Heves Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-23 / 224. szám
ii \ ITHS RÍ IÍIíVRsVTO Ami hozzásegít, hogy az ember előtt kinyíljon a horizont Aídobolyi Nagy György zeneszerzővel - életpályájáról A Liliomfi olvasópróbáján Gáli László és a zeneszerző (jobbra) FOTÓ: MAJOROS TAMÁS Lehetetlenre vállalkozna az, aki müveit föl szeretné sorolni. Szinte megszámlálhatatlan « kísérőzenét írt színpadi müvekhez, közel negyven musicalt szerzett, számos ismert magyar film kísérőzenéjét tudhatja magáénak, ám többfelé hívják külföldre is, hogy filmzenét írjon. És egy ország ismeri, énekli fülbemászó dalait... E gy fárasztó próba után ülünk le beszélgetni. Szigligeti Ede Liliomfi- ját rendezi az egri Gárdonyi Géza Színházban Gáli László, amelynek zenéjét Aldo- bolyi Nagy György szerezte. Az olvasópróbát követően még a korrepetitorral egyeztetett, hiszen zenés darabjának ő maga a dirigense is.-Vágjunk a közepébe. Tu- dorh, hogy zeneszerzőnek születni kell. Mégis, hogyan kezdődött?- Szegeden voltam , kisgyerek. Tizennyolc f vet töltöttem ott, hatéves koromtól. tizennyolcig. Ott éltem át a háborút is. Úgynevezett ,jó” családból származom, ami ’45 után nem kis hátrányt jelentett. Apám egyetemi tanár volt, jelentős földrajztudós professzor. A református iskolát is, ahová jártam, államosították, így döntötték össze a remek oktatási módszert is. Egyszer apám azzal az ötlettel állt elő, hogy tanuljak zenét. Akkor voltam tízéves. Méghozzá klarinéton. Ez elég furcsa volt számomra, mert a család úgynevezett irodalmi vonalat képviselt, egyik legközelebbi rokonom Nemes Nagy Agnes, aki sajnos nemrég halt meg. Én nem tudom, hogy elárultam-e valamilyen tehetséget a zene iránt, az édesanyám ugyan azt mondta, hogy igen.- Ez eddig rendben van, de miért épp klarinét?- Bementünk a szegedi zenekonzervatóriumba - 1950-et írtunk ekkor s ott javasolták. Nyilván ebbe olyan okok is belejátszottak, hogy az ötvenes években kilátástalan volt egy ilyen nagyon erős nemzeti érzelmű, magyar és magas értelmiséginek a szellemi helyzete, mint a mi családunké. Egy klarinétos pedig mindig el tud helyezkedni egy zenekarban, ugyanakkor a művészethez is közel állhat. Ebbe a pályába nehéz volt beleszólni az akkori szörnyű rendszernek, amely tönkretett egy egész országot. *** Igen ám, de egy klarinéton játszó gyerek még messze állt a zeneszerzéstől. Nos, Aídobolyi Nagy György igencsak szeretett tizenkét évesen Szeged utcáin biciklizni, szinte csak aludni szállt le a kerékpárról, közben fütyörészett, dúdolgatott. Aztán egyszer csak észrevette, hogy ezeket a dallamokat, melódiákat ö még soha életében nem hallotta.- Most éveket ugróm át: az egyik szeretett tanárom, akinél elméletet tanultam, azt javasolta, járjak zeneszerzésre. Tizennégy évesen kezdődött hát. Ma már tudom, hogy ilyen korban meg lehet állapítani, valaki reprodukáló vagy alkotó alkat. Természetesen a minőséget még nem.- Egyszóval: akkor nem lehetett tudni, hogy szédületes karriert fog befutni...- Hát olyan szédületeset nem futottam be, de valami azért sikerült.-Jó, akkor én írom le, hogy nincs olyan ember szerte az országban, aki e nevet nem ismeri.-Ez nagyon nagy öröm, és úgy vélem, azokkal van összefüggésben, amelyeket alkottam. Meg az emberekhez való viszonyommal. Ez tükröződik azokban is, amiket írok. Szándékosan használom e kifejezést. Mert nagyon nehéz egy zenét leírni. A kottázás csalóka módon egzaktnak tűnő írásmód; körülbelül annyit tesz, mint a táncírás, a koreográfia lejegyzése. A kottázáshoz nagyon szükséges a lejátszó egyénisége. A zeneszerzőben azonnal felébred a vágy: közönség elé vinni, kiderüljön, hogy az alkotása mennyit ér. És ez így van a halálig. Újra és újra kezdődő folyamat.- Vissza tud emlékezni az első szerzeményeire?- Ó, rendkívül tekintélyes címet viselők voltak: zongora- verseny, klarinétverseny... Egész estét betöltő művek. Ezek a felnőttkor fényében már teljesen elvesztették jelentőségüket.-De mikor jutott el oda, amikor azt mondta: én zeneszerző vagyok?- Szeretnék lenni. Eddig a mondatig máig sem jutottam el. *** Látom már, ez így nem fog menni. Aídobolyi Nagy György szerint kell egy őszinte szerénység. Ő olyan típus, aki az eredményeit őszintén alábecsüli. Az az ember, akinek mondjuk van egy kiváló ménese, s azt mondja: hát igen, vannak lovaim... Erre a magatartásra egy angol kifejezést használt, amelyet egyébként ezzel a példával ö maga írt körül. De hát mit kezdjen a beszélgetőtárs azzal az interjúalanynyal, akinek háta mögött ilyen musicalek állnak, mint például a Charley nénje, a Férjvadászok, a Lóvá tett lovagok, a Svejk, a Bolond vasárnap, a Pincebuli vagy a Próbababai Vagy a filmzenék közül a Hét tonna dollár, a Keménykalap és krumpliorr, a Pogány Madonna, a Vőlegény, a Szerelem szabadnappal. Nem szereti ezt a kifejezést: sláger. Nevezzük hát akkor daloknak, amelyeket annyian, de annyian ismernek: Bocsánat, hogyha kérdem, Bizony, így van ez szívem, A régi ház körül, Hull a hó a kéklő hegyeken, Emlékezni rád... A sor folytatásos regényt tenne ki. ***-Tudja, aki bele van szerel- mesedve az elért eredményeibe, csak önmagának árt - tér vissza a témára. - A szerénység segít elviselni az életet. Távol esik tőlem, hogy valódi nagyságokkal összehasonlítsam magam, de ily módon kinyílik az ember előtt az a horizont, hogy mi mindent nem tudunk, mi mindent nem értünk el. Azoktól hallottam. akik igazán állócsillagok, hogy a nagy rész az az ismeretlen, az el nem ért. A bejárt rész annak arányában tűnik egyre kevesebbnek, minél messzebbre látunk, milyen keveset látunk a világból.- Maga az alkotófolyamat nehéz az Ön számára?-Ha őszinte akarok lenni: nem. Azt hosszú évek után megtapasztaltam, hogy az improvizáció, tehát az ötletszinten való gondolkodás könnyű. Ám annak manuális megvalósítását kemény munkával kell létrehozni. Minden művészetben a forma borzasztóan fontos dolog. A fegyelem. Minden alkotó tudja, megéli, hogy nem azonos a reakció a befogadó részéről. Mássá válhat a szándék, amivel én elküldöm az üzenetet. Tehát van egy befogadó réteg, értelem, amely a saját rendszerébe beilleszti az alkotást. Nem azonos az elküldött jel a fogadtatással. Legyen az képző-, zenevagy kertművészet. Befolyásolja az emberi habitus, a tapasztalat, az életkor, a dolgoknak a komolyan vétele. Egy nem kidolgozott üzenet elküldése nagymértékben rontja a művész esélyeit. ***- Bármilyen nehéz, is, arra kérném, saját maga próbáljon rangsorolni.- Szinte reménytelenül kerültem ’57-ben a Zeneakadémiára, apámat, a családomat akkorra már teljesen tönkretették; nem volt szükség gondolkodó elmékre. Flepnivel a homlokomon vettek fel a klarinét szakra. A zeneszerzés álom volt csupán. Ezt előre kellett bocsáta- nom a válaszomhoz. A zeneelmélettel azonban meg kellett ismerkednem, ez egy igen jól tanulható dolog. A zeneszerzés logikus, csöppet sem titokzatos. *** Nehezen vergődöm zöld ágra. Ez kitűnik a beszélgetésünkkor. Mintha önmagáról nem szeretne beszélni Aldobo- lyi Nagy György. Kénytelen vagyok másképp megközelíteni. ***- Furcsa, hogy a melódia mellett tökéletesen megfér a müveiben mondjuk a szorongó jazz.- Itt egy nagyon fontosat említett meg. A melódia kulcsszó. Mindeddig tudatosan kerültem a tehetség szót, de ha valamiféle tehetség kell a zenéhez, az az elsődleges, az emberben történő lecsapódások primér módon hogyan törnek ki. Az emberben gyűlik az élmény, s a tehetségnek nevezett prizmán keresztül valamifajta színként ki vetül. Aki érzelmesen reagál a zenére, általában melodikusán, kontaktusteremtően tudja továbbadni. Aki száraz egyéniség, általában a spekulatív oldaláról közelíti meg. Nem élményt, hanem tudást közvetít.-Ez a disszonáns zene?- Igen, ez a kevésbé közönségképes zene. Olyan ez, mint egy rádiósugárzás, az ember keresi az állomásokat. Érzelmi lények vagyunk, még ha nem is tudunk róla. Az életben az érzelmek rendkívül fontosak. Sokat beszélnek ugyan az anyagi dolgokról, de az érzelmek tesznek boldoggá. A zene, mint emocionális vivőanyag, szinte a leghatásosabb.- Érdekes, mert a zene a leginkább elvont művészeti ág...- Ez a nagy megfejthetetlen titka. Lexikonok teltek meg a zene esztétikájáról. Hogyan hat és miért? Éppen Nemes Nagy Ágnesnek van egy sorozata, férjével, Lengyel Balázzsal írták. Az a címe: Miért szép? „Talán eltűnők hirtelen, mint erdőben a vad nyom..." - miért ingerel ez sírásra, miért fogja össze az ifjúság teljes spektrumát, miért oly fontos e néhány szó? A zenénél sem lehet megfejteni, miért olyan rendkívüli, hogy néhány fizikailag meghatározott hang egymással bizonyos rendszerben megszólal. Ez a titok az emberi egyéniségben rejlik. *** Aídobolyi Nagy György szerint ennek a leginkább lefokozott, üzleti lesilányítása az., amit manapság öntenek tonnaszámra az emberekre. Ennek van bizonyos tudatosítható része: az üzleti könnyűzene. De ami üzleti, az már nem lehet érzelmi - szerinte. S ez egy irányított dolog.-A zene, ha őszinte, sohasem lehet igazán üzleti. No most válhat üzletté, ha a terjedése során belekerül a pénzem a gazdaság közegébe, s pénzt tud bizonyos körülmények között megmozgatni. Az teljességgel jogos erkölcsileg, hogy a pénzből a szerzőknek, az előadóknak jusson. De fordítva nem működik. Csak Mozarttól a bankig. De a banktól Mozartig nem. Az emeletek persze végtelen magasságúak, s nem szégyen, hogy én mondjuk az ötödiken lakom, miközben ő az ezerötszázadikon. Megtisztelő egy házban lakni vele. *** Huszonkét éves korában már a Magyar Rádió első klarinét- szólása lett. De - mint fogalmazza - zeneszerző mellékállásban nem lehet valaki. Mindenkinek az életében adódik egy lehetőség: kapcsolatba került a színházzal, s ez most már eltéphetetlen szerelem.- Rájöttem valamire, amitől lobogni kezdtem: a színház és a film. Szerencsémnek tartom, hogy megláttak bennem valamit. Ma már én is látok a fiatalokban ilyesmit, és jó szívvel segítem őket. Mindenféle hála kikövetelése nélkül. Én viszont hálával tartozom nemcsak a rendezőknek, de a televíziónak, a rádiónak is, hogy foglalkoztatnak. S mekkora öröm az ember számára az öntudat: hogy tanácsok nélkül már valamit tudok. Akkor jön elő, hogy merünk írni, tudom használni azt az anyagot, amit befogadtam, s szeretném a szintézist létrehozni. És a saját egyéniségem jobban érdekel, mint a másoké. Ez összefér azzal a rajongással, hogy az ember szereti*a tehetséget. Mint elvont fogalmat is, meg mint emberekben megjelenő képességet is, mert velük van közös nyelvem, velük tudom magam megértetni. S akkor lassan rájövök, hogy igen, van humorom, vagy van beleérző képességem, tudok fogalmazni nyelvben, zenében.-Az utóbbi időben elfordult a daloktól, amelyeket táncdal- énekesek adnak elő...- Ezt már valahogyan üzletnek érzem. A kisebb lélegzetű- ekkel valóban felhagytam. E zek az embert csak egy darabig teszik boldoggá. De azért a tévés musicalekben, a színpadi darabokban legalább tíztizenöt dal van. S azok is éppúgy énekelhetők, melodikusait, népszerűvé válnak. És boldoggá tesznek. Mikes Márta A művész ajánlása lapunk olvasóinak
