Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-13 / 241. szám

4. oldal Eger Körzete 1995. október 13., péntek Az egerszólátiak idegenben játszanak De már jövőre saját sportpályá­jukon rúghatják a labdát. Tü­relmük fűt terem, merthogy he­lyi szponzorok segítségével új­ratelepítették a gyepszőnyeget. A támogatás összege elérte a 300 ezer forintot. Jelenleg a külső területet füvesítik a spor­tolók, és munkájukhoz meg­nyerték a jövedelempótló tá­mogatásból élő helybéli lako­sokat is. Egyévesek lettek az egri kis „mazsik” Holnap délelőtt 10 órától az If­júsági Házban ünnepli első szü­letésnapját az egri majorettek kiscsoportja. A társaságban öt és tíz év közötti kislányok tán­colnak és masíroznak zenére. A rendezvényen - mint a szüli- napi bulikon általában - torta is lesz. Gazdára lelt a föld Egerszóláton Szépen, rendben lezajlott az ár­verés Egerszóláton. A faluban csak azok kaphattak erdőt, szántót, legelőt, akiktől itt vet­ték el a földet. Következésképp senkinek sem állt érdekében felverni az árakat. Még hátra­van a hajdani borgazdasági kombinát és az erdőgazdaság földterületének magánosítása. Pincét építhetnek a bervai öregek Az Idősek Berva-völgyi Ottho­nának lakói köszönetét monda­nak Pápay Andrásnak és Lé- nárdt Miklósnak, akik ellen­szolgáltatás nélkül tervet készí­tettek számukra. A polgármes­teri hivatal Főmérnöki Irodájá­nak gyors közreműködésével rövidesen megkezdődhet az építkezés. Szüreti bált tartanak Felsőtárkányban Holnap este 8-tól vidám murira várják Tárkány népét az Oázis Vendégházban. Béres András énekét Barkóczi János muzsi­kája kíséri. Az este kiderül: ki a falu legszebb asszonya, s az is, kik táncolják a legjobban a csárdást és a keringőt. P éter István erdész és Makó Teri szilvásváradi háza puha állatbőrökkel, hímzésekkel, falambériával bélelt otthon. Mégis vissza­vágynak a 27 évig lakott Bükk-fennsíki erdészházba, a bükk, fenyő, kőris, juharfák között megbúvó feketesári oszlopos-tornácos kúriába, ahol öt gyereket neveltek, és a legközelebbi szomszéd két ki­lométerre lakott. Nem tudják megszokni a falusi életet, a velük szemben maga­sodó tűzfalat, mely elzárja a szemhatárt, és nem engedi, hogy tekintetükkel körülöleljék a hegyeket, a vadakkal teli er­dőket. Ahol egy fa felnöveke­dése két erdész élete végéig tart, és ha kidöntött egyet a vi­har, vagy kivágták, sokáig hi­ányzott nekik. A vadakat egyenként tartotta számon Ist­ván bácsi, még a betegségüket is ismerte. Nagyvisnyóról Skandináviába Ha minőség van, piac is kerül Él egy ember Nagyvisnyón, akit a falu fele irigyel, a másik fele csodál. Ez a felemás érzéseket ébresztő férfiú Molnár Miklós. 0 az, aki néhány év alatt nagyüzemet teremtett, mondhatni: a semmiből. Eleinte csak családja boldogulását tekintette szem előtt, most pedig már 35 ember dolgozik nála. Molnár úrnak korábban szinte semmi köze nem volt a fához. Kővel, téglával, cementtel dol­gozott, mint a kőművesek álta­lában. Aztán rájött: jobban mennek a dolgok, ha maga biz­tosítja munkájához a deszkákat, pallókat, így alapított egy fate­lepet. Később már megrendelése­ket is kapott, s ’93 júliusában vásárolt egy komolyabb gépet, amely alkalmasnak bizonyult a keményfa feldolgozására. Egy év múlva megpályázta és el­nyerte a volt téesz-telepet. Ta­valy augusztusban házat épített a területre, ahol helyet kapott az üzemcsarnok, a szociális blokk és az iroda. Az építkezési kedv sajnos lanyhult - annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem telik családi házakra -, viszont kül­földön kapkodnak a MOB Kft. termékei után. Szinte hihetet­len, de a fenyők országaiból - a finnek, norvégok és svédek - rendelnek Nagyvisnyóról.- Merthogy náluk nincs ke­ményfa: tölgy és bükk - magya­rázza Molnár Miklós. - Termé­keink 60 százaléka külföldre kerül, de azt szeretnénk, ha el­érnénk a 70 százalékot. Gyalult bútorlécet, parkettát készítünk, és saját autóval szállítunk. Az alapanyag biztosított, szerző­dést kötöttünk az ózdi, szilvás­váradi, tarnaleleszi, egri és pé­tervásárai erdészettel. Havonta 700 köbméter rönköt dolgo­zunk fel. A húszmillió forintos beru­házásnak három év alatt meg kell térülnie, mondja a cégve­zető.- Ezt csak úgy teljesíthetjük, ha minőséget gyártunk. Ha mi­nőség van, piac is van. Ha tart­juk magunkat a szigorú köve­telményekhez, akkor megke­resnek bennünket. Sajnos, egy korosztályt kell átnevelni ah­hoz, hogy ne a mennyiség, ha­nem a színvonal legyen a meg­határozó. Bízom benne, hogy a gazdaság kibillen a holtpontról. Ehhez az kellene, hogy a kor­mány másként álljon a vállal­kozókhoz. Segítse, és ne gátolja a munkájukat. Ma egy kezdő vállalkozó nem tehet egyebet, mint küszködik. (négyessy) Verpeléten, a Malom utcában... A Lungo Drom vállalkozik A verpeléti községháza hirdető- tábláján egy szórólapra lettünk figyelmesek. A helyi cigány- szervezet vállalkozását hirdette a közlemény. Megtudtuk, hogy a Malom utca 12. sz. alatt üve­gezéssel, lakáskarbantartással, szobafestéssel, tapétázással és fémhulladék-felvásárlással áll­nak a lakosság szolgálatában. A valaha jobb napokat meg­élt épület üres szobáiban üveg­táblák jelezték, hogy itt valóban elkezdődött valami. Nagy László vállalkozásvezető éppen távol volt, s az ott dolgozó Tyu- kodi Józsefet kérdeztük a kez­deményezésük sikeréről:- A vállalkozást ez év áprili­sában kezdtük. Négyen va­gyunk benne. Először csigafel­vásárlással foglalkoztunk, s az abból bejött pénzt forgattuk vissza a vállalkozásba. Van megrendelésünk, és tervünk is sok. A dédelgetett álmom, hogy a gyerekeknek tejivót nyissunk, vagy valamiféle büfét. Az udvaron rozsdás vasdara­bok, régi eszközök mutatják, hogy a hulladékfelvásárlás is beindult. (Ám az a szóbeszéd járja a faluban, hogy mások máshol is vásárolnak fel fém­hulladékot, de nem legálisan.) A Lungo Drom vállalkozói adót fizetnek, s kaptak támogatást a polgármestertől és a jegyzőtől is, amit ezúton is köszönnek. Az épületet - amely egykor a zsidó kolóniának adott otthont - a polgármesteri hivataltól kapták meg. Még azt is elárulja, azért nem megy mindén olyan rózsásan, ugyanis alighogy elkezdtek dolgozni, máris kirabolták őket. Mintegy százezer forintnyi anyagnak veszett nyoma. A tet­teseket aztán egy hónap múltá­val elfogták, de a kár azért ak­kor is kár. (bor-i) Építészálmok - Szilvásváradon Belgiumban már minden talpalatnyi hely beépült Száz művészotthon készül Szil­vásváradra - sajnos, csak papí­ron. A terveket a brüsszeli Vic­tor Horta Felsőfokú Nemzet­közi Építészeti Intézet hallgatói rajzolják, szerkesztik, miután a faluban töltöttek egy hetet. Fekete Miklós Árpád- jelen­leg Egerszalókon élő - építészt többéves baráti kapcsolat fűzi a belga iskola vezetőihez, tanára­ihoz. Ő maga is tanított az in­tézményben. Ezért örömmel vállalta, hogy összeismertet a diákokat kísérő Philip Gillain tanszékvezetővel és kollégái­val, Anne Lecomte, Jean-Luc Brisy, Luc Deleuze és Jean Visse építészekkel.- Van egy Bélánk, aki sokat beszélt hazájáról - mesélte a tanszékvezető. - Elcsalta a ba­rátait egy magyar táborba, ahonnan roppant lelkesen jöttek vissza. Úgy döntöttünk, eljö­vünk mi is a diákjainkkal, és felfedezzük ezt az országot.-Milyen benyomásokat sze­reztek?-Nagyon tetszett nekünk a falusias környezet. Belgium ki­sebb, mint Magyarország; ná­lunk szinte minden talpalatnyi hely beépült már. Falvaink is sokkal sűrűbben lakottak.- Akkor hová tervezhetnek majd az ifjú építészek?- A régi házak helyére. Saj­nos, bennünket is fenyeget a munkanélküliség, ám mégsem csüggednek a fiatalok. Sőt, nö­vekszik az igény, hogy tanul­hassanak. Valahogy mindenki boldogul.- Ma Magyarországon a di­ákságot a tandíj izgatja legin­kább. Önöknél mennyit kell fi­zetniük a hallgatóknak?- A belga és a Közös Európa országaiból érkező diákoknak évi (átszámolva) 80 ezer forint, a külföldieknek 300 ezer forin­tot. De ha valaki bajban van, ám tehetséges, úgy segélyt adunk neki.- Eljönnek-e hozzánk ismét?- Kinyomott szivacsként ér­keztünk, s úgy távozunk, mint egy teli szivacs. Valósággal megtermékenyültünk. Ötven diák máris jelezte: jövőre ma­gánturistaként visszalátogat. (négyessy) Azt beszélik Drágább lesz az Bezárják a közkonyhát, és szélnek eresztik a fözöasszo- nyokat. Ez az, ami izgalomban tartja az egerszólátiakat, amióta a legutóbbi testületi ülésen meg­született a határozat. Tuza Ferenc polgármestertől azonban megnyugtató választ kaptunk, legalábbis, ami a falu­beliek ellátását illeti. Elmondta: megegyeztek egy vállalkozó­val, aki szállítja majd az ebédet. A koszt egy fillérrel sem kerül többe, mint eddig. A különbö­A bio-brikett a Az Egri Főegyházmegyében immár negyedik éve élnek a nemzetközi egyházi segítő szervezet helyi csoportjai, a Magyar Karitász alapsejtjei. A plébániák vonzáskörében ki­alakult kiscsoportok arra vál­lalkoztak, hogy az egyház szo­ciális tanításának megfelelően a lelki, testi sérülteknek, szenve­délybetegeknek, valamint az egyéb segítségre szorulóknak nyújtsanak támaszt. Daruné Tuza Katalin, a kari­tász területi irodavezetője az önkéntesek szerepét hangsú­lyozza, hiszen rájuk épül az egész szolgálat. Egerben rend­szeresen' több mint 120 világi segítő vállal részt a munkából, vagy adományaival támogatja az alapítványt. Gyakorta a je­lenlétük is elég, a meghallgatás, de ruhát, élelmiszert, tüzelőt is adnak a hiányt szenvedőknek. Az Érsekudvar karitászboltját sokan ismerik már, ahol ingyen vagy csekély térítési díjért hoz­zájuthatnak az öltözetekhez. A kórházzal karöltve pedig a Vin- cés nővérek mintegy harminc embernek juttatnak kedvezmé­nyesen meleg ebédet. Az igényeket legtöbbször a helyi csoportok mérik föl, sok­a faluban... ebéd Szóláton? zetet átvállalja az önkormány­zat. Erre még telik. Ám - sajnos - a konyha működtetésére már nem futja. Azért is döntöttek a bezárás mellett a képviselők, mert az üzemeltetés évi két és fél millió forintba került. Az alkalmazottakat csak az­zal tudja vigasztalni a polgár- mester: az eszközöket, berende­zéseket nem adják el, s ha ren­deződnének anyagi viszonyaik, úgy újra indulhatna a konyha. (n. z.) szeretet melege? szór a pedagógusok, orvosok, védőnők, vagy maga a plébános kéri a segítséget^egy-egy ott élő számára. A megyeszékhelyen a lajosvárosi közösség tevékeny­sége a legszervezettebb. A külföldi támogatók közül hagyományosan a német és az osztrák adományok a legjelen­tősebbek, de a lánc nem szakad meg, mivel mi magyarok a ha- tárontúliak számára nyújtunk kezet, például a kárpátaljai kül­deményekkel. Termelő vállalkozásokat is létrehoznak munkahelyteremtés szándékával, ilyen a régióban a környezetbarát technológiát képviselő füzéri bio-brikett üzem. Az őszi tervek között szere­pel a szenvedélybetegségekből gyógyulni kívánók csoportterá­piájának elindítása, fiatal szak­emberek vezetésével. Erzsébet- napra a kisnyugdíjasoknak meg­lepetés ajándékot szeretnének eljuttatni, az óvodák pedig még kaphatnak a német fajátékokból is. Most is várják az önkéntese­ket, a felajánlásokat, mert mint a szakember kifejtette, egyre több a rászoruló, már a közép­rétegek is lejtőn vannak. (kj) Az, egri cserkészcsapatok - a 212. számú Bornem­issza Gergely, a 213. sz. Koháry Vilmos, a 795. sz. Rajeczky Benjamin, a 1218. sz. Szent Rita - hangulatos, vidám tábor­tűz mellett megnyitották a ’95-96-os évadjukat. A lángok fényénél felidézték a nyári táborok élményeit, s tervezget­ték a jövőt. Például, hogy ’96 kiemelkedő eseménye lesz az áprilisi miskolci cserkésznap, valamint a millecentenárium- hoz kapcsolódó ópusztaszeri nagytábor. Édesapám templomának ne­vezte Gitta lányuk azt a hu­szonhat hektáros területet, ahol kerületvezető erdészként dolgo­zott. Minden évszak munkája - az ültetéstől kezdve a maggyűj­tésen át a kivágott fa elszállítta­tásáig - az övé volt. Teri néni­nek is bőven adott munkát a te­rület, a magvetés és a csemete- kerti munka mellett a vendég­vadászok ellátása is reá hárult. István bácsival ő is ment va­dászni, de egyszer elhibázta, aztán elment a kedve tőle. Az erdőben élő vad is olyan, mint az ember háza táján élő jó­szág: ha nincs étele, kárt csinál, lecsipegeti a hajtásokat, feltúrja a veteményt - mondja István bácsi. - A vaddisznó kutya por­téka, behúzódik télen a faluba, ha nincs az etetőben takarmány. Kedves állatát, egy őzet meg­szelídített, a háznál tartott gye­rekei örömére, nem úgy, mint a goromba bakot, amely még já­tékból is megsebesíthet az agancsával. Agancstrófeák, vaddisznó- . agyarak, mufloncsigák őrzik vadászatai emlékét. Koszorúból ágazik szét a fejdísz, amit évente újranöveszt a szarvas. Harminchat évig élt az er­dőn, negyvennégy évi házas­ságban Makó Terivel. A szolgá­latban nem sok ideje volt, de a pihenés idejét, a nyugdíjat fa­ragással tölti, erről tanúskodik a házuk előtt álló székely kapu, szobájuk levélrózsákkal díszí­tett álmennyezete, a mono­grammal ellátott puskatus, a fa­liképek, a temetőben a ravata­lozó, a kopjafák. Sokszor megmintázta az erdészjelvényt, a tölgymagból kikelő kicsiny, ötlevelű csíranövényt. Hatva­nadik születésnapjára diófából faragott párjának egy sarok­szekrényt körbefutó tölgylevél- és makkdíszítéssel, és egy karos lócát, amire az évszakonként változó erdő képét festették. Ismerősként és fájón kutatják Teri asszony szemei a fekete­sári havas fákat, az alatta éle­lemért túró vaddisznót, a rügy­fakadó tavaszban várakozó muflont, a verőfényben riadtan figyelő őzbakot és a rozsdaszín levelek között bőgő szarvasbi­kát. Mai napig sem nyugodott meg a lelke, hogy el kellett hagynia az erdészházat. Együtt éltek az erdővel, ismerték min­den lélegzetét, egy nap volt ne­kik a Bükk-fennsík tenyerén megélt 27 év. Amikor István bácsi nyug­díjba ment és elköltöztek, Teri néni kórházba került. Lassan gyógyult, már Szilvásváradon fejezte be a Feketesártól bú­csúzó asztalterítőjét. Társa se­gített neki kirajzolni a szarva­sokat, őzeket, tölgyleveleket. A hely iránti szeretetét hímzései­vel fejezte ki Teri néni. Egy ágyneműtartóba alig fémek el Felsö-Tisza vidéki varrottasai: madaras, tulipános, szarvasos, gyümölcsös, tölgy­leveles térítői, falvédői, amiket négy lányunokájának varrt. Öt gyerekük nevelkedett velük is­koláskorukig... H ázuk is, miként ők, az erdő színeit viseli, zöldet és bar­nát, kertjükbe gyümölcsfák he­lyett fenyőket ültettek, így em­lékeznek az erdőre, a kúriára, amit azóta már mások laknak. Császi Erzsébet Megszépül Egerszalók Éppen jó lenne itt egy ját­szótér - ábrándoztak a sza- lókiak az Ifjúság út és a Jó­kai utcai kereszteződésében. A gondolatot tett követte, s a csaknem ezerötszáz négy­zetméteres területre tervet készíttetett a polgármesteri hivatal. (A dokumentáció je­lenleg a verpeléti építési ha­tóságnál várja a jóváhagyó pecsétet.) A munka azonban nem várhat. Még a rossz idő beállta előtt hozzálátnak a helybé­liek a terep rendezéséhez. Holnap lesz a napja, hogy elszállítják a környékről a szemetet, és bokrokat, fákat ültetnek a majdani játszó­térre. Fél emberöltő a Bükk-fennsík tenyerén

Next

/
Thumbnails
Contents