Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-06 / 156. szám

1995. július 6., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete Boldogon építik a jászfényszarui utat Boldogon javában tart a közsé­get Jászfényszaruval összekötő út építése. A munkálatok során mintegy 15 ezer köbméter föl­det kell megmozgatni, és adott esetben távolabb szállítani. A talaj javításához 3 ezer köbmé­ter anyag szükséges, az út­alapba pedig majdnem ötezer köbméter homok és cement ke­rül. Összességében öt kilométer hosszú árok kiásására is szük­ség van. Játszóházi tábor hatvani gyerekeknek Június 17-21., valamint július 24-28. között szervez nyári ját­szóházi tábort a helybéli gyer­mekeknek a hatvani Városi Művelődési Központ. Jelent­kezni a megadott időpont előtt egy héttel lehet. Bővebb felvi­lágosítás a 37/342-383-as tele­fonszámon kapható. Grundfoci, lábtenisz a petőfibányaiaknak Petőfibányán a képviselő-testü­let a legutóbbi tanácskozásán elfogadta az új szervezeti és működési szabályzatot. Napi­rendre tűzték az óvodai gázbe­vezetésre kiírt versenytárgyalás kérdését is, s így a hét elején elkezdődhettek a munkálatok. Másik hír a településről, hogy július 15-én, este 8 órától utca­bált tartanak a Hegyalja utcá­ban. Ugyancsak ezen a napon reggel 8 órától grundfoci- és lábtenisz-bajnokság lesz az If­júság úti játszótéren. A jelent­kezők több korcsoportban is összemérhetik tudásukat. Befejezik végre a gázépítést Selypen? Lőrinciben már hosszú hetek óta folyik a selypi sarkon túli rész gázvezetékkel történő ellá­tása. A munkálatok egy ideje állnak, nagy bosszúságot okozva ezzel azoknak a lakók­nak, akik a gödröktől nem tud­ják autóikat az utcára vinni. Számukra is jó hír lehet, hogy a tervek szerint ma megtartják végre a gázvezeték nyomás­próbáját, s így remény nyílik az építkezés mielőbbi befejezé­sére. Hatvani Expo - egy kiállítás képei Véget ért az év banzája. Volt, amikor dicsértük, máskor szidtuk, szerettük és elégedetlenek voltunk vele, de azért - hiányzik. Expo nélkül Hatvan nem lenne az, ami. Mert hát mit csinálnánk jú­niusban egy hétig nap mint nap? Honnan tudnánk, hol tart a technika fejlődése, mi fog­lalkoztatja a helyi vállalkozó­kat, a regionális művészet mekkora léptekkel halad az egyetemesség felé? Ki mon­daná meg, milyen a legújabb divat; túl snassz-e, ha az ember lánya nem vesz a pólója alá melltartót, s tényleg a múlté-e már a háromnapos borosta...? Mindezekre az égetően fon­tos kérdésekre is feleletet kap­hattunk a fesztiválon. Persze, történtek egyebek is. *** Fogadás valamennyi kiállító részére. A protokoll-menet- rend szerint talán a legfonto­sabb esemény: Szinyei András polgármester emléklapokat nyújt át mindazoknak, akik te­vőlegesen is hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Az alkalomra mindenki gá­lába vágja magát. Lapunk is kivívja a többiek elismerését, hatalmas ováció övezi jelenlé­tünket. A sokaságban elvegyül az egyik helyi - eredetileg japán - autómárka reprezentánsa is. Nem egyedül jött, legalább hárman tüsténkednek udvartar­tásában; szerelők, miegymás. Amikor felhangzik a nevük, a főnök hátba böki egyik alkal­mazottját: - Eriggy! Úgy tűnik - egyedüliként a tömegből - saját maga röstellt kimenni. Igaz, előző nap nem ő nyerte el a vásár díját... Ha már az autóknál tartunk, kellemes élményben is volt ré­szünk. Fiatal lány hajlongott az egyik típusnál. A fotós magya­rázott neki, így tartsd a kezed, Lapunk fórumán bizony megizzadtak a pulpituson ülők... Nem annyira a „rázós” kérdések sora, mint a 35 fokos kánikula tette próbára az egybegyűlteket. (Balról: Tari Ottó, Király Béla, dr. Szalag Zoltán, dr. Kloss Andor és Kis Szabó Ervin) FOTÓ: SZIGETI TAMÁS fordítsd a fejed, keblet ki! A médium készségesnek bizo­nyult, kommentár nélkül vette fel az egyik pózt a másik után, ha kellett, nevetett, ha kellett, vicces pofikat vágott. Tényke­dése lelkesítőleg hatott a többi fotográfusra is. Rövidesen megszállták a terepet, min­denki próbált csenni egy pilla­natot a nem mindennapi alka­lomból. Tolongtak a profik és az amatőrök, hogy a közelébe férhessenek. Pedig a járgány is figye­lemre méltó volt ám! A leg­újabb modell - extra áron.- Jó lenne, mi? - kérdezte a sudár teremtéstől az egyik bá­mészkodó, amikor a lány (leg­újabb megbízásának eleget téve) simogatni kezdte a ka­rosszériát.-Elmegy - vont vállat fő­hősnőnk. - Csak hát én sokkal jobban szeretem a régebbi év­járatokat. K it Az életmód-tábor lakói is meglátogatták az expót TARI OTTÓ FELVÉTELEI Vili, a festő Kiforrott szemlélet. Kár, hogy a veteránoktól manapság nem szívesen válik meg a gaz­dájuk. *** A divatbemutató mindig csúcs. Jönnek a szebbnél szebb lá­nyok, a férfiember ilyenkor otthagy csapot-papot, sörsá­tort, hogy le ne maradjon va­lamiről. Nem könnyű feladat egy jó helyet elcsípni, ahol testközelből érzékelhető min­den rezdülés. Amennyiben valaki elkésik, toporoghat a hátsó sorokban. Ha magasabb, mint az átlag, szerencsés: követheti az ese­ményeket, mi több, még őt is észrevehetik. Szinyei polgármesterről nem állítható, hogy a mélynö­vésűé k táborába tartozna. Ha már arra járt, maga is megte­Ilyen bemutató is volt... kintette a pompázatos felvonu­lást, ■ a ruhakölteményeket, s azokat, akik a cuccot viselték. Volt mit szemlélni. Gyö­nyörű lányok, merész vonalak, még merészebb idomok. Már a vége felé tartott az élmény, szőke bombázó lejtett legényizzasztó mozdulatokkal az emelvényen, kezében sárga virág. A kifutó szélén azonban nem állt meg. A lépcsőhöz bal­lagott, utat tört magának cso­dáiéi között, egészen a város vezetőjéig. S átnyújtotta a liliomot. Eddig a pillanatig nem iga­zán voltak politikai ambí­cióim. Az eset viszont elgon­dolkodtatott. Polgármester Úr! Lehetsé­ges, hogy ’98-ban ellenfelek leszünk? Tari Ottó • • Ünnepel a Lokomotív Július 14-én nagy eseményre készülnek Hatvan egyik legpa­tinásabb sportegyüttesének képviselői. A helyi Vasutas Sportegylet immáron 75 éves. Fennállásuk során szerepeltek MÁV-HAC néven is, jelenleg pedig megye- szerte a régi Lokomotívként is­merik őket. Az évforduló al­kalmából a nevezetes napon ju­bileumi öregfiúk-mérkőzést tar­tanak, az ellenfél az örök rivális Selypi Kinizsi gárdája lesz. Az Ecseri József, Majer Pé­ter és Tóth Béla által szervezett találkozóra várják - többek kö­zött - Srej Sándort, Berényi Jó­zsefet és Körtvélyessy Miklóst, akik a ’40-es, ’50-es évek ki­tűnő labdarúgói voltak. Termé­szetesen meghívást kaptak az 1973-ban bajnokságot nyert csapat tagjai is. A vacsorával egybekötött „bulira” a HVSE-pályán kerül sor. (t. o.) Helyismereti könyv Hatvanról Az elmúlt években gyakorta je­lentek meg Hatvanról szóló helyismereti kiadványok. 1992- ben a vasutasok Pokoljárása, 1993-ban a Szemelvények Hat­van történetéből, egy év múlva pedig - hasonmás kiadásban - a Hatvan község története látott napvilágot. A minap került a standokra Demény-Dittel Lajos: Helytör­téneti tanulmányok Hatvan múltjából című munkája. A kö­tet gazdag tárháza a város tör­ténetére vonatkozó ismeretek­nek. Az anyagok többsége a középkorból meríti a témát. A könyv nem tekinthető klasszikus értelemben vett tör­ténelmi műnek, inkább váloga­tás a szerző helytörténeti, mű­emléki, városkép-leírási és nép­rajzi cikkeiből. A legtöbbjük már megjelent különböző fo­lyóiratokban, ám akadnak kö­zöttük olyanok is, amelyeket most először publikált a szerző. A kiadvány erényei mellett nem túl szerencsés a cím meg­választása: helytörténeti tanul­mány ugyanis egyáltalán nem található a kötetben. Ez azon­ban nem von le az értékéből, sőt bizonyos értelemben növeli azt. Az olvasó találkozhat le­írással, elbeszéléssel, anekdo­tával, életrajzokkal. Szó esik szentekről, színészekről, írók­ról, csatákról, műemlékekről és sok egyéb tudnivalóról. Köszönet a szerzőnek, s mindazoknak, akik lehetővé tet­ték a hiánypótló mű megjelen­tetését. Máris készülünk a foly­tatásra, amelyet az Ady Endre Könyvtár gondoz: várjuk a Hat­vani Lexikont. Németi Gábor Bimbi - egy grafikus Kézdivásárhelyröl A szubjektivitás bélyegét is vállalva megkockáztatom: számomra a hatvani Expo egyik legnagyobb egyénisége Szabó Erzsébet - a mindenki által szeretettel Bimbiként be­cézett - grafikus volt. Ráfoghatjuk ezt erdélyi származásából adódó, termé­szetszerűleg magában hordo­zott habitusára, az ottani embe­rek sajátos jellemvonásaiból összeállt imázsára is, ám nem ezek emelték őt a kiválasztot­tak közé. Ami sokkal jobban megragadott: az a küzdelem, amit szülőföldjén már évtize­dek óta vív önnön elfogadtatá­sáért; meg a méltóság, ahogy az ebből fakadó kudarcokon át­lépve - büszkén vállalva a „csakazértis” stigmáját - soha nem adja fel. És én érzem, tu­dom, hogy ez így lesz, míg vi­lág a világ. Amikor beszélgetni invitá­lom, elneveti magát.- Inkább rajzolnék, ha lehet - mondja zárt hangzóival, szé- kelyesen, ahogy évszázadok óta beszélnek a Hargita meg a Küküllők vidékén. Hiszek neki, ez az akcentus nem szok­tatja hazugságokhoz az embert. A munkájáról kérdezem.- A magad módján kemé­nyen politizálsz. Ilyen alkat vagy, az előző rendszerben is erről voltál nevezetes...- A karikatúra már csak ilyen műfaj - néz maga elé, s nem tudom, bánja-e avagy büszke saját tehetségére. Úgy vélem, utóbbiról lehet szó. ­Otthon sajnos odáig jutottunk, hogy csak a hétköznapok poli­tikáját merem megrajzolni. Akár hiszed, akár nem, az el­múlt időszakban többször is megfenyegettek. A román nyelvű sajtó rendszeresen feni rám a fogát, első oldalakon üzengetnek a szerkesztők. Gondolhatod, nem a humoro­mat dicsérik...- Nálunk viszont jó barát­ként fogadnak!- Ez így van, és hidd el, cso­dálatos érzés. Negyedik alka­lommal jöttem az expóra, s a szülővárosom után Hatvant szeretem a legjobban.- Mi az, ami tetszik benne?- Egy város hangulatát első­sorban az ott élő polgárok ha­tározzák meg. Ami nekünk, erdélyieknek mindennél lé­nyegesebb: itt nem sznobok az emberek.- Ezzel nem teljesen értek egyet...- ...Nem sznobok, sőt na­gyon barátságosak, kedvesek, közvetlenek. Ez semmiféle po­litikai hovatartozástól nem függ. Ellenkező esetben már rég összeverekedhettünk volna!- Bimbi, a szavaidat most sok ezer Heves megyei polgár olvassa. Mi az, amit a legfon­tosabbnak tartanál elmondani nekik? Nem sokáig törte a fejét.- Hát azt, hogy Erdély na­gyon szép. És hogy szívesen látunk mindenkit... (tari)

Next

/
Thumbnails
Contents