Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-18 / 245. szám

2. oldal Megyei Körkép 1995. október 18., szerda Ki a rászoruló, ki a „sportoló”? Lesz fűtés, de azt meg kell rendelni A politikust hívták, de olykor kikerülhetetlenül a szolgáltató vállalat, az EV AT Rt. igazgatója válaszolt. Várkonyi György, Eger város közgyűlése lokálpatrióta frakciójának vezetője hét­főn estébe nyúlóan állt a megyeszékhely Nyugdíjasok Érdek­védelmi Szervezete klubtagjainak rendelkezésére. A falu címerét Miskolcon hímezik Felmérés után közkutakat zárnak be Dormándon A polgármesteri hivatal munkáját átfogó beszámoló volt a fő napirendi pontja a hétfői dormándi önkormányzati ülésnek. Ezen hangzott el: novemberre készítik el Miskolcon az 1774-es községpecsét motívumaira épülő új címert és zászlót. Téli C-vitamin-utánpótlás. - Kál határában több mint két esztendeje kezdte meg működését a Mózer Kft. A Nyírségből ide települt cég gyógynövényszárítással és -feldolgo­zással foglalkozik a hajdani dohányszárító telepen. Pillanatnyilag a csipkebogyó feldolgozása tart, amelyből idén 500-600 mázsányi termést juttatnak el a megrendelőkhöz. Képünkön: Berki Lajos hordja be az új szállítmányt. fotó: perl marton A Megyei Művelődési Köz­pontban a vendéglátók nevében Papp Jánosné köszöntötte a meghívottat, aki népes hallga­tósága előtt a frakció tevékeny­ségéről tartott bevezetőt. A továbbiakban a szociális érzékenység kapcsán jegyezte meg Várkonyi György: „Kü­lönbséget kell tenni, hogy ki a rászoruló és ki a „sportoló”. Az utóbbiak alatt a rendelkezé­sek kijátszóit értette, s erre a gyakorlatból vett példával is szolgált.- Akad olyan jelentős, több ezer forintos közüzemi díjhátra­lékkal tartozó, akinek Bükkszé­ken panziója van. Vagy akit a hivatalban a támogatást kérők között láttam, néhány perc múlva az úton csaknem elgázolt a BMW-jével... A lakosságra jutó terhek vál­lalásában - mint tényeken ala­puló összehasonlítása végén megállapította - az idősebb korosztály sokkal tisztessége­sebb. Az egri garzonház fiatal­jainak csak 46 százaléka nem tartozik, a nyugdíjasoknak azonban a 89 százaléka fizet rendesen. A lakáshoz jutás esélyét sok minden rontja, de Egerben nemsokára 30 család gondját enyhítheti, ha a még lakott Makiári út 5-7. számú ingatlan helyén építkezés kezdődhet. A Diófakút utca felől is van két városi ingatlan, amely beépül­het. A hallgatóság az úgynevezett Kötélverőháznál tapasztalt kedvezőtlen állapotokra hívta fel a képviselő figyelmét. Hal­lani kívántak egy felelős véle­ményt arról: vajon eladják-e a városban a házmesteri lakáso­kat? A szolgálati lakások nem tartoznak az elidegeníthető la­kások köréhez - mint megerősí­tette. Egerben a 48 házmester közül 15 liftes épületben szol­gál, s a felvonók máskülönben nem is üzemelhetnének. Az előttünk álló évszak miatt a fűtés is szóba került. A ven­dég az EV AT Rt. nevében megerősítette: a díjhátralékos épületekben, lépcsőházakban is lesz fűtés, ha azt megrendelik. A testületi fórum előtt a hiva­tal tevékenységét Tóth Ró­bert né jegyző ismertette. A be­számoló tényszámokkal is szolgált, ebből kiderült, hogy 1995-ben eddig 691 ügyben ik­tattak aktát. A hivatal által ho­zott határozatok közül négyet fellebbeztek meg, kettő telekki­alakítással, a másik kettő a mozgáskorlátozottak támogatá­sával volt kapcsolatos. Dormándon az idén egyéb­Befejeződött az IPA-kongresszus Elismerő hazánk nemzetközi megítélése Az idén október 8-14. között tartották Bécsben a nemzetközi rendőrszervezet, az IPA kong­resszusát, melyen dr. Francsics Ottó r. alezredes, a Hevesi Rendőrkapitányság vezetője is részt vett. Mint megtudtuk, a kongresz- szuson előadás hangzott el a magyar antidrog-programról és ennek kapcsán a Heves kör­nyéki helyzetről. Hamarosan újabb hét településen kezdődik el az általános iskolás gyerekek körében a drogellenes kam­pány. Bár a körzetet közvetle­nül még nem fenyegeti a narko­tikumhullám, mégis fontosnak tartják a megelőzést a fiatalok között. ként hat új lakóházra, s kettő bővítésére adtak ki építési en­gedélyt. Október 16-tól öt köz­hasznú munkást is felvettek, akik kommunális feladatokat végeznek a falu területén. Ferencz Vilmos polgármester egy érdekességről is tájékoz­tatta lapunkat:- A füzesabonyi Trojan Ma­rian grafikus tervei alapján Miskolcon iparművészek készí­tik el novemberre az 1774-es községpecsét motívumaira épülő új falucímert és zászlót. A 40x60 centiméteres hímzett cí­merben az évszám és felirat mellett kék alapon látszik majd a pajzs, azután része a jelkép­nek az ekevas és csoroszlya is. Két további információ is köz- érdeklődésre tarthat számot. Ezek szerint január 1-jétől a községi temetőben a 25 évnél korábbi sírhelyeket újra meg kell váltani, különben azokat megszüntetik. Szintén az új év­től várható több közkút bezá­rása, ám előtte felmérik a la­kossági igényeket. (budavári) Gyöngyösi kirendeltség Postabank-újdonság A Postabank Rt. gyöngyösi fiókja immár kilencedik kiren­deltségét nyitotta meg tegnap. A Köztársaság téren, a Provi­dencia Biztosító épületében ka­pott helyet az új irodájuk, ahol elsősorban értékpapír-forga­lommal foglalkoznak. A pénzintézet és a biztosító kapcsolata már hosszabb időre nyúlik vissza, és mindkét fél elégedett az együttműködéssel. Rózsa Kálmán fiókigazgatótól megtudtuk azt is, hogy a Posta­bank az idén országszerte két­száz kirendeltséget hoz létre, így bővítve szolgáltatásai körét. Gyöngyösön a Mikszáth Kálmán úti fiókjuk mellett az Olimpia úti ABC épületében, il­letve az Optirex-szalonban is az ügyfelek rendelkezésére állnak. A cél az, hogy közelebb ke­rüljenek a különböző társa­dalmi rétegekhez. Az új kiren­deltségnek közvetlen számító- gépes kapcsolata van a helyi fiókkal, ami még gyorsabbá te­szi az ügyintézést. (nagy) Delegáció utazik Kézdivásárhelyre A mátrai szüreti fesztivál ren­dezvényén állapodott meg a két város vezetése abban, hogy még az idén megkötik a hivata­los testvérvárosi szerződést. Gyöngyös és az erdélyi Kéz- divásárhely kapcsolata azonban hosszú évekre nyúlik vissza. Már az 1989-es romániai forra­dalom idején küldtek segély- szállítmányokat a Mátraaljáról. A kilencvenes évek elején rendszeressé vált kulturális ta­lálkozók is meghozták a gyü­mölcsüket. Szombaton a két polgármes­ter ünnepélyes keretek között aláírja azt a megállapodást, amely várhatóan új korszakot nyit a városok kapcsolatában. A protokoll mellett konkrét üzleti tárgyalásokat is tartanak, amelyeket a megyei kereske­delmi és iparkamara részéről Fülöp Gábor főtitkár és Matus Miklós alelnök kezdeménye­zett. Amint azt Matus úrtól megtudtuk, pénteken a könnyű­ipar, a számítástechnika és ke­reskedelem terén kínálkozó együttműködés lehetőségét vi­tatják meg. Kézdivásárhely polgármes­tere, Szőts Csaba felajánlott egy műemlék épületet a gyöngyösi­eknek ingyenes használatra, amennyiben vállalják annak szakszerű felújítását. A Kézdi­vásárhely főterén álló ház kivá­lóan alkalmas irodáknak, üzlet- helyiségeknek. A tervek szerint kereske­delmi kirendeltséget hoznának itt létre, amennyiben megálla­podnak. N. Gy. Más szöveg kell Ha egyszer felmérést készítenének, ki forgatja a legtöbbet a te­lefonkönyvet, szinte biztos, hogy újságíró vagy egy szerkesztő­ség vinné el a pálmát. De ha nincs is ilyen felmérés, talán akkor is tudniuk kellene az összeállítóknak az ilyen apróságokat. S ta­lán nem fordulna elő olyan eset, mint amilyen a napokban. „Felségterületem" egyik polgármesterével beszélgettem, amikor a nyitott ajtóban megjelent egy fiatalember. Egy ügy­nökről van szó: a sötét nadrágos, fehér inges, nyakkendős illető annak rendje-módja szerint bemutatkozott, igazolványt is muta­tott, s belefogott mondandójába, ügyelve arra, hogy egy vessző se maradjon ki a betonúitokból. Kiderült, amikor a telefon­könyvet kezdte el lapozni: az előfizetőknek lehetőségük van na­gyobb betűkkel, keretben vagy keret nélkül megjelentetni nevü­ket, vállalkozásukat, vagy akár a polgármesteri hivatal telefon­ját is. S ezután jött a meggyőzés. Ügynökünk mondott egy összeget. Ami - szerinte - potom pénz ahhoz képest, amit például a Heves Megyei Hírlap egy apróhirdetésért elkér. Felkaptam a fejem, s vártam, hogy megnevezze az összeget: „mindössze" háromszo­rosát mondta annak, amennyi valójában apróhirdetésünk ára. A — „Biztos ebben?" - kérdésre határozottan, addigi magatar­tását megcáfolva mondta ki a választ: igen, a kollégái, barátai mondták. Bemutatkozásom után kicsit meglepődött. Hajlandóságot mutatott annak megértésére, hogy ez így nem tisztességes. Kí­nálja a portékáját, adja el minél drágábban, s ügyesen, de úgy, hogy a mások érdekeit ne sértse. Különösen ne úgy, hogy valót­lant állít. Elmondtam neki a Hírlap hirdetési árait, figyelmébe ajánlva, hogy a többiét nem tudom. „Van másik is?" - kérdezett vissza. „Akkor biztosan a másiké...!" - zárta le a témát. Nem, fiatalember, a másiké sem biztos! A tisztesség a biztos! S ezt üzenem az önt informáló kollégáinak, barátainak is. Ta­nuljanak be valamilyen más szöveget, mert a mostani sértő és bántó. Sőt: hazug... Rada Katalin „A kormány csalódást okozott” (Folytatás az 1. oldalról) Azt hitték, hogy 1994 után a szakszervezeti mozgalom újra erős lesz. Többek között attól, hogy az MSZP-t hatalomra segítette. Nos, ebből a csaló­dásból fakad, hogy kilátásba helyezték: kilépünk a szak- szervezeti szövetségből. De ez nem járható út, ehelyett meg kell reformálni az MSZOSZ-t. Nem jöhet vissza a régi időszak, amire egyesek vágynak, hogy újra „béke­idők” lesznek, s a szakszerve­zetek majd a függöny mögött megegyeznek a kormánnyal, s adunk valamit a munkaválla­lóknak...- ...Szóval akkor kilépnek vagy sem a szövetségből?- Nem vagyok jós, de úgy ítélem meg, nem válunk ki. Ámbár nem titok, hogy ko­moly párbeszéd folyik más szakszervezeti szövetségek­kel. Az együttműködés for­máit keressük például a Szak- szervezetek Együttműködési Fórumával, de a Munkásta­nács Országos Szövetségével is. Konföderációra gondo­lunk, azt szeretnénk, ha a gyakorlati érdekvédelmi munkában szorosabb együtt­működés lenne például a Munkástanácsokkal, mert a közelgő TB-választásokon újra megmérettetnek a szö­vetségek... (korcsog)- Főhadnagy úr, azért jöttem, hogy beváltsam egy régi ígére­temet. Segíteni szeretnék ma­gán.- Maga tudna segíteni? - kérdezte gyanakodva, ámbár elegáns öltözete erre kész ga­rancia. De újabb kétségbeesés szállta meg az aggodalmas­kodó főhadna­gyot, a gya­nakvás ro­hama: - Svejk, az isten sze­relmére kérem, vallja be, hon­nan tudta meg a címemet. Ezt csak a rendőr­ség tudja, mert becsületesen bejelentkez­tem, na meg a fél munkahe­lyemen, ahol feketén alkalmaznak. Nem a rendőrség küldte magát?- Már hogy gondol ilyesmit rólam a főhadnagy úr, én és a rendőrség? Ez kész komédia. Amikor én kapcsolatba kerü­lök a rendőrséggel, akkor en­gem hónapokig nem lát a vá­ros, mert állami kenyéren tar­tanak, vagy a fogdában, vagy a bolondok házában.- De akkor hogyan talált a címemre?- Bocsásson meg, főhad­nagy úr, ha meg tetszik en­gedni, és nem sértem meg vele, de a- főhadnagy úr olyan sze­rencsétlen ügyefogyottnak tet­szik lenni bizonyos polgári dolgokban. Pont amilyen ügyetlen a kutyasétáltatásban, ugyanolyan járatlan a polgári viselkedésben.- Rosszul viselkedem?- Nagyon rosszul. Hiába tet­szik olyan műveltnek lenni, csak elkövet egynéhány ap­róbb hibát a viselkedésben, ami aztán sok mindent elárul.- Milyen hibát?- Hát például azt, hogy ak­kor is vigyázkodik, körülnéz, amikor semmi oka sincs erre. Éppen ezzel teszi gyanússá magát, az emberek mindjárt azt gondolják: hűha, ennek aztán van féltenivalója! Tilosban jár, hogy ennyire keresi az árnyé­kát. Ennek az embernek nem lehetnek rendben a dolgai. Az ilyen alakot aztán nem felejtik el, jój .gszben tartják, mindig szem előtt van. így került a fő­hadnagy' úr is az én látóte­rembe, amikor a kutyákat sétál-. tatta, de esküszöm, olyan mu­latságos látványt nyújtott, hogy estig elnéztem volna, még cir­kuszban is sikerszámba menne. Aztán szinte véletlenül akad­tam a főhadnagy úr címére, amikor látom, hogy az utolsó kutyát is átadja a gazdának, aki már a kapuban várta, és akkor a szomszéd ház nyitott kapuján belép, és mindjárt a földszinten balra az első félig függönyö- zött ablakban kigyullad a vil­lany, látom a főhadnagy úr fe­jét, akkor veszi le a napszem­üveget, hát itt lakik az én szere­tett főhadnagyom.- Magában egy nyomozó veszett el - mondta békülé- keny, fanyar mosollyal Lukás. - Csak egy szerény, másod­szorra főzött kávéval tudom megkínálni, elfogyasztja?- Igen, de elkészítem én! - ajánlkozott Svejk.- Az a házigazda dolga, maga most a vendégem. Saj­nos, egyébbel nem kínálhatom, magam is sovány koszton élek. Megvallom magának, a sze­génység nem szégyen, csak kellemetlen, de maga előtt nem titkolom, a múltkor megbíztak, hogy a kutyáknak vásároljak ennivalót, és annyi pénzt adott az egyik gazda, hogy magam is elképedtem. Kutyáknak ennyi pénzért? Ez már méltánytalan. Megsajnáltam magamat, és egy jó húsos csontot eltulajdo­nítottam. Megfőzöm magam­nak ebédre és vacsorára. Hát loptam, ismertem el a szörnyű tettem, de másnap hajnalban, még jó sötét volt, elosontam' az Ignác-templomba, és meg­gyóntam rettenetes bűnömet. A gyóntató atya faggatott, hogy mekkora érték volt a lopott tárgy, mert aszerint adja ki a penitenciát, és hogy kit károsí­tottam vele. Hogy újabb bűnt el ne kövessek, megmondtam az igazat.- Hogy betörje vele a fejét - tette hozzá bölcsen Svejk örök igazságokat kutató ösztöne.- Majdnem hogy így volt, mert a gyóntatószékben ülő atya makacskodott, hogy ne­vezzem meg a lopott tárgyat. Mit loptam?- Kutyacsontot - mondtam -, hát amin volt egy kis hús is - egészítettem ki, hogy ragasz­kodjam az igazsághoz. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents