Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-15 / 164. szám

Szekeres Imre a művelődési tárcáról és más optikai csalódásról Magam úgy gondolom, ez a koalíció e ciklusban, 1998-ig működőképes marad A frakcióvezető szerint a kieső 27 milliárdot mindenképpen pótolni kell Szekeres Imre, a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakció­jának vezetője is részt vett meghívott vendégként a múlt hét végén Kiskörén megtartott MSZP-s pikniken. A családias hangulatú összejövetelről persze természetesen nem hiányoz­hatott a napi politika sem: a frakcióvezető „expozéját” köve­tően a közönség neki és a megye itt megjelent szocialista párti képviselőinek is címzett kérdést bőven, elsősorban a Bokros­csomaggal kapcsolatosakat. Noha a legfrissebb közvélemény­kutatások már a párt népszerűségének csökkenését jelzik, ezen a fórumon ebből nem sok látszott, ugyanis csak a kö­szöntések, gratulációk áradatában sikerült interjúra bírni a szocialisták frakcióvezetőjét. kell. Természetesen ebből adódik egy külön feladat, az így, ezeken az utakon meg nem takarítható huszonhétmil- liárd forint kiesését pótolni kell, különben az ország külső és belső eladósodása folytató­dik. Erre a konkrét javaslatok most készülnek.- Rajk László SZDSZ-es politikus a közelmúltban Egerben járt, amikor is - rea­gálva Jánosi Györgynek a Szekeres Imre: A magyar társadalom úgy látja, hogy az MSZP kormányoz, így a felelősséget is ránk hárítják... FOTÓ: FODOR PÉTER- Úgy tudom, Ön éppen ma költözködik. Miért tartotta mégis fontosnak, hogy jelen legyen ezen a családias össze­jövetelen?-Ennek több oka is van. Fontos, mert nagyon sokan jönnek ilyen alkalmakkor össze a szocialista párt szimpatizán­sai közül, és úgy gondolom, fontos azért is, mert azoknak, akik a politika tűzvonalában vannak, időnként ki kell sza­kadniuk abból a közegből, hogy az emberekkel szót vált­hassanak, amire egyébként az ilyen események a legkiválóbb alkalmak. Minderre egyrészt azért van szükség, hogy vissza­jelzésünk legyen, miként látják a „kívülállók” a mindennapok történéseit, másrészt pedig a politikus számára is lehetőség. Elmagyarázhatja, ő hogy látja ugyanazt a problémát. Hiszen az emberek szerencsére általá­ban kíváncsiak, és persze fon­tos az is, hogy minden infor­mációval rendelkezzenek. Harmadrészt, magam szorosan kötődöm is ehhez a vidékhez, lévén, hogy az alig néhány ki­lométerre lévő Jászapátiról származom. Nevettem is, ami­kor kocsival idefelé jöttünk: legutóbb még lovas szekérrel jártam ezen az úton.- Komolyabb vizekre evezve: hogyan élte meg a frakció és a kormányzat an­nak tényét, hogy az Alkot­mánybíróság több ponton al­kotmányellenesnek találta a Bokros-csomagot?- Úgy gondolom, ezt nem megélni kell, hanem tudomá­sul vermi. Azért van az Alkot­mánybíróság, hogy teljesen szuverén módon hozzon ítéle­tet, az ő döntésük így sohasem lehet győzelem vagy vereség egyetlen politikai párt számára sem. Ha valaki mégis így fogná fel, az azért hibázna, mert be­lekeverné az Alkotmánybíró­ságot a politikába. Egyébként pedig a nevezettek állásfogla­lása a stabilizációt segítő re­formlépéseket megerősítette, így például a rászorultság elvét is. Az átalakulóban lévő ma­gyar társadalomban ezen elv alapján is lehet juttatásokat adni, olyanokat, amelyek ko­rábban állampolgári jogon jár­tak, tudomásul véve, hogy ma már nagyobbak a jövedelmek közötti különbségek, mint évekkel ezelőtt. Ezek tükrében úgy gondolom, az Alkotmány- bíróság a fontos elemeket megerősítette. A hatályba lé­pési intézkedéseket nem, ezekhez pedig alkalmazkodni Fodor Gábort bíráló nyilatko­zatára - kijelentette: az MSZP alelnöke bizonyos pozícióból üzenget a kormánynak. Rajk László olvasatában ez az üze­net arról szólt, hogy „vigyáz­zatok, mi még elég erősek va­gyunk, hogy megmondjuk, kinek kell mennie a kormány­ból, és kinek nem kell men­nie”. Ön is ekképpen értel­mezi Jánosi György szavait?- Szerintem nem erről szólt az egész, bár tény: ebben a vi­tában elég nehéz megszólalni, mert minden mondat különös jelentőséggel bír, és félreérté­sekre adhat alkalmat. De hang­súlyozom: nem erről szól. Amit Jánosi György megfo­galmazott, az azokon a tapasz­talatokon nyugszik, amelyeket egyébként a Szabad Demokra­ták Szövetségének politikusai is megfogalmaznak, nevezete­sen, hogy a művelődési kor­mányzat tevékenységében, ha­tékonyságában gondok és problémák vannak. A tisztes­ség kedvéért azonban szeret­ném azonnal hozzátenni: mindez nem Fodor Gábor mi­niszter személyéhez fűződik. A művelődésügyi tárca ugyanis már évtizedek óta egyike azoknak, amelyek a legke­vésbé tudják érvényesíteni az akaratukat és a szakmai szem­pontjaikat. Én úgy gondolom, Jánosi György pusztán erre hívta fel a figyelmet. Mind­ezen túl magam tisztelem és becsülöm Fodor Gábort, és fel­tétlen meggyőződésem, hogy okulva mindezen tapasztala­tokból, jó miniszter lesz be­lőle.- A legutóbbi közvélemény­kutatások adatai szerint a Független Kisgazdapárt nép­szerűségi indexei alapján már megelőzte az MSZP-t. Ez azt jelenti, hogy az alig másfél éve még hihetetlenül népszerű szocialista párt elveszíti a tá­mogatottságát?- Furcsa optikai csalódás­nak vagyunk tanúi. Az ember amúgy is óvatos, amikor a közvélemény-kutatások ered­ményeit magyarázza, amellett, hogy én elfogadom ezeket. A mostani felmérések az egyéves kormányzás után azt jelzik, hogy a szocialista párt támoga­tottsága arról a 33 százalékról, amit ’94 májusában jegyezhet­tünk, a biztosan pártot válasz­tók körében - amely az egyet­len fontos metszet - 26-28 szá­zalékra esett. Ez azt jelenti, hogy csökkent az MSZP támo­gatottsága, de csak kismérték­ben, míg akik elálltak innen, azok a nem választók körébe kerültek. A másik fontos in­formáció, hogy a megkérdezet­tek körében tényleg azonos szinten van a szocialista párt a kisgazdákkal, 15-15 százalé­kon. A két adat közötti különb­séget az adja, hogy egyre több azoknak a száma, akik a jelen helyzetben már nem választa­nának pártot, hozzátéve: telje­sen más egy választási szituá­ció. Az FKgP támogatottsága ugyanakkor a biztosan pártot választók körében messze el­marad attól, amit az MSZP még mindig bír. Az is tény azonban, hogy az ellenzéki pártok között csak egyetlen van, amelyik a támogatottságát növelni tudta, ez pedig a kis­gazdapárt. Emögött - úgy vé­lem - óriási elégedetlenség húzódik meg a fennálló hely­zettel szemben. Mindebből ne­künk nem azt az üzenetet kell kiolvasni, hogy az ország rendbetétele előtt a saját nép­szerűségünk megőrzése legyen a fontos, hanem fordítva, leg­először az ország dolgait kell rendbe tennünk, akkor pedig már a támogatottságunk is re­mélhetőleg nőni fog.- A kormányzatnak nem kis feladattal kell megbirkóznia, ha a támogatottságát meg akarja őrizni úgy, hogy az or­szág hajóját is a viharos vizek­ről a nyugodtabb kikötő felé kormányozza. Ezek a „viha­rok” mennyire teszik próbára a kormánykoalíciót?- Az MSZP mellett az SZDSZ-nek és - hozzáteszem - az országnak is az az érdeke, hogy talpon maradjon ez a ko­alíció, ugyanis csak stabil kormányzással kerülhetünk ki ebből a roppant nehéz helyzet­ből. Magam úgy gondolom: ez a koalíció ebben a választási ciklusban, 1998-ig mindenfé­leképpen működni fog. Akkor természetesen majd eldől, mi­lyen kormányzat viszi tovább az ország ügyeit. Nem hiszem és nem is látom értelmét an­nak, hogy valaki is olyan olcsó taktikázáshoz folyamodna, hogy ki akarjon „farolni” a kormányzati felelősségből. Ne feledjük: a Szabad Demokra­ták Szövetsége semmilyen formában nem kerülhetett volna kormányzati pozícióba, ha ebbe a koalícióba nem lép be. Az igazsághoz tartozik ugyanakkor az is, hogy a ma­gyar társadalom úgy látja: el­sősorban a Magyar Szocialista Párt kormányoz. Tudja ugyan, hogy koalíció irányítja az or­szágot, de a felelősséget az MSZP-re hárítja, tőle várva a megoldásokat. Nekünk ezen elvárásoknak kell eleget ten­nünk, természetesen e koalíció szabta feltételek között, de tudva és látva, hogy az embe­rek elsősorban tőlünk várják a megoldást. Kühne Gábor Igazmondó tükör Az Alkotmánybíróság legutóbbi határozata jó­kora vihart kavart azzal, hogy módosította, illetve eltörölte az úgynevezett Bokros-csomag egyes ki­tételeit. Az érintettek nem lel­kendeztek. Annál inkább az eléggé sanyargatott milliók, hiszen meggyő­ződhettek arról: mégis csak demokrácia bonta­kozik ki, mégis csak jog­államban élünk. Ott, ahol az alapvető regulák min­denkire egyformán érvé­nyesek, s azokat sarzsitól függetlenül bárkinek kö­telező betartani. Nyilvánvalóan felvető­dött a kérdés: ki a felelős az ilyenné formálódott helyzetért? Jó néhányan - és indokoltan - az Igaz­ságügyi Minisztériumra célozgattak. Ezért aztán a tárca vezetőjének nyilat­koznia kellett. Sajnos, aligha elfogad­ható magyarázkodásba fogott. Jelezte: a korábbi döntésekből nem lehetett következtetni a mosta­nira, azaz a bírák, úgy lát­szik, új összefüggéseket tártak fel. Ennek bizony nem örülnek, de a ténye­ket tudomásul veszik. Sőt, az elveket iránytűnek tekintik. Hát ez bizony megmo­solyogtató. E kis honban ugyanis - iskolai végzett­ségtől, képzettségtől füg­getlenül - majd minden­kinek remekül működött a jogérzéke, azaz nem csak sejtettük, hanem tud­tuk is, hogy következik a korrekció, illetve vétó. Természetes, hiszen bíz­tunk az emberségből, az empátiából fakadó szem­léletben, s abban, hogy egy független testület higgadtan, valamennyi szempontot figyelembe véve mérlegel. Ha abban a díszes fővá­rosi épületben legalább ennyit megtesznek, akkor ugyanarra a következte­tésre jutnak. Gyorsan hozzáteszem - ne tessék ezért megsértődni -, egy­általán nem a hozzáértés hibádzott, csupán a több mint 40 éves beidegződé­sek hatottak. Az, hogy kényelmesebb igenelni mint nemet mondani. De változott a világ. Ajánlatosabb bepillantani abba az igazmondó tü­körbe. Még idejében... Pécsi István A jubileumi torta habja S­Wszubjektív ORSZÁG-VILÁG ELŐTT hallom a sztárpolitikustól, hogy pártjuk nagynevű elődjé­nek hajdani győzelmét az idén nem csupán ünnepi megemlé­kezésen kívánják köszönteni. A jeles jubileumot - habként a tortán - figyelemre méltó, minden eddigit felülmúló program bejelentésével is fe­ledhetetlenné teszik nemze­tünk számára. Amit mond a tévében, meg­dobogtatná az én szívemet is, ha az ékesszólásáról ismert ve­zér szavaiban a legkisebb ko­molyságot észrevenném. A de­rék pártatya ígérgetéseiből, fe­nyegetéseiből kevés, vagy semmi sem vált valósággá. Kardcsörtetése üres csatazaj volt a biztatóbbnak remélt har­cokban. Fegyverzetében vala­hogy sokkal inkább csak tet­szelegni látszott, mintsem egy tekintélyes sereg elszánt, ke­mény, valóban nemes célú pa­rancsnokának, aki valójában egész hazájáért veszekszik, ve­rekszik. Kevésbé tudott meggyőzni arról, hogy egyéni sikerein túl még többre is vágyik. Ilyenformán, sajnos, most sem vagyok képes igazán oda­figyelni rá. Az aranyszájú vitéz közléséhez hasonlóra még so­kan képesek lehetnének, anél­kül, hogy bármelyikük hitege­tése magával ragadna. Csapa­tának példájára - egyebet ne mondjak! - a végkimerülésig ünnepelhetné, teszem azt, a napjainkban már igen gyön- gécske magyar fociválogatott is ősének aranykorát. Megré- szegülten tetszeleghetne a cso­dálatos 6:3, meg a 7:1 fényé­ben, hogy a világbajnoki ezüst dicsőségéről ne beszéljünk! Je­lenlegi labdarúgó csillagaink esetleg mindjárt a hajdani kivá­lóságok felszerelésébe is búj­hatnának, hogy abban pará­dézva kergethessék össze-visz- sza a bőrt a stadionban gólra éhes közönségük előtt, egy fé­nyes tornán. Ezek a játékosok azonban - vélem - mostanság már aligha mernének jogot formálni ilyen szerepléshez. Ha kalapot emelnek is a régiek előtt, nem­igen hihetik magukat örökö­söknek. Érzik, hogy nem bennük lo­bog a folytatás. Részükről az is óriási teljesítmény, ha a labdát eltalálják, s olykor legalább a kapu mellé, vagy fölé lövik. No, de ne szegje ez a kedvet, készüljön csak az a párt bátran az ünnepre, s teljék öröme a köszöntésben! Hiszen az sem éppen kevés, ha az ünneplők legalább a mámoros emlékezés néhány órájára azt hihetik magukról, hogy azonosak eleikkel. NEM AZOK, AKIK. Gy. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents