Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-17 / 192. szám
1995. augusztus 17., csütörtök Hatvan és Lőrinci Körzete 5. oldal Nem adta meg magát a sorsnak Apc felett repültek a „siklók” Micsoda hét volt! Néhány napon keresztül Apc került a siklórepülés középpontjába, a mátraaljai településre figyelt a cseppet sem veszélytelen sportág érdeklődő közvéleménye. Az időjárás kegyeibe fogadta a versenyzőket. A napsütés, szél, a Selypi-medence pompás panorámája megfelelő hátteret biztosítottak az er- nyőzéshez, így nem véletlen, hogy aki eljött, remekül érezte magát. A magamfajta földi halandó meg csak állt, és szájtátva bámult. Talán magának sem vallotta be, hogy irigykedve lesi a bátor fiúkat, a még bátrabb lányokat, miközben már azt fogalmaz- gatja, mit is mond majd ismerőseinek. Hogy meginvitálták egy sétarepülésre, amire azonnal igent mondott, felpattant, s már emelkedett is, és csak szállt és szállt és szállt a fellegek között... Persze, azért nézni sem volt utolsó dolog. A színes paplanok, a laikus számára érthetetlen kötési módozatok, az emelkedés térdreszketős pillanatai, majd a lebegés... Minden nap kínált meglepetéseket, látványt, újdonságot. És amikor vasárnap mindenki elégedetten nyugtázta, hogy baleset sem történt, egyöntetű volt a vélemény: megérte eljönni. A tudósító pedig - mint aki jól végezte dolgát - beült autójába, s csak az aszfaltúthoz érve tudatosult benne: ideje volna végre nem az eget bámulni. Kép és szöveg: Tari Ottó Ég és föld között Minden a helyére kerül? Ezzel meg mi legyen? Varrodát létesítenek Nagykökényesen? Testületi nyilatkozat a hitelfelvételről Kővári János évek óta MAV- nyugdíjas. A családja, barátai nyugodt, békés természetű embernek ismerik, de fiatal korában neki is megvolt a nagy kalandja. A háború idején Nyugatra hurcolták a leventékkel. Sok társának útja innen szovjet hadifogságba vezetett, ő azonban azok közé tartozik, akik nem adták meg magukat a sorsnak. Izgalmas történetét maga beszéli el.- 1944-ben a cukorgyárban voltam lakatosinas. November 7- én szabadultam fel. Éppen akkor rendelték el a nyilas hatóságok, hogy két nap múlva a korosztályomhoz tartozó leventék gyülekezzenek kétnapi élelemmel, mert a közelgő front elől nyugatra kell vonulnunk. Odahaza megbeszéltük a dolgot apámmal, s úgy döntöttünk, nem engedelmeskedek a rendeletnek. Inkább Budapestre megyek egy ismerős családhoz néhány napra. A terv első fele sikerült is. Hanem amikor néhány nap múlva hazaindultam, csupán Gödöllőig jutottam. A front annyira megközelítette Hatvant, hogy nem engedtek tovább. Visszamentem Pestre. Ott egy barátommal úgy határoztunk, nem kockáztatjuk meg a letartóztatást, hanem jelentkezünk a leventék számára kijelölt gyülekezőhelyen. Ott azt mondták, bevettek minket a Hunyadi-páncélosok egységébe, de egyelőre nem tudnak ruhát és fegyvert adni. Nem történt meg a kiképzésünk sem, hanem útnak indították csoportunkat Németország felé. Ausztriában estem fogságba 1945. május 8-án. Gunskirchen mellett, egy kis faluban táboroztunk, amikor véget ért a háború. Az első amerikaiakkal akkor találkoztam, amikor egy felborult teherautóból kenyeret akartam szerezni. Arra jöttek gépkocsival. Intettem az egyiknek, adjon cigarettát. Erre hozzám dobott egy egész csomaggal. Ezt meglátva, a többiek is hajítottak, ki cigit, ki csokoládét, ki meg konzervet. Ott is hagytam a kenyeret, és boldogan mentem vissza a táborba zsákmányommal. Nemsokára bejött egy dzsipp néhány amerikai katonával. Felsorakoztattak bennünket. Kiválogatták a legerősebbeket, és magukkal vittek. Adtak fegyvert, rajokba osztottak, kijelöltek egy parancsnokot, s igazolványt is kaptunk. Megbíztak bennünket, gyűjtsük ösz- sze a környéken bujkáló SS-ka- tonákat. Néhány napig kerestük is őket, de csak wermachtoso- kat sikerült összeszedni. Rájuk nem volt szüksége az amerikaiaknak. Némi tanakodás után úgy határoztunk, otthagyjuk a tábort. Van igazolványunk, elindulunk haza. így is történt. Nyugodtan jöttünk kelet felé, de megjártuk. Egy amerikai járőr megállított. Lobogtattuk neki az igazolványt, de csak nevetett rajtunk. Megmondták: ezzel mindössze 30 km-es körzetben mozoghatunk. Be is vittek egy táborba, de nem őriztek szigorúan, így egy nap elteltével - hetedma- gammal - ismét megszöktem. Jöttünk ismét kelet felé. Neuhofferiban megint elfogtak az amik. Szerencsénk volt: a parancsnokságon, ahová bevittek, három magyar származású tiszt is volt. Elláttak minden jóval, a szó szoros értelmében tálcán hozták a reggelinket. Innen Linzbe akartak vinni táborba, de ismét megszöktünk. Csónakkal átkeltünk a Dunán, akkor meg az osztrák rendőrök csíptek el. Beszállítottak a ma- uthauseni megsemmisítő lágerba, ahol a konyhán kellett dolgoznom, szakácsként. Ösz- szebarátkoztam egy amerikaival, aki megmutatta a krematóriumot, ahol a németek a foglyokat égették el. Időközben a potsdami megállapodás értelmében Mauthausen átkerült az oroszokhoz, akik 1945. augusztus 8-án a tábor lakóit elindították kelet felé. Mi heten továbbra is együtt maradtunk. Volt közöttünk egy brassói zsidó gyerek, aki tudott oroszul, ő kihallgatta az őrök beszédét, amelyből kiderült: a Szovjetunióba szándékoznak vinni bennünket. Elhatároztunk, hogy ismét megszökünk. St. Pölten mellett táboroztunk ezren a szabad ég alatt. Egy éjszaka eltereltem az őrök figyelmét, köveket dobáltam az ellenkező irányba. Megszöktünk, és felkapaszkodtunk egy osztrák teherautóra. Az őr közben észrevette szökésünket, jelzőlövéseket adott le. De mi akkor már messze jártunk. Sikerült eljutnunk Bécsbe, ahol ösz- szetalálkoztunk az utcán magyar lányokkal, akik elláttak ennivalóval, majd elindultunk hazafelé. A város határában katonai ellenőrzés volt. Egyesével kíséreltük meg az átjutást, de az első emberünket rögtön kiemelték. Én voltam a következő. Lesz, ami lesz, nekiindultam, s míg a társunkkal foglalkoztak, mind a hatan átjutottunk a túloldalra. Innentől aztán hol gyalog, hol orosz teherautóval haladtunk. Az egyik sofőr összetévesztette Budapestet Pozsonnyal, így a szlovák főváros alatt találtuk magunkat. Egy osztrák határőr amerikai pokrócért vitt bennünket a magyar határra. Győrből aztán szerencsésen hazaértünk Budapestre, onnan pedig Hatvanba. Németi Gábor Sikeres véradónap Nagy sikerű véradónapot tartottak a hatvani vasútállomáson. A Vöröskereszt szervezésében 50 donor több mint 20 liter életmentő folyadékkal járult hozzá a kórház betegeinek a gyógyulásához. Legközelebb 22-én, kedden tartanak hasonló eseményt a véradóállomáson, ahol a kisüzemek dolgozóit várják. Történész Lőrinciben Lőrinciben javában tartanak a hagyományőrző napok. Ma délután 5 órakor adják át a Magvető Könyvtárban a hímzéskiállítás emléklapjait, 18 órától pedig dr. Pálmány Béla történész az avar korról és a pa- lócságról tart előadást. Új védőnő Szűcsiben Szűcsiben elbírálták a védőnői teendők ellátására kiírt pályázatot. Szeptember 1-jétől Kálai Mária látja el a településen az anya- és gyermekvédelmi feladatokat. Lelki telefonsegély Hatvanban továbbra is díjtalan a lelki telefonsegély-szolgálat. Hétfőn és szerdán délután fél 3- tól 21 óráig, pénteken 13 órától szombat reggel 6-ig, vasárnap este 9-től pedig hétfőn reggel 6- ig tárcsázhatják a 37/341-700- as számot az érdeklődők. Újra zenél a Box! Petőfibányán augusztus 20-án újra színpadra lép a hatvanas évek végének legendás rockegyüttese, a Box! Az Ifjúság úti játszótéren 17 órától találkozhatnak a bandával egykori és mai rajongóik. Nagykökényesen a képviselő- testület a napokban tartotta soros tanácskozását. A tagoknak nyilatkozatot kellett tenniük a napirenden lévő hitelfelvételt illetően. Erre azért volt szükség, mivel a pénzintézet felé igazolniuk kellett, hogy a kérelem összege nem lépi túl a saját bevételük hitel- és kamattérítést követően megmaradó hányadának 70 százalékát. Minderre a gázberuházáshoz van szükség. A településen is gondot jelent a munkanélküliség. Enyhíthet a gondokon az az elképzelés, ami szerint egy vállalkozó varrodát létesítene a községben. Ötletével a közelmúltban kereste meg a polgármesteri hivatalt. Amennyiben a tervek valóra válnak, az új munkahely 20 női alkalmazottnak jelentene kedvező lehetőséget. A kultúrház nagytermében állítanák fel a gépeket, ám a későbbiekben más helyszín is szóba jöhetne. Szintén kökényesi hír, hogy lefektették a gázvezetékeket. Néhány helyen panaszkodnak a lakók, hogy a helyreállítás nem a kívánalmak szerint történt, így maguknak kell rendbe hozniuk portájuk környékét. T. O. A Monteverdi-trió lőrinci fellépése Augusztus 20-án, vasárnap este 6 órakor a lőrinci római katolikus templomban lép fel a Monteverdi-trió. Hargitai Géza fagott-, Fias Gabriella oboa- és Bendzsák Erika fuvolaművészek 1994 szeptemberében alakították az együttest. A hangszereik kínálta lehetőségekből adódóan főleg reneszánsz, barokk és klasz- szikus zenét játszanak, így repertoárjukban elsősorban Händel, Bach, Corelli és Mozart művei szerepelnek. Ezek közül válogatnak a lőrinciben sorra kerülő hangversenyükön is. Olyan ismert darabokat hallgathat a nagyérdemű, mint a C-dúr Divertimentót, vagy Vivaldi Concertóját. FOTÓ: DENCS RITA Óriási görögöt „fogtak” Horton „Látod, nagy papi, megérte dolgozni a dinnyével! Különben nem akadtunk volna rá erre a majdnem 20 kilós példányra. Ebből aztán jóllakhat az egész család... Mit mondasz? Hogy Szent Lőrinc léptei ropognak a ga- rádicson? És akkor mi van? Az a fontos, hogy ez a hatalmas csíkos gömb itt a kezem alatt édes, mint a méz, a belseje piros, mint a jakobinusok sipkája, a héjából pedig a baromfiudvar akár egy hétig is csemegézhet. Szóval, örülök, hogy a mi farmunkon leltünk erre a különlegességre. Csak egyet nem értek, nagypapi! Mi az, hogy jakobinus...?!" (tari) Nyílt levél a megyei kamarának A Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártja nevében Kis Tibor elnök levelet juttatott el szerkesztőségünkhöz: A Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara létrejöttét a vállalkozók még az alkotmánysértő törvény és az Önök nyilvánvalóan manipulált megválasztása ellenére sem vetik el, mert arra szükség van. De csakis megbízható, mindenki által elfogadott, érdemben is működő, jó kamarára. Önök feltehetően képtelenek eleget tenni közigazgatási jogkörük érvényesítésének. Enélkül tevékenységük csak szemfényvesztéssel palástolt pénzelvonás. Jogos tehát a vállalkozók állásfoglalása, törvénytelenül választott, tehetetlen kamarai testületet - annak felesleges költségeivel - nem akarnak eltartani. Maradjon fenn mégis, ha már bizonyítottak! A fentiekhez 10 vállalkozó hozzátette: csakis olyan kamarának a kötelező tagságát tudják elfogadni, amely az üzleti forgalom biztonsága, a piaci magatartás tisztessége és a gazdasági tevékenységet folytatók érdekeinek érvényesülése terén is hatékonyan működik. Örömmel befizetik a tagdíjat, amennyiben Heves megyében megszűnik a feketekereskedelem, az iskolák nem folytatnak - közpénzfelszereléssel - vendéglátó tevékenységet, a gyógyszertárak is megszüntetik a kereskedelmi működésüket, és kitiltanak minden, engedéllyel nem rendelkező hazai és külföldi árust. Ezek elmaradása esetén a kamarát nem tekintik törvényesnek, így oda pénzbefizetést sem eszközölhetnek.
