Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-31 / 204. szám
1995. augusztus 31., csütörtök Hatvan És Körzete 5. oldal Segítette az üldözötteket... Szabados Endréiknek Hatvanban, a Kossuth téren volt fodrászüzletük. A környéken sok zsidókereskedés működött, s ezek tulajdonosainak többsége hozzájuk járt. Az üldöztetés idején segítettek, akin tudtak. — Krausz Bözsi könyvelő volt Friedmannék szeszgyárában — elevenítette fel emlékeit Szabados Endréné. - A zsidótörvények elöl a házassággal szeretett volna menekülni. Az egyik segédünk, Szalmási István el is vette feleségül. Abban az időben azonban már megszigorították a kikeresztelkedést azzal, hogy vizsgát kellett tenni hittanból. Bözsi igen lassan haladt a tanulásban. Az idő sürgetett, ezért felajánlottam, hogy meg- szerzem a keresztlevelet vizsga nélkül. Elmentem az egyik Galga menti faluba, őszintén elmondtam a plébánosnak, hogy emberéletről van szó. Első szóra kiadta az igazolást. Bözsinek nem is kellett májusban beköltöznie a gettóba, de amikor a nyilasok uralomra kerültek, elhurcolták. Szerencsére életben maradt.- Schwarcz Ida szenvedélyes dohányos volt, a gettóban még a csokoládét is odaadta a füstölnivalóért. Amint az ablakok előtt mentem, kopogtatott, ujjait a szája elé téve mutatta, hogy cigarettát kér. Vettem egy dobozzal, s behajítottam. Arra jött egy nyilas. Először megijedtem, majd amikor megismertem, megkönnyebbültem. O volt, aki régebben megtanított korcsolyázni. Ennek ellenére nekem támadt. Megfenyegetett, ha még egyszer ilyet csinálok, engem is gettóba visznek.- Férjemmel többször vittünk élelmiszercsomagot a gettóban lévő ismerősöknek. Tudták ezt rólunk a nyilasok is, és csak az alkalomra vártak, hogy bosszút állhassanak. Szálasi hatalomra kerülését követően jött el az ő idejük. Engem szerencsére nem bántottak, de a férjemet elhurcolták, s internálták a Bálint- tanyára. Már nagyon hidegek voltak, kimentem meglátogatni, vittem neki meleg ruhát, főtt ételt, forró teát, mert megfázott. Nagyon rossz hangulatban találtam. Elmondta, hogy hamarosan elszállítják őket, de nem tudja, hová. Szomorú volt. Lehet, hogy utoljára látjuk egymást - mondta.- Legközelebb már nem találtam ott őket. Hazaköltöztem anyámékhoz, mert közeledett a front. Kezdtem lemondani arról, hogy valaha hazakerül a férjem. Egyszer azonban zörgettek a pinceajtónkon, ahová lehúzódtunk. Azt hittük, itt vannak az oroszok. Nem azok voltak, hanem az uram és Pető Pista, a suszter, akivel együtt hurcolták el. Csontig lesoványodva, kiéhezve, lerongyolódva érkeztek meg. Nagy volt az öröm. Elmondták, hogyan kerültek haza. A nyilasok ki akarták őket vinni Németországba, ám Sopron közelében sikerült kiugraniuk a vonatból... Németi Gábor Ez aztán a sziámi dinnye! Mészáros József selypi termelő Heréd melletti gazdaságában akadtak a két összenőtt, ám ízletes szigetcsépire. Csak tudnánk, egy ilyen jámbor növény láttán miért kell mindjárt „rosszra” gondolni...? FOTÓ: SZIGETI TAMÁS Utcabál és nosztalgia Petőfibányán Az „ős-Box" - csak a külső változott egy kicsit. A két Hajdara és Menczel Ottó fotó: szigeti tamás Petőfibányán általában „moz- gósíthatóbb” a lakosság egy- egy rendezvényre, mint bárhol a környéken. így történt ez augusztus 20-án is. Bár a jelenlegi gazdasági helyzet nem sok okot ad a derűre, mégis több százan látogattak ki az utcabálra; tették ezt talán azért is, mivel ezen az estén összeállt a hatvanas- hetvenes évek helyi viszonylatban legendás bulizenekara, a Box. Az alapítók közül csak Sebők János nem szállt ringbe, de azért a nézők között ő is ott volt. A Hajdara fivérek és Menczel Ottó így trióban vágtak a programnak. Sorra csendültek fel a régi dalok András énekével. Az arcok egy kicsit barázdáltak, a gitár egy kicsit távolabb kerül a pocak miatt, ám a hangulat, a lelkesedés mit sem változott. Rég látott fazonok kerültek elő több mint negyedszázad homályából. Cu- bek, az egykori vagány, régi trapéznadrágjában fáradhatatlanul nyomta a rock and rollt a színpad előtt. Később beszállt Ernő jelenlegi zenésztársa, Gyémánt Feri is a billentyűs hangszereivel. Ezután egy későbbi fejezet zenészei - Molnár „Molesz” József, Kálóczi Dani - vették birtokukba a színpadot. Ők, lévén fiatalabb korosztály, a hard-rock vonalat művelték, s művelik ma is. Fellépéseik sokkal inkább koncert, mint táncest jellegűek voltak. Tíztizenöt perces számok hosszú gitár- és dobszólókkal, javarészt a Grand Funk Railroad műsorából. A dobok mögé a konkurens selypi Mikro egykori dobosa, Jóvér Imre ült, aki ma is aktív zenész Mr. Basáry oldalán. A régi időkben a két banda és táboruk között olyan komoly volt az ellentét, hogy egyszer még a dobosok is ösz- szeakaszkodtak egy szópárbajt követően. A közönség félretette a filléres gondokat, napi problémákat, s felhőtlenül szórakozott. Idézgették a régi sztorikat - egy estére újra minden a régi volt Petőfibányán. Szigeti Tamás Hard-rock mindhalálig... Kálóczi Dani, Molnár „Molesz” Józsi, és - takarva - Jóvér Imre fotó: tari OTTÓ Shotokánosok a Mátravidéki Erőműnél Fehér ruhás gyerekek és felnőttek, fiúk és lányok, apróságoktól a negyvenesekig. Repülnek a kezek és lábak, összegabalyodott végtagok mindenfelé - javában zajlik a Gyöngyösi Energia Sportklub karate-szakosztályának házi edzőtábora. — De miért éppen a Mátravidéki Erőmű sporttelepén? - szegeztük a kérdést Tóth Tibor háromdanos mesternek, aki a foglalkozásokat irányította.- Régi jó kapcsolatunknak köszönhetően - állt meg szusz- szanásnyi időre az oktató. - Immár tizedik alkalommal tértünk ide vissza. Jó alkalom ez az ország más vidékeiről érkező gyerekeknek is. Feketeöves, kétdanos versenyzőktől leshetik el a fogásokat. Olyanoktól, akik tavaly megnyerték a Los Angeles-i Világkupát.- S ezek az apróságok bírják a strapát?- Akik itt lehetnek, azok mindenképpen. Sportágunkban óriási a lemorzsolódás. Ötszáz gyerekből jó, ha kettő marad, hiszen magasak a követelmények. Elsősorban saját magukon kell úrrá lenniük, erre szükség van a folyamatos terhelés végett. Tartunk vízi és éjszakai edzést, továbbá napi három tréninget. Reggel 6-kor futással kezdünk...- Sok szülő félti csemetéjét az úgymond kemény megpróbáltatástól. Emellett a „műfaj” a közvélemény szerint aszkéta életmódot követel...- Amennyiben annak lehet nevezni, hogy nem iszunk, nem dohányzunk, akkor elfogadom a minősítést. Önuralom, önuralom, önuralom. Ez a kulcs. A belső szervek megerősödnek, normális formátumú ember válik belőlünk. A hölgyek elsősorban az utóbbi miatt látogatják egyesületünket. Ám ezeknél lényegesen többről van szó. A shotokán egy életforma, ami beépül a viselkedésmódba is. Néhány percig figyeltem a munkát. Valóban hatalmas önuralomra lehet szükség ahhoz, hogy a hatalmas nyekkenése- ket, eséseket, csavarásokat szó nélkül elviseljék. Úgy látszik, ennyit mindenképpen ki kell bírni. Az önbizalom érdekében. (tari) Hatvanban átadják a kórházi szárnyat Rendhagyó módon a városi kórházban kezdődik ma délelőtt 9 órakor a képviselő-testület soros tanácskozása. A város vezetése részt vesz az A-szárny rekonstrukciós munkálatainak átadásán, majd 11 órától a városházán folytatja ülését. Napirendre keiül többek között a Vízmű Rt. jövőjével kapcsolatos állásfoglalás, a félévi pénzügyi terv végrehajtása, és szó lesz a sok vitát kiváltó cukorgyári jelzőlámpa-rendszer működéséről. Várhatóan döntenek a kihelyezett zeneiskolai tagozatról, s módosítják a tandíj megállapításának a szabályait is. Boldogon ülésezik a gazdasági bizottság Ma délután összevont tanácskozást tart a gazdasági és a pénzügyi bizottság. Megvitatják a féléves pénzügyi helyzetet, valamint a fogorvosi térítési díjakra vonatkozó előterjesztést, amelyekről a képviselő-testület a szeptember 8-i ülésén dönt. Ekkor kerül sorra az iskola igazgatójának beszámolója is. Ivóvíz-átalányt vezettek be Heréden A község területén található közkifolyók költségének csökkentése érdekében ivóvíz-átalány bevezetését tervezik Heréden. A javaslat szerint azok a lakosok, akiknek az ingatlanja nincs rákötve a vízhálózatra, átalánydíjat kötelesek fizetni, amelynek mértéke várhatóan 2,5 köbméter ivóvíz ára lesz havonta. A tervezetet a gazdasági bizottság támogatta, a végső döntést a testület tagjai mondják majd ki. Nincs már „Balkán” Hatvanban Cikkünk nyomán: új helyre költözött a nagybani piac A közelmúltban riportban számoltunk be olvasóinknak a hatvani nagybani piac helyzetéről. Bizony, akkortájt áldatlan állapotok uralkodtak a belváros szívében, a tűzoltóság körüli területen. Tulajdonképpen nem az árusok és nem is a vevők panaszkodtak. Akiknek gondot okozott a jelenség - természetesen a környéken élők mellett -, az autósok voltak; némelyiküknek sokszor fél órába is beletelt, mire átjutott a forgatagon. Már akkor is látszott, hogy orvosolni kell a problémát. Sütő Györgyné, a városüzemeltetési iroda helyettes vezetője elmondta: több kísérletet tettek annak érdekében, hogy az érintettek másik helyre költözzenek, illetve ne foglalják el a teljes közterületet. Röviddel cikkünk megjelenését követően arra lettünk figyelmesek, hogy a megpakolt teherautók, utánfutók egyik pillanatról a másikra néhány méterrel odébb „költöztek”. Ezzel rendeződött a helyzet is. Természetesen nem kell holmi ördöngösségre gondolni, csupán arról van szó, hogy ismét megnyitották az egykori lengyelpiac kerítéssel körbezárt területét, helyet adva a kereskedőknek.- Hozzám is sok panasz érkezett az ügyben, ezért engedélyeztük ezt a megoldást — válaszolta kérdésünkre Szinyei András polgármester. - Biztosítottuk a világítást és az egyéb feltételeket, így a tér ismét a megszokott arculatát mutatja. Pádár Sándor, a városüzemeltetési iroda főelőadója elmondta: a termelőket röplapokon tájékoztatták a piac elköltözéséről. Kezdetben heti három napra kívánták korlátozni a működést, ám az igényeknek eleget téve, a hivatal engedélyezte a hétközi folyamatos nyitva tartást. S hogy mit szóltak mindehhez az érintettek? Pádár Sándor szerint tudomásul vették az intézkedést, és „beköltöztek”. Mindenki megelégedésére. t. o. Alkonyat előtt kezdődtek a kaotikus állapotok fotó: tari ottö
