Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-29 / 150. szám
1995. június 29., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete „Aki ellenem szavaz, a falu ellen szavaz!” Éljenek a civil szervezetek? Emlékszünk még sok-sok bomírt politikai jelszóra: Arccal a vasút felé! Éljen a párt, éljen a béke! - és más effélék. Nem tudom, mennyien hittek ezekben. Én enyhén szólva kételkedtem. Bevallom viszont, kis időre magam is „hívővé” váltam a közelmúltban: „Támogatjuk a civil szervezetek, egyesületek létrejöttét, segítjük működési feltételeik kialakítását”. Hamarosan szembesültem a valósággal. Ezen egyesületek költségvetési támogatása a ’90-es évek elejétől ugyanannyi, reálértékben csökken. A civil szervezetek - Münchhausen módjára - önmagukon próbálnak segíteni: alapítványokat hoznak létre, pályázatokat írnak ki, tanfolyamokat szerveznek. Az állam reagálása: mindezeket megnehezíteni a bürokrácia növelésével. Tavaly még 50 százalékot leírhatott például az adójából az adományozó, jelenleg összesen csak harmincat. Vagy: idáig nem terhelte az egyéb szellemi tevékenységet tb-járulék, ezentúl viszont... Jövő év elejétől megszüntetik a 100 ezer forintig érvényes adómentességet a szellemi foglalkozásúak körében, s hallani, hogy újabb megszorítások következnek. Éljenek a civil szervezetek! De meddig? — kérdem csendesen, s arra gondolok: régebben az volt a baj, hogy túlzottan odafigyeltek rájuk. Most elhanyagolják őket gazdaságilag; ellehetetlenítve, megnyomorítva... Monori Zoltán A hatvani cigánygettó Játszóházi szombat a selypi gyerekeknek Július 1-jén, szombaton ismét várják a gyermekeket a selypi kultúrházban. Délelőtt 9-től 12 óráig játszóházat rendeznek, ahol a szokásos papírhajtogatás, rajzolás, társasjátékok mellett a kicsik gyöngyből készíthetnek maguknak karkötőt, állatkákat, különféle hasznos és érdekes dolgokat. Új buszmegálló épült Zagyvaszántón Régi igény teljesült Zagyva- szántóm az általános iskolánál fedett buszmegállót adtak át, így az utazók kényelmes körülmények között várakozhatnak a járműre. Azért is fontos ez a beruházás, mivel köztudott, hogy más településeken élő gyermekek is szívesen iratkoznak a közelben lévő oktatási intézménybe. Képviselő-testületi ülés Petőfibányán Ma délután 3 órára hívta össze a vezetőség tanácskozását Petőfibányán Fekete László polgár- mester. A testület megvitatja és várhatóan elfogadja az új szervezeti és működési szabályzatot, majd kisebb rendeleteket módosítanak, és tárgyalnak az elkövetkezendő időszak munkaprogramjáról is. Bajzásokat várnak matekra, kémiára Leendő bajzás diákok figyelmébe ajánlja a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nyári eseményeit. Mindazoknak, akik úgy érzik, felkészítésre van szükségük matematikából és kémiából. Ezekből a tárgyakból szerveznek kurzust az érdeklődőknek. Érdeklődni a hatvani könyvtárban, s a 37/342-059-es telefonszámon lehet. Heves Megyei Hírlap - a Hatvani Expón is! Lapunk is képviselteti magát a negyedik alkalommal megrendezett kiállításon és vásáron. A 14-es standon az újságot ingyenesen kapják meg az érdeklődők, emellett lehetőség nyílik előfizetésre is. (Folytatás az 1. oldalról) A tiszteletdíjakat illetően is sikerült a testületet maga ellen hangolnia. Előterjesztett ugyanis egy tervezetet, ami szerint az a képviselő, aki egyszer is igazoltan hiányzik az ülésről, egyhavi apanázst köteles befizetni a kasszába. Aki pedig igazolatlanul marad távol, egész esztendei illetékéről kénytelen lenne lemondani. A kilenc „szenátorból” nyolcán megfogalmaztak egy levelet, a következő tartalommal: a bruttó kétezer forint havonta, amelyről szó esett, elfogadható lenne, amennyiben az összeg kifizetését szabályozó kritériumok nem sértették volna emberi büszkeségüket, illetve „bizonyos emberek” nem használták volna vesszőparipaként kritikájukban a képviselő-testületet célzó támadásaik során. Ezzel nem értenek egyet, s a pénzt felajánlották a templom felújítására. A „törvénytelenség" kifejezést szinte mindenki említi, ha a polgármesterről esik szó. Példákat is sorolnak: saját maga írt alá egy italmérési engedélyt, ami egyébként jegyzői hatáskör. Szabálytalanul kötelezettséget vállalt az Általános Művelődési Központ fűtésénél a kazán beépítésére, 400 ezer forinttal túllépve a költségvetés által biztosított keretet. Jogtalanul utalta ki a Rákóczi út 84IB alatti - nem szolgálati - lakást, s az is előfordult, hogy egyes előterjesztéseket csak szóban vezetett elő - a határozati javaslattal együtt... Bírálói szerint Fazekas András gyakorta figyelmen kívül hagyja a képviselő-testület írásos tájékoztatásra vonatkozó kéréseit, ha az interpelláló nem tartja kielégítőnek a kérdésére kapott feleletet. A polgármesternek napról napra rosszabb a viszonya az apparátussal is. Amennyiben a törvények betartására figyelmeztetik, azt feleli, nem érdeklik a rendszabályok, őt nem kérdezték meg ezek megalkotásakor. Mindig a saját igazát védi, leperegnek róla a jobb belátásra ösztönző szavak. Legutóbb négymillió forint kölcsönt kellett felvenni a gázberuházáshoz. Érre azért volt - soron kívül - szükség, mivel a testület nem vette figyelembe korábbi döntését, amely hatmilliót fogadott el az átadóállomás megépítésére, illetve a szolgalmi jog megváltására. Az előző polgármester, Temesvári József felhívta erre képviselő- társai figyelmét, eredménytelenül. A legjobban talán az botrán- koztatta meg a vezetőséget, amikor Fazekas az egyik rokonának és az ismerősének 10 forint/nf-es áron ígéretet tett telek eladására. Természetesen a javaslatot elutasították. Hátrányosan érintette a települést annak a képviselői ötletnek a „megtorpedózása” is, hogy a szolgalmi jog helyett indítsanak kisajátítási eljárást a gázépítésnél igénybe vett földterületek ügyében. Kevesebbe került volna a falunak, ám igaz, hogy a két érintett tulajdonos kisebb összeget tehetett volna zsebre. A polgármester azonban nem bocsátotta szavazásra az indítványt. Fülöp László képviselő az Általános Művelődési Központ kérdésében kezdeményezett vizsgálatot. Ennek során megállapították: az intézménynél rengeteg mulasztás történt, amelyek közül soknak felelőse sincs. Élőfordult például, hogy az igazgató által juttatott béremeléseket az önkormányzatnak kellett „lefedeznie”, ami jelentős többletkiadással járt. A klubkönyvtár vezetőjének pedig tizenötezer forintos fizetés járna, ezzel szemben 26 ezret kapott, egyéb díjazás címén pedig plusz ötezret. A polgármester mindezek dacára nem értett egyet a vizsgálattal. Egyesek azt is törvénysértőnek minősítik, hogy a falunapra több mint 130 ezer forint hozzájárulást irányzott elő a testület nevében, holott a költségvetés ezt az ösz- szeget sem tartalmazza. A fentebb említett észrevételeket természetesen a jegyzőkönyvekkel is igazolni lehet. Éppen ezért többen felvetették: miért nem tesz a testület radikális lépéseket a helyzet rendezésére, vagyis miért nem oszlatja fel saját magát? Ám nem ez a cél, hanem a község előbbrevi- tele. Amíg lehet, tisztességes eszközökkel tiltakoznak a jelen állapotok ellen. Podonyi Gábor képviselő egyszer kijelentette: több intézkedés kárt okozott a településnek. Ez adódhat rossz- indulatból vagy hozzá nem értésből. Ő az előbbit fel sem meri tételezni... Lehetséges, hogy igaza van. Különösen azt figyelembe véve, hogy Fazekas András - a jelek szerint - nem tartja szükségesnek a változtatást. A nevezetes lakossági fórumon az együttműködésről szólva kijelentette: aki ellene szavaz, a falu ellen szavaz. Márpedig a demokrácia ilyetén való értelmezése - mint tudjuk - néhány éve történelmi fogalom csupán. Reméljük, az is marad. A hatvani romák elhurcolásáról először 1975-ben beszélt nekem Vidák Zsigmond. Ő maga is ott volt a huszonnégy hatvani cigány között, akiket elfogtak, s a palagyári gettóba gyűjtöttek. A tábor lakói közül ma talán már csak Baranyi János él, aki így idézi fel a több mint fél évszázada történteket:- Egyik este a mozdonyvezetők otthonában muzsikáltunk Újhatvanban. Hajnalban hazamentünk, lefeküdtünk. Reggel azzal ébresztettek, hogy rendőrök vették körül a Sárkány utcai telepet. Kihajtottak bennünket az utcára. Névsorolvasást tartottak, aztán bevittek a rendőrkapitányságra mindenkit. Orbán , rendőrkapitány mondott egy rövid beszédet: senki ne próbáljon szökni, mert azonnal lelövik. Átvezettek a régi áruházba, ami a mostani buszállomással szemben van. Fister doktor tessék-lássék módon megvizsgált, s majdnem mindenkit egészségesnek talált. Ezt követően a palagyárba vittek bennünket, amelynek akkor még megvoltak az épületei, s a kerítése is. Úgy tudom, huszonhármunkat Hatvanból, a többieket a környék falvaiból hozták. Ürmös Andor, Oláh Pista, Szajkó István, Vidák Lajos, Baranyi Béla és Oláh Vilmos neve jut az eszembe. Hatvan bombázásakor - szeptember 20-án - még nem voltunk a gettóban. Erre jól emlékszem, mivel a támadás idején légoltalmi ügyeletes voltam a finánclaktanyánál. Amikor bevittek a palagyárba, szőrtelenítettek minket. Éjszakára ránk szögezték az ajtót, hogy ne tudjunk elszökni. Napközben az állomás területén velünk ásatták ki a fel nem robbant bombákat és az egyéb hulladékokat. Amúgy jól ment a sorunk, adtak enni rendesen. Hetente kétszer hazaengedtek tisztálkodni, amire nagy szükség volt a tetű miatt. Volt velünk egy cigányember, Szajkó István, de mi csak Nyakasnak hívtuk. Őt jelölték ki felvigyázónak. Egyszer a palagyárral szembeni házban be- csiccsantott. Büntetésül kikötötték, bennünket meg odahajtottak megnézni, hogy jár az, aki megszegi a rendet. Később ötünket bevittek a rendőrkapitányságra. Valamelyik rosszakaró cigány áztatott el; rólam azt mondta, nagy csavargó vagyok, a többiekre meg ráfogta, hogy velem együtt megtagadták a honvédelmi munkát. Megfenyegettek, visznek bennünket Komáromba, onnan meg Németországba. Erre már nem volt idő. Az ötödik nap éjszakáján telefonáltak az ügyeletes Csűri rendőrnek - Kórós volt a rendes neve -, azonnal meneküljenek, mert az oroszok Szolnoknál áttörték a frontot. Csűri nagyon rendes volt, mindenkit hazaengedett. Másnap csak vissza kellett menni a palagyárba, de legalább nem vittek Németországba. A gettóban a vége felé már enyhült a szigor. Minden éjszakára hazamehettünk, csak reggel kellett visszatérni. Egyre többen elszökdöstek. Az egyik hajnalban azt mondta a parancsnokhelyettes: emberek, mindenki menjen, amerre akar. Én sem maradok tovább. Itt a civil ruhám, lelépek. Nem megyek a halálba. így menekültünk meg. Elszé- ledt mindenki, aki tudott. Én is elmentem Jászfény szarura. Szerencsénk volt, hogy jöttek az oroszok, különben elvittek volna, mint Csurákot, aki soha nem került haza. Németi Gábor Tari Ottó Óriási vigalom Selypen - Soha nem látott ünneplésben részesítették a szurkolók és a sportvezetők a helyi Kinizsi megyei bajnokságot nyert futballistáit. Felvételünkön Kurucz, Demeter, Barta, Czeróczki, Bíró és Tóth G. a kamionon várják, hogy induljon a „díszmenet”... FOTÓ: SZIGETI TAMÁS Hogy kerül Erdély M it lehet még ezen a pályán elérni? A községgel foglalkozó írásaim okán rendkívüli testületi ülést kezdeményeztek az érintett képviselők Petőfibányán. Az eseményre a kívülállók is oly nagy számban jöttek el, hogy talán csak a HAF-ot övezte kiemeltebb figyelem. Igaz, utóbbinak némileg ellentmond a népszavazáson tapasztalt érdektelenség... A tanácskozás sokkal inkább emlékeztetett a klasz- szikus amerikai ítélethozói gyakorlatra, mint egy hazai gyűlésre. Az asztal körül tizenkét ember - úgy is, mint esküdtek közülük hatan igencsak dühösek. A „vádlottak padján” pedig az újságíró - jelen esetben jómagam aki felé záporoztak a megválaszolásra váró kérdések. Ám nehogy azt gondolja valaki: a korábban megfogalmazottak közül a valóban fontos, a település életét keményen befolyásoló felvetésekre vártak feleletet! Ugyan! Sokkalta lényegesebbnek találták azt elemezgetni, kitől származnak az értesüléseim, hogy merészelek beavatkozni a falu dolgaiba, mit keresek a testületi üléseken? Hiába firtattam - ki tudja, hányadszor - a döntés nélküli határozatok, a Városgazdálkodási Vállalat vagyonfelosztásának, vagy a közpénzekből történő gyalázkodó kampányolás körülményeit, a válasz - néma csend. Ezzel szemben Ágó Béla és Czakó Andrásné megtiltották nevük szerepeltetését a sajtóban, majd indítványozták: ki kell tiltani engem a máskülönben nyilvános tanácskozásokról, mint nemkívánatos személyt. Előre megírt, a plénum előtt felolvasott levelében Hegedűs Mihályné a saját érdemeit méltatta, Jónás János pedig úgy vélte: nem bűn, ha valaki rendszerektől függetlenül is részese kíván lenni a hatalomnak. Szóval, asztalra került minden, amit csak a tisztelt, a polgármester bírálóinak számító „hatok” jónak láttak. (Jellemző, hogy még a létszámukra vonatkozó minősítést is kikérték maguknak...) A vita ötödik óráján túl aztán Fekete László polgár- mester is elmondhatta érveit. Kérdés, eljutott-e a címzettekhez, hiszen az érdemi reagálások ezúttal is elhallgatásra ítéltettek. Bizonyos, hogy nehéz időszak vár még Petőfibá- nyára. Eredményes munkához ugyanis a sértődöttséget mellőző, a kritikát megszívlelő, nyitott, vitaképes emberekre van szükség. Olyanokra, akik igenis válaszolnak a hozzájuk intézett kérdésekre, s nem azzal védekeznek, hogy megtámadják a nem az „ízlésüknek” megfelelő másik felet. És hát érvelni tudni kell, pro és kontra is. Nem úgy, mint mondjuk Czakóné, aki - midőn ismertettem vele aggályaimat - sajátos módon reagált az észrevételekre.- Maga csak ne bomlasz- szon! - kelt ki magából felháborodottan. - Inkább arról beszélne, amikor fiatalkorában a csehszlovákiai Erdélyből Mein Kampf-ot csempészett Magyarországra! E ttől kezdve nem volt miről tárgyalnunk egymásLetört konkurencia Nagykökényesen Hírül adtuk: Nagykökényesen egy időre visszatért a Kádárkorszak. Koszora Győző helyi vállalkozó 3,60-ért adta a kenyér kilóját, ezzel gyakorolva nyomást a településen jelentkező konkurenciára. Az ellenérdekelt túrái vállalkozó nem állta a próbát. Szegény egy ideig tűrt, nyelt, próbálkozott, de aztán feladta. Három hét elteltével távozott a faluból. Hogyan is fogalmazott Marxi A nagy hal megeszi a kis halat, életbe lépnek a rideg piacgazdaság farkastörvényei. A túrái kereskedő távozásával - a Bokros-csomaggal csaknem egy időben - Kökényesen is véget ért az emberarcú szocializmus. (tari)