Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-04 / 154. szám

6. oldal Nyugdíjasok Fóruma 1995. július 4., kedd / Eletet az éveknek Az Egerben tevékenykedő „Eletet az éveknek" nyugdíjas- klub figyelme a szociális ottho­nok felé fordul. Legutóbb a Berva-völgyi Idősek Otthoná­nak lakóit vidították fel zenés, énekkel tarkított, szavalatokkal fűszerezett műsorukkal. A ma­gány szorongással teli óráit legközelebb Egerben, a megyei szociális otthonban szeretnék fellépésükkel száműzni. Gyógyfürdő-túrák A nyár lehetőségeit kihasználva gyógyfürdő-túrákat szervez Gyöngyös város nyugdíjas­klubja. A 150 fős tagságból két busznyian, Molnár Gézáné klubvezetővel július 5-én, szer­dán Bükkszék strandját keresik fel. Az út kedvezményeihez szolgáltatásával hozzájárul a Mátra Volán is. Versenyt szerveznek Városi vers- és prózamondó verseny lebonyolítására vállal­kozik szeptemberben az egri nyugdíjasklub. Bessenyeiné Ba­lázs Piroska klubvezető bízik az érdeklődésben, s máris ajánlja a felkészülést. Nyugdíjasoknak Strandbelépők BOGÁCS (Nyitva tartás: 8.30-19.30) Egész napra: 80 Ft Heti bérlet: 400 Ft BÜKKSZÉK (Nyitva tartás: 8.00-19.00) Egész napra: 120 Ft 17 órától: 70 Ft EGER (Nyitva tartás: 8.30-18.30) Egész napra: 70 Ft GYÖNGYÖS (Nyitva tartás: 8.30-19.00) Egész napra: 50 Ft 14 órától: 40 Ft HATVAN (Nyitva tartás: 9.00-19.00) Egész napra: 60 Ft Reggel 6-8 és 17-19 óra kö­zött: 50 Ft HEVES (Nyitva tartás: 8.00-20.00) Egész napra: 55 Ft 15 órától: 35 Ft MÁTRADERECSKE (Nyitva tartás: 8.00-19.00) Egész napra: 75 Ft 15 órától: 40 Ft MEZŐKÖVESD (Nyitva tartás: 8.30-18.30) Egész napra: 80 Ft 15 órától: 60 Ft, de ez szombat-vasárnap és ünnepnapokra nem érvényes. A múlt sebeivel élni Egy férfias élet példája Tanítónak készült, tanár lett, főiskolán is tanított, szerelmese a testnevelésnek, sportnak, fogyatékos gyerekeknek adott reményteljes esélyt az élethez, családot alapított, minden idegszálával Egerhez kötődik, itt szeret élni még 80 évesen is, mert csak itt tud ja magasabb hőfokon szeretni az embereket, és mindezt teszi két háborús aknaszilánkkal a testében, de őt ez nem zavarja, mert megedzette a sors, hogy az élet pártján álljon, mert csak így tud megmaradni igazán embernek. A tősgyökeres egriek talán már felismerték: Nagy Dezső nyugdíjas tanár neve rejlik a sorok közt. Dezső bácsi ma is testne­velő tanárnak érzi magát az utcán, ha már nem is tudja bemutatni a nyújtógyakorla­tot, de friss mozgásával hírül adja mindenkinek, hogy va­laha példaszerűen tudta ezt, amit egyenes tartása naponta bizonyít. Másoktól is mindig azt követelte, amire ő is pél­dával szolgált. Kik voltak szülei, hogy ilyen céltudatos, akaratszilárd jellemmé válhatott? Apja egy­szerű agrámapszámos ember volt, aki két keze munkáját adta bérbe, és végül életét is, hogy nevelje négy gyermekét. A hiányos táplálkozás veszi el az életét az apának, 1933-ban hal meg, amikor Dezső fia már harmadikos prepa az egri taní­tóképzőben. Nem a véletlen sodorta tanítói pályára, hanem a gyermekkori elhatározás. A legidősebb jogán már a csa­ládban is ő volt a kiszemelt nevelő, a funkció adott volt, az iskola csak szentesítette az önként vállalt szerepet. A ta­nároknak jó példái csak meg­erősítették benne a hitet, hogy a szülői ház hasznos útravaló- val látta el fiát. Volszky, Al- mássy tanárok mintaképe ma­rad meg emlékezetében, de többször emlegeti, akitől leg­többet tanult, Csanády Árpád főiskolai tanárt, aki később Magyarország sportdiploma­tája lett. Bár ’35-ben elnyeri a tanítói oklevelet, mégis állástalan, kántorkodást és házitanítást vállalt, hogy élni tudjon. Ké­sőbb Szolnok megyében, Pusztacsegen tanító, de ’39- ben behívják katonának. Fiatal tiszt, és a huzamos katonai szolgálat a hivatásos állo­mányba hívatja. A keleti fron­ton megsebesül, ekkor már fő­hadnagy, és ennek fájó emlé­két hordozza ma is, két beto- kosodott szilánk a testében, egyik a tüdőben, másik a fej­ben, de ezek a sebek nem tud­tak végezni Nagy Dezsővel, akiben erősebb volt az élet vállalása. Legyőzte a múlt se­beinek fájdalmát benne az élet iránti kötelesség és hite. Része volt ebben feleségének is, Ko­vács Irénnek, akivel ’48-ban alapít családot. Ebből a fény­ből születik leánya, Ildikó, bár a sors nem szerencséltette fiú áldásával, mégis rámosolygott a szerencse, amikor vejében szinte édesfiára talált. Nejé­nek szerető gondoskodása te­remtett alapot arra, hogy min­denki Dezső bá’ja ne a harci sebekre emlékezzék, hanem fordítsa tekintetét a jelenre, így fejezi be a testnevelési fő­iskolát ’53-ban, ahol később ő is tanít, és kezei közül kerül ki Eger hat színvonalas sporto­lója, akiket mondása szerint megfertőzött a sport elkötele­zett szeretetével, mint például a jelenleg is Egerben élő sport­tanárok, Sípos József, Dobó István, Gronyiczki Attila élet­útja is bizonyítja. Nyáron lab­darúgó, télen síző, de minden­kor vállal edzői tevékenysé­get, munkabíró szellemisége nem hagyja tétlenségben, még a nyugdíjasévek sem jelentik számára a visszavonulást, csak a formának téve eleget vonul nyugdíjba 1976-ban. Mégis folyamatosan dolgo­zik tovább nevelőtanárként, hol óvodai gondnok, hol óra­adó a közgazdasági szakisko­lában, mindig ott jelent meg, ahol szükség van rá. És hívják tanítani, nevelni, mert ő is úgy tartja: „csak az tud átadni va­Nagy Dezső gyémántdip­lomás lesz FOTÓ: PERL MÁRTON lamit tudásából, aki maga is tanul”. Ez a tudatosság volt az alapja, hogy életben tartotta, és nem mindig a napos oldalt választotta a feladatok utcájá­ban, hanem azt, ami már nem nagyon kellett másnak, a ne­hezebbje. így vállalta el a fo­gyatékos tanulók testi nevelé­sét is, ami nemcsak nagy kihí­vás volt, hanem nagy iskola is. Tanári pályafutásának a csú­csát ebben látja, amikor fogya­tékos gyermekeknek ad vissza valamit a testileg ép emberek öröméből, hogy ezzel az ér­zéssel gazdagabbá tegye lelki­ségüket, a mindannyiunkat él­tető sikerélménnyel. Nagy Dezsőre most idősko­rára ráköszönt a gyémántdip­loma megtisztelő fénye is, hi­szen július 6-án ünnepük az 1935-ben végzett prepák 60. évfordulóját, és közülük ti­zennégyen részesülnek a leg­keményebb drágakőről elne­vezett oklevelekből. Méltán megérdemli a gyémántdiplo­mát, aki elérte a 80. évét, de külön meg kell hajolni Nagy Dezső előtt, aki a háborús se­beit hordozva testében, soha­sem sajnáltatta magát, hanem elnémítva a múlt sebeinek fáj­dalmát, a jelen szépségeire, egy emberibb életre fordította a fiatalok látni vágyó szemeit. Ez volt férfias cselekedet, és emlékeztető, szobornál is erő­sebb példa. Gál Elemér A kevés pénz is számolva jó Egy kedves zalaegerszegi hölgy gyűjtéséből idézzük fel azokat a mondásokat, megfigyelése­ket, amelyek pénzzel kapcsolatosak. Nyugdíjas­korban nagyon is számolja ki-ki a garast. Tegyük hozzá a számoláshoz most az alábbi igazságokat: 1. Ki a fillért nem becsüli, a forintot nem ér­demli. 2. Pénz beszél, kutya ugat! 3. Pénz ol­vasva, asszony verve jó. 4. Könnyen jött pénz könnyen megy el. 5. Üres kamrának bolond a gazdasszonya. 6. Az idő pénz! 7. Pénzt valahogy vissza lehet szerezni, de időt és életet soha. 8. Fogához veri a garast. 9. Vigyázz azzal, aki fű­nek-fának adósa. lo. Egyszer hopp, másszor kopp. 11. Se pénz, se posztó. 12. Amikor a szük­ség kopogtat az ajtón, a szerelem kiszökik az ab­lakon. 13. A pénz nem boldogít, csak ha van. 14. Akkor áll pénz a házhoz, ha van házad 15. Pénzt vagy életet ? Is - is. 16. Ha főnököd dicsér és azt mondja, megfizethetetlen \agy, halkan jegyezd meg: azért próbálja meg... (FEB) Szeptemberben érkezik a 9x4 százalék A visszamenőleg járó: egy összegben, külön számlán A Parlament döntése alapján január 1-jei hatállyal az azelőtt megállapított és idén szeptemberben folyósított öregségi és rokkantsági teljes nyugdíjat, a baleseti rokkantsági nyugdíjat, valamint a szolgálati nyugdíjat 4 százalékkal, legalább havi 300, legfeljebb 1400 forinttal emelik. A tervezett mértéknél vala­mivel kedvezőbb változás He­ves megyében 82.811 öregségi és rokkantsági nyugdíjra jogo­sultat érint, mint Bodolainé Szabó Magdolna, a Heves Me­gyei Nyugdíj-biztosítási Igaz­gatóság főosztályvezetője ér­deklődésünkre elmondta.- A Magyar Közlönyt még nem kaptuk kézhez, de - hang­súlyozza a főosztályvezető ­bizonyosra vehető, hogy szep­temberben már az emelt ösz- szegü nyugdíjjal csenget a pos­tás, a nyolchavi különbözetet, a 8x4 százalékot pedig ettől elkü­lönítve külön szelvényen kapják meg, egy összegben. Szeptember végéig azonban biztosan kézhez veheti majd minden érdekelt a 4 százalékos emelés jogos járandóságait.- is ­A Lélek Sebei Nincs felesleges ember Oldal-összeállításunkban ezentúl rendszeresen foglalko­zunk a hozzánk érkezett, a nyugdíjassors érzelmi összete­vőit, gondjait, bajait taglaló jelzésekkel, levelekkel. Arra tö­rekszünk, hogy elemezzük ezeket, s olyan tanácsokat ad­junk, amelyeket nemcsak az érintettek kamatoztathatnak. Kérjük, hogy írásaikat a Hírlap címére továbbítsák (Eger, Barkóczy u. 7. vagy Pf. 23.), s tüntessék fel rajtuk a rovat­címet: A lélek sebei. Kedves Uram! Nemcsak Ön jelentkezett panaszaival, hanem mások is tolmácsolták azonos töltésű gondjaikat. Mint írja: nem képes elviselni azt, hogy hat­van esztendő után nincs min­dennapi feladata. Megfogal­mazza: az ilyen sorsra rendel- tetettek feleslegesek, hiszen mindenki leírta őket. Gyötri ennek tudata, képtelen kama­toztatni tengernyi üres óráját. Ezért aztán nehéz természe­tűvé, nyűgössé vált. Higgye el, megértem mind­ezt, mégsem igenelhetek. Ne vegye ezt fontoskodásnak, vállveregetésnek, hiszen egy ideje ugyanabban a „cipőben” járok. Ettől függetlenül nem azonosulhatok meglátásaival. Elismerem: nem könnyű a váltás. De csak akkor okoz komoly problémát, ha valaki időben nem készül fel rá, s megretten az új szituációktól, holott ezek az élet törvény- szerű velejárói. Vízválasztók mindig voltak. Ami elkezdő­dik, az zárul is, ám - s ez me­gint nem frázis, hanem ős­igazság - valamennyi vég egyben izgalmas tennivalók sokaságát kínáló nyitány is. Kétségtelen, meg kell ba­rátkoznia - nincs ebben semmi különös - az eddig megszokott napirend teljes átalakításával. De hát az egészben ez a legizgalma­sabb. Ha nem hall félre, ha az enyhe szélfuvallatokat nem keveri össze a komoly viha­rok dörejével, akkor ezernyi szépséget, finomságot vesz észre. Ezek zöme olyan, ami­lyennel még soha nem szem­besült, azaz tartalmas szel­lemi és érzelmi gyönyörűsé­get kínál. Igaz, mostanság jogos ag­gályoktól terhes hónapoktól szenvedünk. Egyáltalán nem vitatom azt, hogy legtöbb he­lyütt a 35 esztendős korig szabják meg a partnerség szintjét. Ez bizony nagy sza­márság, mert a história tényei visszafeleselnek, hangsú­lyozva azt, hogy az idősebb nemzedék tagjainak tapaszta- latözöne nélkül aligha épülhet valamirevaló jövő. Persze, ha kitartó, akkor csak talál valamiféle kiegé­szítő, jövedelemgyarapító foglalkozást. Legalább ilyen fontos az is, hogy fedezze fel eddig feltáratlan értékeit, s aknázza ki azokat. Hobbiknak hódolhat, ismeretlen terüle­tekre portyázhat. Ha elindult, akkor - s ezt garantálom - nem torpan meg, hanem len­dületesen halad tovább. Ha így tesz, akkor velem együtt hitelesíti majd - akár­csak vívódó társai -, hogy nem volt, nincs és nem is lesz felesleges polgár. Vagyis: segíts magadon, s az Isten is megsegít. Próbálja meg, nem csaló­dik... Pécsi István Nem lesz uborkaszezon Tanfolyamok, kirándulások - és szeretetmasszázs A nyár két legmelegebb hó­napja sem jelent uborkaszezont az Egri Egészség- és Környe­zetvédő Egyesület számára. Igaz, ebben az időszakban - tekintettel a családi progra­mokra - csak egy nagyobb ren­dezvény lesz, ám az érdeklődők másfajta kínálatból is válogat­hatnak. Július 26-án, szerdán délután négy órától Balogh Gyulával, a Bogumil néven ismert feltaláló­val, a kozmikus gyógyászat honi kialakítójával készít nyil­vános riportot az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium ebédlőjé­ben Pécsi István újságíró, a Szellemvilág című folyóirat fe­lelős szerkesztője. A budapesti Sajtos Gizella július 15-én és augusztus 12-én tart tanfolya­mokat. Először a reiki 2-vel összefüggő elméleti és gyakor­lati tudnivalókat sajátíttatja el, majd a szeretetmasszázs titka­iba avatja be az érdeklődőket. Mindkét kurzus színhelye a Bornemissza Gergely Szakkép­zési Intézet Fiúkollégiumának első emeleti nagytanulója lesz. (Kertész u. 128.) Július 29-én és augusztus 30- án a fővárosba látogatnak az egyesület nyugdíjasai, ahol nemcsak kulturális ismereteiket gyarapíthatják, hanem neves ezoterikusokat is felkeresnek, akik beszámolnak munkássá­gukról. Körbeültek minket az elsuhant évtizedek Létezik-e a Béke szigete? Zaklatott, ideggyötrő napokat, heteket, hónapokat élünk több mint hat esztendeje. S ki tudja, meddig tart még ez a szívszo- morító állapot. Ebben a vesződséges lég­körben mindinkább sóvárog­juk a fehér hollónak számító nyugalmas pillanatokat. Nem nagy igény ez, mégis igen rit­kán lesz osztályrészünk. Ilyesféle gondolatok kísér­tettek, amikor felkerestem az egri Eszterházy Károly Tanár­képző Főiskola nyugdíjasklub­jának „évadzáró” rendezvé­nyét. Először rossz helyütt ko­pogtattam, s csak némi töpren­gés után döntöttem úgy, hogy elmegyek a IV-es iskola udva­rába hirdetett programra. Va­lami azt sugallta: nem bánom meg, megéri, érdemes. Azt hittem, ismeretlen társa­ság fogad, s legfeljebb a ha­sonló sors - persze, ez sem akármi - köt majd össze ben­nünket. Rögvest kiderült: kelleme­sen csalódtam, mert mindjárt szembesültem barokk város­beli aktív újságíróskodásom huszonhét aktív esztendejével, vagyis nosztalgiázhattam, idézhettük a csak látszólag messze tűnt impresszióinkat. A csoport eseménydús kró­nikájáról dr. Markos Tibor és felesége - ők a háromszemé­lyes vezetőséghez tartoznak - számolt be. Az igen tevékeny gárda ha­vonta egyszer találkozik. Nemcsak lélekmelegítő dis­kurzusok várják a lelkes kol­lektívát, hanem változatos ajánlatlista. Ha módjuk adódik rá, kirándulásokra indulnak. Az ország természeti szépsé­gekben, műemléki értékekben bővelkedő tájaira zarándokol­nak el, s külhoni portyákra is szívesen indulnak. Igénybe véve a korosztálynak dukáló utazási és egyéb kedvezmé­nyeket, s szakszervezeti támo­gatást is. Sorjáznak az élmények. Itt azt láttam, ott azt tapasztal­tam... Mennyi termékeny sztori. Az iskolai padokból kialakí­tott asztalokon otthonról ho­zott ízes sütemények. Ezt kóstold! Amabból is ve­gyél! Sült szalonna illata szálldos. íme, a meghittség szinte kéz­zelfogható atmoszférája. De rég vágyakoztam ilyesfélére... A nyolcvanéves Juhász Ist­ván, a tanulmányi osztály haj­dani irányítója egykori ripor­tokat emleget. Közénk telep­szik a múlt. Hibáival és letisz­tult erényeivel együtt varázsla­tos, mással aligha pótolható óbor. Bepillanthatunk a kultusz- miniszterek arcképcsarnokába. Nemes arcélek váltakoznak politikai kóklerek portréival. Nevelési kincsek viliódznak - kár, hogy senkinek se kellenek - krőzusi bőségben. S ezotériázunk is, megbizo­nyosodva ismét arról, hogy mindnyájunkban munkál a tit­kok feltárásának óhaja, a sze- retettan könnyen elsajátítható ábécéje. S most utólag de jó érzés megfogalmazni: létezik a Béke szigete. Ha csak néhány órára is... (pécsi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents