Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-15 / 164. szám
Szekeres Imre a művelődési tárcáról és más optikai csalódásról Magam úgy gondolom, ez a koalíció e ciklusban, 1998-ig működőképes marad A frakcióvezető szerint a kieső 27 milliárdot mindenképpen pótolni kell Szekeres Imre, a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának vezetője is részt vett meghívott vendégként a múlt hét végén Kiskörén megtartott MSZP-s pikniken. A családias hangulatú összejövetelről persze természetesen nem hiányozhatott a napi politika sem: a frakcióvezető „expozéját” követően a közönség neki és a megye itt megjelent szocialista párti képviselőinek is címzett kérdést bőven, elsősorban a Bokroscsomaggal kapcsolatosakat. Noha a legfrissebb közvéleménykutatások már a párt népszerűségének csökkenését jelzik, ezen a fórumon ebből nem sok látszott, ugyanis csak a köszöntések, gratulációk áradatában sikerült interjúra bírni a szocialisták frakcióvezetőjét. kell. Természetesen ebből adódik egy külön feladat, az így, ezeken az utakon meg nem takarítható huszonhétmil- liárd forint kiesését pótolni kell, különben az ország külső és belső eladósodása folytatódik. Erre a konkrét javaslatok most készülnek.- Rajk László SZDSZ-es politikus a közelmúltban Egerben járt, amikor is - reagálva Jánosi Györgynek a Szekeres Imre: A magyar társadalom úgy látja, hogy az MSZP kormányoz, így a felelősséget is ránk hárítják... FOTÓ: FODOR PÉTER- Úgy tudom, Ön éppen ma költözködik. Miért tartotta mégis fontosnak, hogy jelen legyen ezen a családias összejövetelen?-Ennek több oka is van. Fontos, mert nagyon sokan jönnek ilyen alkalmakkor össze a szocialista párt szimpatizánsai közül, és úgy gondolom, fontos azért is, mert azoknak, akik a politika tűzvonalában vannak, időnként ki kell szakadniuk abból a közegből, hogy az emberekkel szót válthassanak, amire egyébként az ilyen események a legkiválóbb alkalmak. Minderre egyrészt azért van szükség, hogy visszajelzésünk legyen, miként látják a „kívülállók” a mindennapok történéseit, másrészt pedig a politikus számára is lehetőség. Elmagyarázhatja, ő hogy látja ugyanazt a problémát. Hiszen az emberek szerencsére általában kíváncsiak, és persze fontos az is, hogy minden információval rendelkezzenek. Harmadrészt, magam szorosan kötődöm is ehhez a vidékhez, lévén, hogy az alig néhány kilométerre lévő Jászapátiról származom. Nevettem is, amikor kocsival idefelé jöttünk: legutóbb még lovas szekérrel jártam ezen az úton.- Komolyabb vizekre evezve: hogyan élte meg a frakció és a kormányzat annak tényét, hogy az Alkotmánybíróság több ponton alkotmányellenesnek találta a Bokros-csomagot?- Úgy gondolom, ezt nem megélni kell, hanem tudomásul vermi. Azért van az Alkotmánybíróság, hogy teljesen szuverén módon hozzon ítéletet, az ő döntésük így sohasem lehet győzelem vagy vereség egyetlen politikai párt számára sem. Ha valaki mégis így fogná fel, az azért hibázna, mert belekeverné az Alkotmánybíróságot a politikába. Egyébként pedig a nevezettek állásfoglalása a stabilizációt segítő reformlépéseket megerősítette, így például a rászorultság elvét is. Az átalakulóban lévő magyar társadalomban ezen elv alapján is lehet juttatásokat adni, olyanokat, amelyek korábban állampolgári jogon jártak, tudomásul véve, hogy ma már nagyobbak a jövedelmek közötti különbségek, mint évekkel ezelőtt. Ezek tükrében úgy gondolom, az Alkotmány- bíróság a fontos elemeket megerősítette. A hatályba lépési intézkedéseket nem, ezekhez pedig alkalmazkodni Fodor Gábort bíráló nyilatkozatára - kijelentette: az MSZP alelnöke bizonyos pozícióból üzenget a kormánynak. Rajk László olvasatában ez az üzenet arról szólt, hogy „vigyázzatok, mi még elég erősek vagyunk, hogy megmondjuk, kinek kell mennie a kormányból, és kinek nem kell mennie”. Ön is ekképpen értelmezi Jánosi György szavait?- Szerintem nem erről szólt az egész, bár tény: ebben a vitában elég nehéz megszólalni, mert minden mondat különös jelentőséggel bír, és félreértésekre adhat alkalmat. De hangsúlyozom: nem erről szól. Amit Jánosi György megfogalmazott, az azokon a tapasztalatokon nyugszik, amelyeket egyébként a Szabad Demokraták Szövetségének politikusai is megfogalmaznak, nevezetesen, hogy a művelődési kormányzat tevékenységében, hatékonyságában gondok és problémák vannak. A tisztesség kedvéért azonban szeretném azonnal hozzátenni: mindez nem Fodor Gábor miniszter személyéhez fűződik. A művelődésügyi tárca ugyanis már évtizedek óta egyike azoknak, amelyek a legkevésbé tudják érvényesíteni az akaratukat és a szakmai szempontjaikat. Én úgy gondolom, Jánosi György pusztán erre hívta fel a figyelmet. Mindezen túl magam tisztelem és becsülöm Fodor Gábort, és feltétlen meggyőződésem, hogy okulva mindezen tapasztalatokból, jó miniszter lesz belőle.- A legutóbbi közvéleménykutatások adatai szerint a Független Kisgazdapárt népszerűségi indexei alapján már megelőzte az MSZP-t. Ez azt jelenti, hogy az alig másfél éve még hihetetlenül népszerű szocialista párt elveszíti a támogatottságát?- Furcsa optikai csalódásnak vagyunk tanúi. Az ember amúgy is óvatos, amikor a közvélemény-kutatások eredményeit magyarázza, amellett, hogy én elfogadom ezeket. A mostani felmérések az egyéves kormányzás után azt jelzik, hogy a szocialista párt támogatottsága arról a 33 százalékról, amit ’94 májusában jegyezhettünk, a biztosan pártot választók körében - amely az egyetlen fontos metszet - 26-28 százalékra esett. Ez azt jelenti, hogy csökkent az MSZP támogatottsága, de csak kismértékben, míg akik elálltak innen, azok a nem választók körébe kerültek. A másik fontos információ, hogy a megkérdezettek körében tényleg azonos szinten van a szocialista párt a kisgazdákkal, 15-15 százalékon. A két adat közötti különbséget az adja, hogy egyre több azoknak a száma, akik a jelen helyzetben már nem választanának pártot, hozzátéve: teljesen más egy választási szituáció. Az FKgP támogatottsága ugyanakkor a biztosan pártot választók körében messze elmarad attól, amit az MSZP még mindig bír. Az is tény azonban, hogy az ellenzéki pártok között csak egyetlen van, amelyik a támogatottságát növelni tudta, ez pedig a kisgazdapárt. Emögött - úgy vélem - óriási elégedetlenség húzódik meg a fennálló helyzettel szemben. Mindebből nekünk nem azt az üzenetet kell kiolvasni, hogy az ország rendbetétele előtt a saját népszerűségünk megőrzése legyen a fontos, hanem fordítva, legelőször az ország dolgait kell rendbe tennünk, akkor pedig már a támogatottságunk is remélhetőleg nőni fog.- A kormányzatnak nem kis feladattal kell megbirkóznia, ha a támogatottságát meg akarja őrizni úgy, hogy az ország hajóját is a viharos vizekről a nyugodtabb kikötő felé kormányozza. Ezek a „viharok” mennyire teszik próbára a kormánykoalíciót?- Az MSZP mellett az SZDSZ-nek és - hozzáteszem - az országnak is az az érdeke, hogy talpon maradjon ez a koalíció, ugyanis csak stabil kormányzással kerülhetünk ki ebből a roppant nehéz helyzetből. Magam úgy gondolom: ez a koalíció ebben a választási ciklusban, 1998-ig mindenféleképpen működni fog. Akkor természetesen majd eldől, milyen kormányzat viszi tovább az ország ügyeit. Nem hiszem és nem is látom értelmét annak, hogy valaki is olyan olcsó taktikázáshoz folyamodna, hogy ki akarjon „farolni” a kormányzati felelősségből. Ne feledjük: a Szabad Demokraták Szövetsége semmilyen formában nem kerülhetett volna kormányzati pozícióba, ha ebbe a koalícióba nem lép be. Az igazsághoz tartozik ugyanakkor az is, hogy a magyar társadalom úgy látja: elsősorban a Magyar Szocialista Párt kormányoz. Tudja ugyan, hogy koalíció irányítja az országot, de a felelősséget az MSZP-re hárítja, tőle várva a megoldásokat. Nekünk ezen elvárásoknak kell eleget tennünk, természetesen e koalíció szabta feltételek között, de tudva és látva, hogy az emberek elsősorban tőlünk várják a megoldást. Kühne Gábor Igazmondó tükör Az Alkotmánybíróság legutóbbi határozata jókora vihart kavart azzal, hogy módosította, illetve eltörölte az úgynevezett Bokros-csomag egyes kitételeit. Az érintettek nem lelkendeztek. Annál inkább az eléggé sanyargatott milliók, hiszen meggyőződhettek arról: mégis csak demokrácia bontakozik ki, mégis csak jogállamban élünk. Ott, ahol az alapvető regulák mindenkire egyformán érvényesek, s azokat sarzsitól függetlenül bárkinek kötelező betartani. Nyilvánvalóan felvetődött a kérdés: ki a felelős az ilyenné formálódott helyzetért? Jó néhányan - és indokoltan - az Igazságügyi Minisztériumra célozgattak. Ezért aztán a tárca vezetőjének nyilatkoznia kellett. Sajnos, aligha elfogadható magyarázkodásba fogott. Jelezte: a korábbi döntésekből nem lehetett következtetni a mostanira, azaz a bírák, úgy látszik, új összefüggéseket tártak fel. Ennek bizony nem örülnek, de a tényeket tudomásul veszik. Sőt, az elveket iránytűnek tekintik. Hát ez bizony megmosolyogtató. E kis honban ugyanis - iskolai végzettségtől, képzettségtől függetlenül - majd mindenkinek remekül működött a jogérzéke, azaz nem csak sejtettük, hanem tudtuk is, hogy következik a korrekció, illetve vétó. Természetes, hiszen bíztunk az emberségből, az empátiából fakadó szemléletben, s abban, hogy egy független testület higgadtan, valamennyi szempontot figyelembe véve mérlegel. Ha abban a díszes fővárosi épületben legalább ennyit megtesznek, akkor ugyanarra a következtetésre jutnak. Gyorsan hozzáteszem - ne tessék ezért megsértődni -, egyáltalán nem a hozzáértés hibádzott, csupán a több mint 40 éves beidegződések hatottak. Az, hogy kényelmesebb igenelni mint nemet mondani. De változott a világ. Ajánlatosabb bepillantani abba az igazmondó tükörbe. Még idejében... Pécsi István A jubileumi torta habja SWszubjektív ORSZÁG-VILÁG ELŐTT hallom a sztárpolitikustól, hogy pártjuk nagynevű elődjének hajdani győzelmét az idén nem csupán ünnepi megemlékezésen kívánják köszönteni. A jeles jubileumot - habként a tortán - figyelemre méltó, minden eddigit felülmúló program bejelentésével is feledhetetlenné teszik nemzetünk számára. Amit mond a tévében, megdobogtatná az én szívemet is, ha az ékesszólásáról ismert vezér szavaiban a legkisebb komolyságot észrevenném. A derék pártatya ígérgetéseiből, fenyegetéseiből kevés, vagy semmi sem vált valósággá. Kardcsörtetése üres csatazaj volt a biztatóbbnak remélt harcokban. Fegyverzetében valahogy sokkal inkább csak tetszelegni látszott, mintsem egy tekintélyes sereg elszánt, kemény, valóban nemes célú parancsnokának, aki valójában egész hazájáért veszekszik, verekszik. Kevésbé tudott meggyőzni arról, hogy egyéni sikerein túl még többre is vágyik. Ilyenformán, sajnos, most sem vagyok képes igazán odafigyelni rá. Az aranyszájú vitéz közléséhez hasonlóra még sokan képesek lehetnének, anélkül, hogy bármelyikük hitegetése magával ragadna. Csapatának példájára - egyebet ne mondjak! - a végkimerülésig ünnepelhetné, teszem azt, a napjainkban már igen gyön- gécske magyar fociválogatott is ősének aranykorát. Megré- szegülten tetszeleghetne a csodálatos 6:3, meg a 7:1 fényében, hogy a világbajnoki ezüst dicsőségéről ne beszéljünk! Jelenlegi labdarúgó csillagaink esetleg mindjárt a hajdani kiválóságok felszerelésébe is bújhatnának, hogy abban parádézva kergethessék össze-visz- sza a bőrt a stadionban gólra éhes közönségük előtt, egy fényes tornán. Ezek a játékosok azonban - vélem - mostanság már aligha mernének jogot formálni ilyen szerepléshez. Ha kalapot emelnek is a régiek előtt, nemigen hihetik magukat örökösöknek. Érzik, hogy nem bennük lobog a folytatás. Részükről az is óriási teljesítmény, ha a labdát eltalálják, s olykor legalább a kapu mellé, vagy fölé lövik. No, de ne szegje ez a kedvet, készüljön csak az a párt bátran az ünnepre, s teljék öröme a köszöntésben! Hiszen az sem éppen kevés, ha az ünneplők legalább a mámoros emlékezés néhány órájára azt hihetik magukról, hogy azonosak eleikkel. NEM AZOK, AKIK. Gy. Gy.
