Heves Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-30 / 230. szám
TPM1" .Hi. mm D'(arat Hadgyakorlaton 49.- Elnézést kérek, tisztelettel - szabadkozott Svejk illemtu- dóan de ez már nem az én érdemem. Anyám hanyagságának köszönhetem, hogy elfelejtett megkeresztelni, így maradtam felekezeten kívüli. Kapóra jött Svejknek ez az önéletrajzi kiegészítése, hogy Jirasek, a mozgalmi ember is belekapcsolódjék a lendületes versengésbe Svejk kegyeiért. Ő sem mulaszthatott el egy ódát a derék katona panegirikuszá- ból:- Látja, éppen ez az a pont, ahol találkoznunk kell. Olyan ember, mint ön, Svejk, maga nem élhet a szocializmus körein kívül. Az élet predestinálta magát arra, hogy velünk egy sorban meneteljen a kommunizmusba. Maga eleve szocialistának született.- Én eddig úgy tudtam, hogy embernek - mondta kedvetlenül Svejk.- Az csak a dolog kisebbik része - védelmezte állítását a konok Jirasek. - Igazi emberi kvalitásait csak a szocializmusban tudja maga kifejleszteni. Itt nálunk mindenkiről lepereg a pénz külső máza, és megmarad belülről az ember. Ezért mondjuk, hogy nálunk legfőbb tőke az ember...- Akkor ezt a tőkét is úgy lehet forgatni, mint a pénzt. Egyik zsákból kivesszük és a másikba tesszük, hogy szegény feje azt se tudja, hol van, látja- e még a napvilágot - jegyzi meg Svejk fanyarul.- Hohó, nem úgy verik a cigányt - avatkozik bele Volup- kov, az ideológus, hogy ki ne maradjon a kórusból, mert ez már teljesen az ő területe:- Erkölcsi normák szabályozzák az ember sorsát. Mi látjuk meg, hogy ki mennyi pénzt ér, és aszerint tesszük ide vagy oda, mindig a neki megfelelő munkakörbe, hogy hasznára legyen a fejlődésnek. Jelszavunk, hogy mindent a társadalmi haladásért, és ebbe benne van az ember is. Kárál, az elnök, elérkezettnek látta az időt, hogy beleavatkozzék a dolgok menetébe, mert vitagócok voltak kialakulóban. Nem volt ugyan kezében elnöki kalapács, sem csengő, mert ezt polgári csö- kevénynek minősítette a kommunista erkölcsi kódex, és emiatt erőtlen öklével csapott az asztalra, hogy jelt adjon akaratának, de többre ment rikoltó hangjával:- Elvtársak, kissé eltértünk a tárgytól, bár itt érintettük az önéletrajz egyes konkrét pontjait, de most javaslom, hogy tényszerűen tárjuk fel a megválaszolásra váró kérdéseinket. Svejk érzékeny fülét azonnal megütötte a .javaslom” kifejezés, amely burkolt utasításnak, vagy még inkább parancsnak indult, csak a kommunista etikett emberbarátibb árnyalatot keresett erre, hogy ne érkezzék a fülhöz katonai parancsként. Egyébként hatott az elnöki intelem, belenyugodtak, hogy el kell búcsúzniuk az ovációktól, mert alaposan elárulták magukat, hogy valósággal udvarolnak Svejknek, ahogy istentelenül istenítik. Az önéletrajz ott feküdt kiterítve, mint egy megadásra kifeszített mártír, az elnök előtt, a gépelt szöveg margóján nagy vörös kérdőjelek figyelmeztettek, hol kell kérdezni a pontosabb^ tétel kedvéért. Az előrelátó Otto Kátz már kigyomlálta a svejki önéletrajz eredeti változatából az irrealisztikus túlzásokat, amelyek elviselhetetlenül megfeküdték volna a bizottság gyomrát, és okos oltásaival olybá nemesítette ezt az egész oltványt, hogy emészthető legyen a legpuritánabb gyomornak is. Nagyvonalúan kihagyta belőle azokat a passzusokat, amelyek ordítják a tagfelvétel ellen szóló okokat. Otto Kátz- nak most érdekében állt, hogy maga mellé láncolja Svejket, mert csak ő a minden titkok tudója, és ha máris a kollektívába tartozik, akkor fogja érezni a szorító kötelékek vastörvényeit. Hiába rúgkapál, azt kell tennie, amit a pártérdek követel, ha egy emberről kiderül, hogy folt van a múltján, annak fizikailag is vége lehet, de akármilyen szennyes múlt is tündökölhet tiszta fényben, ha vannak folttisztító és múltmosó elvbarátai. (Folytatása következik)
