Heves Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-16 / 218. szám
1995. szeptember 16., szombat 7. oldat 1 Tisztességes bíró nem nézi közömbösen ügyei elhúzódását Napi gondokról, perekről, mai ítélkezésről, álmokról és valóságról a Heves Megyei Bíróság elnökével Dr. Hunyadi Búzás Ágnes: „A bíróság nem úgy működik, mint egy üzlet, ahová belépek, fizetek, és elviszem az árut. ” FOTÓ: MAJOROS TAMÁS- Biztosűottak-e megyénkben a bíróságok zavartalan működésének feltételei? A nadrág- szíj-összehúzó politika hatásai jelentkeznek-e? - kérdeztük dr. Hunyadi Búzás Ágnest, a Heves Megyei Bíróság elnökét.- Pályafutásom kezdetétől nyomon követhettem: a bíróságok mindig is fegyelmezett gazdálkodást folytattak. Vissza- visszatérők voltak a takarékos- sági intézkedések. Napjainkban a legaggasztóbb a napi működési kiadások növekedése. Éves költségvetésünk nem képes követni az áremeléseket. így lehetséges az, hogy az idei évre előirányzott távbeszélődíjakat és postai költségeket július végére már túlhaladtuk. A gázszolgáltatásra, a távhődíjakra tervezett összeg 92 százalékát is kifizettük már. Hasonló a helyzet az elektromos energia költségeivel is. Korábban még elegendő pénzünk volt a szak- irodalom beszerzésére, végre létrehozhattuk a könyvtárunkat. Mára le kellett állítanunk a szakkönyvek vásárlását, s nem kapja meg mindenki azokat a szakfolyóiratokat sem, amelyekhez előzőleg hozzájuthatott. A jogszabályok változásaival újabb költségek is terhelnek bennünket, így például a végrehajtási eljárásban a költségmentes ügyekben előlegezett összegek, vagy a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás díja. Sajnálatosan a fejlesztések is megtorpantak. Még 1993-94-ben nagy erőfeszítéseket tettünk azért, hogy a gyorsabb és színvonalasabb ügyintézés végett számítógépes nyilvántartást vezessünk be, s váljon általánossá a szöveg- szerkesztők használata. Nem közömbös ugyanis, hogy a határozataink milyen formában jutnak el az ügyfelekhez. Idén sajnos ezt a fejlesztést is abba kellett hagynunk. Nem tudtuk folytatni kellő anyagi fedezet híján a Gyöngyösi Városi Bíróság felújítását sem. Elég zsúfolt az egri Törvényház is, a megyei bíróság három különböző helyen kénytelen tevékenykedni. Élnöki értekezleten értékeltük a Jehetőségünket, s kényelmetlen megszorító intézkedéseket hoztunk. Ezektől azonban nagy eredményt nemigen várhatunk, nem ezen múlik, lesznek-e likviditási gondjaink.-Az iméntiekhez is kapcsolódik, hogy az ország több pontján bírák felhagytak az ítélkezéssel, más, jövedelmezőbb jogászi állást vállaltak. Mennyire jellemző ez térségünkben?- Országos jelenség valóban, hogy megkezdődött a bírák pályaelhagyása. A megyei bírósági elnökök értekezletére erről országos felmérés is készült. Megyénkben sincs másképp a dolog: tapasztalhatók az elvándorlás jelei. A 62 tagú testületből - nem nyugdíjazás vagy alkalmatlanság miatt - a közelmúltban három fiatal, tehetséges bíró választott más jogászi foglalkozást. Az előző évekkel ellentétben, amikor nem volt gondunk az utánpótlással, ma több üres fogalmazói álláshelyünk van.-Akik hivatástudatból az egyre nehezülő körülmények ellenére végzik tovább e munkát, nincsenek könnyű helyzetben. Együtt kell élniük a gyorsan változó jogszabályokkal, az ügyek folyamatos szaporodásával, a határidők szorítása miatti feszültségérzettel...- A megfogalmazásában szereplő két mondatot magam is mondhattam volna. A mi pályánk állandó tanulást igényel, hiszen lépést kell tartanunk a gyorsan változó jogszabályokkal. Az ügyek számának növekedésén túl még újabb feladatok is hámlnak ránk, például a rendőrségi törvényből, az egészségügyi törvény módosításából következően. Jelentős változást hozott a végrehajtói szervezet átalakítása is. Nagyon örülök annak, hogy említette kérdésében a határidők szorítása miatti feszültségérzetet. Szerintem tisztességes bíró nem nézi közömbösen ügyei esetleges elhúzódását, igenis nyomasztják a szekrényében tornyosuló elintézetlen akták. A bírák, a bírósági dolgozók tényleg nincsenek könnyű helyzetben, épp ezért el kell ismernünk a helytállásukat.-Az állampolgárok jó része viszont gyakorta kifogásolja: a büntetőítélkezés sok esetben enyhének tűnik (még akkor is, ha a bírónak csak az adott eset összes körülményeit szabad mérlegelnie), a nagyobb ügyekben túl sok idő telik el akár csak az elsőfokú határozói megszületéséig (például az egri biztosítási csalási ügyben). Ez azt a képzetet kelti az emberekben, hogy érdemes főleg vagyon elleni, gazdasági bűntényeket elkövetni, hisz megúszható a komoly felelősségre vonás. Ismertek-e ezek a vélemények? Egyetértenek-e velük a bírák?- Hallottunk már nemegyszer olyan megállapítást: érdemes vagyon elleni, gazdasági bűncselekményeket elkövetni, mert az ítélet úgyis enyhe lesz, és csak jó sokára születik meg. Ezzel a nézettel bíró nem érthet egyet, semmiképpen sem vélekedhet úgy, hogy az ilyen bűntények elkövetése eredményes lehet! Én nem gondolom, hogy az ítélkezés enyhe lenne. S ha jogorvoslatot nem vettek igénybe, akkor a felek sem érzik úgy. Ha mégis éltek fellebbezési jogukkal, akkor a jogerős döntés minden bizonnyal a jogszabályoknak megfelelő lesz. Az viszont, hogy olykor valóban hosszadalmas az eljárás, szerintem értelemszerű, hiszen egy bonyolult ügyet nem lehet ripsz-ropsz elintézni.- Olykor megrökönyödéssel tapasztalják a lakosok, hogy súlyosnak tűnő bűncselekmények alaposan gyanúsítható tetteseit szabadlábon hagyja a bíróság, nem rendelvén el az előzetes letartóztatásba helyezésüket. Jogos-e ez a felvetés?-Lehetséges, hogy van, aki sérelmezi - általában a sértetti oldalon - az előzetes letartóztatás mellőzését. Más oldalról ugyanakkor olyan felvetéseket is gyakran hallok, hogy a bíróság „mindenkit” előzetes letartóztatásba helyez, olykor szükségtelenül meghosszabbítja a fogva tartást. E kérdésben a jogszabályi előírás a döntő. Három feltételnek - a gyanúsított szökésétől kell tartani, megpróbálja megsemmisíteni a bizonyítékokat, újabb bűntényt valósíthat meg - együttesen kell fennállnia e kényszerintézkedés alkalmazásához.- Hogyan élik meg a bíróságokon a polgári perek jó részének túlzott elhúzódását?-Igen örülök a kérdésének, amely a bíróság szempontjából veti fel az ügyek elhúzódásának problémakörét. Egyet leszögezhetek: nekünk semmiképpen sem érdekünk az ügyek elhúzódása! A bírónak sem jó, ha sok pert kell egyidejűleg kézben tartania. íme, néhány jellemző adat: megyénkben a múlt év első felében a polgári ügyek 52, a gazdaságiaké 20, a büntetőknek 46 százaléka három hónap alatt befejeződött. Az idei esztendő azonos időszakában a számok: 50, 21 és 44 százalék. Kétségtelen viszont, hogy némiképp megnőtt az egy év feletti ügyek száma a polgári és különösen a gazdasági ügyszakban. Csökkent viszont a büntetőeljárásoknál. Jól tudom, akinek peres ügye van, az úgy érzi, hogy azt nagyon lassan intézik, indokolatlanul tűznek ki újabb és újabb tárgyalást, rendelnek el további bizonyítást. De azért gondoljanak arra kérem, hogy a bíróság az ügyet a keresetlevéltől kezdődően ismeri meg. Számára nem nyilvánvalóak az adott eset körülményei, mint az ügyfélnek, mindaddig, amíg a bizonyítási eljárást le nem folytatja. Ehhez időre van szükség! Az állampolgár gyakran úgy érzi, hogy miután a szomszédjával három éve vitatkoznak mondjuk egy kerítés hollétén, a tulajdonképpeni jogvitája már annyi ideje tart, a bíróság előtt viszont még csak néhány napja ismert. Ez a dolog szubjektív oldala. Az objektív pedig az, hogy az alapos bírósági eljáráshoz időre van szükség. A bíróság nem úgy működik, mint egy üzlet, ahová belépek, fizetek, és elviszem az árut. Attól, hogy benyújtom a keresetlevelemet, még nem fogok a kezemben az ítélettel kimenni a kapun.- A helyi cégbírósággal kapcsolatban továbbra is van fóleg a vállalkozókban ellenérzés a bejegyzések határidejének kitolódása miatt. Igazuk van-e?- Igen is, meg nem is. Igaz, hogy a bejegyzések egy része elhúzódik, ám a folyamatban lévő ügyek jelentős részében nem feltétlenül a cégbíróság késedelmeskedése húzódik meg a háttérben. Inkább az ügyek többezres száma és a beadványok hiányos volta. Ez persze nem biztos, hogy a felek mulasztásából fakad, hanem inkább a jogszabályok eltérő értelmezéséből. Bízom abban, hogy a cégeljárás előírásainak változása, továbbá augusztus 1- jétől egy újabb bíró beállítása enyhít majd az ügyintézés nehézségein.-Az is közérdeklődésre tarthat számot, mennyiben módosult a munkaügyi jogvitákkal kapcsolatos ítélkezés az új Munka Törvénykönyvének hatályba lépése óta?- Ismeretes, az új Munka Törvénykönyve 1992. július 1- jén lépett hatályba. A munkaügyi bíróságokon az ügyek száma ugyan csökkent, ám azok egyre nehezebbek, bonyolultabbak. Korábban ugyanis a munkaügyi döntőbizottságok révén már ismertek voltak az álláspontok, s bizonyításra is sor került. Érdemes összehasonlítani az 1992-es és az 1994-es esztendőt. A három évvel ezelőttiben csupán nyolc esetben indítottak pert a munkaszerződésekkel összefüggésben. Tavaly már 152 volt ez a mutatószám. Némileg kevesebb eljárás indult munkaviszony megszüntetése miatt, többet kezdeményeztek viszont a munkabérrel és egyéb anyagi juttatásokkal kapcsolatos viták eldöntése végett.- Befejezésül egy személyes kérdés: mi lehet napjainkban egy bírósági elnök álma, hogyan találkozik az a valósággal?- Úgy vélem, a nehezebb anyagi körülmények között sem alkudhatunk meg a bírói utánpótlás kiválasztásában, felkészítésében, a bírák kinevezésében. Ha nem jelentkezik az igazságszolgáltatás e fontos tisztségére elég megfelelő szaktudású és felkészültségű jogász, akkor inkább maradjon betöltetlen az az állás! A bírói el- mozdíthatatlanság alapelvéből adódik, hogy aki e tisztet kiérdemelte, az biztos pályát mondhat magáénak. Ezért nem mindegy, kiből lesz bíró. Ez azt a kívánalmat is kifejezi, hogy tisztességes megélhetésre van szüksége valamennyi igazságügyi dolgozónak. Kívánságaim között szerepel a pertartam, az ügyintézés rövidülése, persze, az alaposság sérelme nélkül. Kívánom továbbá, hogy az ügyfelek úgy lépjenek ki ebből az épületből, hogy megnyugvással vették tudomásul az ítéletet, még akkor is, ha az nem teljesen az elképzeléseiknek megfelelően alakult. Bízniuk kell abban, hogy a bíróság kizárólag a jogszabályoknak megfelelőenjár el.- Ebben bízva mi is, köszönjük, hogy válaszolt kérdéseinkre. Szalay Zoltán Újra vigad a magyar! %iSzubjektív ÚJRA LESZ magyar Operabál, több mint hat évtizedes szünet után - bécsi mintára - mulathat az elit közönség az Andrássy úti csodás palotában. Egy kicsit persze át kell alakítani ehhez a nagytermet, a házat, mivel voltaképpen nem az ilyenféle vigalmakhoz épült eredetileg. No, de sebaj, külön kft. is van már hozzá! így most az eddigi nézőtér fölé, a páholyok szintjéig emelhetik az alkalmi parkettet, hogy a várt, legalább háromezer vendég kedvére táncolhasson, ha a talpát megbizseregteti a zene, s az illendőség is úgy kívánja. Az illendőségre ugyanis egy ilyen eseménynél fölöttébb adni kell! Itt a helye mindenkinek, aki számít, vagy legalábbis ezt érzi magáról. Politikusok, diplomaták, közéleti személyiségek, s természetesen vállalkozók kapnak majd meghívást a téli - jövő februári - mulatságra, amihez természetesen nemcsak a tánc tartozik. Az Operaház műhelyeiben és a színpad hátsó traktusában trak- tahelyről is gondoskodnak a derék szervezők, rendezők, nem utolsósorban pedig a tervezők és kivitelezők az előző elképzelések valóra váltásával, no meg a műsorral együtt öszszesen potom 100 millió forintért. Egyszóval lesz majd country söröző, pesti kávéház és ízek utcája is, hogy a szórakozás még kellemesebb legyen, szó ne érje a ház elejét, pontosabban az Operaház belsejét. Nem tudni, hogy pontosan kiknek a részvételére számíthatnak a program kiötlői, a hagyomány felelevenítői - legfeljebb találgatni lehet például a négyszemélyes páholy egymillió forintos „szponzori” díjából, az átlagosabban megállapított 30 ezres belépőjegyekből, netalán az alkalmi vendéglátó létesítmények háromnapi, együttesen 10 milliós bérletéből. No és abból, hogy a kormánytagokat, a politikusokat - szintén a nyugati, a bécsi szokásokhoz igazodva - általában majd a nagyvállalatok fizetik be az estélyre. S a bevétel 30-80 millió forintos nyereséggel kecsegtet... Mindenesetre előre is bámulom a számomra még ismeretlen társaságot, azt, hogy ennyi jeles ember egyáltalán összegyűlhet nálunk, s közöttük milyen nagypénzű honfitársak is akadnak! Őszinte elismerésem a mérhetetlen gazdagságért, azért az ügyességért, amivel néhány esztendő alatt oda jutottak, ahová másutt a világon jobb esetben is sokkal hosz- szabb idő kell! EGYSZERSMIND azonban aggódom is. Mi lesz majd velünk is, ha a táncparkett a teméntelen kiválóságtól - netán leszakad...? Gyóni Gyula
