Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-07 / 183. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. augusztus 7., hétfő Hevesi üdvözlet Itáliából - Kedves hangú képeslapot kapott szerkesztőségünk a dél-olaszországi ScarióSól. Az ott tartózkodó Hevesi Kamarazenekar tagja küldték a Heves Megyei Hírlapnak. Figyelmességüket köszönjük, üdvözletüket olvasóinkkal is megosztjuk. Családi életkép, Kárpátaljáról A szobában villog az ősrégi, halvány, bizonytalan képet adó tévé. A második szobában há­rom heverőn alszik keresztben kilenc gyerek, a harmadik szoba cipészműhely. Ez a 11 gyerekes F. család otthona Be­regszászon. A legidősebb 17 éves, a leg­kisebb három hónapos. Az apa két éve munka nélküli. A gye­rekekre körülbelül havi 1500 forint segélyt kapnak, de négy hónapja már ezt se kapták meg. Miből fizetik a lakbért, a fűtést, a világítást? Már nem is kérik tőlük! Napról napra élnek. Az anyuka eljár a 3 hónapos gye­rek mellől napszámba. Megke­res napi 150 forintot... Talán apukának is bejön egy cipőjaví­tás. Szaladnak vele a boltba megvenni a kenyeret, tejet. Kapnak időnként egy-egy kos- rányi élelmet a máltaiaktól, a református és a katolikus kari- tásztól. Hogy mi van most je­lenleg az éléskamrájukban?- Féldeci olaj, egy kanál zsír, két kiló liszt, 30 deka cukor - mondja az anyuka. - Egy kis pótkávé a reggelihez, grízke­nyér. S vége is! Ebédre káposz­tás tészta volt. Vacsorára no- kedlit főzök... Egy zacskó cukrot adok a gyerekeknek. Mondom, hogy hoztam ötezer forintot, mi le­gyen holnap az ebéd. A gyere­kek francia salátát, töltött ká­posztát és piskóta tortát kémek. A pénzt, amit adományokból gyűjtöttem össze, átadom, s már szaladnak is ki a piacra bevásárolni. A gyerekek közül az iskolásokat már mind elhoz­tuk Magyarországra a Szent Adalbert Misszió Alapítvány akciója során. Az M. családra a máltaiak megbízottja hívta fel figyelme­met. Beregszász külterületén laknak, egy hajdani lakást osz­tottak ketté. így a szobában a heverőn és az emeletes gyer­mekágyon kívül csak egy kes­keny asztal fér el. A 12 éves kislány lázasan fekszik a felső ágyon. Nézem a gyógyszereit, láz és köhögéscsillapító, antibi­otikum nincs közte... A G. családból a 10 éves Pis­tit visszük el. Féléve halt meg az édesapja infarktusban. Még el­temetni sem tudta a család, úgy adták össze az ismerősök, majd a fél város a költségeket. Pisti­nek két testvére van, a kisebbik még csak másfél éves. Nem is tudom, miből tartja el őket az édesanyja. Júliusban a 65. gyerekbusz érkezik a határon túli magyar szegénysorsú gyerekekkel. Aki anyagilag támogatni tud ben­nünket, az a Szent Adalbert Misszió Alapítvány számlájára küldje el adományát: Magyar Hitelbank Rt: 315-14279-7069. Atányi László tanár A Panta taxisok segítségével... Köszönet érte... A Heves Megyei Önkormányzat Gyermek- és Ifjúsági Otthona - a Gyermekváros - köszönetét fejezi ki mindazon cégeknek, vállalkozóknak és magánsze­mélyeknek, akik az intézetet anyagiakban, vagy természet­ben támogatták: Agria Volán Rt. Eger, Agria Flóra virág nagykereskedés, Állami Gyógyintézet (Mátra­háza) kertészete, Barócsi Ti­bor né Eger, Napsugár u. 1., EV AT Rt., Észak-Piért Rt., Flo- rentin virágszalon, FLOTT-TRANS Eger, Király­festék, Kordax Eger, Kormos Imréné vállalkozó, Lőcsei Áron, Márka Szerviz, MEFAG, Mozart Rádió, dr. Perbíró Va­lér ügyvéd, Philip Moris Do­hánygyár Kft. Eger, Rádió Eger, Városgondozás Kft. Kérjük azokat a támogatni szándékozó embereket, hogy ha használt, szükségtelenné vált bútoraik és használati eszkö­zeik vannak, melyekkel nagy­korú növendékeink önálló élet­kezdését segíthetik, a Heves Megyei Önkormányzat Gyer­mek- és Ifjúsági Otthona - a Gyermekváros - részére fel­ajánlhatják. Kocsa Erika igazgató Küldjön újra egy fotót nekünk Az elmúlt időszakban örömmel fogadtuk, hogy olvasóink közül többen is rendszeresen küldtek egy-egy fotót szerkesztősé­günknek. Ezek a közvetlen környeze­tükről, családi eseményekről, az adott települést, közösséget foglalkoztató dolgokról számol­tak be. Az említetteket mindig rövid megjegyzésekkel egészí­tették ki. Ezúton is kérjük előfizetőin­ket, a Hírlapot olvasókat és forgatókat, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Várjuk a fotókat és természetesen a leveleiket is, amelyeket igyekszünk majd közzétenni az Olvasók Fóru­mában. A címünk változatlan: Heves Megyei Hírlap Szerkesztősége 3301 Eger, Pf. 23. Fogadóóra olvasóinknak Szeretnénk, ha minél több olva­sónk, előfizetőnk személyesen is jelentkezne szerkesztősé­günkben. Elmondaná észrevé­teleit, javaslatait. Ezért hétfőn­ként délután 2-től 4-ig fogadó­órán várja olvasóinkat Mentusz Károly, lapunk munkatársa szerkesztőségünkben. Tisztelt Szerkesztőség! Egy közelmúltban történt és kellemesen végződött élmé­nyünket szeretném, ha közöl­nék újságjukban, a Heves Me­gyei Hírlapban, amit köszö­nünk. Július 23-án - vasárnap - délután fél 5-kor indult Zarán­dok autóbuszhoz mentünk Panta-taxival Egerben, a Gár­donyi Géza Színházhoz. Sajnos ott nem találtuk a buszt, sem várakozókat! így már vissza akartunk menni, amikor a taxis úr azt mondta: díjtalanul elvisz ben­nünket, és minden bizonnyal még utolérjük valahol az autó­buszt. Nyomban a diszpécserétől kérdezte a lehetséges útirányt. Közben kiderült, hogy még el sem indult a busz. így a taxi le­tett bennünket a Dohánygyár­nál, a Törvényház utcai megál­lóba, mert ott várakoztak útitár­sak. | Egy darabig nyugtalanul ücsörögtünk, amikor jött egy Panta taxi és a vezetője arra kért, hogy szálljuk be, mert nem itt van a találkozó, hanem egy másik helyen. Valóban máshol már már négy autóbusz várakozott. A taxis ezt a fuvart is díjmentesen vállalata. Ilyen kedves emberek segít­sége nélkül ez az utunk nem jött volna össze. Ezért a Hírlapon keresztül szeretnénk köszönetét mondani a Panta taxisoknak és diszpécserüknek a fáradozásai­kért. Tisztelettel: Schmiedmeister Miklós házaspár Eger, Cecey Éva u. 58. Körmére koppintottak a taxisnak...? A szenzációként közreadott újságcikkel kapcsolatban el kívánom mondani, hogy a mohónak nevezett fuvar, ami csupán 5 kilométer­ről szól, mintegy háromnegyed óra leforgása alatt történt meg, mi­vel utasaim részére nem találtunk megfelelő szállást. Utasaim a vi­teldíjat nekem probléma nélkül kifizették. A kért összeget nem utasaim, hanem a Korona Hotel tulajdonosa sokallta, mivel látta az összeg átvételét. Meglátásom szerint a prob­lémát az jelentette, hogy a nekem kifizetett összeget már nem a ho­telben fogják eltapsolni az amerikaiak. A taxi-engedélyemmel kapcsolatban megjegyzem, hogy na- gyon-nagyon elhamarkodott és megalapozatlan döntés volt. Ez a határozat ilyen módon nem születhetett volna meg. Ha a szükség úgy kívánja, bírósági úton fogom felülvizsgáltatni az ügy tisztasá­gát. Érdekessége a dolognak, hogy - mint az ügy főszereplője - egy kolléga figyelmeztetésére, sajtó útján értesültem az ellenem hozott határozatról. Ez ügyben semmiféle előzőleges értesítést nem kaptam. Arra a kérdésre, hogy miért, senki nem tud kielégítő válasszal szolgálni. Amennyiben bírósági útig fajulna a dolog, ahol meglátásom szerint nagyon nagy valószínűséggel bizonyítást is nyerne az ügy szabály­talan kimenetele, újabb pert indítok a ludasok ellen hitelrontás cí­mén, amelyért vagyoni kártérítést kérek. A per megnyerésére nem egy ügyvédet, hanem egy ügyvédi kamarát is hajlandó vagyok fel­fogadni. Nem számít, hogy mennyibe kerül, de tudom fizetni, az biztos. A ludasok is fizetni fognak, azt garantálom! Mindezekkel kapcsolatban kijelentem, hivatalos irat áll rendel­kezésemre, hogy a fuvardíjjal nem követtem el szabálysértést, an­nak összegét a törvény adta keretek betartásával kértem. A taxis-etikáról nekem ne prédikáljon senki, mert pontosan an­nak, aki a VALTOÉE egri tagozatának vezetője - S. L. - 200 fo- rint/perc várakozási díj szerepel a taxaméterében, ami nálam mohó díjként maximum 40 forint/perc. Ha annyira etikus, miért szerepel egyáltalán? Vagy a VALTOÉE miért fuvaroz 120 forint/kilométer- rel, amikor a többiek 70-80 forint/kilométerrel járnak. Hol van itt ETIKA? Szántási Sándor, Tarnalelesz Köszöntjük az ünnepeiteket - Felhívásunkra, hogy Küldjön egy fotót szerkesztőségünknek érkezett az alábbi kép. A hozzácsatolt kisérő levélben egy édesanya ér­tesített bennünket a következőkről:,, Lányom Prokai Edina 1994. július 30-án kötött házasságot Sulyok Zsolt vőlegé­nyével. Évfordulójuk alkalmából szeretettel köszöntjük, hosszú, boldog életet kívánunk és az Isten áldása kísérje házasságukat. Ezt kívánják szülei és testvére.” Tisztelettel: Prokai Istvánná Gyöngyös, Deák F. u. 58. Az idei döntés: a tanszéktől független Az egri Eszterházy Károly Ta­nárképző Főiskola rajztanszéke a hagyományos szakpárok szü­neteltetését csak az 1996-97-es tanévre tervezte, úgy, hogy ezek a jövő évre vonatkozó „felvételi tájékoztatóban” már ne is kerüljenek meghirdetésre. A lépést egy jó és számos rossz körülmény indokolta. Po­zitív, hogy a két éve indult vizu­ális kommunikáció szaknak a vártnál sokkal nagyobb a si­kere. Az idén már hússzoros túljelentkezés nyomán igen magas színvonalú a hallgatói csapat, és a szak országos meg­ítélése is nagyon kedvező. A rossz körülmények viszont a felsőoktatás támogatásának visszaeséséből fakadnak. Az anyagi és tárgyi feltétlek már csaknenem teljesen beszűkül­tek. Ezekre tekintettel javasolta a főiskola felső vezetése a változ­tatást, hogy a jövő tanévtől kép­zési lehetőségeinket koncentrál­juk a sokat ígérő új szakra. Ne fusson egyszerre két program, a túlterhelt tanszéken. A válasz­tásunk nehéz volt, hiszen kép­zésünk hagyományosan kétsza­kos. A kollégák jó részének a pedagógiai szemlélete ennek a sajátosságaihoz igazodott. A többség azonban egyetértett a változtatással a jövő tanévtől. Az idei döntés a tanszéktől független. Nagy B. István a rajztanszék vezetője Ami mellett mi még elmegyünk... A minap beszélgettem német üzletpartneremmel, akit a sok éves kapcsolat után már barát­nak tekinthetek. A magyarországi turizmus­ról, ennek kapcsán a termé­szet- és állatvédelemről volt szó. Megdöbbentő volt hallani egy külhoni szájából, hogy lát­ják ők azt, ami mellett mi még szenvtelenül elmegyünk. A hosszú beszélgetésből ki­ragadott néhány példával sze­retném ezt aláfesteni:- Eger zöldövezete: csinos sorház, gondozott kert, tiszta ház, erre írják ki nálatok: „Tiszta udvar, rendes ház” - mondta. - A ház tűzfalánál, - két fal között, mint egy csőben -, láncon tartott kutya, körü­lötte az ürüléke, ebből látszik, hogy nem szokták elengedni.- Kisvárosban voltam üzleti úton. Szálloda helyett egy családi házban kaptam szép, tiszta szobát, üzleti partnerem egye­dül élő anyjánál.- A finom koszt, a tisztaság, a gondoskodás ellenére igen rosszul éreztem magam. A hátsó kertben ugyanis, tá­vol a háztól láncon egy szo­morú szemű kutya nézett visz- sza rám.- Erdőközeli házban száll­tam meg a Dunántúlon, a ház mögött a gazda zöldséges kertje, négy szélén egy-egy ku­tya volt kikötve láncon, hogy a vadak ellen őrizze a termést. Az eső ellen még csak egy ólat sem kaptak védelemül, pedig megérdemelték volna.- Feljelentenélek, ha Né­metországban lennénk - mondtam a házigazdának, aki értetlenül nézett rám.- A falusi turizmus nagyon népszerű lehetne Magyaror­szágon. Természetesen akkor, ha az állatokat néha nem egy-két láncon tartott kutya jelentené. Itt hiába a tiszta szoba, ma­gyaros, szívélyes vendéglátás, nem jön vissza még egyszer az állatot szerető külföldi.- Mert nálunk sem kötelező szeretni az állatokat. De tilos azokat bántani és aki az állattartás mellett dön­tött, annak kötelessége azt a lehető legjobb körülmények között tartani, etetni és a rend­szeres mozgásáról gondos­kodni. Aki ezt nem teszi, azt mások kiközösítik, és ellehe­tetlenítik.- Ezért vagyok én nyugod- tabb, ha átlépem Hegyesha­lomnál a határt, gyönyörköd­hetek a szép, rendezett tájban. Az udvarokban és nem kell attól tartanom, hogy kikötött, szenvedő állatok látványa rontja el a kedvemet.- A véleményem pedig az, hogy az Európába jutáshoz az emberhez méltó viselkedés, a védtelenek feletti gondoskodás ugyanúgy hozzá tartozik, mint a gazdasági-pénzügyi helyzet stabilizációja. Mit mondhattam volna erre? Név és cím a szerkesztőségben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents