Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-21 / 143. szám

2. oldal Megyei Körkép 1995. június 21., szerda A megyeszékhely kérdőjele: Szétszabdalják a zeneiskolát?! (Folytatás az 1. oldalról) A bizottság véleménye szerint ugyanis sem funkcionálisan, sem pedig gazdaságilag nem alkalmas a célra a Panakoszta- ház. Kisebb az alapterülete is, mint a mostani intézmény épü­letéé. Ezért különböző megol­dásokon gondolkodnak. Az egyik elképzelés szerint - mivel a gyerekek a város legkü­lönbözőbb, távolabbi részeiről járnak az iskolába - ne legyen a belvárosban az intézmény. Amennyiben csak a zeneokta­tást veszik figyelembe, javasol­ják, hogy a 7. Számú Általános Iskolát minimális átalakítással alkalmassá tegyék arra, hogy e funkciót ellássa. Egy másik alternatíva: sze­rintük nincs akadálya annak, hogy különböző iskolákban oldják meg a gyerekek zeneta­nítását. Mondván, hogy az in­tézmények a délutáni órákban „szabadok”, s így tudnának he­lyet biztosítani a zeneiskolának. Akár három iskolát is „ki le­hetne nevezni” erre a város kü­lönböző pontjain... Ám hadd jöjjenek a javaslat­tal szembeni kételyek: ez az el­képzelés azonnal „szétszab­dalná” a zeneiskolát, egysze­rűen nem volna központi helye. Jöjjenek-menjenek az oktatók egyik helyről a másikra? Az Urbanisztikai Bizottság szerint pedig az nagyobb baj, ha „a gyerekek tömegesen utaznak egy kijelölt épületbe”. Nos, év­tizedeken át ez nem jelentett semmilyen gondot. Akkor most hirtelen miért lett ez ekkora probléma? Azt hisszük, egyet kell értenünk a tanárokkal: e megoldás a zeneiskola „halá­lát" jelentené... Még akkor is, ha - a jelenlegi elképzelés sze­rint - a zsinagógát felújítanák arra a célra, hogy próbákat, előadásokat tarthassanak itt a muzsikus gyerekek. De hiszen a felújítás renge­teg pénzbe kerül, s hosszú időt vesz igénybe! Az ajánlatok között szerepel még a Bródy Sándor utca 4. szám alatti épület - mely jelen­leg a Városgondozási Kft. össz­tőkéjéhez tartozik - átalakítása zeneoktatás, előadások, s egyéb művészeti tevékenységek cél­jára. Úgymond: „lehetne a mű­vészetek háza ez az épület- komplexum”. Nos, a bizottság ezeket az al­ternatívákat fogja javasolni a közgyűlésnek és a zeneiskola vezetésének is egyaránt. Hogy milyen döntés születik majd? Ez a jövő zenéje. Csak reménykedhetünk abban, hogy a rangos zeneoktató intézmény méltó helyet kap végre, s nem jut hányódó-vetödö, szomorú sorsra...! Mikes Márta Epekő-centrum, kórházi háttérrel A kőeltávolítást finanszírozza a tb (Folytatás az 1. oldalról) Olyan epe- és vesekőzúzó be­rendezést üzemeltetnek itt, amely egyedülálló az ország­ban. Egy átlagosnak mond­ható kőeltávolítás 38.500 fo­rintba kerül, míg egy hagyo­mányos műtét 300-400 ezer forintba. Az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár vállalta a magáncég tevékenységének finanszírozását, a betegnek sem a beavatkozásért, sem a 2-3 napos ápolásért nem kell fizetnie. Argay László orvos-igaz­gató a tegnapi sajtótájékozta­tón elmondta: az intézet a jö­vőben részt vesz a DOTE medikusoktatásában és a szakorvosképzésben is. De centrumokat kívánnak létre­hozni az ország több kórhá­zában, ahol megállapítják, zúzhatók-e a beteg kövei, ér­demes-e Miskolcra utaznia. A kőeltávolító centrum komplex gyógyításra vállal­kozik, az esetleges szövődmé­nyeket helyben a kórház uro­lógiai, illetve gasztroentero- lógiai osztályán gyógyítják. Újszászy László, az 1. Sz. Belgyógyászat osztályvezető főorvosa szerint a kőzúzó be­rendezéssel bizonyos esetek­ben kiváltható a hagyomá­nyos, illetőleg a laparoszkó­pos epekő-eltávolítás, de ki­egészítő eszközként is hasz­nálható. Ugyanezt állítja Sal- lay Zsolt, az urológia osztály- vezető főorvosa: ha a szétzú­zott kövek egy-egy kis darabkája el is akad a veseve­zetékben, azt már szike nélkül is el tudják távolítani az uro­lógusok. A veseköveseknek egyébként nagyobb az esélyük a zúzás os gyógymódra, a vese, illetve vesevezeték kö­veinek túlnyomó többsége el­távolítható ily módon. A Lithoterápiás Intézet délelőttönként fogadja az or­szág bármely részéről érkező betegeket, akik magukkal hozzák a családorvosi beuta­lót. Lévay Györgyi Egy baktai vállalkozó esete a nikkellel, a kadmiummal és a környezetvédőkkel (Folytatás az 1. oldalról) Ez azonban már szemet szúr­hatott valakinek, ugyanis a környezetvédelmi hatóság en­gedélyen túli tevékenység mi­att szabálysértési eljárást kez­deményezett a vállalkozó el­len, aki váltig állítja, akkori­ban még nem bontotta el azo­kat, csak kereskedett velük.-Igaz, később, ’93-ban már bontottam is - ismerte el Mol­nár József ám a lúgos ak­kumulátorokat - ugyanis kizá­rólag ilyenek kerültek hozzám- csak lúg nélkül vettük és csak a honvédségtől, illetve a MÉH Vállalattól. Tudomásom szerint magát a lúgot a csepeli Növény- és Olajipari Vállalat veszi át, az ugyanis az ottani termékek egy részének alap­anyagául szolgál. A környe­zetvédőkkel való „bajusz­akasztás” végeredménye - ál­lítja a baktai vállalkozó - azonban őt igazolta, mivel eredetileg két-három millió forintra akarták megbüntetni, ám a fellebbezés nyomán a bírságot egy tize déré mérsékel­ték, lévén környezetszennyezés nem történt, csak az engedé­lyen túli tevékenységet sikerült bebizonyítani. Ügyancsak ha­sonló mértékű büntetést róttak ki rá a hükkszéki szeméttele­pen lerakott, a bontásokból visszamaradt műanyag hulla­dékokért. A történet következő feje­zete tavaly ősszel Sírokban íródott. Akkor már a gmk jog­utódjaként tevékenykedő, mintegy 20 tonna lúg nélküli akkumulátort felhalmozó Trans-Silver Kft. neve került be a „képbe”. - Az itt történtek- jelentette ki Molnár József - 90 százalékban semmilyen ve­szélyt nem jelentettek a kör­nyezetre, a maradék 10 száza­lékot is csak a Baktárói átke­rült, korábban veszélyesnek minősített hulladéknak hagy­tam fent. Sírokban - a híresz­telésekkel ellentétben - bontás nem történt. Az idén év elején kirobbant „siroki ügy” nyomán a kör­nyezetvédelmi felügyelőség zárolta a telepet, amely tiltását csak áprilisban oldotta fel. Ennek értelmében - amennyi­ben a „fogadónyilatkozatot” bemutatja a vállalkozó - el­szállítható lesz a 20 tonna hul­ladék. Ez a dokumentum már a felügyelőségnél van, amennyiben ők „áldásukat ad­ják rá”, az akkumulátorok el­kerülhetnek a faluból. A siroki esetnél már lénye­gesen nagyobb botrány kere­kedett április végén Mátrabal- lán, ahol a hírek szerint Mol­nárék a patakba dobálták az akkumulátorokat. A kft. itt már régebbtől bérelt egy tele­pet a helyi szövetkezettől, ahol - lévén a siroki zár alatt - az ominózus időben egy Győrből érkezett szállítmányt akartak átrakodni. A közel 54 tonna „hatástalanított” akkumulá­torlemez - Molnár József állí­tása szerint - 30 tonna nikkel­ből és 24 tonna kadmiumból állt.-Mi a kötelező környezet- védelmi előírásoknak itt szin­tén eleget tettünk, így sem ta­laj-, sem pedig vízszennyezés nem történhetett Mátraballán, ezt igazolja a tizenegy vizsgá­lat eredménye is. Hogy meny­nyire egyenesek voltak a szán-' dékaink, azt az is bizonyítja, hogy a környezetvédelmiseket mi értesítettük. Éppen ezért furcsa, hogy ők azt állítják, a patakban - a nikkelen, illen’e kadmiumon kívül - a vas és a réz is magasabb mennyiség­ben szerepel a megengedett­nél, noha e két fémből egy de­kányit sem tartottunk ezen a telepen. Most konténerezve és lefóliázva várja a „veszélyes hulladék" és az állítólagoson szennyezett föld, hogy elszál­lítsuk. Itt még azt is meg kell jegyezni, hogy sem a nikkel-, sem a kadmiumlemezek nem oldódnak a vízben... Molnár József a történtek után sincs elkeseredve, mint mondja, már megtalálta az út­ját és módját, hogy hol és mi­ként értékesíti majd jó pénzért a nikkelt és a kadmiumot. Jót derült azon, amikor azt terjesz­tették róla, eltűnt, „lelécelt”.- Csak Franciaországban, egészen pontosan Lyonban voltam, itt ugyanis örömmel veszik majd át a kadmiumot, ha engedélyezi a felügyelőség ezek kiszállítását. A Metallo- globus, illetve az Erekko MÉH szintén megveszi ezeket az ér­tékes fémeket.-Az is idetartozik - foly­tatja a mérlegelést hogy sem Egerbaktán, sem Sírokban, sem pedig Mátraballán nem igazoltak szennyeződést. Mi - ahogy korábban már hangsú­lyoztam - csak hatástalanított akkumulátor-elemeket vet­tünk, ám a környezetvédelmi­sek szerint ezek még így is ve­szélyes hulladéknak számíta­nak. Mindez azonban úgy tű­nik, pusztán értelmezési elté­rés. Az eddig kiszabott bünte­tések mértéke is ezt látszik alá­támasztani. Molnár József ugyanakkor azt is kategorikusan cáfolta, hogy csupán azért úszta meg eddig ennyivel a „balhét”, mert „akinek kellett, fizetett”. Mint megjegyezte, ő soha sen­kinek egy fillér kenőpénzt nem adott, csak azért nem ül rács mögött, mert nem követett el környezetszennyezést.- Miután Sírok és Mátra- balla is zárva, most csak ex­porttal és importtal foglalko­zom - jelentette ki arra a kér­désre, hogy hol találkozunk majd újra a nevével. - A ter­veim között szerepel ugyanak­kor, hogy Egerbaktán a volt kőbánya telepét újból üzembe állítom. Ez már engedélyezte­tési eljárás alatt áll, ám itt nem akkumulátorokkal fogok foglalkozni, hanem fémdará­lással. Kühne Gábor Szeméttelepen lelt dögöt ettek? A közvetlen veszély már elmúlt Tiszanánán Rájár a rád mind a dél-hevesi lakosságra, mind az egészsé­gükre vigyázó ÁNTSZ dolgo­zóira. A hevesi ólommérgezés­sel egy időben vérhas okoz gondot Tiszanánán. A fertőzési góc a Csokonai utca cigányok lakta területéről indult ki. Az első megbetegedések észlelé­sekor volt olyan feltevés, hogy a szeméttelepen talált dög húsát ették meg, és ez okozta a fertő­zést. A lakosság - a szóbeszéd szerint - rendszeresen „fo­gyasztja” az elhullott állatok húsát. A betegség - mint kide­rült - közvetlen érintkezés útján is terjed. A megbetegedettek­nek tehát ajánlott lenne a ro­koni látogatásokat a gyógyulási idő alatt mellőzni. A fertőzés terjedését megakadályozni kí­vánó szakemberek munkáját tovább nehezíti az, hogy az em­lítetteknek helytelenek a higié­nés szokásaik, s ezt, ha lehet, még tovább rontja a szegénysé­gük. Jelen pillanatban az érintet­tek mintegy 90 százaléka már átesett a fertőzésen, a járvány már levonulóban van. A végső szót kimondani azonban csak akkor tudják, ha az utolsó szék­letminta is negatív eredményt hoz. Addig pedig mindig fenn­Cikkünkről vitáztak Nyitott kérdések Petőfibányán... Egy bizonyos: a petöfibányai képviselő-testület tegnapi, es­tébe nyúló tanácskozásán nem ajánlották fel a tudósító szá­mára a díszpolgári címet... Ab­ból az alkalomból jöttek össze - hiánytalanul - a vezetőség tagjai, hogy véleményezzék a lapunkban megjelent, tevé­kenységükkel foglalkozó íráso­kat. Természetesen volt, aki nem kritizálta észrevételeinket, mások viszont éltek a felelős­ségre vonás lehetőségével. Több olyan képviselő is felszó­lalt, akik szerint célszerű lenne a sajtó egy részét persona non gratának nyilvánítani, azaz el­tiltani az ülések látogatásától. Persze, ennek semmiféle törvé­nyes alapja nincs, így a kezde­ményezők kénytelenek voltak beletörődni a valós állapo­tokba. A népes hallgatóság soraiból viszont valaki úgy foglalt ál­lást: annyira kellettek már ezek a feltáró újságcikkek a község­nek, mint a májusi eső. Szoron­gatták a szerző kezét, s további hasonló írásokra buzdították. Egyébként ez a kettősség nyomta rá bélyegét a vezetőség állásfoglalásaira is. A tizenkét „szenátor” egyik fele szerint nem kétpólusú a testület, a má­sik rész viszont éppen ellenke­zőleg látja. Sajnos, a cikket bí­rálók sokkal inkább személyes sérelmeikkel foglalkoztak, semmint a korábban feltett kér­désekre adtak volna megnyug­tató választ. Elsikkadtak pél­dául a pecsétes kampányle­vélre, a milliós veszteségre, a döntés nélküli határozatokra vonatkozó feleletek. Ehelyett azon hezitáltak: akkor most ne- vetséges-e a képviselő-testület, avagy nevetségessé tették... Utóbbira nem mi vagyunk hivatottak válaszolni. Csupán annyit hozhatunk fel „mentsé­günkre”: megpróbáltuk az igaz­sághoz híven visszaadni tapasz­talatainkat. Ez legyen a legnagyobb bű­nünk... (fari) áll annak a veszélye, hogy a fer­tőzés újra útjára indul. Nehéz az egészségügyiek feladata azért is, mert a környéken lakók - miután már fájdalmat nem éreznek - kevésbé tartják be a higiéniás előírásokat. Remények szerint ezt elke­rülheti a tiszanánai lakosság, hiszen az ÁNTSZ csak akkor mondja ki az utolsó szót, és ak­kor végzik el az utolsó fertőtle­nítő szórást, ha minden veszély elmúlt. Most azt lehet mondani, a közvetlen veszély elmúlóban van. (molnár) Az egri Dobó tér szépsége elbűvölte a vendégeket fotó: perl marton Japán újságírók, fotósok, utazási szakemberek látogatása Elviszik Eger jó hírét a Távol-Keletre A Budapest Tourist Rt. meghí­vására hazánkban tartózkodik egy japán újságírókból, fotóri­porterekből és utazási szakem­berekből álló csoport. Az a cél­juk, hogy megismerkedjenek országunkkal, és elvigyék hí­rünket a Távol-Keletre is. A vendégek tegnap délelőtt Hol­lókőre látogattak. A világörök­ség részeként számon tartott Nógrád megyei település meg­tekintése után délben már Egerben ebédeltek. ínyencfala­tokkal várták őket a Fehér Szarvasban. Hamar lencse­végre kerültek a nyilvános hússütés megcsodált pillanatai. Ezt követően városnézés következett, majd a délutáni órákban a Dobó téren, a Sena- tor-ház előtt fanfárok hangjai köszöntötték őket. Habis Lász­lónak, Eger alpolgármesteré­nek tájékoztatójában szó esett az iskolákról, a szőlő és bor vá­rosáról, és mint idegenforgalmi központról is. Kiemelte: a mű­emlékek zöme az önkormány­zat tulajdonában van, amely gondoskodik a felújításukról és a fenntartásukról. Aláhúzta: Eger gazdaságában is elkez­dődött a privatizáció. Akadnak cégek, amelyek amerikai és német tulajdonba kerültek. Bíznak abban, hogy a későbbi­ekben Japánból is érkeznek majd befektetők. Ä szakembercsoportból Ki­mura Nakahisza fotóművész a Hírlap munkatársának a követ­kezőket mondta:- Három évtizede foglalko­zok országok, tájak és emberek életének bemutatásával. Most járok először Európában és Magyarországon. Sokat olvas­tam az önök hazájáról, és itt, Egerben járva jó benyomáso­kat szereztem. Smuczer Irén, a Budapest Tours egri főirodájának veze­tője - mint házigazda - arra utalt: még az idén több japán csoportot várnak Egerbe, akik bizonyosan hírvivői lesznek a városnak. A vendégek este orgona­hangversenyen vettek részt a Bazilikában, majd a Szépasz- szony-völgyben, a Hotel Park- Egér műemlék pincéjében ré­szesei voltak a bortábornok- avatásnak. (mentusz)

Next

/
Thumbnails
Contents