Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-03 / 153. szám
2. oldal Megyei Körkép 1995. július 3., hétfő Megkezdődött a kavalkád Palócnapok Párádon Tegnap délelőtt a parádi Nyugdíjasklubban díszítőművészeti és népviseleti kiállítással vette kezdetét a 10. parádi Palócnapok rendezvénysorozata. Dr. Nagy István iskolaigazgató ajánlotta a tárlatot az érdeklődők figyelmébe. Mint mondta, a palóc elnevezés kissé csúfondáros felhangot kapott a nyelvben. Az immár hagyományos színes programsorozat, a műit tárgyi emlékeit bemutató kiállítás fontos eszköze e kistáj lakóinak önazonosságuk keresésében, kifejezésében. A szőtteseket, hímzéseket, népviseletet és viseletes babákat, valamint használati tárgyakat felvonultató tárlat legrégebbi darabja egy 1910-ből származó sátorterítő.- Örvendetes, hogy a régi tárgyak mellett az elmúlt években készített alkotásokat is bemutathatunk - mondta az iskolaigazgató -, hiszen ez azt jelzi, valóban élőek a vidék hagyományai. Tizenegy órakor újabb ünnepélyes pillanat következett, amely nem csupán a rendezvénysorozatban, hanem a község életében is mérföldkőnek számít. Ekkor adták át ugyanis ünnepélyes keretek között azt az emléktáblát, amely ezután Parádfürdő határában a Bad Breisig-gél kötött testvérvárosi szövetséget hirdeti. Dr. Radetzky Nagy István avatóbeszédében arra emlékeztetett: kétéves előkészítő munka előzte meg az idén tavasszal aláírt szerződést a két város között, melynek a Rajna- menti település városi rangra emelkedésének negyeedszáza- dos évfordulója adott külön aktualitást- Ami kormányzati szinten ma még csak szándék, az nekünk a kereteink között már sikerült - hangsúlyozta. - Pará- dot az Európai Közösség máris tiszteletbeli tagjává fogadta. Végezetül elmondta, a testvérvárosban is ugyanilyen tábla hirdeti a szövetséget, melyet naponta húszezer autós is láthat, s ez nagyban hozzájárulhat a mátraalji település nemzetközi megismertetéséhez. Délután három órakor, a szomorúra fordult esős idő ellenére, sokan keresték fel a Szanatórium Parkot, ahol az egyhetes program ünnepélyes megnyitójára került sor. A megjelenteket Keresztes György, a megyei közgyűlés alelnöke köszöntötte. Mint mondotta, e rendezvény messze túlnő e kistérség határain, a szűk idegen- forgalmi kereteken. Ezután a hagyományőrző csoportok vették át a főszerepet. Elsőként a Parádi Általános Iskola Palócka együttese lépett színpadra, Lánykarikázó című műsorával. Bár a csoport bemutatásában elhangzott, hogy még egy éve sincs a közös munkának, a gyerekek igazi hagyományőrzőkhöz méltó lelkesedéssel daloltak, táncoltak. Eztán következett a Palócbokréta Hagyományőrző Együttes népdalcsokra. A jellegzetes dallamokon túl, a kizárólag Párádra jellemző népviselet is emelte a műsor fényét. Rövid szünet után a finn Wanhatiika Néptáncegyüttes adott elő kelet-finnországi táncokat és dalokat. A csoport a Vidrócki Néptáncegyüttes meghívására érkezett hazánkba. Igazi csemegét szolgáltatott műsoruk, nem csupán a palóc motívumokhoz szokott fülek számára. Végezetül a Gyöngyösi Vidrócki Néptáncegyüttes vette birtokba a szabadtéri színpadot. Bár az időjárás őket már nem fogadta kegyeibe, a szemerkélő, később zuhogó esőben töretlen kedvvel és lekesedéssel ropták a táncot. (suha) Szegények és gazdagok Naponta érzékelem, hogy egyre nagyobb lesz a távolság az autócsodákkal suhanó újgazdagok és a társadalom peremén tengődök között. Ilyenkor eszembe jut, amit Moravia fogalmazott meg kínai naplójában a hatvanas évek közepén. Kínában mindenki szegény - írta -, ugyanazt eszi és issza, azonos szabású, magasan gombolt, kék színű vászon-öltönyben jár. Nincsennek kirívó különbségek és ez tagadhatatlanul megnyugtató - vélte a kiváló olasz író. A hatalmas országban megvalósították a szegénység egyenlőségét. Nem hiszem, hogy nekünk effajta egyenlőségre kellene törekednünk, annál kevésbé, mert ezt mára már a kínaiak is túl haladták. Am az is kétségtelen, hogy a társadalmi különbségek nem nőhetnek oly gyors ütemben tovább, mint eddig, mert ez elöbb-utóbb a társadalmi békét fenyegeti. Számomra úgy tűnik, ennek a konfliktusnak elkerülése ma a politika, a felelősen gondolkodó politikusok legfontosabb, mindamellett legkényesebb feladata. Ha nem sikerül megoldani, akár el is búcsúzhatunk Európától. (KIoss) Az ünnepséget Semperger Tibor, a megyei közgyűlés alelnöke nyitotta meg. Bort, búzát..., és fiatalságot! (Folytatás az 1. oldalról) Természetes lett, sőt a szervezés szempontjából szükség- szerű is, hogy a Megyei Művelődési Központ, a Társadalmi Egyesülések Megyei Szervezete is bekapcsolódjon az esemény megvalósításába. Kora reggel érkeztek a csoportok. Eger, Atkár, Demjén, Poroszló, Recsk, Márkáz, Heves, Füzesabony, Besenyőtelek, Hort, Lőrinci, Verpelét, Tiszanána képviseltette magát. Voltak, akik a Tisza-tó környékiek számára szemet gyönyörködtető népviseletbe öltözve álltak be a felvonulók sorába, hogy a falu központjából a szabadstrandra, az ünnepség színhelyére vidámam énekelve gyalogoljanak. Semperger Tibor, a megyei közgyűlés alelnöke nyitotta meg a rendezvényt, majd dr. Sereg József a TESZ részéről méltatta az eseményt, bort, búzát, békességet kívánva a tömegnek. Galó József helyi plébános megszentelte az aratókoszorút. Ezután a hagyományőrző csoportoknak adták át a színpadot. Fellépett az egri Nyugdíjas Érdekvédelmi Szervezet kórusa, a poroszlói Lila Akác Nyugdíjas Klub énekkara, az atkári és demjéni hagyományőrzők, a sarudi Pávakor, a Fekete Rózsák (Recsk), a Hosszú út (Verpelét), Cigány Szív (Besenyőtelek), a Fekete Szemek (Tiszanána) együttes, a lőrinci Népdalkor, a markazi Nyugdíjas Klub. Dorogházi Istvánná, Popovits Zoltánná, Kiskartali Sándorné, Pallagi Ferencné, Tavaszi József, Szepesi József, Suszter lstvánné egri, Zödös Bencéné, Harmath Béláné, Forgács Zoltánná atkári, Miklós Kálmánná és Majtényi Jó- zsefné horti nyugdíjasok verset mondtak, népdalokat énekeltek. Aki megéhezett, ebédelhetett. Hatály István markazi bácsi csajkával felszerelkezve jött.- Ahol ennyi sok ember ösz- szejön, ott mindig hiányozhat a tányér, a kanál - mondta —, de nem volt rá szükségem. A kiskutyáknak viszek haza benne maradékot - nézett kedves mosollyal a baseball sapkája alól. Vonásai és ez a fejfedő nyugati öreg látszatát kelthették. Ám a munkában megfáradt kezek nagyon árulkodnak: nem volt könnyű számára a közel 70 esztendő. A kulturális rész kicsit hosz- szabbra sikeredett. Ami ugyan nem volt baj, de csak fokozta az aratóversenyre készülők izgalmát. Kezdetben 11 jelentkező volt, ám csak három csapat állt rajthoz a búzatábla szélén. Gerhát István bandája Mar- kazról, Lajer Lajosék Hevesről és Gonda Józsefék Füzesabonyból. A hevesi csapat igazán megadta a módját. Korhű ruha, korhű szerszámok. A piros szoknyás kis unokalányok sűrűn kínálgat- ták innivalóval a papát és a zsűri tagjait. A család igyekezete a második helyhez volt elég. A vigaszdíj egy különdíj lett, mégpedig az öltözékért. A tavalyi bravúrt nem sikerült megismételniük Gerhát Istvánéknak. Az idén harmadikok lettek. A legjobb aratóbanda a füzesabonyi lett. Gonda József kaszás, akinek a felesége és Sell Ottóné Dor- mándról szedte a markot. Mire az eredményhirdetésre került a sor, már izgult a tömeg. El lehetett még menni női labdarúgó-mérkőzésre, s hajnalig ropni a táncot az Adler campingbe. Szórakoztató volt az egész napos program. Ez így igaz. Ám az is, hogy zömmel idősek, nyugdíjasok voltak szereplők és nézők egyaránt. Fiatalt keveset láttunk. Remélem, öt év múlva nemcsak videóról nézhetjük meg a sarudi arató versenyt. Rada Katalin Aki tehette, megmártózott a Tisza-tóban fotó: perl Márton Friss hevesi adatok Ólommérgezés: keresik a megoldást Ad hoc bizottság folytat vizsgálatot Vasárnap délután Kontra Gyulától, Heves polgármesteréről megkaptuk a legfrissebb információkat a Dankó Pista és a Kodály Zoltán utcában történt ólommérgezésről. Ezek szerint június végéig 1225 lakost szűrtek meg, akik cink protoporfln mérgezést kaptak. Közülük 68 gyerek és 4 felnőtt került kórházba, 12 ambuláns kezelésben részesül. Egy liter vérben 60 mikrogramm lehet a ZZP-érték, s 52 olyan beteg van, akinél ez meghaladja a 200 mikrogram- mot. A talaj ólomtartalma a mezőgazdasági területeken 100 milligrammlkg lehet. A szakemberek 43 helyen vettek talajmintát: volt, ahol 490 milligrammlkg volt az ólomtartalom. A polgármester járt a Környezetvédelmi és a Belügyminisztériumban, s megállapdtak: ad hoc bizottság vizsgálja a szennyeződést. A védekezést háromféleképp lehet megvalósítani: egyrészt, ha az ÁNTSZ kitelepíti az ott élőket. Ám ez nem végrehajtható megoldás, hisz az emberek nem hagyják el otthonukat. Másrészt a talajt 15-20 cm magasságban murvával szórhatják be, harmadrészt pedig állandó felületi nedvességgel tudnak védekezni. Ezt már meg is szervezték. Időközben megkezdték a végleges közömbösítést: a felületen lévő szennyezett talajt veszélyes hulladékgyűjtőbe szállítják. Csakhogy ez köbméterenként 100 ezer forintba kerül. Erre a városnak, a környezetvédelmi hatóságnak nincs megfelelő pénzeszköze, így az anyagi fedezetet meg kell találni. Ezért az ÁNTSZ elrendelte az ad hoc bizottság létrehozását, amelyben a Népjóléti, a Környezetvédelmi és a Belügyminisztérium, a megyei ÁNTSZ szakemberein kívül a területileg illetékes szolnoki Környezetvédelmi Hivatal, valamint a város polgármestere, jegyzője, s az önkormányzat több bizottságának elnöke vesz részt. Péntekre hívták össze a tanácskozást, amelyen dönteni kell a város feltérképezéséről, valamint a szennyezettség semlegesítéséről. Kontra Gyula polgármester azt is elárulta, időközben jelentkezett nála egy szolnoki szakember, akinek olyan találmánya van, amely meghatározott idő alatt leköti a fölösleges ólomtartalmat. Törőcsik Miklóssal kedden délelőtt 11 órakor találkozik és tárgyal a hevesi polgármester. Szép egri siker A földtani természetvédelem népszerűsítése középiskolás diákok között - volt a célja az immár negyedik alkalommal meghirdetett Földtani örökségünk című pályázatnak. Száznyolc középiskolából száznyolcvannégy pályázat beküldője közül az egri Mező- gazdasági Szakközépiskola harmadéves tanulója, Gyöngyösi Szilvia a nyolcadik helyezést szerezte meg és elnyerte a Természetbúvár című folyóirat és Répáshuta község polgár- mesterének különdíját is. Felkészítő tanára Hegyi Lászlóné volt. Az ünnepélyes eredményhirdetésre a Bükki Nemzeti Park Oktatási Központjában került sor. A díjakat dr. Tardy János helyettes államtitkár, a Természetvédelmi Hivatal elnöke adta át. A lighogy kigördültünk a hét végi forgalomtól sem éppen zsúfolt, ódon hangulatú állomásról, még valahol a város peremén, ahol a kis családi házak zöldellő kertjei felkapaszkodnak egészen a töltésig, egyszerre megtorpant a 9.16- os személy. Az apró, váratlan rándulástól megbillent testek viszazökkentek az átforrósodott üléstámlához, zizzent az újságlap, a rekkenő csendességet csak a kocsi végében becsapódó ajtó éles csattanása törte meg. Először a szemaforra gondolt mindenki, a forgalmiból tilosra állították talán valamiért. A percek múlását az apró izzadságcseppek jelezték először, a lehúzott ablakokon át, amelyeken keresztül nemrég még kacér hullámokban vágtázott ada-vissza a huzat, egyre inkább a nyár pokla nehezedett Mozdonyt cserélünk... az utasokra. Aki csak tehette, kihajolt az ablakperem fölött, vagy lekászálódott a szerelvény mellé, s bámészan fürkészte a távolt.- Mozdonyt cserélünk...! - hallatszott lentről az ósdi vicc szállóigévé nemesült sora.- Miért?-Bikavérért! - formálódott a város szelleméhez a poén. A kéklő kocsisor elején valóban mondhatott valamit a masiniszta, mert vagonról vagonra, fűkéről fülkére röppent a hír: lerobbant a gép. Odalenn mogorva vautasok húztak el mellettünk szótlanul, élőiről hátrafelé, majd vissza. Valamennyien a helyzet komolyságához illő hallgatag- sággal, mígnem a tényeket megerősítette a sínpár mentén álló oszlopon reccsenő-re- csegő hamgszóró.-Nem tudsz tovább menni vele? - hangzott belőle szá- monkérően.- Nem! Lerobbant a k...tt istenit az anyjának! - visszhangzott a lesújtó válasz. Ekkor már negyedórája álldogáltunk. A katlanná vált peronon felsírt egy kisgyerek, akit szigorú szíjak tartottak fogságban, hogy ki ne eshessen az anyja ringatta kocsiból. Az utastér belsejében egy népes család zsenge tinilányai pátyolgattak védőn néhány, szebbnél szebb csokrot. -Cigánylakodalomra készülhettek, vagy valami rokoni eseményre, izgatottak voltak és csinosak nyári lengeségükben. A nyugdíjas egri középiskolai tanár nyugtalanul pillantgatott az órájára, s két szippantás között megjegyezte, ha lekési a csatlakozást, fordulhat vissza Füzesabonyból. _ - Ma este lenne Győrben a harmincéves egyetemi találkozónk... - avatott be úticéljába, miközben ismét ránkreccsent a megafon.-Elindult már az a k...a gép...? Meglepően jól fogadtuk a sajátos jelzővel tűzdelt kérdést. A fő, hogy nem hagytak sorsunkra bennünket, mégha ezt nem is kötötték a már-már lógó ormnkra. Pillanatonként tomásztattuk a csuklónkat, az óra szerint tíz perc múlva el kellene érnünk a pesti csatlakozást. Reménytelennek tűnt a dolog. Ám, ekkor megkoccantak az ütközők, halk sivítással szökkent végig a vezetékeken a légfék sűrített levegője. Valaki még belehadart egy utolsó fekete misét a hangszóróba, mire mindenki gyorsan felkászálódott a lépcsőkön. Elindultunk, cipeltük magunkkal a szombat délelőtti utazás felspanolt izgalmát, a végül is sikeres átszállás örömét. S amint átcsikordultunk a behemót vagonokat meghin- táztató váltókon, s monoton kattogásba-csattogásba kezdtek a kereket, a fülkébe bezúduló áramlattól vártuk, hogy kihúzza végre fülünkből a ragacsos, k-betűs szavakat. M ert végül is azért - mint mostanában reménykeltőén szól a megújult szlogen -, más ez a MÁV... Szilvás István
