Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-15 / 164. szám
ÍIXTOFU IL\FUY7,II ’TM Arégiház körül... A harminc évhői huszonnyolcat Egernek köszönhetek Ma is elválaszthatatlanok Házaspárok helyett ma már testvérek Koncz Tiborral Az üzenetrögzítőjén a Közel a Naphoz című dalt énekli. Szívesen hallgatnám még, de most beszélni szeretnék vele; a mobiltelefonján érem utol:-Mi ez a művésznőzés?! Szia! Nem változtam meg, azért, mert interjút csinálunk.- Inkább csak beszélgessünk...- Jó, csak várj, leállók a kocsival, itt vagyok a Fehérvári úton. —Jól vagy? Édesanyád nagyon izgul a koncert miatt...- Á, kutya bajom. Csak egy kicsit rekedt vagyok. De a koncertre minden rendben lesz. Tulajdonképpen az egészet nem is számvetésként csinálom. Egyszer csak rádöbbentem, hogy rengeteg slágerem van, amit nem magamnak köszönhetek, hanem a zeneszerzőknek, a szövegíróknak. És a közönségnek. Valójában nem győzök válogatni, mit énekeljek, mit ne.- Azért a harminc év mégiscsak harminc év. És sok műfajban otthon vagy.-Tudod, az énekesnek nem az a feladata, hogy kategorizálja vagy beskatulyázza magát. Azt énekli örömmel, amelyben legszebben szárnyalhat a hangja. Nekem kedvencem Pavarotti. Ha ő nem szégyell énekelni Beatles-dalo- kat...?! Nekem a mérföldkövek az életemben mindig a nagy versenyek voltak. Egyébként még annak idején Egerből volt legnehezebb elindulni: a Ki mit tud? elődöntőjén. Nagyon szigorú volt az egri zsűri. Nem tudtak mit kezdeni azzal a stí- A színpadon... lussal, ahogyan énekeltem. Én ma sem kategorizálom. Én csak énekelem, amit szeretek. Minél nehezebb, annál jobban fáj a torkom, és boldog vagyok. Amikor már szédülök, könnyes a szemem az örömtől: hogy de jó volt elénekelni!-Azért vannak kedvenc dalaid?- Hogyne: Add már Uram, az esőt, vagy az első magyar diszkó-dal: Ha legközelebb látlak, már nem figyelek rád. Nagyon kapcsolódik az édesanyámhoz Aldobolyi Nagy György dala, A régi ház körül. Az Isten hozzád, kedves városom is úgy született, az én kívánságomra. Kértem Koncz Tibortól és Szenes Ivántól. Soksok számom kötődik az életemhez, Egerhez.- Érzékeny ember vagy?-Néha igen, de leperegnek rólam a dolgok, ezt otthonról hoztam. Haragot sem tudok tartani.- Édesanyád mondta, hogy kislányként is már önálló voltál. Mostanában nem érzed, hogy jó lenne egy fa, amelynek időnként neki lehetne dőlni?-Ezt mindig éreztem, mert férfipárti vagyok, és azért szeretek zenekarokkal dolgozni, mert bízom a férfiak józan ítélőképességében, erejében. Az egy másik dolog, hogy ők sok mindenben gyengébbek, mint mi, nők vagyunk. De egymás nélkül nem tudunk meglenni... *** Mint ahogyan anya és lánya sem... Kati édesanyja, Kovács Kálmánná több kilónyi fényképalbumból válogat:- Ez az igazi Katikám! - mutat egy fotót, és megpuszilja. - Nagyon családcentrikus. Kislányként is olyan volt, mint most. Nagy akaratú, korrekt. De mind a három gyerekem az. Soha egymást be nem csapták, jó testvérek voltak, és jó testvéri mama szerint ez a kép: AZ IGAZI rek maradtak. Katit hívták a világ minden tájára. Angliától, Törökországtól kezdve Amerikába, Norvégiába. Sok helyütt tartott estet, de hiába mondták, maradjon. A családja nélkül nem tudott volna élni. Mi igen nehéz életet éltünk valamikor, s ez nagyon összekovácsolt bennünket.- Gyakran tetszenek találkozni?- Először is, minden nap beszélünk. Tegnapelőtt háromszor hívott fel. Sokat vagyok vele, télen szinte mindig nála. És mindig hazajár. Van úgy, hogy hetenként, kéthetenként. De ha én megyek, viszem a macskákat. Nagyon szeretjük az állatokat. Kati is, ha meglát egy kóbor kutyát, bemegy az első boltba, és megeteti.- Margó néni nincs egyedül...- Egyedül élek, de nem magányosan. Nagyon jó gyerekeim vannak. És mind a háromra egyformán büszke vagyok... De nem tudom, jó-e, hogy Kati ekkora karriert futott be. Ma már nem ösztökélném. Ez a pálya több, mint fárasztó. Képzelje el, naponta vezet vagy négyszáz kilométert, idegeskedik, cipe- kedik, még hangfalakat is. Mert Tibinek fáj a dereka. Koncz Tibornak, akivel ma már úgy élnek, mintha testvérek lennének. Ha egyiküknek valami baja van, a másik már szalad hozzá.- Sok dal kifejezetten Margó nénihez szól...- A legkedvesebb A régi ház körül. Mi annak idején a Csákóban laktunk, és az a kert, a pad, a fa tényleg olyan volt. És sajnos, a valóságban is be kellett zárnom az ablakot... El kellett költöznünk. Kati énekli: Úgy szeretném meghálálni. Ez irreális. Mert hiába mondja szívből, hogy míg ő él, nekem nincs több gondom. Egy anyának az a legnagyobb gondja, hogy aggódik a gyerekéért. Félti. És ezt az érzést soha sem tudja leküzdeni. Az öröm mellett még akkor is volt izgalom bennem, amikor Göncz Árpádtól Kati megkapta A Magyar Köztársaság kiskeresztjét. A koncertre meg nem is tudom, el merek-e menni.- Tessék várni, lejátszom a magnóról, mit mondott Kati... ***- Terveid vagy álmaid vannak a jövőre?-Nem szoktam álmodozni. Tervezek. Szeretnék még az idén két CD-t kihozni. Az egyik erről az élő koncertről. A másikról még nem árulok el semmit; majd egy fél év múlva.- Mit üzensz a Heves Megyei Hírlap olvasóinak?- Azt, hogy a harminc évből huszonnyolcat Egernek köszönhetek. A két év a világcsavargás és a Pesten lakás. Majdnem az egész életem, és minden alap a családomnak és Egernek köszönhető... Mikes Márta
