz! Sebaj! Sok fiúunokája és dédunokája született később. Mellette három deli legényke áll. A legidősebbik közülük nemrégiben mutatta ezt a képet a családjának. Ő mondta nekem, hogy milyen értékes emléknek tartja. Még hatan beszélgetünk erről, 1995-ben. Beküldte: Á. M. M. Most csak egy miniszter létezik... Évente egy kuka hulladék Törökmánia Vendégeim érkeztek a nyáron, s mivel hallották hírét az egri várban nyílt panoptikumnak, látogatásuk első napján az utunk oda vezetett. Mivel nem tetszett egy-két dolog, ezért határoztam el, hogy tollat ragadok és megírom véleményünket. A vármúzeum előtti területen balra, török sátrakból árulják az ajándéktárgyakat. Kérdezi ismerősöm: ezek miért törökök, miért nem magyarok? Megmagyaráztam, hogy az 1552. évi várostrom idején a törökök sátrakban laktak, ezt jelképezik ezek. A vármúzeum udvarára érve nagy csoportosulásra figyeltünk fel, egy török bugyo- gós, turbános fiatalembert fényképeztek, videóra vettek a német turisták. A szpáhi kinézetű katona büszkén pózolt, dárdáját szorongatva. Kérdezi a vendégem: mit keres itt ez a török? Megmagyaráztam neki, hogy 1596-ban legyőzték a várvédő magyar és idegen zsoldos katonákat, és utána 90 évig éltek Egerben. Vendégem azt mondta, nem érti, mi arra vagyunk büszkék, hogy legyőztek bennünket? A török katona helyett ő jobban örülne egy magyar végvári vitéz ruhába öltözött fiatalembernek, ugyanis nem minden külföldi turistának van olyan vártörténeti ismerete, hogy meg tudja magyarázni, miért áll magyar várban török katonával együtt a fényképen vagy a videofelvételen. Azt is kérdezte a vendégem, aki történelmi ismeretekben tájékozott, hogy megérdemli-e a török, aki kirabolta és kiirtotta a magyar lakosság zömét a hódoltság idején, hogy most az egri várban ő legyen a „reklám”? Dobó István megfordulna a sírjában, ha látná, hogy dicső várában ma török katona a turisták kedvence! A panoptikum érdekes és látványos, itt már egyáltalán nem csodálkoztunk azon, hogy a terem fénypontja a török szultán volt, valamint egy szpáhi, aki lóhátról nézte le a gyalogló Dobó Istvánt. Vendégeinkkel később városnéző körútra mentünk, ahol szintén sok török eredetű elnevezéssel találkoztunk, így például Talizmán, Szultán, Dervis, Jatagán vendéglőkkel, Pasa borozóval. Ez a jó nekünk, magyaroknak - kérdezte -, hogy mi, turisták hazatérve javarészt török szavakat emlegessünk Egerrel kapcsolatban? Nem lenne jobb, ha elsősorban a kor magyar dicsőségeinek neveivel találkoznánk, mint Dobó István. Bornemissza Gergely, Balázsdeák István? Mi lett volna, ha például a Félhold utcát Egerben az utolsóként felsorolt vitézről nevezték volna el? Erdei László Eger, Dózsa Gy. tér 1. A magyar politikusok teszik tönkre a gazdaságot és az egész nemzetet. Esztelenül pocsékolják a nemzeti vagyont és energiát. Sajnos, alárendelt szerepet tölt be a tudomány, a gazdaság, a politikai irányvonallal szemben. így még a polgári demokrácia alapjai sem valósultak meg. Most csak egy miniszter létezik, a pénzügyminiszter. A • kormánytól teljhatalmat kapva megkezdte az esztelen pénzbehajtást, amely az egész országot sújtja. A pénzügyminiszter rendelkezései sorban sértik meg az alkotmányt. Most is a dolgozó réteget büntetik adókkal és egyéb megvonásokkal. Tönkreteszik a tisztességes családok életét. Hát ez a polgári demokrácia? Hiszen ez az adófizető réteg szavazott a politikusokra. Jó lenne, ha már elszámolnának, hogy hova költik az adóból befolyó hatalmas összeget. Egyre növekszik a társadalmi leszakadás és tagoltság. Vannak, akik gyermekszülésből élnek. Hosszú évekig ingyen és bérmentve lehet élni az államból, miután már öt gyermek és némi munkaviszony mellett nyugdíjra jogosult. Ha figyelembe vesszük az anyagi és erkölcsi viszonyokat, ez nagy ráfizetés az államnak. Ezzel szemben aki harminc-negyven évet dolgozik, és fizet az államkasszába, sok esetben kevesebb nyugdíjat kap. Talán jó lenne, ha elgondolkoznának a politikusok, képviselők a jelenlegi rossz és igazságtalan törvényeken. Én szeretném, ha megmondanák: hogyan lehet ma országunkban tisztességesen és becsületesen megélni! Halász Lajos, Eger A földművelő, kertészkedő ember tudta - és ma is tudja -, hogy amit a földtől termény formájában elvettek, azt tápanyag formájában vissza is kell adni. Mivel napjainkban - főleg a városi kertes házaknál - csak kevés helyen tartanak háziállatot, nem keletkezik állati trágya, vagy ahol tartanak is, igen kevés mennyiség. Ezért van igen nagy jelentősége a kertben és konyhában keletkezett növényi hulladéknak. A kert félreeső részében ásott gödör, drótfonatból vagy deszkából készített növényihul- ladék-tároló - komposztáló - megoldja a talajerő-utánpótlás teljes vagy részleges problémáját. Az ott elhelyezett hulladékot a giliszták néhány hónap alatt „feldolgozzák” a nap, az eső segítségével, s így kitűnő tápanyagot kapunk növényeink számára. Ősszel, az ásás előtt szétterített komposztot a talajba bedolgozva - esetleg kevés műtrágyával pótolva -, megadjuk a jövő évi termés alapját. A komposzt megindítja a talajéletet, és növényeink kitűnő tápanyaghoz jutnak. •‘Sajnos, legtöbb helyen a hulladékot elégetik, ezzel is szennyezve a levegőt, s nem kis bosszúságot okoznak a szomszédoknak, mivel a nyitott ablakon át a füst a lakásokba áramlik. Egy hónappal ezelőtt barátom a polgármesteri hivatal szociális osztályára ment betegbiztosítási kártya ügyben. Ott úgy nyilatkozott, hogy élettársa van, ezért rögtön megkérdőjelezték: egyáltalán jogosult-e a járadékra. Ezt egy nyomtatvány követte, melyet kitöltöttünk, majd megjelent a polgármesteri hivatal egy alkalmazottja környezettanulmány céljából. Minden kérdésre - vesztemre - őszintén válaszoltam. Azután vártunk. Se pénz, se papír. Kezdtek gyülekezni a vészjósló felhők, s hogy eltereljem őket, felhívtam az illetékes osztályt, és érdeklődtem a járadék felől. Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy mivel úgy nyilatkoztunk: együtt élünk, ezért az egy főre jutó jövedelmünk meghaladja a 6750forintot, ezért nem vagyunk jogosultak a támogatásra. Hogy albérletben lakunk, csak egy dolog, nem számít. A havi 23 ezer forintos jövedelmem alapján - a téli időszakban 21 ezer forintot fizetek ki, és akkor még nem tettem hozzá a kislányom napközijét - közölték velem, hogy napokon belül a határozatot is megkapjuk. Sebaj, ha megjön a S ha igazán akarjuk óvni környezetünket, gyűjtsük össze a papírt, kartont, üveget, fémet, szárazelemet, akkumulátort, és vigyük azokat a hulladéktároló helyre, ahol gondoskodnak azok feldolgozóhelyre való szállításáról. Az így szelektált hulladék után már csak a műanyag marad, de az is tömöríthető a kettévágott flakonba (üdítős, ecetes, olajos stb.), műanyag ta- sakba. így elérhetjük, hogy nem lesz bűzös a kukánk, és a kertes családi házaknál nem keletkezik évente és személyenként egy kukánál több szemét, illetve hulladék. Lényegesen csökkenthető lenne a társasházaknál keletkezett hulladék is, ha a papírt, kartont, üvegeket összegyűjtenék, főleg betétdíjas műanyag flakonba töltött üdítőt vásárolnának, a vissza nem váltható flakonokat pedig nem üresen, hanem az előzőekben leírt módon megtöltve helyeznék a szeméttárolóba. A fentiek megvalósítása senkinek sem okoz pluszmunkát, csupán szervezés és akarat kell hozzá. S nemcsak beszélni, panaszkodni, hanem főleg tenni is, hogy mi is felzárkózhassunk a kulturált országok sorába. Üdvözlettel: Majoros Be mát Eger, Móricz Zs. u. 20. papír, majd csinálok belőle főzeléket! Ha én nem vagyok rászorult, vajon kit illet meg az effajta támogatás? Mint említettem, albérletben lakunk, és azt hiszem, ezt nem kell tovább ragozni. Szeptemberben én is, a kislányom is iskolát kezdtünk. Én azért, hogy munkahelyem legyen, a kislányom pedig tanköteles. Augusztusban amit tudtam, előre megvettem, mégis sok mindent kellett még szeptemberben vásárolni. A fizetés után egy héttel már ott tartottunk, hogy a rezsiköltséget is elköltöttük. De mert a becsület úgy diktálja, szülőktől vagy in- nen-onnan kapott pénzekből az elmaradt rezsit is kifizettük. Csak a meleg és hideg víz díját nem tudtuk fizetni. Az a kevéske aranyam, amim volt, már zálogházban van, azzal talán kihúzzuk fizetésig. Ez így fér, ami az államnak jár, az jár. De mit kap a szegény állampolgár az államtól, papírt? Mindenkinek nyújtunk segítséget, de ki nyújt nekünk, honi lakóknak? Ez itt nem a te hazád? (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Nem vagyunk rászorulók?! Szeméthalmaz maradt a dinnyeárusok után... Tisztelt Szerkesztőség! Nemrég történt. Egy hétvégi kirándulásunk alkalmával a 3- as számú főúton hazafelé tartva megállt kis családunk dinnyét vásárolni. Kocsinkkal leparkoltunk, sétáltunk a soron az árusok előtt, válogatva, milyet is vegyünk. Sajnos, a szemünket nem kerülhette el, ami az árusok mögötti erdőben tűnt elénk. Valami iszonyú és visszataszító volt a látvány. Annyi ember ott árult, és senkit nem zavart az a szeméthalmaz, amely a környezetükben a saját szemetüket képezi. Állandóan foglalkoznak a televízió műsoraiban, a rádióban a környezetünk védelmével, és akkor ilyen látvány fogadja a közlekedőket, kirándulókat az egyik legforgalmasabb útszakaszon. Biztosan lenne mód és lehetőség az árusokat arra kötelezni, hogy a környezetükben „ előidézett” szeméthalmazt mielőbb takarítsák el. Ne hagyják ott büntetlenül a környezetünk rovására. Bár azóta vége a szezonnak, már az árusok is elmentek, de az utánuk maradt jelek mutatják, hogy valamikor ott dinnyét árultak a termelők. Maradok továbbra is hű olvasójuk. Tisztelettel: • ✓ Jeneiné Horváth Éva (cím a szerkesztőségben) A belváros „indián nyara” Bár már véget ért az idegen- forgalmi főszezon, mégis sokan felkeresik Egert, az októberi „indián nyarat” kihasználva. Változatlanul vonzódnak a külföldi és a hazai turisták különösen a megyeszékhely belvárosa iránt. Egyenként, de csoportokba verődve is látni őket a műemlékek előtt. Vannak, akik fényképeznek, mások Eger térképét és a városról szóló leírásokat forgatják. Látnivalóban bőven van részük: gondoljunk csak a várnegyed patinás házaira, a Dobó utca és a kis Dobó tér üzletsoraira, vagy Európa egyik legszebb barokk épületére, a Minorita-templomra, mint a város ékességeire. Az egri Dobó tér ma is az egyik legközkedveltebb helge az idegeneknek fotö: perl Márton
