Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-28 / 201. szám

2. oldal Megyei Körkép 1995. augusztus 28., hétfő Ünnepelt hét végén Gyöngyöstarján A majorettek látványos felvonulása FOTÓ: PERL MÁRTON Az igazi ünnepi hangulat szombaton köszöntött a telepü­lésre. Reggel fúvószenekar és majorettcsoport vonult végig az utcákon. A falu központjá- * ban hamarosan megjelentek az árusok és felverték sátraikat. A népi iparművészeti tárgyak­tól a műanyagjátékokon ke­resztül, a mézeskalácsig kínál­ták portékáikat. Ezzel párhuzamosan elkez­dődött a gulyásfőző verseny, helybeli szakácsok részvételé­vel. A nap fénypontja kétség­kívül a BMX Országos Baj­nokság volt, amit szintén az iskola udvarán rendeztek meg. A látványos, akrobatikus és show-elemekkel vegyített produkciókra többszázan vol­tak kíváncsiak. A verseny szép gyöngyösi sikerrel zárult: Tóth Károly, a korábbi négyszeres világbajnok kategóriájában magabiztosan győzött, míg az ugyancsak gyöngyösi Korín László és Becze Mónika har­madik lett. Délután lángosevő és sörivó verseny, valamint kobudó be­mutató szerepelt a program­ban. Nagy érdeklődés kísérte a Tarjánok randevúját, melynek keretében Tiszatarján és Sal­gótarján amatőr csoportjai is felléptek a Mátrai Egyesült Pávakör mellett. N. Gy. és görkorcsolyával Akrobatika kerékpárral. Szabadulni szeretett volna fá­radt olajától olvasónk, ám csü­törtökön egyetlen fogadóállo­mást sem talált. A világ fejlettebb részén töb­bet áldoznak a környezetvéde­lemre, mint bármi másra. Ott, azon a tájékon, még a szemetet is válogatva gyűjtik (külön a papírt, az üveget, a műanyag flakonokat). Fáradt olaj Bezzeg nálunk! - szítottam haragomat, hogy írjak oly’ dörgedelmet, ami miatt elbuj- dokol szégyenében az illetékes. Pénteken felcsaptam a tele­fonkönyvet a Benzinkutak cím­szónál, s tárcsáztam. Az első hívott fél valóban nem veszi át a használhatatlan naftát, merthogy nincs szervize. A második viszont repesve várja a kuncsaftot, a harmadik még fizet is neki (kilónként 3 fo­rintot). Végtelenül fájlalom: senkire sem húzhatom rá a vi­zes lepedőt. Bánatomra csak az vigasz: sok mindenre fütyülnek Egerben, de a fáradt olaj kivé­tel. (né-zi) Szép volt, Eger...! (Folytatás az 1. oldalról j Ezután az Asbóth Oszkár által konstmált helikopter sajátos változatával repültek a ma­gasba a játékosok: egy négy méter magas rúdra kellett kéz­zel felkurblizni a szerkezetet, amely mérőszalagot húzott maga után. Járdán Zsoltot kí­vánta az egekbe a közönség, fel is jutott 2 méter 97 centire, ami a második helyre volt elegendő. Ekkor már este tízre járt az idő: az első helyen a svájciak és a csehek álltak, mi a harmadi­kak voltunk, a sereghajtók pedig a máltaiak. A helyzeten nem sokat javított az a boszorkány­üst sem, amelyből C-vitamin elemeket kellett kihalászniuk a játékosoknak, hogy Szentgyör- gyi Albert felfedezésének fel­idézésével újabb pontokkal gyarapodjanak. Akárcsak a Szi­lárd Leó atomfizikus részecse- gyorsítójának képletes eljátszá­sával, amelynek során egy sor kapun kellett áttömi, s a ré­szecskéket összegyűjteni. Itt balszerencsénk volt, mert játé­kosunk alatt eltört egy rúd, s ér­tékes időt veszített. A szintén magyar találmány, a golyóstoll összerakásánál még jól haladt minden, ám amikor az elektromos falra a szintén méretes írószerszámmal ki kellett rajzolni az előre meg­adott szót - BÍRÓ -, elügyet- lenkedtük, s csoportunkban az olaszok mögött a másodikok lettünk. Éjfél előtt szálltak a verseny­zők a Schwarz Dávid által egy­koron megálmodott, s Zeppelin építette léghajó kosarába, amelyből kilógott ugyan a lá­buk - hiszen azzal kellett vé- gigszáguldaniuk Európa hegy­csúcsai között -, ám hogy ne legyen olyan egyszerű, a négy csapattárs bokáit összeláncol­ták. Estek is, borultak is, de vé­gül feljutottak az egriek is a célként megjelölt magaslatra, ahonnan aztán annak rendje- módja szerint beleestek a szakadékba. Sebaj, a lég­hajó felröp­pent a leve­gőbe, még­hozzá első­ként! Végeze­tül ismét Ru- bik-feladat következett: úgy kellett három betűt - a J-t, az S-et, valamint az F-et - for­gatni egy ha­talmas táblá­ban, hogy a megfelelő formát el­nyerve, át le­hessen bújni egy lyukon... Negyed egy volt ekkor, s eldőlt a ver­seny: 1. Brno (72), 2. Eger (63), 3. Svájc, 4. Portugália, 5. Görögország (42), 6. Málta (40), s a 7. Olaszország (39 ponttal).- Szép volt, Eger...! - méltá­nyolta a helytállást a tribün. Dr. Ringelhann György polgármes­ter a küzdeniakarást, s a város hírnevének öregbítését emelte ki. Csányi Barna csapatkapi­tány szintén büszke volt a nyol­cakra, akik Európa hetven vá­rosa közül - némi balszerencse ellenére - kiharcolták a máso­dik helyet Egernek. Izgalmas éjszaka volt. éljék át Önök is, Kedves Olvasóink, a Magyar Televízió révén! Előbb szeptember 9-én a milá­nói versenyt láthatján a képer­nyőn, a budapesti döntőt pedig szeptember 23-án sugározzák. Szilvás István Játék - óriás gyufával fotó: veres István OLVASÓINK KÉRTÉK - UTÁNAJÁRTUNK Következik a téli fagyhalál? Több olvasónk is felhívta pana­szos levelében arra a rendezet­len helyzetre figyelmünket, amely a háztartási tüzelőolaj utalvány május elsejei meg­szüntetése után állt elő. Helye­sebben, az érintettek szerint, mindeddig az ígéretek ellenére sem történt semmi az ügyben. Pedig lassan a nyárnak is vége, itt az ősz, a hideg tél. Fű­teni szükséges, a tüzelőanya­got, esetünkben az olajat meg kell vásárolni, mégpedig gáz­olaj-áron. A termék viszont a benne foglalt magas adóterhek miatt számos családnak, kis­nyugdíjasnak megfizethetetlen. Viszont megfagyni sem akar­nak. Mint Király Tibortól, az Egri Vámhivatal helyettes vezetőjé­től megtudtuk, az idei év máju­sáig valóban érvényben volt ez a szabályozás. Tehát a kiadott engedélyek alapján valóban au­tomatikusan megküldték a fű­tési olajjegyet az igénylőknek. Ám ezt a finanszírozás nehéz­ségei és az előfordult visszaélé­sek miatt - hiszen ez a kereske­delemben is lehetőséget nyúj­tott a gyors haszonszerzésre - megszüntették. így a vámhiva­tal részéről ekkor lezárult a do­log, hozzájuk később sem érke­zett további szabályozás a HTO-val kapcsolatban. Amikor az intézkedést meg­hozták, ígéretet tettek arra, hogy szociális támogatás for­májában ellentételezik a rászo­rulók számára ezt az összeget, amelyről a helyi önkormányza­tok döntenek majd. Kérésünkre Punyi István, az Egri Polgár- mesteri Hivatal egészségügyi és szociális irodájának csoportve­zetője adott tájékoztatást arról, hogy ők nem kaptak külön sza­bályozást, és pénzt sem. Való­színű, hogy a lakásfenntartásra fordítható támogatás összegé­ből kaphatnak majd az olajjal fűtők. A rendszeres hozzárulás havonta egytől háromezer fo­rintig válltozhat, amennyiben a rászoruló benyújtja igényét, és az az előírásoknak is megfelel. Vagyis igazolja az olajfűtés té­nyét, az olajszükséglet mérté­két, illetve hogy a család össz­jövedelmének legalább a har­minc százalékát lakásfenntar­tásra fordítják, vagy az egy főre jutó jövedelem a fenntartás le­vonása után kevesebb, mint az öregségi nyugdíj minimuma, azaz a 8400 forint. Ez Egerben, a hétvégi há­zakkal együtt, mintegy száz családot érint. A legjobb meg­oldást viszont a más fűtési módra való áttérés kínálja, pél­dául a gáz, amelynek támogatá­sához a szociális bizottság döntésére is szükség van. (kj) 24.- Nem kell mindjárt a legrosz- szabbra gondolni. Az ilyen nő­ügyek néha jobban sülnek el, mint ahogy az ember gon­dolná. így történt Prágában a szerencsés órásmesterrel, Ur- bánnal, akinek sikerült elválnia valamennyi kikapós feleségé­től. Csak az utolsót hagyta meg, pedig az is olyan volt. A kis szeleburdi, de nagyon kí­vánatos asz- szonyka éppen egy súlyeme­lőbajnokkal szűrte össze a levet, és egy emlékeztető levelet írt a bajnoknak, hogy még egy­szer meg sze­retné ismételni azt a felejthetetlen éjszakát az Apolló Szállodában. Csakhogy ezt a szerelmeskedésre invitáló levelet véletlenül a férjének címzett borítékba csúsztatta izgalmában, amelyikbe a név­napi üdvözletnek kellett volna kerülnie, hogy férjeurát kö­szöntse vele. Nagyot nézhetett a súlyemelő, amikor légyott helyett névnapi köszöntőt kap. De a férj, az igazán talpig em­ber volt, nem csapott patáliát, szép nyugodtan, hálósapkával a fején, a hitvesi ágyban ol­vasta a felesége levelét, és na­gyokat kacagott, hogy rengett a hasa. Az asszonyka tudta, hogy nem írt férjének ilyen hosszú levelet, amin annyit lehetne nevetgélni. De amikor a férj fennhangon olvasta a szerelmi élet technikai kívánságaira vo­natkozó női óhajtásokat, egy­ből kitalálta a tyúkeszű nőcske, hogy ezek az ő sorai. Veszve érezte magát, de az ágynál alább nem süllyedhetett. A bölcs férj józansága mentette meg a helyzetet, és rámordult nejére, mondván, most teljesíti a levélben felsorolt kívánságo­kat. Minden jól sikerülhetett, mert másnap reggel nem is nyi­tott az órásmester, este vacso­rázni mentek az Apolló Szálló éttermébe, amelyre hálából meghívta a férj a súlyemelőt is. Ugye, hogy nagyon kényes ügyek is simán elintéződhet­nek úriemberek között? Szo­lomon mintha igazat is adott volna Svejknek, szájszögleté­ben megjelent egy fanyar kis mosoly, ami azt mondta volna, bárcsak így lenne. Váratlanul megszólalt a telefon. A régi Otto Kátz ugrott oda, mohón és várakozón, melyik lesz a hang, amelyik hívja. Mutatta Svejk­nek, vegye fel ő is a hallgatót, mert neki is fog szólni az üze­net. Az ő balkezességének isz- szák most a levét. Felemelte a kagylót.- Halló, itt Szolomon Kát- cov — csodálkozott, hogy nem remeg a hangja.- Maga az, barátom?- Igenis, Kátcov vagyok, első titkár elvtárs - intett Svejknek, most aztán vigyáz­zon a szájára, mert a megyei első titkárral beszél.- Nahát, mondhatom, maga burokban született. Éppen itt van nálam Jelazvita elvtársnő, valóságos releváció az ő társa­sága. Most utólag irigylem magát, kedves... hogy is hívják csak, kedves... jaj igen, kedves Kátcov, hogy ilyen magántit- kámője volt. Ugyanis mától kezdve én veszem igénybe Je­lazvita kivételes képességeit, felsőbb beosztásba helyezem kedves barátnőjét, hogy bizto­sabban haladjon a fejlődés út­ján. Sajnálatomra, nélkülöznie kell szolgálatait, de magát is kárpótolom, amit csak óhajt. Hiszen ez elvtársi kötelessé­gem egy olyan harcostárssal szemben, mint ön, kedves... hogy is hívják... igen, igen... Kátcov barátocskám, átérzem a helyzetét, és méltányosságot tanúsítok önfeláldozó magatar­tása iránt. Tudja, az internaci­onalista proletárérdekek na­gyon sokszor beleszólnak ma­gánéletünk rejtett kis zugaiba, és ilyenkor ingadozás nélkül kell követnünk a Párt tanítását, mindent a proletármozgalom érdekei alá kell rendelni. Most magán a sor, hogy lemondjon Jelazvita odaadó szolgálatai­ról, magasabb proletárérdekek diadaláért. Jelazvita elvtársnő igen magas beosztásban fogja szolgálni a nemzetközi mun­kásmozgalom érdekeit, amire csak az ő személyes adottságai jogosítják fel... Azért még el­búcsúzhat tőle, adok egy fél órát, hogy összeszedje magá­nál a legszükségesebb dolgait, mire maga odaér, ő már kész is lesz a csomagolással... (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents