Heves Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-27 / 227. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. szeptember 27., szerda Ki állít valótlant a bükkszéki ügyben? A Heves Megyei Hírlap 1995. július 19-i számában Kühne Gábor jóvoltából „Bükkszéki Muszáj Herkules” címmel je­lent meg nem tudni minek ne­vezhető iromány. Kérem, hogy a cikkel kapcsolatban az alábbi helyesbítéseket megjelentetni szíveskedjenek: 1. A lemondásról szóló nyilat­kozat nélkülözi a valóságot, így az abból adódó újságírói következtetések tévesek. Zagyva József alpolgármes­ternek szó szerint a követ­kezőket mondtam: „Nem mondtam le és nem kívánok lemondani." Mire ő megkér­dezte, hogy akkor most mit mondjon. ­Válaszom: Az már a te prob­lémád. Jó lenne, ha az alpolgármes­ter és Kühne Gábor mielőtt nyilatkozik vagy leír valamit, tájékozódik arról, hogy mi a lemondás, s nem utána teszi ezt meg. Kühne Gábor újságíró nem írta le azt, amit 1995. június 9- én 12.30-kor telefonon hívá­sára mondtam a lemondást fir­tató kérdésére, nincs miről nyi­latkoznom, ha lesz, írásban te­szem meg, mert el akarom ke­rülni azt, hogy nem azt írja le, amit mondok. Külön téma Fehérvári De- zsőné mb. jegyző lemondása. Miről mondott le? A jegyzői megbízásról nem kell, mert visszavonásig érvényes. A köztisztviselői munkaviszo- jj^áról két évvel a nyugdíj előtt (!) ilyen jellegű lemondása soha fel nem merült. Miért terjeszti az alpolgár­mester és az újság a lemondá­sáról szóló híreket? 2. aű Am Sem szabadságon, sem be­tegállományban nem voltam. Társadalmi megbízatás esetén ezek fel sem vetődhetnek. 35 éves szolgálati viszonyom van, í:dé nem voltam betegállo- "(hányban. Nem voltam és nem -' !1yägyok beteg, így Csomós í! "László országgyűlési képvise- ' főnek nem kell aggódnia ' ' Egészségi állapotomért, inkább ' ázért aggódjon, mert még egy­szer nem választják meg kép­viselőnek, ß Efíl 3. ‘n3t;Az újságíró megállapítása •'> '■'kz üdülőparadicsomot a Cso­mós Lászlónak írt magánlevél, az alpolgármesternek írt hiva­tali, belső levél stb. felzaklatta: Ez csak ezen személyeket hozhatta izgalomba, nem a la- ' kosságot. Ehelyett a lakosságot áZ foglalkoztatja, hogy a He- Vés Megyei Hírlapban a való­ságnak meg nem felelő cikkek jelennek meg. Elismerem, szokatlan dolog lehet napjainkban, hogy egy szocialista országgyűlési kép­viselőt arra kémek fel (és nem felszólítanak), hogy mondjon le egy települési képviselői mandátumáról, mert a község érdekei ezt diktálják. Semmi sem indokolja, hogy testületi tag legyen, vizsgálja meg az újságíró, mit tett Cso­mós László a községért, amíg itt lakott, mit tett, mint ország- gyűlési képviselő, és mint tes­tületi tag. Úgy gondolom, az alpol­gármesternek - a volt tanács­elnök vejének - nem megsér­tődnie kell, ha fontos feladatok végrehajtására, előkészítésére kérem fel, hiszen tiszteletdíja fele, mint a polgármester tisz­teletdíja, a pedagógusi szünidő ezt lehetővé is teszi. 4. Július 3-án arra kértem az alpolgármestert, hogy soron kívüli lakossági fórumot hív­jon össze augusztus 4-ére. Ez hogyan soron kívüli, mi az, hogy akart! milyen témák­kal. A két levelet - kértem az alpolgármestert nem hozzá nyilvánosságra, és a hozzájáru­lásom nélkül nem jelenhet meg - keveri az újságíró. Az alpolgármester érti, il­letve értheti a neki szóló titu­lust. 5. Hadat üzen a polgármester a háziorvosnak - írja az újságíró. Nem igaz. Sem a választás előtti, sem a választás utáni vá­lasztási kampányban, a jogor­voslati eljárásban szándékosan nem nyilvánítottam véleményt, pedig lett volna mit monda­nom. Az újságíró ha állít valamit, azt tényekkel kell igazolnia. 6. A polgármester burkoltan tá­vozásra szólítja fel a frissen megválasztott jegyzőt. Ezén ál­lítás sem igaz. Pánczél úr kérte a véleményemet, az informá­ciókat, hogy családja érdeké­ben tudjon dönteni. ígérte, hogy a véleményt, az informá­ciót bizalmasan kezeli, senki­nek nem mondja el. Az alpolgármester nyilatko­zata a jegyző kinevezésével kapcsolatban nem felel meg a valóságnak. Az öt pályázó közül egy pá­lyázó felelt meg a feltételek­nek. Ezzel a feltételeknek megfelelő pályázóval a testület érdemben nem foglalkozott. Két olyan pályázó személyes meghallgatása mellett döntött, akik nem feleltek meg a pályá­zatnak, nem volt közigazgatási gyakorlatuk, szolgálati lakást igényeltek. így a pályázattal kapcsolatos testületi eljárás nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, ez remélhetőleg jogi úton tisztázódik. Az Idősek Klubja megszün­tetését Csomós László ország- gyűlési képviselő javasolta tes­tületi ülésen. Igen, a lakosságot az foglal­koztatja, hogy a lakásból át­alakított Idősek Klubját miért kell ismét lakássá átalakítani, hiszen annak állaga műszaki szempontból azt megkérdője­lezi. 7. A cikk minden mondatát le­hetne helyesbíteni, de a kiseb­bekkel nem foglalkozom. 8. Kühne Gábor újságíró korábbi cikkeiben is sok valótlanság szerepel. Pl.: nem volt a köz­ségben falugyűlés, közmeg­hallgatás, a falugondnok pá­lyázat nélkül lett kinevezve stb. A falugondnokkal kapcso­latban ígéretet tett, hogy közli a helyesbítést. Az a mai napig nem jelent meg. Mikor akarja végre közölni? A más véleményeket tartal­mazó kijelentéseket nem közli, nem érdekli a lakosság többsé­gének véleménye. Úgy állítja meg, mintha csak a háziorvos ellen történne beje­lentés. Nem foglalkozik a vál­lalkozók elleni - politikai jel­legű - Vám- és Pénzügyőrség­nek, az APEH-nak, a Népjóléti Minisztériumnak tett bejelen­tésekkel. Igaz, nagy örvendezve meg­írta, névtelen (ma már nem az) bejelentő elvetette a polgár- mester jogosítványát. Miért nem írja meg másokét is, és azt, hogy a polgármester visszakapta a jogosítványt, A Heves Megyei Hírlap ne­vezett már Hevesi Marcinak, most Muszáj Herkulesnek. Úgy vélem, ezen kérdéseket jogi úton kell rendezni. A helyesbítés szövegét ké­rem szíveskedjenek megjele­nés előtt velem egyeztetni. Az ügybeni intézkedését kö­szönöm. Tisztelettel: Huszár István polgármester * Tisztelt Huszár István Úr! Lapunk köszönettel vette ész­revételeit, ám mivel azok je­lentős részében Ön meglehe­tősen sajátságos értelmezést adott a történteknek, élni kí­vánunk a válaszadás lehető­ségével. Teszem ezt magam azért, mert Ön személyemmel összefüggésben (ismét) valót­lan dolgokat állít. Mindenek­előtt azonban - a magam és népes olvasótáborunk nevé­ben - feltétlenül köszönettel tartozom, hogy szemben az ezt megelőző, vészesen höm­pölygő gondolatfolyammal, e levelének mondanivalóját pontokba szedve csoportosí­totta. Haladjunk tehát mi is sorban. 1. Aligha tekinthetőek tévesnek azok az újságírói következte­tések, amelyeket az Ön aláírá­sával hitelesített lemondónyi­latkozat fényében szűrtem le. Persze előfordulhat, hogy Ön pusztán bohó szándéktól vezé­reltetve, egy gyorsan elillanó gyenge pillanatában vetette papírra, írta alá s küldte el e nyilatkozatot. Ebben az eset­ben azonban kedves Huszár úr, el kellene gondolkoznia legalább két dolgon: ad Pusz­tán ennyit érne az Ön polgár- mesteri aláírása? bd Mennyi­ben tekinthető felelősen gon­dolkodó embernek az a pol­gármester, aki a közismert módon játszik e tisztségről való lemondás lehetőségével, mennyire számíthatnak rá azok a választópolgárok, akik öt tisztelték meg bizalmukkal? Ezekre azonban talán nem nekem kellene először választ adnom. Az alpolgármesteri nyilat­kozatot viszont Zagyva József­fel, e tisztség birtokosával kel­lene Önnek megvitatnia, s nem a Hírlappal. Azt állítja, nem azt írtam le, amit nyilatkozott a lemondá­sát firtató kérdésemre, az Ön által megjelölt időpontban. Hogy valóban akkor történt-e a beszélgetés, nincs okom vi­tatni. Azt azonban még Ön sem gondolhatja igazán ko­molyan, hogy azt kellett volna lejegyeznem, amit nekem a te­lefonban elmondott. Az ugyanis nyomdafestéket nem­igen tűrt volna... Ehhez tarto­zik talán az is, hogy Ön, nagyra becsült polgármester úr(?), korábban más, a falu életével kapcsolatos kérdé­semre ugyanilyen alpári stí­lusban reagált - holott ma­gam csak a munkámat végez­tem. Önnek időben megada­tott a lehetőség, hogy kulturált módon, emberhez méltón rea­gáljon ezekre a hírekre. Hogy végül nem élt ezzel, azért vi­szont csak saját magát hibáz­tathatja. Fehérvári Dezsöné - a saját aláírásával hitelesített papiro­son - ’95. december 31-ével korengedményes nyugdíjazta­tását kérte. 2. Nem nekem kell elszámolnia azzal, hogy hol tartózkodott akkor, amikor a falubéliek ke­resték. 3. Elég sután hangzik, hogy az próbálja eldönteni egy beszél­getésen elhangzottakról, azok fedik-e a valót avagy sem, aki ott sem volt - hacsak nem bír telepatikus képességekkel. A többit pedig inkább vi­tassa meg az országgyűlési képviselővel és az alpolgár­mesterrel. 4. Ezt nem igazán értem, külö­nösen a második mondatot. A szavak jelentésével külön-kü- lön tisztában vagyok, ám ezek az Ön levelében - így egymás után rakva - számomra nem hordoznak semmilyen jelen­tést. Sajnálom. 5. Talán lehet vitatkozni a minő­sítésen, azonban az ominózus cikkben leírtak - úgy látom ma is - teljes mértékben fedik a valóságot. 6. Sem Pánczél úr, sem pedig Csomós úr állításait nem volt okom kétségbe vonni, ugyanis velük kapcsolatban - szemben Önnel - ez idáig nem tapasz­taltam, hogy nem a történeti hűségnek megfelelöeket állí­tottak volna. 7. Itt visszautalok a 3. pontra. 8. Nos, kíváncsian várom, mi­ként fogja Ön ezen súlyos vá­dakat igazolni. Meglep, hogy azt állítja, ígéretet tettem Ön­nek. Miután nemhogy pol­gármesterhez, de emberhez is méltatlan stílusa nagyon is zavar, magam az utóbbi idő­ben igyekeztem rövidre venni felemelönek aligha nevezhető beszélgetéseinket. Csak emlé­keztetni szeretném arra, hogy Ön a káromkodáson és az anyázáson túlra még nem ju­tott, így a falugondnoki állás­sal kapcsolatos kérdéseket miként vitathattuk volna meg? Önnek szemmel láthatóan régi fájdalma, hogy megírtuk, amikor részegen vezetett, s megbukott egy közúti ellenőr­zésen. Kedves Huszár úr! Tisztelettel kérdezem, az eddig még meg sem fordult a fejé­ben, hogy Ön emberek életét veszélyeztette akkor a közuta­kon? Hogy egy közéleti szemé­lyiség sokkal inkább a figye­lem központjában áll? Ha ré­szeg, és ez a jogosítványába kerül, akkor talán nem a rendőrre, nem az újságíróra kell haragudnia, hanem saját magára, hogy nem bír meg­álljt parancsolni a pohár után nyúló kezének. Kühne Gábor A régi idők hangulatát idézte Tisztelt Szerkesztőség! Úgy érzem, az Olvasók Fó­rumán keresztül megérdemelne néhány sort az a köszönet, amit az Egri Csillagok népdalkörnek és a citerazenekarnak szeret­nénk mondani a saját és Eger­ben tartózkodó külföldi vendé­geim nevében. Régi egri család a miénk, és szőlőműveléssel is foglalkozunk. A hajdani hangu­latot és érzést kavarta fel ben­nünk e csoportnak a szeptem­beri előadása, szép éneklése, humoros, vérbő stílusa. A zenekar igazi népdalcsok­rai és a kisbíró ironikus versei mind-mind olyan régi kort idéz­tek, amiről csak a nagysziile- inktől hallottunk. Külföldi ven­dégeink még táncoltak is, lelke­sedtek nagyon, hogy e táj ere­deti népdalait, táncait hallhat­ták, tapasztalhatták. Igen ritka élmény, hogy saját dalainkat hallhatjuk a sok mai idegrán- gós, csörömpölős világban. Köszönet ezért a dalosoknak, zenészeknek, akik időt, fárad­ságot nem kímélve szórakoztat­tak bennünket. Kelemen Istvánné egri olvasójuk A fájós lábúak nevében írta... Tisztelt Szerkesztőség! Minap az ortopédcipő-készí- tőnél jártam méretet vetetni Egerben, a Kossuth Lajos utca 5. szám alatt. Volt időm megfi­gyelni a sok fájós lábú, idős embert, akiket udvariasan tájé­koztattak, hogy „bizony, drá­gább lesz a cipő a fájós lá­bakra” . Aggódva vették tudomásul, gondolom, azon gondolkodtak, vajon meg tudják-e ezután is csináltatni, anyagilag fogják-e bírni kevés kis jövedelmükből a fájós lábnak igen fontos gyógy- cipőt. De amikor láttam, hogy a kész cipőket felpróbálják, és hallottam a hálás megjegyzése­ket: „jaj, de kényelmes, jaj, de jó”, „mintha a mennyország­ban járnék, ilyen jó cipőm még nem volt”, és megelégedetten mentek el az új cipőben, ami ráadásul még szép, mutatós is volt és kényelmes. Ha majd az enyém is kész lesz és felpróbálhatom, ilyen szavakkal dicsérhetem, boldog leszek, és kívánok jó egészsé­get és ilyen kedves törődést, jó szívet munkájukhoz, hogy még sok fájós lábú idős ember így nyugtázza dicséretét meg­osztva: „mintha a mennyor­szágban járnék”. Özv. Beke Jánosné Eger, Malomárok u. 66. H14. Tiszanána Község Önkormányzatának Képviselő-testülete pályázatot hirdet jegyzői munkakör betöltésére. $ A munkakör betöltésének feltételei: IP - Államigazgatási Főiskolai vagy Állam- és Jogtudományi Egyetemi végzettség,- 2 éves szakmai gyakorlat,- magyar állampolgárság, I - büntetlen előélet. A pályázathoz csatolni kell:- részletes önéletrajz, eddigi szakmai tevékenység leírása,- az iskolai végzettséget tanúsító okirat másolata,- 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány. Bérezés: a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján. A pályázat benyújtásának határideje: 1995. október 5. A pályázatot a polgármesterhez kell benyújtani az alábbi címre: Dr. Tóth József polgármester I 3385 Tiszanána, Fő u. 108/1. A felvételek vonzásában Pataki Ágostont mindenki is­meri Balatonban. Nem vélet­lenül, hiszen a falu szülöttje. Nem is hagyta el soha, ma is ragaszkodik hozzá, és ott él a Kossuth utcában. Egykor a Borsodnádasdi Lemezgyárban dolgozott, és jó ideje nyugdíjas már, hiszen 75 éves. Van egy régi szenvedélye, a fényképe­zés. 1935 óta hódol ennek. Több saját készítésű, értékes képet őriz a második világhá­borúról is. Albumok sokaságát megtöltő gyűjteménye van, amelyek közül a legkedveseb­bek a szülőfalujának életét, változásait bemutató felvéte­lek. Személyesen hozta szer­kesztőségünkbe ezt a felvételt. Ezt a képet a szerző balatoni szülőfalujáról készítette, háttérben a Bükk látható

Next

/
Thumbnails
Contents