Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-06 / 156. szám
1995. július 6., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete Boldogon építik a jászfényszarui utat Boldogon javában tart a községet Jászfényszaruval összekötő út építése. A munkálatok során mintegy 15 ezer köbméter földet kell megmozgatni, és adott esetben távolabb szállítani. A talaj javításához 3 ezer köbméter anyag szükséges, az útalapba pedig majdnem ötezer köbméter homok és cement kerül. Összességében öt kilométer hosszú árok kiásására is szükség van. Játszóházi tábor hatvani gyerekeknek Június 17-21., valamint július 24-28. között szervez nyári játszóházi tábort a helybéli gyermekeknek a hatvani Városi Művelődési Központ. Jelentkezni a megadott időpont előtt egy héttel lehet. Bővebb felvilágosítás a 37/342-383-as telefonszámon kapható. Grundfoci, lábtenisz a petőfibányaiaknak Petőfibányán a képviselő-testület a legutóbbi tanácskozásán elfogadta az új szervezeti és működési szabályzatot. Napirendre tűzték az óvodai gázbevezetésre kiírt versenytárgyalás kérdését is, s így a hét elején elkezdődhettek a munkálatok. Másik hír a településről, hogy július 15-én, este 8 órától utcabált tartanak a Hegyalja utcában. Ugyancsak ezen a napon reggel 8 órától grundfoci- és lábtenisz-bajnokság lesz az Ifjúság úti játszótéren. A jelentkezők több korcsoportban is összemérhetik tudásukat. Befejezik végre a gázépítést Selypen? Lőrinciben már hosszú hetek óta folyik a selypi sarkon túli rész gázvezetékkel történő ellátása. A munkálatok egy ideje állnak, nagy bosszúságot okozva ezzel azoknak a lakóknak, akik a gödröktől nem tudják autóikat az utcára vinni. Számukra is jó hír lehet, hogy a tervek szerint ma megtartják végre a gázvezeték nyomáspróbáját, s így remény nyílik az építkezés mielőbbi befejezésére. Hatvani Expo - egy kiállítás képei Véget ért az év banzája. Volt, amikor dicsértük, máskor szidtuk, szerettük és elégedetlenek voltunk vele, de azért - hiányzik. Expo nélkül Hatvan nem lenne az, ami. Mert hát mit csinálnánk júniusban egy hétig nap mint nap? Honnan tudnánk, hol tart a technika fejlődése, mi foglalkoztatja a helyi vállalkozókat, a regionális művészet mekkora léptekkel halad az egyetemesség felé? Ki mondaná meg, milyen a legújabb divat; túl snassz-e, ha az ember lánya nem vesz a pólója alá melltartót, s tényleg a múlté-e már a háromnapos borosta...? Mindezekre az égetően fontos kérdésekre is feleletet kaphattunk a fesztiválon. Persze, történtek egyebek is. *** Fogadás valamennyi kiállító részére. A protokoll-menet- rend szerint talán a legfontosabb esemény: Szinyei András polgármester emléklapokat nyújt át mindazoknak, akik tevőlegesen is hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Az alkalomra mindenki gálába vágja magát. Lapunk is kivívja a többiek elismerését, hatalmas ováció övezi jelenlétünket. A sokaságban elvegyül az egyik helyi - eredetileg japán - autómárka reprezentánsa is. Nem egyedül jött, legalább hárman tüsténkednek udvartartásában; szerelők, miegymás. Amikor felhangzik a nevük, a főnök hátba böki egyik alkalmazottját: - Eriggy! Úgy tűnik - egyedüliként a tömegből - saját maga röstellt kimenni. Igaz, előző nap nem ő nyerte el a vásár díját... Ha már az autóknál tartunk, kellemes élményben is volt részünk. Fiatal lány hajlongott az egyik típusnál. A fotós magyarázott neki, így tartsd a kezed, Lapunk