Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-01 / 127. szám

1995. június 1., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete Egy hatvani legenda vége? Kocsis Ferenc halála Hatvan történetének fehér folt­jait kutatva bukkantam rá Ko­csis Ferenc halálának körülmé­nyeire. A világhírű hegedűművész. Kocsis Albert életrajzának olva­sása közben feltűnt, hogy gyermekkorában a városi ön- kormányzat többször juttatott neki tanulmányi segélyt, mivel az édesanyja özvegyként ne­velte, a testvérével együtt. Amikor tősgyökeres hatvani polgároktól érdeklődtem, egy­másnak ellentmondó válaszokat kaptam az édesapa halálára vonatkozóan. Egyesek váltig bizonygatták, hogy egy garáz­dálkodó szovjet katona oltotta ki az életét. A korabeli iratokban, újsá­gokban sehol nem található olyan adat, amely alátámasz­taná vagy cáfolná az előbbi állí­tást, ezért tovább érdeklődtem a kortársak körében. A 97 éves Svába János elmondta, hogy jól ismerte Kocsis Ferencet, mivel a helyi önkéntes tűzoltó-egye­sületben együtt szolgált vele. Az idős ember határozottan ál­lította, hogy a tűzoltóparancs­nok vérmérgezésben halt meg. Maga sebesítette meg a térdét egy baltával. Más úgy érvel, ezt csak azért találták ki, mert ab­ban az időben nem lehetett ki­mondani az igazságot. A kérdés eldöntésére kézen­fekvő lett volna megkérdezni a gyermekeket, ám ők már régóta nem Hatvanban éltek. Albert többnyire Németországban tar­tózkodott, Lajos pedig Svájcban telepedett le. Amikor levélben megkerestem, Albert meg­ígérte, hogy a legközelebbi ha­zalátogatáskor elmondja az igazságot. A találkozás azon­ban többször elmaradt, utoljára a halál szólt közbe. Temetésére azonban hazajött a testvére, Lajos, aki végre el­oszlatta a kétségeket.- Édesapámat, Kocsis Feren­cet 1944-ben vagy ’45-ben va­lóban meglőtte géppisztolyával egy garázdálkodó szovjet ka­tona a Thurzó utcában, ahol akkoriban laktunk - elevení­tette fel az emlékeket. - Két he­lyen érte találat: az egyik löve­dék a kulcscsontját, a másik a veséjét találta el. A halálát azonban nem ezek okozták. A sebesülése után azonnal bevit­ték az orosz katonai kórházba, ahol egy orvosőrnagy megmű- tötte. Ezt követően a gondos ápolás eredményeként édes­apám meggyógyult. A garáz­dálkodó katonát elfogták és ki­végezték.- A haláleset miként követke­zett be?- A gyógyulás után együtt javítgattuk a házunk deszkake­rítését. Apám egy baltával verte be a szögeket, s közben a szer­szám véletlenül kicsúszott a ke­zéből, és megsebesítette a lá­bát. Abban az időben különö­sen nagy volt a fertőzés veszé­lye. A seb elmérgesedett, és a tetanusz sem segített. Amikor a vérmérgezés tünetei jelentkez­tek, beszállítottuk az egri kór­házba. Ott már látták, hogy esetleg az amputálás menthetné meg az életét. Levágták az egyik lábát, ám ez sem segített. Hatvanban temettük el 1946- ban. Édesapám tehát nem te­kinthető a második világháború áldozatának. Németi Gábor Előtérben a Az elmúlt napokban negyedik alkalommal rendezték meg az immár hagyománnyá vált Kárpát-medencei Bábfeszti­vált. Az idén határon belül és túl több mint ötven iskolai és óvodai csoport kapcsolódott az eseménybe; a Kárpátalján, Felvidéken és Erdélyben ugyanúgy voltak bemutatók, mint számos hazai városban. Az előadásokat mindenhol a környező intézményekből meghívott gyerekek előtt ját­szották. A mostani fesztivál máso­dik helyezettje a Kalamajka bábcsoport lett, amelynek tag­jai a Hatvani 7. Számú Álta­lános Iskolába járó diákok. Hernádi Mária Zsuzsanna ta­nárnő - aki 1988 óta vezetője, koreográfusa, zenei rendezője a csoportnak - elmondta: a Kalamajka tagjai az évek so­Kalamajka rán ugyan kicserélődtek, ám a siker állandó maradt. Idáig kétszer készült műsorukról te­levíziós felvétel, s eredmé­nyességüket bizonyítja a számos elismerő oklevél is, amelyekhez sikerült egy újabbat is begyűjteni a máso­dik díjuk mellé. A fesztivál ideje alatt a Csillebércen megrendezett Országos Bábtalálkozón is el­ismerésben részesültek. Köszönetét mondanak a hatvani Volánnak, amely az utazásukhoz kedvezményesen biztosított autóbuszt. Műsorukat a napokban Hatvanban is bemutatja a Ka­lamajka csoport. A második helyezéssel járó serleget pedig Budapesten, a Városháza dísztermében ve­hette át a lelkes társaság. (pádár) Támogatókat várnak Ecséden Két ecsédi polgár - Kiss Mi­hály né és Tihanyi Ferencné - vállalták, hogy felkeresik a he­lyi vállalkozókat, támogatást kérve a II. világháború hősi ha­lottainak emlékművéhez. Ta­valy egyébként 63 ezer forint, míg az idén már több mint 70 ezer gyűlt össze a lakossági be­fizetések nyomán. A település vezetése szeremé, ha halottak napjára felállíthatnák az új te­metőben a hősök obeliszkjét. Nyári táborozás, nyelvtanulóknak A TIT hatvani irodája bentlaká­sos tábort szervez az általános iskolák felsősei részére. A kur­zusra angolt és németet tanuló diákokat várnak. A június 19- től 25-ig tartó elfoglaltságra je­lentkezni a 37/342-059-es tele­fonszámon lehet. Juniálist rendeznek a lőrinci gyerekeknek Nem telnek unalmasan az elkö­vetkező napok a lőrinci gyer­mekeknek. Ma 13.30 órakor a selypi kultúrházba várják őket, ahol a „Vidám vándorok”, vagyis miskolci előadóművé­szek gondoskodnak szórakozta­tásukról. Holnap este 20 órától pedig - ugyancsak a selypi kul- túrházban - „Sanyiék” rock­koncertjére kerül sor. Görgey Gábor író Hatvanba látogat Jeles vendége lesz a hatvani Ady Endre Könyvtár ünnepi könyvheti rendezvénysorozatá­nak. Holnap este 6 órakor a vá­rosba látogat Görgey Gábor költő, író, műfordító, aki talál­kozik olvasóival is. Díjtalanul hívható a lelki elsősegély Akinek lelki elsősegélyre van szüksége, az Hatvanban és kör­nyékén hívja a 341-700-as tele­fonszámot! A szolgálat munka­társai hétfőn és szerdán 13-tól 21 óráig, pénteken 13-tól szombat reggel 6-ig, valamint vasárnap este 9-től másnap reggel szintén 6 óráig állnak a rászorulók rendelkezésére. „Hívom az élőket, gyászolom a holtakat” Emlékparkot avatnak Lőrinciben Régi, nagyon régi igény Lő­rinciben, hogy megoldódjék a város közepén lévő öreg temető áldatlan helyzete. Több mint harminc éve már, hogy az utolsó halottat ide helyezték, s azóta bizony so­kat romlott a terület képe. Ám a helybéliek ismét össze­fogtak! Cselekvésük ered­ményeként szombaton dél­után 4 órakor felavathatják a központi emlékművet. Nagy László selypi fafa­ragó művész pogány ihletésű Madonnája egyedülálló az országban. Közterületen még sehol nem állítottak ki ilyen impozáns, hatalmas Szűzanya-szobrot; körülötte emlékfal az áldozatok nevei­vel, és kopjafák mindenki­nek, akikért a harang szól. Az ökumenikus szertar­tást a református Tatai Ist­ván, a baptista Szlepák La­jos és a katolikus Máodoki György vezetik. Az általános iskolások műsorát követően Török András, a Művelődési Minisztérium helyettes ál­lamtitkára és Varga Antal polgármester mondanak be­szédet. A beszentelés után a helyi népdalkor és a Szózat hangjai zárják az ünnepsé­get. Tr^" ezdetben voltak a lö- rinciek... Ezek a mo- X kány, veres ábrázatú, dolgos magyarok; egy kicsit palócok, egy kicsit jászok, meg persze hunok és kunok, tótok meg besenyők. Itt vertek ta­nyát, túrták a földet, építettek és szaporodtak, veszekedtek és imádkoztak, és az aranyos szegelet hangos volt az ősi ri­tuálétól. Majd jött a kutyafejü, Nagy László feszületre néző Madonnája fotó: kaposi tamás ki parancsra pusztított. Sváb tömte be a rést, meg bajor, meg morva. S török, ki még nagyobb bajt csinált; osztrák, lengyel, rutén. Később meg a muszka. De vegyült itt zsidó, román bocs- korával, székely góbé is jött, kárpátalji ukrán, s még ezer náció. Aztán kihalt a táj. Talán már kétlábú lény sem mozgott szerte, midőn csigatestű ufo- nauták tapodták a rögöket. A szélkaparta csontok szanaszét szórva, mindenütt. Bámészkodott az egyikük sokáig: felvette, eldobta, má­sikat is vizsgált. C sak sokára csipogta zöld arcú társának:- Jé, hát ezek itt mind egyformák voltak? (tari) Megtartják a pünkösdi búcsút az idén is Horton Céllövölde, rongyláb-rázás, vendégség „Rémhírnek” bizonyult a „sergősbojkott” Kósza hír röppent fel a minap Horton és környékén. A min­dentudók - de a madarak is - azt csicseregték, hogy ebben az évben elmarad a hagyomá­nyosnak számító pünkösdi bú­csú. Pedig hát a nagy eseményre még a dinnyések is hazajárnak a távoli vidékekről, ami azért - felesleges bizonygatni - jelent valamit. Mint azt az élemedettek mondják: az ilyesmivel nem jó ám viccelni! Sorra keresték meg lapunkat az érdeklődők: ugyan, járjunk már utána, mi lehet a szóbeszéd alapja, mert az azért mégis tűrhetetlen, hogy Hort búcsú nélkül maradjon az idén. Persze hogy kacsáról volt szó! A rejtély is megoldódott rövidesen, egyszerűbben, mint remélni lehetett. A galibát a mutatványosok késlekedése okozta. Mert nyomban feltűnt a falubelieknek, hogy valami hi- bádzik, nem stimmelnek a dol­gok. Hol maradnak a ringlispí- lek, céllövöldék, a rongylahda- dobáló bódék; egyszóval min­den, aminek ilyenkor lennie kellene? Nos, időközben megérkeztek a várva várt rakományok. Nyu­godtak lehetnek a háborgók; meglátogathatják rég látott sze­retteiket, traktálhatják a ke­vésbé kedveiteket, süthetnek- főzhetnek, csinosíthatják portá­ikat. És persze, ami a búcsú alapja, lételeme: elmehetnek a templomba is. S emellett a diszkó rajongói is örvendezhetnek. A mozi megszűnésével is maradt - igaz, egészen más fajsúlyú - szórakozási lehetőségük: a hét­végi rongyláb-rázás. Mi több, közkedvelt sztárvendéget is si­került megnyerniük vasárnapra: a Carpediem együttes szolgál­tatja a talpalávalót. Mindent egybevetve: igazi pünkösdi búcsúra van kilátás Horton. Röpülj hinta, röpülj... Ezermester - Rózsaszentmártonból A címbeni jelző nem akárkit il­let ám meg! Ezt a „foglalko­zást” nem lehet tanulni, elsajá­títani az öreg szakiktól, vagy ellopni a fejlesztő üzemek félt­ve őrzött páncéltermeiből. Ezermesternek születni kell, csakúgy, mint istenáldotta te­hetségű futballistának, zenész­nek, polihisztornak, vagy úgy általában mindenféle zseninek. Márpedig a rózsaszentmár- toni Kiss József ezermesternek született. Jelzi ezt az is: min­den szabadidejében azon töri a fejét, mit lehetne megbüty­kölni, átalakítani, kifejleszteni, létrehozni. Teljesen mindegy, autósze­relésről vagy kapugyártásról, lóketrecről vagy rotációs kapá­ról van szó, a mérnök-vállal­kozó otthonosan mozog a kü­lönféle szerkentyűk és herken­tyűk világában. Legutóbb ismét egy rendha­gyó ötlettel hívta fel magára a figyelmet. Az országban is egyedülálló a találmánya: olyan körhintákat tervez és gyárt, amelyek akár egy sze­mélygépkocsi utánfutójára is felszerelhetök. Az elmés ring- lispíl használat után össze­csukható, mint egy esernyő, és tetszés szerint szállítható Kö­körcsinbe, Kukutyinba vagy a világ végére.- Már négy hónap alatt el tudom készíteni, ha kell, egyedi kívánalmak alapján is - beszél úgy a szakmai dolgok­ról, ahogy csak egy megszál­lott vallhat a mesterségéről. Közben mutatja a részleteket, a különféle fogásokat, beavat az apróbb titkokba is. - Úgy kez­dődött, hogy már tizenöt évvel ezelőtt is terveztem utánfutó­kat, majd átálltam a gyártásra. Egyszer csak szóltak, hogy kel­lene egy körhinta. Ezen ne múljon, gondoltam, s készítet­tem. Böngésztem a francia, amerikai prospektusokat, aztán összeállt a dolog. A portája mindig tele van az újabbnál újabb szerkezetekkel. Bütykölésre váró motorok, kertkapuk, ketrecek jelzik te­vékenysége sokszínűségét. Legutóbb - megrendelésre - a hatvani Bajza József Gimná­zium lelkes túrázóinak készített kenuszállító bakot.- Látta volna, mennyire örültek a gyerekek - mutatja lelkesen a fotográfiákat. - Hát kell ennél több...? T. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents