Heves Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-07 / 210. szám

1995. szeptember 7., csütörtök Hatvan És Lőrinci Körzete 5. oldat Emlékpark készül Boldogon - Javában sürgölődnek a közmunkások Boldogon, a régi temetőben. Mint Záhonyi György polgármester elmondta, a testület döntése értelmében a terület egy részén kegyeleti parkot alakítanak ki, a fennmaradó parcellán pedig üzletsor lé­tesül. A sírkövek kétharmadát már összegyűjtötték, ezeket a parkban állítják fel. Aki a másik temetőbe szeretné vitetni elhunyt hozzátartozóját, az emlékhely kialakításáig megteheti. FOTÓ: TARI OTTÓ A gázbevezetés kapcsán csúcsosodtak ki az ellentétek Zagyvaszántó: népszavazás két épületben? Két lakóépület Lőrinci szélén. Egykori cukorgyári ingatlanok, amelyek a privatizáció során a lakók tulajdonába kerültek. Birtokaik Selypen találhatók - vélhették Lőrincihez tartoz­nak ők is, csakúgy, mint a többi telepi. Aztán a választásokat megelőzően kiderült: Zagyvaszántón kell keresniük az urnát. Antidrog-diszkó Pénteken este 8 órakor, a helyi vállalkozók támogatásával, an- tidrog-diszkót tartanak a hat­vani Kristály-kastélyban. Az eseményre - amelyet a rendőr­ség szervezett - mindazok ré­szére ingyenes a belépő, akik kitöltik a bejáratnál található to­tószelvényt. A szünetben játé­kokra kerül sor, amelyek célja a kábítószerezés megelőzése. Ülés Lőrinciben Testületi tanácskozásra hívta össze ma délután 2 órára a vá­ros vezetését Varga Antal, Lő­rinci polgármestere. Szó lesz többek között a gyógyszertárak privatizációjáról, valamint az Etercem vállalat porkibocsá­tás-mérésének az eredményéről is. Boldogi polgárőrok Boldogon hosszú ideje eredmé­nyesen működik a hatvantagú polgárőrség. A technikai felté­telek biztosítása érdekében az önkormányzat rádiót vásárolt a szervezetnek, amelyet együtt használnak a körzeti megbízot­tal. Mivel a község telefonvo­nalakkal megfelelően ellátott, így a testület egy rádiótelefon­nal is gazdagabb lett. TIT-nyelvtanulás A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat hatvani irodája német és angol nyelvtanulási lehető­séget biztosít általános iskolá­sok részére. Mindazoknak a felsősöknek a jelentkezését vár­ják, akik kezdő és haladó fokon szeretnék a tanfolyamot elvé­gezni. Érdeklődni a könyvtár­ban, illetve a 37/342-059-es te­lefonszámon lehet. Abnormális a helyzet, nem vi­tás. Sorban jönnek a selypi épü­letek, hogy az utolsó kettő Zagyvaszántóhoz tartozzon. Miért pont ez a kettő, és nem egy, nem három? Itt húzódik a mezsgyehatár, kész, punktum. Hogy ki vagy mi az oka a je­lenlegi állapotoknak, fölösleges keresgélni. Egyes vélekedések szerint még 1880 körül alakult ki az évtizedekre konzerváló­dott tulajdonjog, ám az utóbbi időben senki nem érzett készte­tést, hogy az indítékokat fir­tassa. Valószínűleg nem volt rá szükség, hiszen a „nagy kalap” elve egyenlőséget biztosított - ha nem is mindig pozitív meg­közelítésben - a települések­nek. Első ízben a helyhatósági vá­lasztások mutattak rá a fonák­ságokra. Ekkor derült ki, hogy az egykori 9-es és 10-es épüle­tek lakóinak - csaknem húsz családnak - Zagyvaszántón kell elöljáróságot választania; ek­kor vált világossá, hogy ők zagyvaszántói polgárok. Amíg csupán a voksolásról volt szó, nem is zavartatták magukat különösebben. Volt ugyan olyan lakó, aki morgoló­dott, egy másik meg Lőrinciben jelöltette magát képviselőnek, ám ütközésekre nem került sor. A napokban viszont fordult a kocka. A selypi sarkon túl ta­lálható lakásokba vezetik a gázt, így a város ellátottsága e tekintetben majdnem százszá­zalékos lesz. A nevezetes két épület azonban kimarad.- Mi megépítettük a köz- igazgatási határunkig a vezeté­ket, 2,6 millió forintért - tárja szét a karját Varga Antal, Lő­rinci polgármestere. - Ehhez jönnek még az egyéb kiadások. Természetesen nem akartuk ki­rekeszteti a szervesen váro­sunkhoz tartozó épületeket sem, ezért közöltem a zagyvaszántói polgármesteri hivatallal, hogy amennyiben költség-hozzájáru­lást fizetnek nekünk, semmi akadálya a csatlakozásnak. Mindezt elmondtam a lakóknak is, akik erre - tudomásom sze­rint - az ottani vezetéshez for­dultak.- Miért nem rendeződött természetes logika szerint a két épület sorsa?- Annak idején kértem Zagy­vaszántót, adják át a lakásokat, ám ők ezt megtagadták. Amikor a polgármesterükkel, Oldal Alf- réddal tárgyaltam gázügyben, 600 ezer forintot kértem ön- kormányzatuktól, cserébe átad­tuk volna a tervdokumentációt. Sokallották az összeget. Sajná­lom, a saját lakóikat sújtották döntésükkel... A többi lakóépületben vala­mennyi család bevezetteti a légnemű fűtőanyagot. Ez a mostani ütemben 60 ezer forin­tot jelent háztartásonként, füg­getlenül attól, lakásonként vagy épületenként kapnak-e csonkot. Zagyvaszántón is ez volt a gya­korlat, amikor a beruházást vé­gezték. Úgy tűnik, az ominózus épü­letekben nem fogadják el ezt az eljárást. Levelet küldtek Oldal Alfrédnak, amelyben az aláírók - nem az összes érintett! - kérik a zagyvaszántóiakat, vezessék el hozzájuk is a gázt, ám a 60 ezret ne családonként, hanem csonkonként számolják.- Ha így történne, méltányta­lan lennék a többséggel szem­ben, akik a szokásos módon fi­zettek - mondja Oldal Alfréd. - Ekkora igazságtalanságról szó sem lehet. Amennyiben a két épület lakóinak 75 százaléka le­teszi a 60-60 ezer forintot, el­visszük odáig a vezetéket, úgy, hogy pótoljuk a fennmaradó költségeket. Ez a kezdeményezés valóban elfogadhatónak tűnik. Hogy mit szólnak ehhez a 9-esben és a 10-esben, ma még nem tudható. Egyre inkább hallani azonban, hogy felmerült arrafelé egy népszavazás lehetősége, amely a Lőrincihez történő csatlako­zást célozza. Ennek sikere kétesélyes. Csupán egy biztos: a csonkot a városban is háztartásonként számlázzák. (tari) Egy nyugdíjas pedagógus A Magyar Földrajzi Társaság ez év júliusában Pro Geo- graphia kitüntetést adományo­zott Kovács Károlynak, a hat­vani Kossuth Lajos Általános Iskola tanárának. Méltán lehet büszke erre a nyugdíjba vonuló pedagógus, hiszen az évköny­vek tanúsága szerint ennek az elismerésnek Heves megyében idáig ő az egyedüli birtokosa. Negyven éven át tanította földrajzra a diákokat, hosszú éveken át szaktanácsadóként irányította a városban és a kör­nyékbeli falvakban az általános iskolai földrajzoktatást. Életé­ből csak azt az időszakot töl­tötte távol Hatvantól, amikor a pécsi pedagógiai főiskolára járt. A vasúttelepi elemi iskolá­ban kezdte tanulmányait, Misik Mária tanítónő irányításával. A Bajza-gimnáziumban dr. lg- náczy Béla volt az osztályfő­nöke, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy megszerette az országjáró kirándulásokat, a szervezőmunka fortélyait. Leg­kedvesebb tanárának mégis Tóth Dezsőt választotta, aki ret­tentő szigorúan, gorombán be­szélt még a lányokkal is, de aranyszívű, tántoríthatatlanul igazságos volt. Édesapja MÁV-főellenőr- ként dolgozott, de leszármazot­tai között legtöbben pedagógu­sok lettek. Először az idősebb lánya és a férje, majd Károly is. S pedagógus a felesége, lánya, menye, sógornője és férje. Tanítványai közül soknak a szüleit, sőt nagyszüleit is taní­totta. Osztályozni nagyon nem szeretett, mert úgy vélte, lehe­tetlen öt számjeggyel kifejezni egy ember teljesítményének mértékét. Sok kitűnő diákjából lett mérnök, orvos, tanár, mű­vész, katonatiszt. A legnagyobb pedagógiai sikerének mégis azt tekintette, amikor egy-egy ne­hezen nevelhető gyermekkel sikerült elvégeztetnie az isko­lát, majd látta, hogy derék ál­lampolgár, jó szülő válik be­lőle. Igazából ezek voltak a leg- ragaszkodóbbak, a leghálásab- bak. Nemcsak pedagógusként szolgált, szerepet vállalt a köz­életben is; 19 éven át tagja volt a városi tanácsnak. Kezdemé­nyezője volt, hogy lakókörze­tében mielőbb bevezessék a víz-, gázvezetéket, az utcák szi­lárd útburkolatot kapjanak, ját­szótér épüljön. Tíz éven át vezette a Kossuth téri iskola úttörőit. Mint csa­patvezető és osztályfőnök, számtalanszor szervezett tábo­rozást, kirándulást a Zagyva­parttól a Magas-Tátráig, a Mát­rától Temesvárig. Oktatói munkája egyik elis­meréseként 1981-ben megbíz­ták a szakfelügyelői munka el­látásával. Hatvan és Gyöngyös, valamint ezek környékén kel­A Tanár Úr immár megér­demelt pihenését tölti... lett ellenőriznie és irányítania az általános iskolai földrajz ta­nítását. 1992-től szaktanács- adóként látta el ugyanezt a fel­adatot Heves megye területén. Örömmel végezte a nem kevés fáradsággal járó munkát, mert miközben segítette a kezdő ta­nárokat, maga is hasznos ta­pasztalatokra tett szert. A munka melletti kedvte­lése? Tagja volt a Kinizsi Sportegyesület turisztikai szak­osztályának, aminek köszönhe­tően nemcsak a gyermekekkel, hanem felnőtt barátaival is jár­hatta az országot. Egy időben kedvet kapott a fényképezge- tésre. Nemcsak tanulta, de szakkö­rön is tanította a fotózást. Éve­ken át kikapcsolódást talált a bélyeggyűjtésben. A leghosz- szabb ideig talán a díszmadarak tartására áldozta szabadidejét. Ezekkel részt vett kiállításokon, sőt maga is rendezett ilyet. Szívesen gondol vissza azokra az igazgatókra, akik negyven év alatt vezetői voltak: Tánczos Istvánnéra, Vladár Mihályra, Pető Margitra és Harangozó Miklósnéra. Nekik és a pedagógustársaknak kö­szönhette, hogy az iskola a má­sodik otthonává vált, ahonnan könnyes szemmel vett búcsút nyugdíjba vonulásakor. Ha újra kezdhetné, megint a tanári pályát választaná. Ezt a munkát azért is végezte öröm­mel, mert állandóan fiatalok között lehetett, és eközben maga is fiatalnak érezhette ma­gát. A Földrajzi Társaság kitünte­tése csupán egy a sok közül. A negyvenéves pályafutása alatt gyakorta részesült kisebb-na- gyobb elismerésben, amelyekre egyformán büszke. Legtöbbre mégis a tanítvá­nyok részéről megnyilvánuló szeretetet értékeli. Különösen jólesik, amikor a régi diákjai köszönnek rá az utcán: „Hogy tetszik lenni, Karcsi bácsi?” Németi Gábor Bioház Rózsaszentmártonban. - A helyi Bányász utcában kaptuk lencsevégre az érdekes „erődítményt”. Mint megtudtuk, az épület - elkészültét követően - Latkulik András otthona lesz. fotó: tari ottó Evangélikus ünnep Hatvanban Vasárnap délelőttjén szűknek bizonyult a Zagyva-parti város evangélikus temploma. Hála­adó istentiszteleten emlékeztek meg felszentelés 60. évforduló­járól. Hat nehéz, embert próbára tevő évtized telt el a gyülekezet életéből. Szebik Imre püspök prédikációjában Isten kegyes gondviselését köszönte meg, hogy erőt és bátorságot adott a híveknek hitük megtartásában. A haladás tanúságtételeként az egykori imateremből kápol­nát alakítottak ki, ahol az oltár és a szószék felszentelése is megtörténhetett.- Zajos világunkban szüksé­günk van a csendre - mondotta Pálos Frigyes római katolikus prépost. - Lelki nyugalmat biz­tosítanak a falak, amelyeket nem csak az anyag tart össze, hanem a szeretet is, amelyet Is­ten iránt érzünk. Az ünnepség ökumenikus együttléttel folytatódott. A hí­vek az új-hatvani római katoli­kusokkal emlékeztek az elmúlt évtizedekre. Szebik Imre püs­pök a gyülekezet élén állt lelké­szek munkásságát méltatta, majd visszaemlékezésekkel folytatódott a program. Az evangélikus közösség egybehangzó véleménye sze­rint dr. Barcza Béla lelkész méltó vezetője gyülekezetüknek. Szavaival: mindenkinek erős vára Isten, aki nem ismer fele­kezeti határokat. Az ünnepség végén Szinyei András polgármester és Szebik Imre megkoszorúzták a temp­lomot felépíttető Sztehlo Gábor emléktábláját. (pádár) Apci alapítvány a közbiztonságért A mátraalji településen is szeretnék, ha a közbiztonság jelentősen javulna. Ennek érdekében hozták létre helyi polgárok azt az alapítványt, amely ennek elérését cé­lozza. Mint a kezdeményezők leszögezték, elsődleges cél­juk a községben lévő pol­gárőrség támogatása. Szeretnék, ha az apciak adományaikkal járulnának hozzá a lakosság komfortér­zetének a javításához, amelyhez a biztonságtudat is hozzájárul. Az adóalapból leírható juttatásokat a következő számlaszámra kérik eljut­tatni: Hatvan és Vidéke Ta­karékszövetkezet, Apc 353-98307-18903.

Next

/
Thumbnails
Contents