fórumán bizony megizzadtak a pulpituson ülők... Nem annyira a „rázós” kérdések sora, mint a 35 fokos kánikula tette próbára az egybegyűlteket. (Balról: Tari Ottó, Király Béla, dr. Szalag Zoltán, dr. Kloss Andor és Kis Szabó Ervin) FOTÓ: SZIGETI TAMÁS fordítsd a fejed, keblet ki! A médium készségesnek bizonyult, kommentár nélkül vette fel az egyik pózt a másik után, ha kellett, nevetett, ha kellett, vicces pofikat vágott. Ténykedése lelkesítőleg hatott a többi fotográfusra is. Rövidesen megszállták a terepet, mindenki próbált csenni egy pillanatot a nem mindennapi alkalomból. Tolongtak a profik és az amatőrök, hogy a közelébe férhessenek. Pedig a járgány is figyelemre méltó volt ám! A legújabb modell - extra áron.- Jó lenne, mi? - kérdezte a sudár teremtéstől az egyik bámészkodó, amikor a lány (legújabb megbízásának eleget téve) simogatni kezdte a karosszériát.-Elmegy - vont vállat főhősnőnk. - Csak hát én sokkal jobban szeretem a régebbi évjáratokat. K it Az életmód-tábor lakói is meglátogatták az expót TARI OTTÓ FELVÉTELEI Vili, a festő Kiforrott szemlélet. Kár, hogy a veteránoktól manapság nem szívesen válik meg a gazdájuk. *** A divatbemutató mindig csúcs. Jönnek a szebbnél szebb lányok, a férfiember ilyenkor otthagy csapot-papot, sörsátort, hogy le ne maradjon valamiről. Nem könnyű feladat egy jó helyet elcsípni, ahol testközelből érzékelhető minden rezdülés. Amennyiben valaki elkésik, toporoghat a hátsó sorokban. Ha magasabb, mint az átlag, szerencsés: követheti az eseményeket, mi több, még őt is észrevehetik. Szinyei polgármesterről nem állítható, hogy a mélynövésűé k táborába tartozna. Ha már arra járt, maga is megteIlyen bemutató is volt... kintette a pompázatos felvonulást, ■ a ruhakölteményeket, s azokat, akik a cuccot viselték. Volt mit szemlélni. Gyönyörű lányok, merész vonalak, még merészebb idomok. Már a vége felé tartott az élmény, szőke bombázó lejtett legényizzasztó mozdulatokkal az emelvényen, kezében sárga virág. A kifutó szélén azonban nem állt meg. A lépcsőhöz ballagott, utat tört magának csodáiéi között, egészen a város vezetőjéig. S átnyújtotta a liliomot. Eddig a pillanatig nem igazán voltak politikai ambícióim. Az eset viszont elgondolkodtatott. Polgármester Úr! Lehetséges, hogy ’98-ban ellenfelek leszünk? Tari Ottó • • Ünnepel a Lokomotív Július 14-én nagy eseményre készülnek Hatvan egyik legpatinásabb sportegyüttesének képviselői. A helyi Vasutas Sportegylet immáron 75 éves. Fennállásuk során szerepeltek MÁV-HAC néven is, jelenleg pedig megye- szerte a régi Lokomotívként ismerik őket. Az évforduló alkalmából a nevezetes napon jubileumi öregfiúk-mérkőzést tartanak, az ellenfél az örök rivális Selypi Kinizsi gárdája lesz. Az Ecseri József, Majer Péter és Tóth Béla által szervezett találkozóra várják - többek között - Srej Sándort, Berényi Józsefet és Körtvélyessy Miklóst, akik a ’40-es, ’50-es évek kitűnő labdarúgói voltak. Természetesen meghívást kaptak az 1973-ban bajnokságot nyert csapat tagjai is. A vacsorával egybekötött „bulira” a HVSE-pályán kerül sor. (t. o.) Helyismereti könyv Hatvanról Az elmúlt években gyakorta jelentek meg Hatvanról szóló helyismereti kiadványok. 1992- ben a vasutasok Pokoljárása, 1993-ban a Szemelvények Hatvan történetéből, egy év múlva pedig - hasonmás kiadásban - a Hatvan község története látott napvilágot. A minap került a standokra Demény-Dittel Lajos: Helytörténeti tanulmányok Hatvan múltjából című munkája. A kötet gazdag tárháza a város történetére vonatkozó ismereteknek. Az anyagok többsége a középkorból meríti a témát. A könyv nem tekinthető klasszikus értelemben vett történelmi műnek, inkább válogatás a szerző helytörténeti, műemléki, városkép-leírási és néprajzi cikkeiből. A legtöbbjük már megjelent különböző folyóiratokban, ám akadnak közöttük olyanok is, amelyeket most először publikált a szerző. A kiadvány erényei mellett nem túl szerencsés a cím megválasztása: helytörténeti tanulmány ugyanis egyáltalán nem található a kötetben. Ez azonban nem von le az értékéből, sőt bizonyos értelemben növeli azt. Az olvasó találkozhat leírással, elbeszéléssel, anekdotával, életrajzokkal. Szó esik szentekről, színészekről, írókról, csatákról, műemlékekről és sok egyéb tudnivalóról. Köszönet a szerzőnek, s mindazoknak, akik lehetővé tették a hiánypótló mű megjelentetését. Máris készülünk a folytatásra, amelyet az Ady Endre Könyvtár gondoz: várjuk a Hatvani Lexikont. Németi Gábor Bimbi - egy grafikus Kézdivásárhelyröl A szubjektivitás bélyegét is vállalva megkockáztatom: számomra a hatvani Expo egyik legnagyobb egyénisége Szabó Erzsébet - a mindenki által szeretettel Bimbiként becézett - grafikus volt. Ráfoghatjuk ezt erdélyi származásából adódó, természetszerűleg magában hordozott habitusára, az ottani emberek sajátos jellemvonásaiból összeállt imázsára is, ám nem ezek emelték őt a kiválasztottak közé. Ami sokkal jobban megragadott: az a küzdelem, amit szülőföldjén már évtizedek óta vív önnön elfogadtatásáért; meg a méltóság, ahogy az ebből fakadó kudarcokon átlépve - büszkén vállalva a „csakazértis” stigmáját - soha nem adja fel. És én érzem, tudom, hogy ez így lesz, míg világ a világ. Amikor beszélgetni invitálom, elneveti magát.- Inkább rajzolnék, ha lehet - mondja zárt hangzóival, szé- kelyesen, ahogy évszázadok óta beszélnek a Hargita meg a Küküllők vidékén. Hiszek neki, ez az akcentus nem szoktatja hazugságokhoz az embert. A munkájáról kérdezem.- A magad módján keményen politizálsz. Ilyen alkat vagy, az előző rendszerben is erről voltál nevezetes...- A karikatúra már csak ilyen műfaj - néz maga elé, s nem tudom, bánja-e avagy büszke saját tehetségére. Úgy vélem, utóbbiról lehet szó. Otthon sajnos odáig jutottunk, hogy csak a hétköznapok politikáját merem megrajzolni. Akár hiszed, akár nem, az elmúlt időszakban többször is megfenyegettek. A román nyelvű sajtó rendszeresen feni rám a fogát, első oldalakon üzengetnek a szerkesztők. Gondolhatod, nem a humoromat dicsérik...- Nálunk viszont jó barátként fogadnak!- Ez így van, és hidd el, csodálatos érzés. Negyedik alkalommal jöttem az expóra, s a szülővárosom után Hatvant szeretem a legjobban.- Mi az, ami tetszik benne?- Egy város hangulatát elsősorban az ott élő polgárok határozzák meg. Ami nekünk, erdélyieknek mindennél lényegesebb: itt nem sznobok az emberek.- Ezzel nem teljesen értek egyet...- ...Nem sznobok, sőt nagyon barátságosak, kedvesek, közvetlenek. Ez semmiféle politikai hovatartozástól nem függ. Ellenkező esetben már rég összeverekedhettünk volna!- Bimbi, a szavaidat most sok ezer Heves megyei polgár olvassa. Mi az, amit a legfontosabbnak tartanál elmondani nekik? Nem sokáig törte a fejét.- Hát azt, hogy Erdély nagyon szép. És hogy szívesen látunk mindenkit... (tari)
