Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-19 / 141. szám

1995. június 19., hétfő 5. oldal Heves És Körzete Ragyogó elmék a hevesi Eötvösből A napokban ért véget a gyön­gyösi Mátra Művelődési Köz­pontban a Mikola Sándor or­szágos fizika tehetségkutató verseny. Az első fordulóban tízezer, a másodikban ezer, a döntőben pedig harmincegy diák teljesítette az elméleti és mérési-kísérleti feladatok sorát. A döntőbe két hevesi diák is beküzdötte magát. A hevesi Eötvös József Gimnázium első­sei: Szabó Szilvia 26., Ecsegi Gábor pedig a 30. helyen vég­zett. Mindkettőjük felkészíté­sében tanáruk, Tófalusi Péter segédkezett. Kiskörei térkép - vállalkozói oldallal A kiskörei önkormányzat di­cséretes kezdeményezésbe fo­gott. A környékre érkező nagy­számú turista részére kívánnak segítséget nyújtani azzal, hogy elkészítik a kiskörei üdülőkör­zet térképét. Ezúton is tudatják a helyi és a környékbeli vállal­kozókkal, hogy a készülő tér­kép hátoldalára feladhatják hir­detéseiket. Bővebb tájékozta­tást a polgármesteri hivatalban kaphatnak. Bemutatkozik a dél-hevesi térség A bevett hagyományoknak megfelelően idén is útjára bo­csátják azt a kiadványt, amely a dél-hevesi térség településeit hivatott bemutatni az ide érke­zőknek. Ebben az évben Kis­köre, Poroszló, Tárnáméra, Új- lőrincfalva, Sarud és Heves szerepel képpel és szöveggel az új formátumban megjelenő kis füzetben. Új állampolgárok Tarnaszentmiklóson Bensőséges ünnepség kereté­ben fogadták magyar állampol­gárrá a napokban a tamaszent- miklósi polgármesteri hivatal­ban Madaras Imrét és nejét, va­lamint négy gyermeküket, to­vábbá Szécsi Katalint. A hono­sítást kérők 1980-ban települ­tek át Romániából, s most a ba­rátok, ismerősök jelenlétében mondták az eskü szövegét Szé­csi Ernő polgármester előtt. Reprezentatív szálláshely várja az itt pihenő turistákat A Pintér-tanya a tórengeteg turistaszigetévé vált Alig néhány szezon leforgása alatt a tanyai vendéglátás ked­velt szérüskertjévé vált mind a hazaiak, mind a külföldiek körében a Pintér-tanya. Hevestől néhány kilomé­terre - a holdbéli tájra emlé­keztető homoktengereken túl, a kukoricaerdőn és szőlőhe­gyen innen - a pusztai roman­tika s az ezredfordulói tanya­kép együttese tárulkozik ha­misítatlan eredetiségével a csendet, nyugalmat, tiszta le­vegőt áhítók elé. Hajdanvolt romos épület helyén egyik napról a másikra minden igényt kielégítő szálloda nőtt ki, melyet ezernyi gondűző al­kalmatosság vesz körül. Egyszóval, a Pintér-tanya fogalom lett. Hogyan lehet egy vállalkozást fogalommá tenni? Magyarázatot Kökénye­siné Pintér Margit, a fogadó ügyvezetője adott.- Mindenekelőtt nagy hangsúlyt helyeztünk a rek­lámra - avat be a titokba. - A fővárosi iroda, amely az első szezont bonyolította, nagyon készséges volt, s általa vált egyre ismertebbé a tanya. Ké­sőbb az IBUSZ is bekapcsoló­dott, nem utolsósorban a népi hagyomány, a szájról szájra terjedő hírünk, s néhány új­sághirdetés is segített a ven­dégkör kialakításában.- Tulajdonképpen mit kínál a Pintér-tanya?- A kényelmes szállás és az ízletes falatok mellett a csen­det és a pihenést. Nos, ezenkí­vül számos kiegészítő szolgál­tatást is. így a fogadóban kon­diterem, szauna, a hatalmas fenyő-ősparkban fürdőme­dence, teniszpálya, kerékpáro­zási lehetőség adott. A tomá- cos vendégházban tárgyaló, társalgó van, ezek kisebb kon­ferenciák, nagyobb családi és társadalmi ünnepségekre al­kalmasak. Ha valaki igazi nyugalomra vágyik, nálunk a fenyvesek közötti faházakban igazi tengerparti idill részese lehet, hiszen az egész épületet átkarolja a hatalmas, kristály- tiszta vizű tórendszer, ahol le­het horgászni, vízibiciklizni, csónakázni, s nem utolsósor­ban szörfözni is. Természete­sen mindez díjtalan... Ha több héten át vannak itt, akkor au­tóval kirándulhatnak Egerbe, vagy besétálhatnak a szom­szédos erdőtelki arborétumba.- Kikből áll a vendégkör?- Nyáron az üdülők, a ki­kapcsolódni vágyók jönnek, ősszel az idősebb generáció, később a vadászok hadiszállá­sává válik a porta. Tervezzük, hogy a jövőben saját fácáno­sunkból is vadásztatunk majd. Nos, a havas hónapokban többször adunk otthont üzleti megbeszéléseknek, konferen­ciáknak.- Hogyan sikerült az elmúlt év, s milyennek ígérkezik az idei esztendő?- Nincs ok a panaszra: van­nak, akik második-harmadik alkalommal térnek vissza. A külföldiek egy részét is isme­rősként üdvözöljük újra, több­ségüket a vadászszenvedélyük csalogatja ide. Ami az idei nyarat illeti, bi­zony, érezhető az itthoni gaz­dasági helyzet, több munkát igényelt a szervezés, de az el­múlt évihez hasonlóan hol­land, német, osztrák vendégek jelezték érkezésüket, míg itt­hon elsősorban a fővárosiak vágynak az igazi, hamisítatlan tanyavilágba.- Előfordulnak-e különle­ges igények?- A teljesíthető igényeket szívesen kielégítjük, ez nem fárasztó. Olyan megesik, hogy ide a kertbe, a fenyők árnyé­kába kéri az ebédjét a kedves vendég, vagy a valamelyik fe- lekezethez tartozónak más­fajta étel kell, ehhez alkal­mazkodunk. De volt itt olyan családi ünnepség, amikor a családfő á teli fürdőmeden­cébe kérte a pezsgőjét, vagy nemsokára rendezünk egy la­kodalmat, s az ifjú párnak itt az udvaron lesz a polgári es­küvői szertartása. Különös? Nekünk ez már természetes, a vendég pedig hálás.- Milyen újdonságokat ter­veznek a vendégeknek?- Apróbb figyelmességek­kel bővítjük a szolgáltatásun­kat. Most minden szobát tv- készülékkel láttunk el. A lo­vagolni vágyóknak létesítünk majd egy lovardát az udvaron. Bár most is van mód arra, hogy a szomszéd faluból bé­relt lovas hintó kirándulni vi­szi a vendéget, vagy a néhány kilométernyire lévő lovasisko­lában lovagolhat. Mindez örömet jelent a vendégnek: végső soron a tanyavilág szí­veslátása, a paraszti jószívű­ség szelleme hozta ide őket... Cseh Béla A víztükröt meg kell menteni Ha a szomorú kötelessége bárkit a felsővárosi temetőbe visz, beleborzong az árnyat adó fasor hűvösségébe, a túloldalt elte­rülő víztükör azonban megnyugvást ad az emberi szíveknek. Ez a nádassal benőtt-körülvett vízfelület a Vicán-tó. A hevesi emberek között nem sokan akadhatnak, akiknek ne fűződne néhány kedves emléke az öreg tóhoz. Emberemlékezet óta minden nyáron ifjak és vének pecáznak napestig a partján, té­len pedig a település apraja-nagyja itt csúszkál, korcsolyázik. De vajon meddig, hiszen az utóbbi évtizedekben nem gon­dolt senki arra, hogy tenni is kellene valamit az itteni élővi­lágért. A gondozatlanság pedig megtette a magáét. A strand vi­zével táplált tó lassan, fokoza­tosan elalgásodott. A legutóbbi önkormányzati testületi ülésen felvetődött a kérdés: vajon mi lesz a tó sorsa? Mi is erre kerestük a vá­laszt Kegyes S. Árpád irodave­zetővel.- Felvetődött, hogy a strand­kempinghez kapcsolva csóna­kázótóvá alakítanák. Bár az is igaz, hogy a temető szomszéd­sága nem teszi igazán vidám hellyé...- Az általános rendezési terv lehetőséget adna arra, hogy a strandot és a kempinget egé­szen a tóig kibővíthetnénk, s így kapcsolódhatna hozzájuk a tó. Mindez természetesen függ­vénye annak, hogy milyen mér­tékű lesz a turizmus. A temető közelsége - sajnos - befolyá­soló tényező, de egy újonnan telepítendő fasorral ezt el le­hetne takarni, azaz: el lehetne szeparálni egymástól a két terü­letet. A fatelepítésre szánt ösz- szegért a Földművelésügyi Mi­nisztériumhoz lehetne folya­modni, pályázat benyújtásával. Ezzel kapcsolatban van egy olyan ötletünk, hogy a kisebb­ségi önkormányzattal együtt pályáznánk meg az említett tá­mogatást. Ez a megoldás végül is azért lenne hasznos, mert munkát tudnánk biztosítani a cigány lakosok egy részének, és talán ily módon elérhetnénk, hogy - mivel saját maguk gon­doznák a csemetéket - nem vágnák ki azokat illetéktelenek.- Felvetődött az a kérdés is, hogy a tó vize valóban káro­sítja-e az egészséget?- Nem, ez így nem igaz. A tó veszélyt csak a Radnóti utca fe­löli szakaszra jelenthet, ott is csupán annyiban, hogy a part eróziója miatt csökken az utca járható része.- Milyen munkákra lenne szükség ahhoz, hogy a tó olyan legyen, mint amilyennek mind­annyian szeretnénk látni?- A tavat az eliszaposodás fenyegeti, és a vízszegély is meglehetősen elhanyagolt. Ezért először is egy alapos me­derkotrást kellene végezni, hogy a tó saját feltöltődését megakadályozzuk. Ezt követné a part rendezése. Mivel a tavat a strand vize táplálja - ez me­leg, gyógyhatású víz -, szükség lenne egy olyan medencére, amelyben a víz lehűlhetne és leülepedhetne, mielőtt a tóba folyna. Ezt az úgynevezett „előmedencét” egy szélesebb nádsor választhatná el magától a tótól, s ez ugyancsak hozzájá­rulhatna a víz szűréséhez, tisztí­tásához. Mindezeket a munká­kat sajnos, az önkormányzat nem tudja finanszírozni, ezért szeretnénk a helyben működő vállalatokat is bevonni. Szeret­nénk őket megnyerni az ügy­nek, hogy az arra alkalmas gé­peikkel segítsenek ebben a fon­tos munkában.- Ezek szerint remélhetjük, hogy megmenekül a Vicán-tó?- Társadalmi összefogás kell hozzá, de azt már jó jelnek te­kinthetjük, hogy a testület fog­lalkozott vele. A szabad vízfe­lületet - mivel olyan kevés van belőle - mindenképpen meg kell mentenünk. Ehhez persze nem kellene más, mint minden­hez: pénz, pénz, pénz... (molnár) A Vicán-tó rászorulna a segítségre... Tárlatnyitó: balról a harmadik az alkotó Tárlatnyitó Még megtekinthető az a kép­zőművészeti kiállítás, amely Jászapátin, a Vágó Pál Helytör­téneti Múzeumban nyílt meg az elmúlt hetekben. A festő, Dobi Ilona tamazsa- dányi származású, de már hosz- szabb ideje Hevesen él. Éppen ezért volt meglepő, hogy nem közvetlen környezetének, az it­teni művelődési központban mutatkozott be először festmé­nyeivel. A kimondatlan kérdésre a következő választ adta a mű­vész: „A hevesi emberek bezár­kóznak, és nehezen fogadják a megszokottól eltérő dolgokat. Én pedig már annyi mindent átéltem, hogy semmiképpen nem akartam ráerőszakolni magam senkire. Volt bennem bizonytalanság is, de lassan ez elmúlik.” Hevesi kiállítók Balassagyarmaton A népművészet „második élete” A hagyományos paraszti élet­forma felbomlása a paraszti kultúra és a népművészet végét is jelentette. Ez a folyamat a társadalom egyes rétegeiben új igényeket teremtett a múltat idéző „népies”, „magyaros” tárgyak iránt. A népi iparművé­szet művelői a népművészeti technikákat, elemeket a mai di­vat igényeihez igazítják. Az ilyen alkotók és alkotó- közösségek munkáinak ad he­lyet rendszeresen a balassa­gyarmati Palóc Múzeum. Megtisztelő, hogy első alka­lommal a Hevesi Háziipari Szövetkezet termékeiből válo­gattak. Az időszaki kiállítást - amelyet augusztus 31-ig tekint­hetnek meg az érdeklődők - dr. Flórián Mária kandidátus nyi­totta meg. Közreműködött: Lengyel Judit (ének) és Tóth Tibor (hegedű). A hevesi szövetkezet 1951 - ben alakult, tevékenységében a kezdetektől kiemelt szerepet visz a szőttes. Forrásként kez­detekben a környező falvak em­lékanyagából, később egész Heves megyéből merítettek. A vidék paraszti és takácsszőtte­seinek mintáit viszik át - a ha­gyományos szerkesztési szabá­lyok szellemében - a mai la­káskultúra igényelte tárgyakra. A szövetkezet hazai és külföldi szakmai bemutatókon is szép sikereket ért el. A vásárlók kö­rében ma már csak hevesi szőt­tesként emlegetett alkotások igényes „átírásai” a palóc szőt­teseknek. (molnár) Két temetőhöz - két hűtőt... Gondot okoz a mai lakosság vezetőinek, hogy őseik - bizo­nyos okokból - egy faluban két temetőt létesítettek. Persze, ez a mai világunkban, amikor ilyen magas a halálozási arány, még „dicsérni” való is lehetne, ha nem tudnánk, hogy szinte min­den önkormányzat pénzszűké­ben van. Történt ugyanis, hogy Atányban a ravatalozókba a közegészségügyi szabályok szerint hűtőket kellene beállí­tani, na de miből? A település­nek és az egyháznak nincs pénze, így a lakossághoz for­dultak. A helybeliek sajátos megoldást választottak: csak a felhívásban foglalt legkisebb összeget fizették be. A pénz viszont így nem elég, mélyebben kellene hát a buk­szában kotorniuk... FOTÓ: PERL MÁRTON

Next

/
Thumbnails
Contents