Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-02 / 128. szám
4. oldal Eger Körzete 1995. június 2., péntek A varázslatos környék fiatalnak, idősnek egyaránt pompás FOTÓ: KAPOSI TAMÁS Noszvaji terv: otthont az öregeknek! A Trilla Villa Hotel (a hajdani párt-vendégház) új tulajdonosa, Hevér János gondolt egy merészet, s megkereste ötletével a noszvaji képviselő-testületet. A hétfői önkormányzati ülésen aztán megszületett a döntés: támogatják a vállalkozó kérelmét, így beadhatja pályázatát a Népjóléti Minisztériumhoz. A szállodás bentlakásos otthont kíván építeni öregek számára. Amennyiben megvalósulna az álom, a helybéli idősek is itt tölthetnék a nappalokat, részt vehetnének a programokban. Mit remélnek az egerbaktaiak? Négy jelölt is ringbe száll Egerbaktán a polgármesteri székért. A jegyző érdektelenségtől tart, úgy véli, a dolgos baktaiak még vasárnap sem érnek rá szavazni. Természetesen kíváncsi voltam: vajon a megszólítottak az urnához járulnak-e június 18- án? S ha már szóba elegyedtem a helybéliekkel, azt is megkérdeztem tőlük: mit várnak az új polgármestertől? A szilvásváradi ovisok úszni tanultak A szilvásváradi óvoda huszonnyolc nagycsoportosa háromhetes úszótanfolyamot végzett el a közelmúltban. Naponta kü- lönbusszal szállították a gyerekeket Egerbe, a Balassi Bálint Általános Iskolába, hogy az intézmény tanuszodájában elsajátítsák az úszás alapelemeit. A tanfolyam lehetőségét a Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport Alapítvány útján nyerték el. Országos verseny elsősegélynyújtásból A Magyar Vöröskereszt jövő év júliusában Egerben rendezi meg a 10. európai ifjúsági elsősegélynyújtó versenyt. E nagyszabású eseménynek előren- dezvénye az országos elsősegélynyújtó verseny, amelyet holnap, szombaton tartanak meg az egri városi stadionban és az Érsekkertben. A versenyen a 19 megyéből és Budapestről három kategóriában 300 általános és középiskolás diák vesz részt. Olcsó telkek Novaj községben A település „fiatalítása” érdekében Novajon lehet a környéken a legolcsóbban építési telket vásárolni. Az odaköltözők- nek négyzetméterenként száz forintért biztosítja az önkormányzat a területet. A legtöbb helyütt már megépült az út, bevezették a villanyt és a vizet is. A vállalkozók révén: ajándékút, Pestre A szilvásváradi óvodások az elmúlt hétvégi gyereknapon Budapesten jártak, ahol az állatkertet látogatták meg, és a Fővárosi Nagycirkusz előadását nézték meg. Az ajándékutat a helyi vállalkozók: Féder József, Bárdos Attila, Pál Miklós, Tóth Attila, Óhegyi György, Mikó Károlyné és Muhel József biztosították a gyerekeknek. Ostoroson ülésezett a képviselő-testület Az elmúlt napokban tartotta soros képviselő-testületi ülését Ostoros község önkormányzata. A tanácskozáson többek között elfogadták az új szervezeti és működési szabályzatot. Továbbá megvitatták a következő négy évre szóló községi fenntartási és fejlesztési tervet, amelyet a testület elfogadott. Bélapátfalvi segítség a rászorulóknak A bélapátfalvi önkormányzat az idén 1,5 millió forint szociális segélyt nyújt a rászorulóknak. A lakásfenntartási hozzájárulásra 1 millió forint jut. Bármily hihetetlen, a beszélgetésre bírt utcai járókelők közül - nyolcból hét - fontosnak tartja a szavazást, s ha nem hull piros hó az égből, ott lesznek a 18-i „derbin”. Ami viszont meglepett, néhányan csak a monogramjukat adták a nyilatkozathoz, mondván: szeretnék megőrizni inkognitójukat. A „miérf’-en érdemes elgondolkodni, annál is inkább, mivel mindegyikük jobbítani akar. V. T. - aki nem egyenlő az alpolgármesterrel - Varga Tibornak drukkol.- Ő az, aki az elmúlt négy évben az ellentáborhoz tartozott - mondja. - Amióta alpolgármester lett, máris több tízezer forintot takarított meg a falunak. Jól menő vállalkozó, nem egy herdálós típus, úgy takarékoskodik a község pénzével, mint a sajátjával. Őt nem lehet befolyásolni. Biztos vagyok benne, hogy jó irányba fejlődik Bakta, ha ő nyeri meg a választást. Mata Jánosné: - Fiatal, talpraesett az alpolgármesterünk, remélem, hogy ő lesz a győztes. Szereti a rendet és a tisztaságot. Már nagytakarítást is rendezett. Én megbíznék benne, annál is inkább, mert ő is baktai. E. M. nyugdíjas: - Meg kell érni a választás napját. Még nem gondolkodtam rajta, hogy kit válasszak. Különben sem árulnám el, nem akarom, hogy az árokba taszítsanak. Ma már nem olyan világot élünk, mint régen... Varga Miklósné:- Ambiciózus ember az alpolgármesterünk, sokat tett már eddig is a faluért. Nagyon tetszik, hogy egy ládikát tart a hivatalban, ahová bedobhatjuk a titkos kívánságainkat. Amit ő is helyesnek tart, és lehetőség is van rá, az megvalósul. Még a járda hiányzik, sáros cipővel szégyen bemenni Egerbe. Jó lenne még egy játszótér is, ahol a gyerekek és a kismamák egyaránt jól érezhetnék magukat. Kiss Józsefnél - Azt várom, hogy javuljon a közbiztonság. A randalírozók sok kárt okoznak. Én baktai születésű polgármestert szeretnék. A régivel az volt a baj, hogy túlságosan jó ember volt. Nem mondott senkinek sem nemet.- Ön szerint sokan elmennek majd a választásra?- Biztosan. Az itteniek templomba járók. A reggeli mise után a falu többsége szavazni megy majd. Balogh István, öntvénytisztító Egerben: - Hegedűs az én emberem. Őt nem tudják befolyásolni, mivel nincsenek itt rokonai.- Mit várna tőle?- Ne utasítsa el a kérvényeket, támogassa a nagycsaládosokat.- Részt vesz a választáson?- Persze, ez nagyon fontos! Névtelen fiatalasszony: - Az új polgármesternek arra kell törekednie, hogy megszűnjék a különbség a város és a falu között. Akármelyik is legyen a négyből, jó volna, ha hozatna egy népművelőt Baktára. Össze kell fogni a lakosságot, értelmes rendezvényekkel. A diszkó kevés. Kíváncsi vagyok, melyik jelölt gondol a fiatalokra. De ez idáig egyikük programját sem láttam. Hogy ki mit ígér, rövidesen kiderül. De fontosabb: mi valósul majd meg a tervekből. (négyessy) Harmincéves a Harlekin A „Könyvbőrönd” meséje Az utóbbi időben - talán koromnál fogva is - szeretem hallgatni a meséket. Főleg akkor, ha a mindennapi élet olyan vigasztalan szürke változatokat, illúziótlan napokat pörget élénkbe. A mese elvisz egy másik világba, a képzelet által ösz- szeszerkesztett valóságba, ahol az embernek kötelezően illik boldognak lennie. Francis Houtteman meséjét vitte színpadra a Harlekin két színésze: Béres-Deák Katalin és Lázár Attila, a vendégrendező Lengyel Pál elgondolása szerint. A darabnak a Könyvbőrönd címet adták, ami ugyancsak szokatlan meghatározás. Maga a mese nem több és nem is kevesebb, mint az, hogy egy gitárosfiú dalolva, a párja, a lány mesélve járná a világot. Egyrészt azért, mert maguk is megélik mindazt, amit a változatosság, a természet, a fák, a rétek, a városok, az épületek, az utcák, a kapuk, az ablakok, a kirakatok tükröznek. Akár nekünk is, akár rólunk is. Csak oda kell figyelnünk. Ezért a kedves fiatal pár elővesz egy naggyá nőtt mesekönyvet - valóban csaknem bőrönd nagyságút. Ahonnan hirtelen kipoty- tyantja a két főszereplőt: Pirit és Vörit. Ez a két kicsi fura fi- gurácska izeg-mozog, a könyv nekik arányosan hatalmas lapjai előtt, hogy ámulatukat fejezzék ki a látvány fölött. Csodálkozásuk megújul, valahányszor perdül a kép. Izgalmuk a meglepetésben gyökerezik, hiszen ők, a mesehősök arra vannak teremtve, hogy rendületlen buzgalommal fedezzék fel a nekik is rendelt újdonságot, a varázst. Francis Houtteman meséje el is megy odáig, hogy Piri és Vöri - Lovasy László színes figurái - az eléjük táruló képekben az ámulat és az öröm egy-1 egy forrását látják meg. No meg az sem kerüli el a figyelmüket, hogy a sok-sok fajta tükrözésben, főképp a kirakatok ablaktábláiban magukra is ismernek. Elképesztő, milyen összeszedettséggel tudnak ezek a pöttöm lányok-legénykék beleragadni a színpadi formákba- színekbe! - szinte várom, hogy akár Piri rákérdezzen Vörinél: Te milyennek látsz itt és most engem? Ilyenek vagyunk mi, ott is, akkor is, amikor nem a könyv lapjain élünk: hogyan is vagyunk mi tulajdonképpen Piri és Vöri? Egyáltalán más-e az, ha kilépünk a könyvből, vagy benne maradunk? Ölvasni jó-e a könyvet, vagy eljátszani, ami abban „megírva vagyon?” Míg ezen elmorfondírozom, a könyvbéli lapozásnak vége is. És sajnálom, hogy ez a két rokonszenves színész, Béres- Deák Katalin és Lázár Attila csak addig mondták a szöveget, amíg az írott mese tartott. Vagy a színpadra átemelés maradt fogyatékos? Vagy a mese alapanyagát nem értettem jól, de dolgavégezetlen távoztam a Harlekinéktől. Annak ellenére, hogy a két fiatal nemcsak jó keretet szolgáltatott a könyvbéli mesének, de bábtechnikájukkal azt is bizonyították, hogy ez a mesterség több fekvésben is kívánja a teljes azonosulást mindazzal, amit létrehozni szándékoznak. A magam felnőttes gondját azzal a ténnyel hessegettem el, hogy a nézőközönség, ez a százfőnyi sereglet a szűk játékórát teljes odaadással élte át, és tetszését önfeledt tapsban nyilvánította ki. Farkas András Piri és Vöri, a két bájos figura Amitől szárnyal a gondolat „Ülj a zafu (fekete, tömör párna) közepére, egyenes háttal, az ötödik ágyékcsigolyát előrenyomva. Helyezd lábaidat lótuszvagy féllótusz-tartásba úgy, hogy térdeid erősen a talajra támaszkodjanak. Nyomd az eget a fejeddel, s a földet a térdeiddel. A bal kézfej a jobb tenyérben nyugszik, és a hüvelykujjak enyhén érintkeznek. Mindkét kézfej érintse az alhast. Alladat behúzva, egyenesítsd ki a nyakad. Orrod a köldököddel egy vonalban legyen, s vállaidat lazítsd el. Szádat erőltetés nélkül csukd be. Tekinteted helyezd egy méterrel magad elé anélkül, hogy egy pontra rögzítenéd. A lélegzés legyen nyugodt, hosszú és mély. Figyelmed a kilélegzésre összpontosítsd, a belélegzés legyen automatikus, természetes és ösztönös. Alhasad engedd ellazulni, kiterjedni.” Ha mindezeket az előírásokat sikerült gyógytornász beavatkozása nélkül megcselekedned, akkor elérted a zazen testtartást. Ebben a pózban - ígéri a Mester - felismerheted a „tudat állandótlan jellegét". Na már most, innentől már semmi sem menthet meg attól, hogy a gondolataid szabadok legyenek, akár a madár. Amennyiben ez mégsem következnék be, ám elengedhetetlen szükségét érzed, úgy látogass el a Szilvásváradról megközelíthető Uszó-tanyára ma és június 11. között, ahol megismerkedhetsz a Zennel. (n. z.) Ötletözön, nemcsak a leendő tanároknak • • Ot teremtő honismereti esztendő Emlékszem - van annak már vagy harminckét éve -, rendkívül kedveltem azt a természetjárást, amely az érdeklődőt megajándékozta a festői fekvésű tájak varázsán túl a történelmi emlékhelyek hangulatával is. Szívesen vittem efféle túrákra középiskolásaimat, hiszen mindnyájan kellemesen éreztük magunkat, s közben ismeretekkel is gyarapodtunk. Nálam ez csak átmeneti hobbi volt, hiszen hivatást változtattam, mégis tisztelem azokat, akik e misszióra áldoznak, ha kell, tengernyi időt. Ilyen személyiség dr. Mi- sóczki Lajos, az egri Eszter- házy Károly Tanárképző Főiskola tanára, aki 1957 szeptemberében kezdte ezt az áldozatosan szép tevékenységet. Számos általános iskolában oktatott. Mindenütt honismereti szakkört hozott létre, s ha módja adódott rá, iskolamúzeumot is létesített. Régóta ismerem. Nemcsak felkészültségét méltattam, hanem azt a pedantériát, azt a rendkívüli precizitást, alaposságot, amely ma is jellemzi őt. Bárhol munkálkodott, mindenütt előrelátó terveket készített, s azokat következetesen valósította meg. Méghozzá úgy, hogy diákjait alkotó partnereknek tekintette. A nebulók, később a főiskolai hallgatók vették a lapot, s közreműködtek az egyes kirándulások szervezésében, a különböző látnivalók bemutatásában. A barokk városban természetesen csak folytatta - a rutin adta magasabb szinten — azt, amit korábban csinált. Itteni gárdája immáron hatodik esztendeje produkálja azt a maximumot, amit joggal vár a csoportok tagjaitól. Ez a túlontúl szerény ember kizárólag azért összegezte az elmúlt fél évtized tapasztalatait, hogy ezt az ötletözönt mások, a majdani pedagógusok is kamatoztassák. A legnemesebb ügy, a honszeretet javára. Alaposan áttanulmányoztam ezt a kötetet, amelynek nemcsak szerzője, hanem szerkesztője is volt. A Honismereti emlékfüzet 1989-1994 személyes impressziókat ébresztett bennem, hiszen engedve a meghívásnak, többször elkísértem a fiatalokat külföldi útjaikra, azaz hitelesíthetem, hogy a műben foglaltak megfelelnek a tényeknek, kozmetikázatlanok, s egyértelműen a segíteni akarás szülöttei. Az ifjakkal együtt örültem, kikapcsolódtam, okultam, engedve a Tanár úr szakmaszereteti „parancsainak”. Megérte a fáradság, mert a kollektívával közösen még inkább telítődtünk nemcsak tudással, hanem az egymás iránti megértés azóta vérré vált intelmeivel is. Pécsi István
