Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-31 / 177. szám

1995. július 31., hétfő 5. oldal Heves És Körzete Autóbusz indul a Néptánc Gálára A Szegedi Szabadtéri Színpa­don megtartandó Nemzetközi Néptánc Gálára indítanak au­tóbuszt a hevesi Művelődési Központ elől szombaton au­gusztus 5-én délután 2 órától. A program kezdete este 8 óra 30 perckor lesz. Kutyák seregszemléje és versenye Hevesen Már hagyomány Heves város­ban, hogy a Hevesi Napok ren­dezvénysorozatában szerepel négylábú kedvenceink szép­ségversenye is. Idén augusztus 5-én reggel 9 órai kezdettel ve­szi kezdetét a seregszemle, amelyre a szervező Magyar Eb­tenyésztők Országos Egyesüle­tének Hevesi Szervezete min­den törzskönyvezett kutyát el­vár, gazdájával együtt. Bemuta­tót tart a MEOE Hungária Agi­lity Clubja. Helye: a hevesi sportpálya. Vakációs programok a gyermekeknek Bár még jócskán benne va­gyunk a nyárban, a nebulók már kacsingathatnak az új tanév felé. A kötelező olvas­mányok feldolgozásához nyújt segítséget a hevesi könyvtár mindkét részlege hétről hétre. A felnőtt könyvtárban hétfőn 18 órától a középiskolásoknak vetítik a Shakespeare: Hamlet­iét. A gyermekkönyvtárban kedden 15-17 óra között Fekete István Vük című regénye kerül képernyőre. Szeptemberben új szakkörök indulnak A hevesi Móricz Zsigmond Művelődési Központ szeptem­bertől új kiscsoportokat indít, amelyekbe várják a városban és a környező településen élők je­lentkezését. Értelmiségi Kö­rükben azok részvételét szor­galmazzák, akik szívesen be­szélnének az összegyűltek előtt saját szeretett foglalkozásukról. A Környezetvédelmi Kör tagjai az előzetes tervek szerint a ter­mészeti környezetünk megóvá­sának lehetőségeiről, a gyere­kek ezirányú neveléséről be­szélgethetnének, vitázhatnának. A Mester és tanítványai Kő Pál, a Mester... Valamikor hajdanán született Hevesen egy ember, aki való­jában - bár elkerült a szülői háztól - nem tudott elszakadni a szülőföldjétől, ettől a poros alföldi kisvárostól. Mint mondja, ide köti a sok-sok kedves emléke. Sem a főváros vonzása sem a bejárt nagyvi­lág, összes csillogása nem tudta feledtetni vele édesanyja házát. Egy évtizede már annak, hogy Kő Pál hivatása minden fortélyával, mint a szobrászmű­vészet mestere tért vissza - hi­vatalosan - Hevesre. Akkor ha­tározta el, hogy idehozza tanít­ványait is. -A gondolatot tett követte és tíz évvel ezelőtt a budapesti Képző- és Iparművé­szeti Főiskola növendékei megkezdték munkájukat a he­vesi Alkotótáborban. Azóta hosszú évek teltek el, eddig már több mint 50 ifjú szobrász járt, s alkotott az Eöt­vös József Középiskola terüle­tén kialakított Művésztelepen. Alkotásaik nem maradtak rejtve a hevesi lakosok elől, akik először kicsit bizalmatla­nul vizsgálták a messziről jött embereket. Azonban kezdeti fenntartásaik elszálltak, amikor látták, hogy a vendégek munká­ikkal a város szépülését szeretnék se­gíteni. A Mű­vésztelepen született alko­tások egy ré­sze a város tu­lajdonában maradt, ezzel is gazdagítva azt. Kerültek szobrok isko­lákba és ud­varaikra, ké­szültek utca­táblák és a középiskola udvarán igazi kis szoborkert fogadja a fák hűs lombjai fotó: temesvári alatt sétáló­kat. Megszoktuk már, hogy év- ről-évre újra jönnek. A fiatalos lendület amit magukkal hoznak, mindig új színt hoz a város nyári életébe. Sok helybéli csat­lakozik hozzájuk hosszabb-rö- videbb időszakokra, tanulnak tőlük, vagy csak nézik, hogy munkálkodásuk nyomán mi­lyen új értékek születnek. Van­nak olyanok, akik az évközben született munkáikkal keresik meg az alkotókat, s vannak olyanok is, akik maguk is be­állnak a növendékek közé, hogy gyakorlatban lessék el az apróbb-nagyobb mesterfogáso­kat. Ottjártunkkor éppen a hevesi Arany János úti ovisok vendé­geskedtek a telepen. Az apró­ságok feszülten figyelték a Mester és tanítványainak sza­vait, amikor a művészet szere­péről és szépségéről beszéltek. Az előadást séta követte a már kiállított és a még készülő szobrok között. A kicsik na­gyon élvezték, hogy megérint­hették, megtapogathatták az al­kotásokat. Kezükkel, érzékeik­kel fedezhették fel a kő hűvös­ségét, a fa szálait, az agyag sí­kosságát. Ez utóbbi anyagból saját maguk is formázhattak. Miközben a lurkók sokszor nyelvüket kiöltve a munká­jukra, az alkotásra koncentrál­tak, néhány percre sikerült fél­revonnom a Mestert egy kis csevegésre. Mint kiderült, még ilyenkor, a pihenésre szánt idő ritka perceiben is felhők árnyé­kolják gondolatainak egét.-A Hevesi Képzőművészeti Alapívány megalakulása óta támogatja és finanszírozza a te­lep létét, évről-évre. Nekünk ez annyit jelent, hogy a főiskolá­nak van egy biztos bázisa, ahol a növendékek 1-3. osztályig el- tölthetik a gyakorlatukat. Az iskolának, fájdalom, erre saját erőből nem telne - ma úgy tű­nik, ez még sokáig így is ma­rad. A főiskola egyébként is a romjaiban hever. Bár a honorá­riumok tébével való sújtása nem valósult meg, mert az Al­kotmánybíróság a művészek mellé állt, de nem lehetetlen, hogy Bokros úr kigondol va­lami újat, akkor pedig előállhat egy olyan borzasztó helyzet, amikor a művészek munkáinak finanszírozása lehetetlenné vá­lik. Már most is nehezen fizetik ki az elkészült munkákat. Az egyre nagyobb elvonások a kul­túra végét jelentik. Az állam- kincstárban nem jelentünk mi olyan nagy tételt, hogy olyan sok ráfordítást igényel a fenn­tartásunk. Ez a mostani retorzió egyaránt sújtja a könyvkiadó­kat, a zeneművészeket, az író­kat és minden művészembert. Tombol a feketegazdaság. Az ember azt tapasztalja, hogy mindenütt csak gátolják, betar­tanak neki - elveszítjük a hi­tünket!- De ez a nálunk tapasztal­ható állapot nem egyedi, csak nézzünk szét a határainkon túl - folytatta a művész. - Szom­szédaink többsége mindent megtesz azért, hogy az ott élő magyar ajkú lakosságot asszi­milálja. Ha nem használhatják a magyar nyelvet, meghal a ma- . gyár kultúra. Azért, hogy ez ne történhessen meg, a Magyarok Világszövetségén belül mű­ködő képző- és iparművészeti bizottság tagjaként, mindent megteszek társaimmal és a ve­lünk gondolkodókkal együtt. Járjuk a felvidéket a délvidéket és összegyűjtjük a művészeket a Millecentenárium tiszteletére rendezendő 1996-os Képzőmű­vészeti Találkozóra. Mi tehát, a hevesiek jóvoltából, még jó helyzetben vagyunk, itt ez a te­lep, ahová lehúzódhatunk a pesti nyüzsgés elől, és alkotha­tunk kedvünkre - persze, ez a meleg nem tett jót nekük mert ellustított bennünket. Ide haza jövök én magam is és a tanítvá­nyaim is. Közben a gyerekek elkészül­tek, a Mester nagy szeretettel, vidáman nézegette a kész re­mekeket. Mint mondta, minél kisebb korban kell őket közel hozni a művészethez. Idén is véget ért az alkotótá­bor, de megint kedves emlé­künk marad az alkotókról. Mint megtudtuk, Kő Pál és a főiskola szobrász-restaurátor növendé­kei nagy fába vágják majd a fejszéjüket: a hevesi kiállító- hely vezetőjével, Gömöri Ilo­nával ugyanis megpróbálják megmenteni a református egy­ház helyi temetőjének „kin­cseit”. A nagy álom pedig egy kiadvány lenne, amely bemu­tatná a Művésztelep 10 éves munkáját. Valóban így lenne teljes az évforduló. Ez azonban a jövő feladata marad... A növendékek is kedvet kaptak a gyerekektől Molnár Csilla Mennyi élet van egy méhviasz szoborban Hazavárják a Tiszanánaiakat Alapítvány a településért Több Heves megyei kistelepü­léshez hasonlóan, Tiszanánán is felvetődött, hogy a község fejlesztését, kulturális életét, kommunális ellátásának szín­vonalát alapítvány létrehozá­sával kellene segíteni. Az elha­tározást az is indokolta, hogy a település költségvetése forrás- hiányos, viszont a helybéliek­nek vannak elvárásaik. Már a négyéves ciklus elején is ter­vezte a képviselőtes-tület a „Tiszanánáért" nevet viselő alapítvány életre hívását, egyéb gondok miatt az ötletet nem követték a tettek. Nemré­giben felkereste a település polgármesterét, dr. Tóth Józse­fet Sallós Gyula, aki falu szü­löttje - bár már évek óta nem él Tiszanánán -, és javasolta a falu fejlődését segítő alapít­vány létrehozását. Sallós úr hazalátogatása új életre kel­tette a már elhaltnak látszó öt­letet. s a községházán ismét napirendre került az alapít­vány. Az elképzelés szerint az önkormányzat és Sallós Gyula közösen biztosítanák az alap­tőkét, melyet csak akkor le­hetne felhasználni, ha az ala­pítvány megszűnne. A számlára befolyó további összegeket az elgondolás sze­rint idegenforgalmi, sport, kul­turális célokra és az infra­struktúrafejlesztésére kívánják fordítani. Időközben elkészült az ala­pító okirat, melyet egy lista összeállítása követ. A szerve­zők sorra veszik azokat a ti- szanánai születésű embereket, akik korábban elköltöztek a te­lepülésről, ettől függetlenül rendszeresen hazajárnak csa­ládi, baráti kapcsolataikat ápolni, s adott esetben anyagi­lag vagy munkájuk által segí­teni tudnák a falu fejlődését. A tervek szerint az önkormányzat műsoros esttel várja vissza a falu szülötteit, ezen személye­sen is megismerkednek velük. Bemutatnák a falu életét, s megismertetnék őket Tisza- nána napi gondjaival, megol­dásra váró feladataival. ' Az alapítvány részleteiről a képviselők az augusztusi testü­leti ülésen döntenek, s utána a vendégváró est programját is konkretizálják. (szuromi) A nagyüzemi eredményeket nem adják fel Amikor dr. Gál Lajos 16 év­vel ezelőtt a komlói közösbe került főagronómusnak, rögvest azzal lepték meg a helybéliek: - Lám, milyen könnyű a közeli hegyszövet­kezeteknek, ott fél hold szőlő közel 100 ezret is megad a ta­goknak. - Tudunk itt is olyat csinálni - kontrázott a meg­szólított ha követtek. Leg­alább annyi, vagy még több pénzetek lesz. Azóta maga- sívü pályán futó, nyereséges gazdasággá lettek.- Aztán hozzáfogtunk az akkor igencsak ritkaságszámba menő félkapitalista termelés­hez - emlékszik vissza az el­nök. - Első alkalommal babot termesztettünk, s mit ad az ég? A szőlő hasznát megháromszo­rozta. Aztán jött a saláta és hagymamag, a fűszerhagyma s a facélia. Aki ezzel foglalko­zott, megtalálta a számítását. Az időközbeni átalakulást vegyes érzelmekkel élte át a szövetkezet. Egyesek szerették volna megszüntetni a közöst, mások - a tagság jelentős ré­sze, akik munkahelyüknek te­kintették - az átalakuló köz­gyűlésen határozatban mond­ták ki: szövetkezeti formában kívánnak dolgozni ezután is. Megerősödött hittel, remény­nyel kezdte az újat a majdnem 3000 hektáron a több mint 500 szövetkezeti tag.-Három és fél évtizeddel ezelőtt még alig száradt meg az első sár a csizmámon a füzes­abonyi állami gazdaságban, máris Kenderesen találtam magam, olyan szövetkezetben, amely nagyon rossz eredmé­nyeket produkált addig - me­séli. - Nem volt egyszerű, de aztán az ott töltött 16 év alatt mindig nyereségesen gazdál­kodtunk. Sikerült egy korszerű gépparkot s hozzá méltó nagy­üzemi táblát kialakítani. Talán a legnehezebb az volt, amikor a nagyzási mánia átkaként az ottani két szövetkezetét egyet­len mamutgazdasággá gyúrták. Főagronómusként bizony nem volt diadalmenet, de megoldot­tuk. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, amit itt Komlón felhasználhattam. Az átalakult agrárszövetkezetben úgy dön­töttek a kömlőiek, hogy a jól bevált alaptevékenységet, a növénytermesztést és állatte­nyésztést folytatják. A búza, árpa, kukorica, az ipari növé­nyek közül a napraforgó, borsó, valamint a lucerna a meghatározó. Ezt egészíti ki a tagok által művelt dinnye, pa­radicsom, hagyma, salátamag termesztése. Bár ez intenzív kertészeti munkát kíván, a ta­gok szívesen végzik, mert jól jövedelmez. Errefelé régi ha­gyománya van az állattartás­nak, meghonosodott a közös­ben is. A 300 húshasznú tehén szaporulatát elsősorban olasz exportra neveljük. A község­ben megcsappant a sertéstar­tási kedv, a közösben mégis ki­tartottak, s úgy látszik, nem hi­báztak. A 340 anyakoca állo­mány-szaporulatát - évente 5000 hízósertést - magánvál­lalkozóknál és a gyöngyösi THUR-nál értékesítjük. Már több alkalommal felvetődött, hogy meg kellene találni az igazi átalakulás módszerét. A környéken végrehajtott átala­kulások nem sok sikerrel jár­tak. Véleményem szerint a nagyüzemi eredményeket nem szabad feladni látszatmegoldá­sokért. Más kérdés, hogy lehet- e más körülmények között olyan érdekeltséget teremteni, ahol tényleg magukénak érzik s úgy is használják a megter­melt értékeket. Az utóbbi évek mostoha idő­járása ellenére is eredménye­sen működött a gazdaság. Jó minőségű volt a búza, s az el­adással sem volt gond, hasonló volt a napraforgó, a borsó bol­gár exportra került. így aztán az elmúlt évet 6 milliós nyere­séggel zárták, s az infláció mértékének megfelelő bérren­dezést is végrehajtottak. A kömlőiek úgy tartják, hogy aki dolgozik, s otthon is talál ki­egészítő tevékenységet, az bi­zony nem csalódik az új típusú gazdasági formában.- Ha jól sikerül az év, akkor az elnök veri a mellét, mond­ván, ezt jól csináltuk, ha nem sikerül, akkor az időjárás a hi­bás - mondja dr. Gál Lajos. - De félre a tréfával, ezt a szak­mát pénzért nem lehet csinálni, csak szerétéiből lehet. Ha újra lehetne kezdeni, valószínű újra ezt csinálnám. Végtelen öröm azoknak biztosítani a holnapot, akik itt akarnak megélni. Val­lom, hogy a nagyüzemi és az otthoni munka koordinációjá­val a mezőgazdaság kihúzná a nemzet elsüllyedt szekerét a kátyúból.- cseh -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents