Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-19 / 194. szám
A Heves Megyei Hírlap Közéleti Tizenegye Dr. Ringelhann György, Eger város polgármestere Rohánszky Ferenc, Györigyszöv Afész elnöke Palcsóné dr. Zám Éva, Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola főigazgatója Gáli László, egri Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezője A Médiahajó egy olyan közéleti rendezvénnyé vált, amelyre joggal figyel oda az egész ország. Bár ez a bizonyos hajó csak szeptember 27-én hagyja el a kikötőt, a szervezők már jó előre elküldték a meghívókat, többek között megtisztelve ezzel lapunkat, a Heves Megyei Hírlapot is. Ott leszünk hát mi is, s már most ígérjük olvasóinknak, hogy részletesen beszámolunk majd a médiák képviselőinek, a politikusoknak, a közéleti személyiségeknek nagy-nagy éves találkozójáról. A szervezők azonban, hogy jó előre fokozzák az esemény iránti várakozást, felhívták a szerkesztőségeket arra, hogy terjesztési területükön válasszák meg közéleti tizenegyüket, akik közül néhányon a lap vendégeiként jelen lehetnek ezen a bizonyos találkozón. A felkérésnek szívesen tettünk eleget, s most megosszuk Önökkel is, hogy a Heves Megyei Hírlap munkatársai kiket választottak megyénkből a Közélet tizenegyébe. Ezúttal nyújtjuk át meghívónkat közülük kettőnek: Gáli Lászlónak, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgató- főrendezőjének, valamint Kalmár Péternek, az MSZP megyei elnökének, országgyűlési képviselőnek. Heves megye Közéleti Tizenegye a következő: Fodor Gábor, Gyöngyös országgy. képvis., miniszter Kalmár Péter MSZP megyei elnöke, országgy. képv. Kopcsik Lajos olimpiai és világbajnok mestercukrász Pulii Sándor FIFA-bíró Pócsik Dénes olimpiai bajnok, az ÚVMK Eger ügyvez. ig. Zsófia-malom - múlt, jelen, biztató jövőkép Malom. Ha ezt a szót hallja az ember, többnyire hatalmas lapátkerekek, csobogó, sebes erdei patakok, örökké lisztes ábrázatú, nagy bajuszú molnárlegények derengenek elő képzeletében. Am ha valaki a selypi Zsófia-malomba vetődik, hiába is keresné Kinizsi Pál megkésett utódait. Helyette számítógépekkel, „motorizált malomkövekkel”, a korszerű technika legújabb csodáival találja szemben magát. Csupán a lényeg nem változott.- Bizony, és remélhetőleg nem is fog - nevet Zelenka Ferencné üzemvezető, ahogy helyet foglalunk irodájában. - A Zsófia ezután is búzát őröl, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. Az „elmúlt évtizedek” csaknem egy évszázadot jelent. Az eredeti malom még a medence iparosításakor, a századfordulón épült. Akkor, amikor a környező üzemek többsége. Szinte természetes, hogy ennek a „gazdája” is báró Schlossberger-Tornyay Rezső volt, aki a legenda szerint 99 tanyával bírt a környéken. A századik után hadsereget kellett volna állíttatnia, ezért gondolt egyet, s inkább malmot építtetett. Akkori szokás szerint a lányáról nevezte el. A földbirtokos emlékét tábla őrzi az egyetlen, jelenleg is funkcionáló korabeli építményen, az 1923-ban készült 360 vagonos silón. Az üzem történetébe Nagy László megbízott főmolnár avat be. Aligha találnék nála alkalmasabb embert: 1960- ban került a vállalathoz, s — ahogy mondja — végigjárta a „szamárlétrát”. Segédmunkásként kezdte, volt posztos, zsákoló, rakodó, silókezelő és hengerőr. ’70-ben Debrecenben elvégezte a szakiskolát, így vált belőle molnár. Jelenleg ő a cég legrégebbi dolgozója. Tőle tudom meg, hogy az új tároló 1968-ban épült, s ezer vagon gabona fér el benne. A betonkolosszus impozáns létesítmény, a város egyik szimbóluma.- A teljesítmény növekedésével szükség mutatkozott erre a beruházásra - mondja Zelenka Ferencné. - Az újabb állomás 1989-ben következett, amikor 300 millió forint költséggel teljes rekonstrukciót hajtottak végre. Renoválták az épületeket, korszerű gépeket, berendezéseket hoztak, s ezzel együtt a régi felszerelést elszállították. A transzmissziós hajtással működő szerkezetek már amúgy is ipartörténeti érdekességnek számítottak. A kívülálló számára talán az lehetett a legfeltűnőbb, hogy megszűnt a környéken a „fehér köd”, azaz eltűnt a lisztpor az udvarokról. Az üzemvezető asszony elmondja: a privatizáció náluk sem zajlott zökkenőmentesen. A Mátra Malom Rt. legnagyobb vállalataként ők is a Dunahol- ding Rt. birtokába kerültek, ami önállóságot és biztos hátteret jelent számukra. Amíg azonban ez eldőlt - az 1994-es magánosítást megelőző csaknem egyévi folyamat során -, a dolgozók bizonytalanságban érezték magukat. Ezen csak úgy tudtak úrrá lenni, hogy közben is a piacra koncentráltak, igyekeztek megtartani vevőkörüket, mi több, a lehetőségekhez képest gyarapítani is.- Ma már minden alkalmazottunk tisztában van azzal, Az 1923-ban épült siló Zelenka Ferencné:-A minőség a legfontosabb... hogy a vásárlót ki kell szolgálni - avat be titkukba Zelenkáné. - Amíg idáig eljutottunk, rengeteg áldozatra, lemorzsolódásra volt szükség, de ma már a dolgozóink 90 százaléka magáénak vallja ezt a szemléletet. Ennél a tempónál, amikor 24 óra alatt 180 tonna búzát dolgozunk fel, igen magasak a követelmények. Az automatizálásnak köszönhetően 90-ről 70- re csökkent a létszámunk, s a munkások számára a minőség a legfőbb követelmény. Hogy ennek maradéktalanul megfelelünk, bizonyítja: a McDonald's- tól a fővárosi sütőipari cégekig, a Julius Meinlig számos nagy- vállalatnak szállítunk. Ez egy vidéki üzem számára igencsak nagy szó. Exportunk pedig főleg az egykori Szovjetunió tagállamaiba irányul. Arra a kérdésemre, hogy rendesen fizetnek-e a külföldi megrendelők, az üzemvezető megnyugtat: régi kapcsolatokról van szó, s a számlákat készpénzzel egyenlítik ki. így tehát nem lehet probléma. Az udvaron sorban állnak a teherautók. Hozzák a gabonát, viszik a lisztet. Itt másfajta időszámítás van, mint a „külvilágban”. Az esztendő júliustól júliusig, aratástól aratásig tart. A szállítmányok érkeznek Hevesről és Sarudról, a Jászságból, valamint - a tőzsdei vásárlások eredményeként — az ország szinte valamennyi pontjáról. Már most látszik, hogy az 1995-re tervezett 31 ezer tonna gabona feldolgozását túlteljesítik. Ehhez azonban jelentős erőfeszítésekre van szükség. Ebben az évben folyamatosan dolgozik a három műszak, sőt időnként egy negyedik „bevetésére” is sor kerül. Az értékesítéssel ezután sem lesz gond. Az őrölt liszt egy részét - 6 ezer tonnát - kilós kiszerelésben dobják piacra, a nyugatnémet berendezés jóvoltából ízléses csomagolásban. Akciókkal, diszkontárakkal, az üzemben működő üzlettel igyekeznek még vonzóbbá tenni termékeiket. A főmolnár kalauzolásával végignézem a folyamatot. Találkozom a vezérlőteremben Tímár Jánosné mű- szakvezetővel, a szitáknál Balázs Jánosné molnárral, a kiszerelőben Báli Lajos műszerésszel, Nagy Lász- lóné gépkezelővel. A zsákokat Pap Istvánná szedi le, s egy elmés szerkezet segítségével Szabó Istvánná varrja össze. Ezek után a súlyos teher Bíró László és társai izmos vállára, majd a vagonokba kerül. Ahol megállók, készségesen beszélgetnek velem, hozzáértéssel mutatják be feladatukat.- Ezek az emberek tisztában vannak azzal, hogy munkahelyük biztos perspektívát kínál a jövőt illetően - mondja búcsúzóul a kapuban Zelenka Ferencné. - Akik elfogadják a lelkiismeretes munkát igénylő követelményrendszert, hosszú távra megtalálják számításukat. A mai világban lehet ennél többet ígérni? Tari Ottó Nagy Lászlóné a kiszerelőgépnél fotó: tari ottó Dr. Seregely István Magyar Püspöki Kar elnöke egri érsek Dr. Jakab István, Heves Megye Közgyűlésének elnöke
