Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-17 / 244. szám

1995. október 17., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA És KÖRZETE Új vízvezeték Sasváron Ibolya, a védőnő Ő volt az egyik kitüntetett Pétervására körzetéből, akit a szep­tember végi konferencián kiszólítottak a széksorok közül, hogy „példamutató szakmai tevékenységéért, mindazért, amit a vé­dőnői hivatásért tett”, átvegye az elismerő emléklapot. Herédi Zoltánné, Szentdomonkos és Tarnalelesz védőnője. A helybe­liek azonban inkább csak úgy emlegetik: „Ibolya, a védőnő”. A parádsasvári Kossuth úton lakóknak már több éve okoznak bosszúságot az ivóvízvezetékek gyakori csőtörései. Az utóbbi időben szinte már hetente elő­fordultak ilyen meghibásodá­sok. A régi, elavult csővezeték cseréje jelentette volna a prob­léma megoldását, erre azonban jó ideig nem volt anyagi fede­zet. A napokban az utca lakói szinte hinni sem akartak a sze­müknek, amikor megjelentek az Észak-magyarországi Regi­onális Vízmüvek Rt. által meg­bízott REGIÉP Kft. szakembe­rei, akik megkezdték a vezeték teljes cseréjét. Mintegy 980 méter hosszan műanyag csöveket fektetnek le, Ma délelőtt 9 órától tartja Szentdomonkos képviselő-tes- tülete soron következő ülését. Elsőként a földkiadások helyzetéről tájékoztatja a kép­viselőket az illetékes bizottság elnöke. Ezután a kultúrház tető­tér-beépítésének lehetőségeit ezenkívül a házakhoz leágazó bekötéseket is ilyen szerelvé­nyekkel oldják meg. Győr ffy Lajos, a mátrai tér­ség üzemvezetője szerint a munkálatok megközelítőleg hatmillió forintba kerülnek, de - reményeik szerint - hosszú időre feledtetik majd a helybe­liekkel a rossz tapasztalatokat. Ezen túl az utca lakóinak örömére szolgál az is, hogy a kivitelezők a munkaterületeket igyekeznek lehetőség szerint az eredeti állapotnak megfelelően visszaállítani. A felújítási munkák várha­tóan még november 15 -e előtt befejeződnek: a gerincvezeték már elkészült, s a lakossági be­kötések is jól haladnak. Gembiczki Béla vizsgálják meg a község veze­tői, majd tájékoztatót hallgat­nak meg az anya- és csecsemő- védelemről. Utolsó napirenden a közkifo­lyók használatának tapasztala­tait és a további takarékosság lehetőségeiről tárgyalnak. Sokan ismerik a magas, tekinte­téből barátságot és nyugalmat sugárzó fiatalasszonyt, akivel munkája végeztével a tanács­adóban beszélgettünk.- Mindig is védőnő akart lenni...?- Nem. Gyermekorvosnak készültem, de oda nem vettek fel, átirányítottak erre a szakra. Mégsem bántam meg. A főis­kolán remek tanáraim voltak, akik megszerettették velem ezt a hivatást.-Nem ezen a vidéken szüle­tett, hogyan került Tarnale- leszre?- Valóban, diósjenői va­gyok. A főiskola után Nagyoro­sziban dolgoztam, majd Vácott vezettem az anyatejgyűjtő ál­lomást. Nagyon tetszett az a munka. Amikor azonban a gyerme­kem iskolába került, nem en­gedhettem meg magamnak, hogy reggel hattól este hatig távol legyek otthonról. Csak olyan helyre mehettünk, ahol lakást is tudtak biztosítani, így kerültünk Leleszre.- Mi fogadta itt?- Bizony, a tanácsadó nem így nézett ki 1985-ben, mint most. Nem volt WC, a széntüze­lésű kályhák miatt folyton por volt. Minden évben előálltam valami kéréssel, s ezeket teljesí­tették is. Valószínűleg azért, mert mindig az ésszerűség ha­tárain belül maradtak a kért dolgok. így készült el a villany­fűtés, érkeztek meg a hallás-, a magzati szívhangvizsgáló be­rendezések, hogy csak a legfon­tosabbakat említsem. Kezdetben nagyon nehéz volt, szót érteni az itt élőkkel, hiszen teljesen más mentalitá- súak, mint a Börzsönyben. De végül sikerült megismernem a szokásaikat.- Azt hinné az ember, hogy a védőnők feladata kimerül a ter­hesgondozásban. Mi tartozik még a munkakörébe?- Mi adjuk a védőoltásokat a meghatározott korú gyerekek­nek. Félévente kötelezően láto­gatjuk az iskolákat, de ennél gyakrabban is, mert mindig ta­lálunk fejtetűt. Az újszülöttek családi körülményeit is ellen­őrizzük, és állandó kapcsolatot tartunk az anyukákkál. Felvilá­gosító előadásokat szervezünk, és az iskolában is vállalunk ilyen jellegű szakkört, tanfo­lyamot. Ezzel kapcsolatban volt egy érdekes élményem. Az egyik cigány anyuka gyermeke na­gyon belázasodott. Amikor ki­mentem, meglepetten tapasztal­tam, hogy milyen szakszerű bo­rogatást alkalmazott az édes­anya. Persze, emlékeztem rá, hogy iskoláskorában én tanítot­tam ilyesmire, de nem hittem volna, hogy még észben tartja. Megkérdeztem hát, hogy hol tanulta meg ilyen jól a mód­szert. Mire azt mondta: még az általános iskolában - tőlem, amikor a csecsemőápolási szakkörrel versenyt is nyer­tünk... Mit mondjak, nagyon jó érzés töltött el. Igazi öröm számomra, ami­kor én is megpillantom a csöppségeket, akiket annyira vártak a szüleik. Jó látni, hogy boldog, akit terhesként gondoz­tam, s körülötte mindenkinek csillog a szeme... Elkeserítő azonban, ha egy- egy gyermek valamilyen rend­ellenességgel születik. Nagyon nehéz a „tetszett látni, én min­dent megtettem, s mégis, mi­ért?" kérdésre válaszolni. Ilyenkor nekem is erőt kell gyűjtenem, hogy erőt adhassak az anyukának. Ilyenkor veszem hasznát nagyszüleim tanításai­nak, akik példát adtak arra, ho­gyan kell az élet keserűségeit elviselni.- Tíz éve él itt. Ezalatt bizo­nyára sok barátra talált.- Igen. Több barátom is van, egyikük, Csirmazné Editke is az egészségügyben dolgozik. Neki, továbbá a doktornőnek és a kolléganőimnek nagyon sokat köszönhetek. Többször lett volna lehetőségem, hogy köny- nyebb munkára, kisebb lélek­számú területre menjek. De épp miattuk nem vállaltam, hiszen nem biztos, hogy jobban jártam volna kevesebb gondozottal, és kevésbé segítőkész munkatár­sakkal.- Különös, baráti viszony fűzi a lányához is...- Mi teljesen egymásra va­gyunk utalva, nincsenek itt ro­konaink. Nem bánkódom emi­att, inkább örülök, mert látom Emesén, hogy mennyire őszinte, önálló emberke. Még engem is sokszor zavarba ejt a nyíltsága, és a belőle sugárzó szeretet. Kovács Mária Elkészült a derecskéi szennyvízhálózat A mátraderecskei önkéntes szennyvíztársulásba a lakosság több mint hetven százaléka már belépett, s a beruházás felét je­lentő 11 kilométeres hálózat­rész is elkészült. Október 25-én megindul az üzemeltetés, ami­kortól lehetőség nyílik a rácsat­lakozásokra is. Ugyan a munká­latok határideje 1997-ben jár le, de remények szerint a jövő év végére befejezik - a szennyvíz- tisztító telep Derecskére eső ré­szével együtt - a kétszázmilliós beruházást. Ez az utóbbi évek legnagyobb fejlesztése a falu­ban. Közmunkások tisztítják az árkokat Bükkszenterzsébeten tizenhat közmunkás dolgozik, közülük tízen a kültéri csapadékvíz-el­vezetők tisztítását, illetve kar­bantartását kapták feladatul. Az önkormányzat alkalmazottai beton mederlapokat helyeznek az árkokba, amelyek a későbbi­ekben is biztosítják az esővíz lefolyását. Hasonló formában került sor a ravatalozó felújítá­sában is. Gazdára talál-e az ivádi kastély? Még nem sikerült megegye­zésre jutni az ivádi kastély el­adásáról. Igaz, egy vevő már előleget is fizetett az épületért, a további mintegy négymillió forintot azonban nem tudja elő­teremteni. Bár a kijelölt határ­idő már lejárt, az önkormányzat és a „majdnem vevő” közötti legutóbbi tárgyalások sem ve­zettek eredményre. Csupán annyit tudtunk meg: várhatóan a jövő hónapban születik meg­állapodás. Készülnek a télre Istenmezején Már a vége felé közeledik Is­tenmezején az orvosi rendelő fűtésének korszerűsítése. A gázüzemre történő átalakítás lényegesen kényelmesebbé te­szi majd az épület használatát. Az önkormányzat szakemberei remélik, hogy néhány napon belül már működnek a beren­dezések. A HEVESHÍRLAP helyi ügyelete:------------------------------­Y— t e'pPJERVé §í 1A : mm «—J mm hJ V mm mm mm/ mt mm ■«««■« 'mm Kossuth L. út 4. Tel.: 36/368-675 Területi felelős újságíró: SUHA PÉTER Szerdánként 14 és 18 óra között váija az olvasókat. Hirdetésfelvétel: Tel.: 36/368-675 Fedett előteret kapott a ravatalozó - Bükkszenterzsébeten felújították és egy te­tővel ellátott előtérrel bővítették a temetői ravatalozót. Ezzel lehetővé vált, hogy kulturál­tabb gyászszertartáson vegyenek búcsút elhunyt hozzátartozóiktól a helybeliek. Az önkor­mányzat 2,5 milliós költségű beruházásának műszaki átadására a hét közepén kerül sor. A bírság nem zaklatás, hanem a megelőzés eszköze Megtartotta soros ülését az erdőkövesdi önkormányzat, amelynek tagjait a szociális segélyek odaítélése után Nagy András r. százados, a pétervá- sárai rendőrőrs parancsnoka tájékoztatta a kisközség köz- biztonsági helyzetéről. Mint elhangzott, e téren szerencsésnek mondhatják magukat a kövesdiek, hiszen az idén összesen három bűn- cselekmény történt a faluban: egy betöréses lopás, egy tyúk­lopás és egy kocsmai vereke­dés.- Korántsem ilyen „jó” a közlekedési morál - mondta a parancsnok -, hiszen alig egy hónapon belül két súlyos és egy halálos baleset történt a faluban. Épp ezért hiába is kaptunk az ominózus vereke­dés idején rengeteg kritikát, miszerint mi mást sem tu­dunk, csak igazoltatni, bírságolni a falu közepén, a fenti adatok bizony nagyon is indokolják ezt a szigort. Mindez nem a közlekedők zaklatását szolgálja, hanem a hasonló tragédiák megelő­zését, a szabályok betartatá­sát. E napirendhez kapcsoló­dóan elhangzott, hogy a né­hány száz lelket számláló fa­luban is szeretnék megalakí­tani a polgárőrséget, ettől is remélve a közbiztonság javu­lását. A képviselők ezután az óvoda és az általános iskola munkájáról kapott írásos be­számolót tekintették át, s fo­gadták el. Közérdekű témák Domonkoson Pétervásárai Városi Televízió Október 17-23. 17. Kedd 19.00: Kilátó, Magazinműsor (ism.) 18. Szerda 19.00: Véradás Pétervásárán 19.15: Omega, Omega (Koncertfiim) 19. Csütörtök 19.00: A veréb is madár (m. film, ism.) 20. Péntek 21.30: Ügynökök a kofferban (fr. vígjáték, ism.) 21. Szombat 18.00: Kilátó (Heves Megyei Magazinműsor) 19.00: Kincskereső Kisködmön (m. ifj. film) 22. Vasárnap 15.00: Mátyás, az igazságos (m. rajzfilm) 23. Hétfő 19.00: Kincskereső Kisködmön (m. ifj. film, ism.) Mint egy indián falu, magasodnak a gúlák... Kenderkóc helyett kendermag Néhány pétervásárai földtu­lajdonos merész vállalkozásba fogott, amikor a vidékünkön hosszú évek óta elfeledett kender termesztésébe kezdett. A növényeket nem a rostju­kért, hanem magjukért nevel- gették, ami másféle gondozást kívánt meg. Az „aratás” nehéz kézi munkáját már elvégezték, a gúlákba rakott növények szá­radása után következhet majd a cséplés. A kipergő magok - többek között - kozmetikai cikkekben kerülnek majd fel- használásra. Hogy milyen hasznot hoz ez a befektetés, az még kérdé­ses. A péterkei határban sora­kozó halmok látványa min­denesetre szívet melengető. Ha nincs hitel, kocsma sincs Ne gondoljon senki arra, hogy a vendéglátó vállalkozók sanyarú anyagi helyzetére utal a cím. Ennél prózaibb jelenségről van szó. Mert gyanítható: nem egyedi az Ó-Szajlán történt eset. Csupán nem túl gyakran szólal­nak meg az érintettek, akik vagy félnek, vagy egyszerűen csak nem akarják „szellőztetni” gondjukat. Esetünkben is főként a faluban kerengő szóbeszédre alapozha­tunk, de egy biztos: napok óta zárva tart az italmérés. Ez persze még nem katasztrófa, de a szünet oka legalábbis elgondolkodtató. Néhány kedves vendég ugyanis, miután sokadszor sem kapott hitelre innivalót, haragjában életveszélyesen megfenyegette a tu­lajdonost. A faluban terjengő hírek szerint néhány pofon is el­csattant. Mindez akkortájt történt, amikor Bokros Lajos a tengerentúl­ról bejelentette: eztán óvatosabbak lesznek. Vigyázni fognak, hogy az Alkotmánybíróság se találhasson hibát a törvényjavasla­taikban A bolt bezárt, s azóta - több napja - sem nyitott ki. Rendőrségi feljelentés nem történt, senki sem tud - hivatalosan - az esetről. Félő, nemcsak erről, hanem még sok hasonlóról. A törvény­tisztelő kocsmáros ugyanis nem fordult az igazságszolgáltatás­hoz, nem kért védelmet sem. Mert fél. Fél - a hitelüket vesztettektől. suha

Next

/
Thumbnails
Contents